Akik soha nem pihenhetnek
Láthatatlan hősök, fogyatékossággal élők és a fogyatékossággal élő gyermekeket többnyire egyedül gondozó szülők helyzete a mai Magyarországon
Számtalan családban nevelnek fogyatékossággal élő gyermeket. Ezek a szülők a társadalom számára szinte láthatatlanok. Kevés településen található megfelelő akadálymentes közlekedés, iskolák, közintézmények nehezen, vagy szinte semmilyen módon nem megközelíthetőek.
Az állami támogatások igen gyöngék.
Az ápolási díj megállapítása szempontjából ki tekinthető hozzátartozónak?
Hozzátartozónak minősül: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér, valamint az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa.
Mennyi az ápolási díj összege?
1.alapösszegű ápolási díj: havi bruttó 43.405 Ft,
2. emelt összegű ápolási díj: havi bruttó 65.110 Ft
3. kiemelt ápolási díj összege: havi bruttó 78.130 FtAz ápolási díj havi összege más rendszeres pénzellátás folyósítása mellett – a jogszabályban foglalt meghatározott esetek kivételével – az ápolási díj és a jogosult részére folyósított más rendszeres pénzellátás havi bruttó összegének a különbözete. – tudhatjuk meg a kormányhivatalok weboldalán.
Nem luxus a méltó élet – mégis nagyon sok fogyatékossággal élő ember számára elérhetetlen!
„A 2011-es népszámláláskor 490 578 ember vallotta magát fogyatékosnak Magyarországon; a 2016-os mikrocenzus szerint a fogyatékos emberek száma 408 021 fő volt. A magukat fogyatékosnak valló emberek közel fele 60 év alatti, ami hozzávetőlegesen 200 ezer főt jelent. Tehát az érintettek családtagjaival együtt legalább félmillió ember életét érinti közvetlenül vagy közvetetten a fogyatékosság valamilyen formája.” – írja a Qubit.
A KSH népszámlálási adatainak egyik elemzése szerint: »az egészségi állapotra vonatkozó, nem kötelező kérdéseket a válaszadók 75 százaléka töltötte ki. A válaszadók 72 százaléka nem számolt be egészségi problémáról. Tartós betegséget 1,7 millióan jeleztek, 639 ezren nyilatkozták, hogy az egészségi állapotuk súlyosan korlátozza őket, és 270 ezren éltek fogyatékossággal.«”
Az uniós átlagtól messze alulmarad az a mutató, amely a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatottságát illeti. Kevés a részmunkaidős, vagy a rugalmas munkarendben végezhető állás, így bőven a létminimum alatt élnek ezek a társadalom számára láthatatlan emberek.
Akad persze néhány jó példa, vannak cégek, akik rugalmas munkaidőt biztosítanak, részmunkaidőben foglalkoztatnak fogyatékkal élőket, vannak civil szervezetek, akik segítő kutyákat képeznek, esetleg időszakos tehermentesítést kínálnak a szülőknek, akik egyedül gondozzák fogyatékkal élő gyermeküket.
„Emberi jogi szempontból kétségkívül a – hazánk által az elsők között ratifikált – Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-Egyezmény a legnagyobb jelentőségű nemzetközi dokumentum.” – írja a kormány emberi jogokkal foglalkozó oldala fogyatékkal élők rovatában.
Az említett ENSZ-Egyezmény „Semmit rólunk, nélkülünk” hangzatos szlogenje azonban sajnos közel tíz éve (!) nem fontos már a hatalomnak.
Ha a fogyatékossággal élők végre láthatóvá válhatnának, érdemi támogatást kaphatnának, az nem csupán az ő életminőség-javulásukról szólna, hanem a társadalom egésze gazdagodhatna. Mindig megfeledkezünk arról, hogy ami megtörténik az embertársainkkal, az bizony bármikor, bárhol megtörténhet velünk is, vagy szeretteink körében.
Ne így legyen.
Menyhárt Tamara – Nyitókép: SutterStock
