„Szuverenitásvédelem, vagy jogállami leépítés?” – interjú Zeke László ügyvéddel

Az új Szuverenitásvédelmi Hivatal hatásköre és működése komoly aggályokat vet fel a jogállami garanciák szempontjából. A hivatal létrehozása olyan eszközöket vezet be a magyar jogrendszerbe – mint például vagyonnyilatkozati kötelezettség, házkutatás, elkobzás, sőt listázás –, amelyek mindeddig kizárólag büntetőeljárásban voltak elképzelhetők, ráadásul szigorú garanciák mellett. Az új mechanizmus viszont ezeket adminisztratív szinten, jogorvoslati lehetőség nélkül alkalmazza.
Zeke László ügyvédet kérdeztük arról, hogyan értékeli a hivatal működését, milyen veszélyeket lát a jogbiztonságra nézve, és van-e még jogi mozgástér a megbélyegzett szervezetek számára.

SZ.M.: Milyen mechanizmusokkal rendelkezik ez a Hivatal az ellenőrzésre, azonosításra?

Z.L.: A törvény jogi értelemben teljesen felesleges „feladatot lát el”, hiszen az ország szuverenitásának védelmére egyébként szakavatott szervek működnek egyébként is. A rendőrség, a kémelhárítás, az ügyészségek, a NAV és a többi mind olyan szerv, ami a pénzmosástól, az állam elleni bűncselekményekig mindent szabályozott keretek között a polgári, a büntető és a közigazgatási jog eljárásjogi szabályai szerint, megfelelő garanciákkal tud vizsgálni, felderíteni, nyomozni. Semmi szükség egy olyan szervre, ami alapból valamiféle közigazgatási szerv lenne, de intézkedéseit, határozatait komoly garanciák nélkül alkalmazott, félig meddig a büntetőjog területén ismert jogintézményekkel (házkutatás, elkobzás, kutatás, motozás, lefoglalás) zajló új szabályozást vezessen be, amelynek keretében bárhol lehet helyszíni ellenőrzést folytatni (autókat, lakásokat, irodákat, iratokat, számítógépeket, telefonokat átvizsgálni). 

A megszokott jogintézményen kívüli sajátos eljárásban az érintettnek kvázi tanúként kell eljárnia (a büntetőeljárás gyanúsítottjához képest semmilyen eljárásjogi védelemben nem részesül). Igazmondásra, védett adatok átadására köteles, állításai valódiságának bizonyítására maga köteles. 

A Szuverenitásvédelmi Hivatal rostáján fennakadt (a Kormány által befolyásolónak minősített, szuverenitást veszélyeztetőnek minősített) entitásokat csak a NAV engedélyével fogadhatnak el külföldi támogatást. Bármilyen egyéb támogatást is csak azzal a feltétellel fogadhat el, ha bizonyító erejű okirattal igazolhatóan nyilatkoznak, hogy a részükre nyújtott támogatást sem közvetlen, sem közvetett módon nem külfölditől kapták. Nem lesznek jogosultak a magánszemélyek 1%-os adókedvezményének fogadására. Vezetőik, kiemelt közszereplőként lesznek kötelesek vagyonnyilatkozatot tenni és elviselni az ezzel kapcsolatos nyilvánosságot és kiszolgáltatottságot. A tiltott támogatás 25-szörösét lehet bírságként kiszabni, ami nyilvánvalóan elrettentő jellegű szankció. 

A jegyzékbe vett szervezeteket a pénzintézetek kötelesek figyelni, az engedélyköteles utalásokat nem engedélyezhetik, amíg azt a NAV nem engedélyezi (úgy dönt, hogy ez nem alkalmas a közélet befolyásolására). Önmagában ez a vizsgálat akár fél évig is eltarthat. Még a hivatal számára elfogadható támogatások sem juthatnak el időben a címzett civil szervezethez. 

SZ.M.: Értelmezhető politikai eszközként a nem tetsző hangok elhallgattatásra?

Z.L.:  Egyértelműen orosz minta. Nyilvánvaló a kritikus hangok, a civil szervezetek, a sajtó elhallgattatásának célja. Ennek ellenkezője nem garantálható, hiszen éppen erre jött létre. Mert egyébként felesleges az egész intézmény. 

SZ.M.: Szakmai szempontból mennyire feltételezhető, hogy objektív kritériumok alapján dől el a listára tétel?

Z.L.:  A jogszabály leplezetlenül használ szubjektív, saját belátás szerinti önkényes elemeket a magyar közéletben hallható nem kormánypárti vélemények elhallgattatására, nem tetsző sajtóorgánumok, civil szervezetek ellehetetleníthetése, magyarországi működési feltételeinek megszüntetése céljából. Központi cél a regulázás, megfélemlítés. A Kormány befolyásoló szervezetnek minősíti a politikai céljait nem osztó szervezeteket. A minősítés kérdésében a döntést is a Kormány hozza a Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálata nyomán. 

Különösen árulkodó a döntés elleni „jogorvoslat” lehetősége. A Kormány döntése ellen (hogy valaki rákerül a listára) nincs jogorvoslat, csupán a NAV (ügyhöz kapcsolódó) határozataival szemben lehet jogorvoslatot keresni, nem a rendes közigazgatási bírósági úton, hanem a Kúriánál. A Kúria viszont a „jogorvoslat” keretében a NAV döntését nem változtathatja meg(!). Még az sem tisztázott tehát, hogy mi lehet ebben a speciális eljárásban a kereset tárgya… Jogorvoslat tehát NINCS. Ami példátlan egy jogállam esetében, nyilvánvalóan és alapvetően sérti a hatékony jogorvoslathoz való alkotmányos alapjogot.

A Kúria politikai befolyásoltságához alapból sok kétely fűződik (elég a közelmúlt bíró tüntetéseire utalni). Ennek a sajátos „jogorvoslatnak” az lehet a kézenfekvő magyarázata, hogy ilyen módon lehet az alsóbb fokú bíróságokat a független döntéshozataltól és az Európai Unió Bíróságához való fordulás lehetőségétől megfosztani. 

Gumi tényállás, olyan, mint a Hornyák Szabolcs Bíró úr tálalásában a garázdaság. (Ő volt az, aki színpadias körülmények között elítélte Gulyás Mártont az eldobott narancssárga vízfestékes lufi miatt.) A bíró úr nemcsak jogalkalmazó, hanem tudományos munkával is komolyan foglalkozó tanár ember. A PhD dolgozatának témájául a garázdaságot választotta, ezt a tényállást elemezte tudományos igényességgel. Értekezése szerint „a kihívóan közösségellenesség megállapítása meglehetősen esetleges, gyakorlatilag az eljáró szervek diszkrécióján múlik, hogy sor kerül-e a büntetőjogi felelősségre vonásra. A tényállási elem határozatlansága emiatt jogbiztonsági problémákat vet fel, amely szintén azt erősíti, hogy az ilyen jellegű cselekmények bűncselekményként való megítélése NEM TARTHATÓ.” (…) a „közösség nyugalma” megfoghatatlan, túlontúl absztrakt kategória.

Ennek a fikciónak a fenntartása „csak egyetlen indokkal igazolható: ha a büntetőjogot valóban eszközként tekintjük az állampolgárok helyes irányú nevelésére. Ettől pedig a magunk részéről már a korábbiakban határozottan elzárkóztunk”, „a garázdaság, mint bűncselekmény felett eljárt az idő. (…) A garázdaság tehát olyan cselekmény, amelyet nem szükséges büntetőjogi büntetéssel fenyegetni. A társadalmi együttélést zavaró súlyosabb megnyilvánulások azonban érdemelhetnek szankciót – erre a szabálysértési jog megfelelő kereteket biztosíthat.” A bíró úr szerint a „kihívóan közösségellenesség” tényállási elem sérti a jogbiztonságot, mert ennek megítélése meglehetősen esetleges. „A tényállási elem határozatlansága emiatt jogbiztonsági problémákat vet fel, amely szintén azt erősíti, hogy az ilyen jellegű cselekmények bűncselekményként való megítélése nem tartható.” 

Nos, pont ez a helyzet ezzel a most bevezetett „poloskairtásos listázással”. Csakhogy míg a garázdaság a Kádár korszak rosszízű öröksége, addig ez a mostani torzszülött a Fidesz önkényes hatalomgyakorláshoz használatos találmánya.
Hornyák bíró úr történetének keserű felhangja (egyben látlelete a bírói függetlenség aktuális problémájának beszédes látlelete), hogy tudományos álláspontja ellenére mégis elítélte Gulyás Mártont…. 

 

SZ.M.: Mit tehetünk a megbélyegzés ellen?

Z.L.:  Véleményem szerint egy egészen különleges, csaknem egyetlen „jogorvoslati út” áll rendelkezésre: az országgyűlési választások során lehet ezt gyakorolni a szavazó urnáknál.

SzóMia – Vezetőkép: SzóMia