

A Maduro által vezetett Venezuela nem éppen volt Trump szíve csücske. Azt tudni kell, hogy Maduro elődje, Hugo Chávez, radikális baloldali személy volt. Ő volt az, aki az olajmezőket államosította, amely által az amerikai olajcégek kiszorultak a venezuelai olajbizniszből.
Chávez nem csak az olajipart, hanem más iparágakból (pl.: acélipar, cementipar) is kiszorította a magántőkét. Chávez 1999-2013 évek közötti regnálása alatt a szociális kiadások nőttek, a szegénység csökkent, illetve eltökélt szándék volt a XXI. század szocializmusának a megvalósítása.

Ahogy a régi, úgy az „új” szocialista rendszer is teli volt hibákkal. A legnagyobb probléma a szakmai kontroll hiánya volt. Alkalmatlan politikai kinevezettek, a káderek felkészületlensége, a korrupció jellemezte a rendszert. Ez mellett gondot jelentett az is, hogy az olaj adta a venezuelai költségvetés bevételi oldalának a 90%-át. Nyilván az olajárak mozgása kihatással volt a bevételekre.
Chávez egyébként nem tudta kezelni a bűnözést, az emberi jogok sérültek a hatalma alatt. Egyébiránt Chávez már a halála előtt megjelölte utódjaként Nicolás Madurót. A buszsofőrből, Chávez támogatójává, majd külügyminiszterré vált Maduro, Chávez halála után lett elnök. A helyzet egyre rosszabb lett az országban. Gyakorlatilag 2017-re Venezuela gazdasága összeomlott, éhínség, élelmiszerhiány, gyógyszerhiány volt a jellemző. Egyszóval, káosz uralkodott el.
Az emberek elkezdtek elmenekülni Venezuelából. A diktatórikus hatalomgyakorlássá vált az ország irányítása, amelyet tükrözött a 2018-as, valamint a 2024-es választások is, melyek kapcsán az EU is kifejtette aggályait. Persze ez nem akadályozta meg Szijjártó Pétert, Orbán külügyminiszterét, hogy 2023 novemberében Maduróval mosolygós képen szerepeljen.

Az USA arra hivatkozással, hogy Maduro kábítószerkereskedő, felhatalmazva érezte magát, hogy katonai akciót hajtson végre egy szuverén állammal szemben. Az amerikai elnök bejelentette továbbá azt is, hogy az USA átvette Venezuela irányítását, jelentsen is ez bármit.
Az USA katonai támadása és egy szuverén állam feletti irányítás megszerzése egyértelműen nemzetközi jogot sért. Ezt egyébként, igaz finomabb módon, de az ENSZ főtitkára António Guterres is megemlítette. Az USA ezen fegyveres cselekménye semmiben sem különbözik Oroszország Ukrajna ellen indított háborújától. Az már más kérdés, hogy az oroszok arcátlan módon „hisztiznek” az USA fegyveres agressziója ellen.
Persze éles kritikával illették az USA-t. A régi kommunista blokk tagjai közül, a még mindig az orosz oldalon állók (pl.: Kína, Kuba) mellett, más országok is megszólaltak, mint például Brazília, Kolumbia és Mexikó. Természetesen az EU is megszólalt. Nem szokatlan módon csak Orbán nem támogatta az EU közleményét.
A közlemény – többek között – rögzíti, hogy „Az Európai Unió minden szereplőt nyugalomra és önmérsékletre szólít fel a helyzet eszkalációjának elkerülése és a válság békés megoldásának biztosítása érdekében. Az EU emlékeztet arra, hogy minden körülmények között be kell tartani a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmányának alapelveit.

"Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának tagjai különös felelősséggel tartoznak ezen elvek fenntartásáért, amelyek a nemzetközi biztonsági architektúra egyik pillére.”.
Ezek mellett kitér a közlemény arra is, hogy az EU osztja a nemzetközi szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem prioritását, valamint kinyilvánítja, hogy a tárgyalásos, demokratikus, inkluzív és békés megoldást sürgeti.
Az valóban felháborító, hogy a XXI. században lehet még a világon olyan vezetése egy országnak, amely az emberi jogokat semmibe vevő módon, diktatórikus módszerekkel irányít. Természetesen az állami vezetők által elkövetett bűncselekmények sem maradhatnának következmények nélkül (megjegyzés: igazi megoldást az ENSZ megreformálása jelentené). Példák tucatjait lehetne felhozni. Hazánkhoz közelebbi eseteket nézve meg kell említeni Putyint, valamint Lukasenkát.
Putyinnal szemben, a Nemzetközi Büntetőbíróság, háborús bűnök elkövetésének gyanúja miatt, elfogatóparancsot bocsátott ki. Aljakszandr Lukasenka, Fehérorosz diktátor, Putyin bábja pedig államilag szervezte a migrációt a fehérorosz-lengyel határra. Természetesen, a világ seriffjeként viselkedő USA kapcsán sok emberben felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem buktatja meg és zárja amerikai börtönbe a világ összes bűnöző diktátorát, köztük az említett kettőt sem?
Sokan Trump támadása mögött az olaj érdekeltségeket sejtik, aminek azért lehet alapja. Az, hogy a venezuelai kábítószert USA-ba exportálták már nem annyira hihető ok. Trump egyébként, a Venezuelai támadást követően megfenyegetett több szuverén államot is. Köztük volt Kuba és Kolumbia is. Mindemellett továbbra is igényt tart Grönlandra. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai elnök azt is kijelentette, hogy erőteljes befolyást kíván gyakorolni Latin-Amerika felett.

Természetesen ezek a lépések is afelé mutatnak, hogy ha kell katonai erővel is, de uralni akar szuverén államokat. Trump tehát úgy gondolja, hogy bármit megtehet, akár a nemzetközi jogot is simán átlépheti, ahogy egyébként Putyin is teszi. Nyilván ez egy normálisan gondolkodó XXI. században élő embert elrettent.
Gondoljunk bele, hogy mi a helyzet akkor, ha a Putyin pont ugyanúgy gondolkodik, mint Trump! Ennek egyébként alapot is adott Putyin külügyminisztere, amikor is azt hangoztatta, hogy a NATO, azon volt szocialista kelet-európai országokból, amelyek 1997 után csatlakoztak vonja ki a csapatait (Magyarország 1999. március 12-én vált teljes jogú NATO taggá). Tehát Putyin nem akar megállni Ukrajna nyugati határánál, hanem vindikálná azt a jogot magának, hogy a régi kommunista időket idéző befolyási övezethatárokig akar terjeszkedni. Ezt a lehetőséget nem igazán cáfolja az USA legújabb nemzetbiztonsági stratégiája. A stratégia szerint Ausztriát, Magyarországot, Olaszországot és Lengyelországot le kell választani az Európai Unióról, valamint, hogy Oroszország már nem leselkedő veszély az USA-ra nézve.
Persze nem maradt el az orosz dicséret sem az amerikai stratégia kapcsán. Ahogy kinéz, mindkét atomhatalomnak az az érdeke, hogy az EU felbomoljon. Ehhez nyilván megvannak a „hasznos idiótái” is. A mindig vétóval fenyegető, „Brüsszelt” átkozó, vagy éppen magát “bot a küllők” közöttinek tartó Orbán, inkább ide sorolandó, ahogy Orbán nagy haverja, Fico, szlovák miniszterelnök is (megjegyzés: Fico kormánya bűncselekménynek minősítette a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezését, amely dekrétum szolgált alapul a magyar emberek jogfosztásának, Orbán néma maradt az ügyben).
Ne felejtsük el, hogy Magyarország túl sokszor (1920, 1956) volt már áldozata a nagyhatalmi játékoknak. Tehát csak egy egységes, Magyarországot is magába foglaló Európa tud ellenállni a két (Putyin és Trump), mondjuk ki bátran despota „vezető”, jogi normákat sutba dobó politikája és hatalmi törekvései ellen. Ha az országunk sorsa a 2026-os választásokat követően Orbánon fog múlni, akkor nagy rá az esély, hogy a hatalom megtartása érdekében hátat fog fordítani Európának.
Ezzel párhuzamosan, az oligarcha rendszerén keresztül inkább egy orosz, fehérorosz típusú társadalmi berendezkedés mellett fogja letenni a voksát. A 2026-os választások tétje tehát az, hogy tudunk-e európaiak maradni, vagy ismét fenyeget minket az orosz befolyási övezethez tartozás rémálma! Tessék választani! Vasfüggöny, vagy Európai Unió polgársága?
dr. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció