Ha sokat mondják elhisszük? Migráció 6.0

Orbán Anita külügyminiszter asszony az Egyesült Államokban járva két egyezményt is aláírt az amerikai külügyminiszterrel. Az egyik ezek közül a „baloldali terrorizmus”, a szélsőbaloldali erőszak elleni küzdelemről szóló szándéknyilatkozat. Jelenti-e ez azt, hogy a jobboldali terrorizmus elleni küzdelmet nem tartja fontosnak a magyar kormány? Egyáltalán mi értelme van ebben a kontextusban a jelzőnek a terrorizmus előtt? Amikor a jelző az ellenkezőjét jelentiA jelzős szerkezetekkel kapcsolatban mondta Popper Péter, hogy érdemes velük csínján bánni. Megfigyelhető ugyanis, hogy gyakran, amikor észszerű indok nélkül alkalmazzák pont annak az ellenkezője igaz, amit a jelző hangsúlyoz. Láthatjuk például, hogy azok az országok, amelyek rendszerszinten antidemokratikusak rendre „demokratikus” köztársaságnak nevezik magukat (Kínai Népi Demokratikus Köztársaság, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság), ahogyan az egykori NDK (a kommunista Népi Demokratikus Köztársaság) különbözött Nyugat-Németországtól, ami egyszerűen csak Német Szövetségi Köztársaság volt, s elég jó példát szolgáltatott arról, hogy ki volt inkább demokratikus: az, aki erőnek erejével nevezte magát annak, vagy aki nem.De ugyanezt élhették át a magyarok is a kommunista elnyomás időszakában, amikor itt nálunk minden „szabad” volt. Nemcsak az újságok: „Népszabadság”, „Szabad Nép”, „Szabad Föld”, „Szabad Ifjúság”, hanem a szakszervezetek is: „Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége”, de még a szombat is: „szabad szombat”, amikor végre nem kellett dolgozni, sőt – a legnagyobb elnyomás kellős közepén – még a köszönés is ez volt: „Szabadság!”. Ugyanakkor tudjuk, hogy pont ez a szabadság hiányzott leginkább. a klasszikus polgári szabadságjogokat (szólás-, sajtó-, gyülekezési szabadság) ugyanis a kommunista diktatúra felszámolta. És ha már itt tartunk, ezekből a „kommunista” országokból leginkább éppen a „kommunizmus” eredeti jelentése hiányzott; hogy a termelőerők legmagasabb fejlettségi szintjén mindenki képességei szerint dolgozik és szükségletei szerint részesül a javakból. A terrorizmusnak nincs elfogadható politikai oldalaHa ilyen szemüvegen keresztül nézzük Marco Rubio amerikai külügyminiszter „baloldali” terrorizmus elleni szándéknyilatkozatát, amit Orbán Anita külügyminiszter asszony is aláírt, akkor ez az egész érdekes fénytörésbe kerül. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ne létezne szélsőségesen baloldali ideológiák mentén magát meghatározó terrorizmus, hanem csak azt hogy nincs jelentősége ennek a jelzőnek, mert a terrorizmus az terrorizmus, teljesen mindegy, hogy mitől.Ezt Amerikában is megtapasztalhatták, amikor Trump elnök első ciklusát követően elbukta az elnökválasztást és 2021. január 6.-án – sokak szerint Trump gyújtó hangú beszédének hatására –, a Jake Angelim, a szarvas kucsmás, félmeztelen, „Qanon-sámán” amerikai zászlóval díszített lándzsával hatolt be a törvényhozás épületébe a csőcselék élén. Valóban kérdéses, hogy Trump szavai: „Ha nem harcoltok pokolian (fight like hell), nem lesz többé országotok” buzdíthatták-e a törvényhozás ellen erőszakkal fellépő, a Capitoliumot megostromló tömeget, hogy vonuljon a Capitoliumhoz, nyomást gyakorolni a választási eredményeket hitelesítő politikusokra. Egy biztos: a Qanon egy szélsőjobboldali, virálisan terjedő amerikai összeesküvés-elméleten alapuló mozgalom és nem „szélsőbaloldali” terrorszervezet. Lényegét tekintve mindegy is. Winston Churchill szellemes hasonlata az, ami a lényeget megvilágítja. Egyszer megkérdezték tőle, hogy mi a különbség a kommunizmus és a fasizmus között, mire azt válaszolta, hogy pont annyi, mint az Északi-Sark és a Déli-Sark között. (Pont ugyanaz, csak máshol, kis variációkkal: egyikben jegesmedvék, a másikon pingvinek élnek, de alapvetően mindkét helyen nagyon hideg van, rengeteg jéggel és élhetetlen körülményekkel.) Amerikai félelmek, magyar valóságSzóval ennek a „jelzős szerkezetnek” sok értelme nincs, legfeljebb az amerikai belpolitikáról ad jelzést (ahogyan a „népi demokratikus” államokról az elnevezésük). Rubio a magyar kormánnyal kötött szerződés alapján közös lépéseket vár a szélsőbaloldali terrorizmus újbóli térnyerése megelőzésére. Helyes. Ne legyen szélsőbaloldali terrorizmus sehol, így nálunk se! Más kérdés, hogy a rendszerváltás óra ilyen nem is volt hazánkban, leszámítva azt az egyetlen, elszigetelt esetet, amikor az Antifa aktivista a magyarországi fasiszták elleni fellépés keretében vascsővel verekedett. Elvileg persze lehetséges lenne a szélsőbalos terrorizmus térnyerése, ahogy a Kárád-rendszer idején Carlos erre bizonyítékot is szolgáltatott, de ez a veszély egyáltalán nem reális hazánkban. Rubio szerint: „Meg kell akadályoznunk, hogy ezek a csoportok rendőrkapitányságokat és rendvédelmi szerveket, végső soron pedig kritikus infrastruktúrát és történelmi emlékhelyeket vegyenek célba – a szabad társadalom alapjait; hiszen pont ezeket támadják.” OK. Akadályozzuk meg majd mi is ezt, ha lesz ilyen nálunk és segítsünk az amerikaiaknak, ha módunkban áll efféle „határokon átnyúló nemzetközi hálózatot” felderíteni. Egyelőre semmi ilyesmiről nincs szó nálunk (az USÁ-ban pedig mint láttuk van példa arra, hogy szélsőjobboldali elemek erőszakkal elfoglalják a Capitliumot, de ez most minket nem nagyon kell hogy érdekeljen, mert ez az ő problémájuk, ha a szélsőjobbos felforgatókkal nem akarnak foglalkozni, akkor az az ő problémájuk, nem a miénk). Diplomáciai kompromisszum vagy politikai engedmény?Az, hogy a '70-es, '80-as évek során Európa kapitalista államait olyan vérengző szélsőbalos terrorszervezetek tarthatták rettegésben, mint az olasz Vörös Brigádok, vagy a német Bader Meinhof Csoport, az természetesen minden normális jogállam számára elkerülendő, megelőzendő. Az Amerikai Egyesült Államokban is. Akkor is, ha egyelőre annak, hogy ilyesmi felütheti a fejét hazánkban – hála Istennek – semmi jele nincs. Ha Trump és Rubio azt akarja, hogy a magyar külügyminiszter egy szándéknyilatkozattal ezt támogassa (pár nappal az amerikai félidős választás előtt, amelyen a hírek szerint Trump rendkívül rosszul áll), akkor hadd legyen! Örüljenek, ha ez nekik fontos. Mindez egyáltalán nem jelenti viszont, hogy a magyar politikai vezetésnek ne lehetne fontos a szélsőjobboldali terrorcselekmények üldözése, írmagjának kiirtása. Főleg azért, mert ilyesmire viszont volt példa a rendszerváltás óta hazánkban. Ilyen volt a Hunnia-ügy, Magyarország első olyan rendőrségi és bírósági ügye, amelyben a hatóságok a vádlottakat bűnszervezetben elkövetett terrorcselekmény miatt állapítottak meg felelősséget, amely ügyben Csintalan Sándor, volt szocialista politikust majdnem agyonverték 2007-ben. Majd 2008-2009-ben 5 megye, 9 településén hajtottak végre sorozatos fegyveres és Molotov-koktélos támadásokat cigány származású (vagy annak vélt) emberek, köztük pici gyerek életét kioltva. Nos, ezek valódi, kegyetlen terrorcselekmények voltak, valóban, bevallottan, felvállaltan szélsőjobbról. A kérdés az, hogy mindezek ismeretében számon lehet-e kérni Orbán Anitán, hogy a valós magyarországi helyzethez képest aláírja a Rubio által elé tett szándéknyilatkozatot.Szerintem nem! Mégpedig azért nem, mert sem abban a helyzetben nem volt, hogy ennek a szándéknyilatkozatnak az aláírását megtagadja a „jelzős szerkezet” miatt, sem pedig azért, mert ennek bármi értelme, gyakorlati jelentősége lett volna. Helyzetben azért nem volt, mert Magyarország (az EU GDP-jének1,2 %-át előállító, egy nagyobb amerikai város lakosságával bíró ország) a világ legnagyobb katonai hatalmának és egyik legnagyobb gazdasági erejét képviselő országgal tárgyalva nincs abban a helyzetben, hogy megtagadja egy olyan szándéknyilatkozat aláírását, amit elvárnak tőle a találkozó és a másik, amerikaiak által aláírt, energiaipari megállapodás fejében. (Az energiaipari megállapodás mégiscsak több, mint egy Trump által dedikált sapka, amivel az Orbán-küldöttség dicsekedhetett itthon.) Teljesen önsorsrontó önérzeteskedés lett volna hagyni, hogy az amerikai kapcsolatfelvétel füstbe menjen azért, mert nálunk nincs szélsőbalos terrorveszély (s úgy gondoljuk, hogy az Egyesült Államokban is van szélsőjobbos terrorveszély, merthogy nálunk meg ilyenre volt példa). Értelme sem lett volna nem megkötni a kompromisszumot a jelzőről. Ha ez annyira fontos Trumpnak, hát hadd örüljön. Attól még minket semmi nem akadályoz abban, hogy mi pedig a bármiféle indíttatású terrorizmussal szemben lépjünk fel. A lényeg nem a jelző, hanem a következetességTudomásul kell vennünk, hogy ez most egy mindkét fél számára belpolitikailag is motivált helyzet. Rubio narratívájába az illeszkedik, hogy őket támogatja egy ország ebben a törekvésében, Orbán Anita pedig (aki ezzel a gesztussal semmiről nem mondott le) kihúzhatja a méregfogát annak a helyzetelemzésnek, amivel itthon a fideszes média izomból támadta: hogy tudomást sem vesz róla az amerikai külpolitika, egyszerűen kikosarazzák, mint ahogy ez egy senkihez illik. A magam részéről elfogadhatónak tartom „ráhagyni” a szükségtelen jelzős szerkezeteket egy olyan amerikai adminisztrációra, amit Trump elnök vezet, akinek oltásellenes az egészségügyi minisztere, aki IQ tesztnek hiszi az általa kitöltött demencia tesztet, aki Kanadát, Grönlandot (NATO szövetségesek területét) kívánja elfoglalni, aki a szélturbinák rákkeltő rezgéshullámairól derilál, aki át szeretné nevezni az óceánt, aki – miközben kirobbantja a világot gazdasági világválság közelébe juttató iráni háborút – szarfészeknek titulált Norvégiát, amiért nem kap béke Nobel-díjat, aki férfi szenátor fenekéről, majd (kármentésként) Nicki Minaj tekintélyes fenekéről zeng dicshimnuszokat. Nekem itthon inkább az a fontos, hogy a „Nincs jobb, nincs bal, csak magyar” ne csak a választókról szóljon, hanem a terroristákról is. Egyként üldözendő mindegyik! Nem gondolnám, hogy a Rubio előtt aláírt szándéknyilatkozat ebben a magyar kormányt bármennyire is akadályozná! dr. Zeke László - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Nyilván nem ökológiai szempontból közelítünk, hanem a TISZA szigetvilág fenntarthatóságának, fejlődésének a lehetséges módját próbáljuk a nagyközönség elé tárni. Szigetek, Orbán leváltásának a motorjai2024. február 11-én a Partizán élő adásában Magyar Péter interjút adott. Komoly kritikát fogalmazott meg a NER-el szemben. Ezt követte az ominózus, a Völner-Schadl-ügy hátteréről szóló hangfelvétel nyilvánosságra hozása, illetve a Fővárosi Nyomozó Ügyészségnek történő átadása. A társadalom azon része, amely már korábban felismerte az orbáni hatalomgyakorlás, hazugságokra, félelemkeltésre, a kommunista időket idéző kormányzati propagandára hajazó módszereit, azonnal érezte, hogy végre eljött az idő. Végre van valaki, akiben megvan a képesség a FIDESZ-KDNP rezsim leváltására. Majd kezdődött az országjárás, melyet természetesen az oligarchák által pénzelt „karaktergyilkos verőemberek” próbáltak lejáratni, természetesen Magyar Péterrel együtt. Ezzel párhuzamosan alakultak a TISZA szigetek. Több ezer, tízezer ember, akik hittek a „ne féljetek” mottóban álltak ki Magyar Péter mellett és igyekeztek segíteni a munkáját. Ha kellett, akkor esőben, szélben, fagyban, tűző napsütésben is, de szóró-lapoztak, pultoztak, valamint igyekeztek közvetíteni az emberek felé, az orbáni hazugsággal szemben a valóságot. Ugyan, igaz az is, hogy sokan nyíltan még ekkor sem vállalhatták fel politikai nézetüket, de a háttérből igyekeztek segítséget nyújtani. Vegyes volt a kép, mert volt jogi, közgazdaságtani, vízügyi, stb., segítő, de a lényeg az, hogy a háttérben lévők is hozzátették a magukét. A lényeg, hogy rengeteg, rendszert váltani akaró ember tartott ki –jelenleg is kitart - Magyar Péter és a TISZA Párt mellett. Megállapítható tehát, hogy a szigetvilág és az abban részt vevők az egyik, ha nem a legfontosabb láncszeme volt, annak, hogy az Orbán maffia kormány a történelem szemétdombjára került! A TISZA győzelme utánAz áprilisi TISZA győzelem után várakozás alakult ki a szigetek tagjai között. Tulajdonképpen várják az új feladatokat, vágynak arra, hogy „valami jót” tegyenek. Ez a várakozás továbbra is fennáll, de az mellett sokan a saját szigetben kitalálták azt, hogy mint önkéntesek hogyan tudnak másnak segítséget nyújtani (pl.: vízosztás, adománygyűjtés). Ahogy a demokráciában már csak szokás, sok-sok embernek más és más elképzelése van az ország vagy a településük, illetve a szigetek jövője kapcsán. Voltak, akik az országgyűlési képviselőtől várnak el olyan feladatok elvégzését, amely egy jogállamban nem is lehet/lehetne a feladata (a teljes cikk itt olvasható). Mások igyekeztek szakmai alapon segíteni az országgyűlési képviselőnek. Megint mások pedig dacosak, és ebből adódóan teljesen máshogy látják az országgyűlési képviselő, illetve a szigetek helyzetét. Hogyan tovább?Ahogy már elhangzott sokan, sokféleképpen gondolják a szigetek építését, fejlődését. A véleményünk az, hogy az adott választókerületben az országgyűlési képviselőnek kell a szigeteket összefognia. A lényeg, hogy a felmerült problémákat, azaz azt, amit a helyi közösség annak érez, meghallgassa, majd az ott elhangzottakkal kapcsolatban kommunikáljon a többi országgyűlési képviselővel, illetve a koordinátorokkal. Ez annak az érdekében szükséges, hogy a felvetett probléma csak helyi, vagy választókerületi, avagy országos szintű kezelést igényel-e. Nyilván arra az országgyűlési képviselőnek ügyelnie kell, hogy például egy önkormányzati hatáskörbe tartozó helyi problémát nem lehet kezelnie, mert akkor visszaérkeznénk a FIDESZ-KDNP autoriter hatalmi eszközeihez. Természetesen a felmerült gondokra illő lenne megoldási javaslatot is kidolgozni, amely már egy másik, nagyobb lélegzetvételű dolog. Ugyanis, ahhoz, hogy egy országos szinten is megjelenő nehézség kezelhetővé váljon, átgondolt jogalkotásra van szükség. Ezért is lenne indokolt a helyi szigetek tagjai közül megyei, valamint régiós koordinátort kiválasztani, akik nem csak segítenek becsatornázni a helyi lakosok által jelzetteket, hanem tudnak megoldási javaslatot is mondani, vagy legalábbis a jelenlegi lehetőségeket fel tudják vázolni. Nyilván az információ áramlásnak nem kizárólag az országgyűlési képviselő felé, hanem onnan a szigetek irányába is működőképesnek kell lennie. VégezetülA szigetvilág színes, különböző egyénekből áll. Nehéz, nemhogy több ezer szigetet koordinálni, hanem sokszor egy szigeten belül is nehéz az egységes álláspontot kialakítani, mivel mindenki máshogy látja a „világot”. Egyébként pont ez a demokrácia lényege! Viszont fontos az országgyűlési képviselő szigetvilágban történő rendszeres megjelenése, felvetett kérdésekre kapott válaszok közlése, valamint a parlament, illetve a kormány által meghozott döntések magyarázata ahhoz, hogy a szigetek továbbra is bátran ki tudjanak állni és – ha úgy hozza az élet – a TISZA döntéseit meg tudják védeni!További cikkeink a szigetekrőlOrszágos körkép a TISZA SzigetekrőlImmerzív politika – a TISZA Szigetek egy lehetséges jövőjeA Szigetek jövője dr. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

1956 óta 70 év telt el, a NER leváltását megelőző mozgalom szárba szökkenése óta pedig alig több, mint két esztendő. A nagy történelmi esemény, a forradalom 13 napja – amely hazánkat a világ figyelmének középpontjába helyezte – újra és újra nagy hullámokat vet, ahogy ezt láttuk 1989-ben és amit éppen most, a NER 2026-os bukásakor ismét átélhettünk. Azt hiszem, érdemes visszanéznünk a közelmúltba is, a két évvel ezelőtti időkbe, amikor még a mozgalomvezér gondolatra volt felfűzve, hogy "Ne féljetek!". Ahogy Bibó István példát mutatva mondta 1956-ban, miközben a parlamentben helyén maradt miniszterként bevárta a szovjet katonákat. Hogy tudjuk értékelni az áprilisi eseményeket – hogy történelmi időket élünk – érdemes visszagondolnunk erre a mögöttünk álló két évre is!2024 őszén még messze nem volt biztos, hogy a NER megbukik. Nem véletlenül vált a mozgalom akkori jelszavává, biztató üzenetévé, hogy “Ne féljetek!”. Én erre az időre úgy emlékszem, hogy akkor még a biztonság kedvéért divatban volt az álca, a maszk, ha más nem a sapka-sál, ami elrejt a Kandi kamerák elől egy-egyellenzéki rendezvényen. A fortélyos félelem visszafogta a közösségi médiában kommentelő, vagy akár csak lájkolni szándékozó kezeket. Közismertek azok a túlkapások, amikor a kirúgáshoz elegendő volt egy nevetős emoji, egy megosztás, esetleg egy támogató/elítélő komment. Munkáltatók figyelmeztették a beosztottakat a megfelelő viselkedésre. Szolgáltatók ódzkodtak nemcsak segíteni, hanem akár csak kiszolgálni gyanús alakokat, szervezeteket. Debrecenben, az ország második legnagyobb városában alig akadt hely, ahol TISZA-szigetek összejöveteleket tarthattak, a nevezetes országjárások alkalmával komoly kockázatot jelentett akár csak szállást adni, vendégül látni a NER politikájával nem kompatibilis egyéneket, szervezeteket. Akkoriban - ritka kivétel a Frida Kávézó - nem engedtek be tiszás rendezvényt sehova. Még az olyan “gyanús” rendezvényt sem, mint például egy beszélgetés Mérő Lászlóval a “Feröer effektusról”. (Miután gyanússá vált a DAB székházba tervezett esemény a Debreceni Akadémiai Bizottság nem merte vállalni annak kockázatát, hogy az ország egyik legnépszerűbb tudósát egy nyilvános beszélgetés erejéig vendégül lássuk a székházukban.) Két éve volt talán az első felvállaltan tiszás nyilvános kiállás egy nemzeti ünnepen Debrecenben, 1956 tiszteletére A debreceni TISZA Szigetek képviselői az ünnep előestéjén összegyűltek azon a helyszínen, ahol 1956. október 23. napján először dördültek el fegyverek: A Csokonai Színház melletti emlékműnél. Elhelyeztük a koszorúkat, mi is a „Lúdas Matyi TISZA Sziget – Debrecen” (az első, a városban alapított sziget) képviseletében. Éltem annak lehetőségével, hogy magam is megszólaljak. Mi más lehetett volna beszédem vezér fonala, mintsem az, hogy „Ne féljetek!”. Ezt írtam akkor erre a jeles alkalomra„Tisztelt Polgártársak, Kedves Barátaim! NE FÉLJETEK! '56 legfontosabb és legaktuálisabb üzenete itt és most: ez! Hősök előtt tisztelgünk, akik életüket, jólétüket áldozták azért, hogy soha ne kelljen féltenünk szabadságunkat.Élt itt valaha Debrecenben egy a sok-sok hős közül, akit úgy hívták, hogy Zeke László. Egy nagyon távoli rokon. Nem kívánok hősiességével érdemtelenül dicsekedni, csupán pár szót szeretnék szólni arról, hogy amióta tudok erről a nagyszerű emberről, azóta még büszkébb vagyok arra, hogy engem is Zeke Lászlónak hívnak!Nemcsak 1956 októberének végén, az euforikus napokban, hanem a november 4-e utáni nehéz időkben is bátran helyt állt, míg sokan ekkor már biztonságos fedezékbe húzódtak. NEM FÉLT! Tárgyalt a Kádár-féle Forradalmi Munkás Paraszt Kormánnyal, decemberben még sztrájkok szervezett, ami az utolsó nagyszabású tiltakozó akció volt Hajdú-Bihar Megyében. Mert ő NEM FÉLT! A sztrájkot végül a megerősödő kádári karhatalom szovjet tankok segítségével oszlatta fel.A 2024-es megemlékezésen - Fotó: A szerző archívumábólTudta, hogy le fogják tartóztatni. De nem NEM FÉLT: maga ment be a rendőrkapitányságra, mikor megtudta, hogy körözik. Igazának biztos tudatában bátran vállalta a felelősséget az ellene folyó koncepciós perben 1957. decemberében: "a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének" vádjával. NEM FÉLT megvallani, hogy valami szebb, jobb, igazságosabb társadalmat szeretett volna.NEM FÉLT vállalni a következményeket. Az 1963-as amnesztiával szabadult, teljes vagyonelkobzást követően kellett újrakezdenie életét. A 80-as évek végéig, megfigyelés alatt állt. Akkor, amikor sokan (akik nemrég még ellenforradalomról prédikáltak) már javában haszonélvezőivé váltak a rendszernek.Neki egészen más sors jutott. Emlékiratainak utolsó gondolatait idézem Filep Tibor könyvéből: "Feleségem és családom állapota miatt nap mint nap önmagammal kell szembenéznem! Kit bántottam meg? A családomat! Kinek tettem rosszat? A családomnak! (...) Lehet? Szabad itt magyarnak, becsületesnek, őszintének lenni? Magamba nézek: Igen! Kell! (...) Nem hiszem, hogy álnok, kétszínű, jellemtelen emberek fogják vezetni ezt az országot. Az idegen érdekek kiszolgálóinak el kell tűnniük!"NEM FÉLT és vállalta a megpróbáltatásokat, azért, hogy mi félelem nélkül lehessünk szabadok. Kedves Barátaim! Mindez azért fontos itt és most számunkra, mert a félelem, amitől megszabadítottak bennünket '56 hősei az nem csak a munkatáboroktól való félelem volt. Ugyanis a félelem nem ott kezdődik. Hanem ott, amikor egy lájkot félünk odatenni, amikor egy kommentet nem merünk megfogalmazni, amikor egy posztot nem merünk kitenni, amikor egy közösséghez nem merünk csatlakozni, amikor nem merünk bírósághoz fordulni akkor sem, ha igazunk van. Tartozunk Zeke Lászlónak és harcostársainak, azzal, hogy NEM FÉLÜNK, s Tisztelettel, hálával megőrizzük a hősök emlékét!”A beszédről készült filmfelvétel itt látható 2024 őszén még messze nem volt biztos, hogy a NER megbukik. A jelszó, a biztató üzenet, hogy “Ne féljetek!” valóra váltotta álmainkat. Érdekes lehet most utóbb felidézni, hogy ki, hogy élte meg az akkori eseményeket. Ki, mitől, kitől tartott, hol volt ekkor, esetleg milyen veszéllyel, negatív következménnyel kellett szembenéznie, ne adj’ Isten milyen hátrány érte. Ahogy a nagy történelmi fordulópontok esetében szoktuk felidézni, várom a személyes élményeket kommentben! dr. Zeke László - Nyitókép: A Szerző archívumából

Magyar Péter ügye, milliárdos korrupciós vádak és a Fidesz kettős mércéje. Biztos sokan emlékeznek még arra az esetre, amikor a Dunában landolt egy telefon. A témával először 2025. október 10-én foglalkozott szerkesztőségünk abból az apropóból, hogy az Európai Parlament a 2025. október 7-ei ülésén nem függesztette fel Magyar Péter – azóta már miniszterelnök - mentelmi jogát. Nemrégiben viszont a magyar parlament igen, sőt a gyanúsítotti kihallgatása is megtörtént.Nézzük az előzményt!Magyar Péter 2024. júniusában bulizni volt. Több sajtótermék is beszámolt az esetről, melynek a lényege, hogy egy telefonnal kamerázó férfinak a kezéből a telefont – az azóta már miniszterelnök - kikapta, majd a telefon a Dunában landolt. Az ügyet nyilván az orbáni maffia, mára már megfogyatkozott propagandistái felkapták, és mindennel is megvádolták Magyart.Kisárda Magyar Péterrel, de Seszták Miklós nélkül Forrás: YouTube képernyőkép - Magyar Péter Hivatalos A rendőrség sem volt rest helyszínre búvárokat kirendelni, akik kiemelték a Dunából a 130.000-150.000 HUF értékű telefont, és működőképes állapotban visszajuttatták a sértettnek. Így indult Magyar Péter mentelmi jogának a felfüggesztésére irányuló kérelem, melyet Polt Péter, akkori legfőbb ügyész - 2025. június 10-étől alkotmánybíró, rá egy nappal már az Alkotmánybíróság elnöke - 2024. szeptember 26-án juttatott el az Európai Parlamenthez (megjegyzés: két további ügyben is kérték a mentelmi jog felfüggesztését, az egyik Simonka György volt Fideszes országgyűlési képviselőhöz, a másik a Mi Hazánk Mozgalomhoz volt köthető, állítólagos rágalmazási ügyekhez kapcsolódóan). Persze mindegyik kérelem el lett utasítva. Az Európai Parlament, a Polt által beadott kérelem vonatkozásában hozott határozatának „K” és „L” pontjai tulajdonképpen azt rögzíti, hogy a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelem alapjául szolgáló tények, a rendőrségi nyomozások következetlenek, Magyarország legfőbb ügyésze hiányos választ adott arra, hogy arányosak-e Magyar Péter esetében a hatóságok általi intézkedések a kisebb értékű dolgokra vonatkozó hasonló helyzetekhez viszonyítva, továbbá, hogy a Magyar Péter terhére rótt állítólagos bűncselekmény jogi minősítése a kapott válaszok alapján pontatlan, valamint, hogy a jelek szerint olyan ügyről van szó, amelyet azért indítottak, hogy Magyar Péter politikai tevékenységét aláássák. Meg kell tehát jegyezni, hogy a Polt Péter által vezetett ügyészség nem tudott Magyar Péter mentelmi jogának felfüggesztése alátámasztásához megfelelő indokokkal szolgálni. (megjegyzés: a miniszterelnök feljelentést tett, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés és hivatali visszaélés bűntette miatt, mivel megfelelő biztosító felszerelés nélkül küldték a búvárokat a Dunába). A mentelmi jog felfüggesztése!Magyar Péter mentelmi jogát az előzőekben ismertetett ügyben az országgyűlés 2/3-os Tiszás többsége - nagyon helyesen – felfüggesztette. Korábban dr. Zeke László jogász kollégám és az ÍgyÉlünk hírportálon újságíró barátom részletesen, jogi indokokkal alátámasztva magyarázta el a cikkében, hogy nem lehetne normális az, ha a miniszterelnökkel szemben elmarasztaló ítélet születne. De, ha már itt tartunk, akkor érdemes felkeresni Juszt László Facebook oldalát is. Juszt úr érdekes párhuzamot állított a miniszterelnök és Orbán apja, Orbán Győző esete között.Orbán Győző a 444 tudósításában - Forrás: YouTube képernyőkép Juszt úr posztja szerint “A gánti gépzúzó” címmel jelent meg az INDEX írása 2002 májusában. „A Magyar Hírlap fotóriportere, Dezső Tamás a gánti kőbányát fényképezte közterületről. Orbán Győző elvette tőle a fényképezőgépet, majd a földhöz vágta és összetörte. Az eset miatt rongálás és garázdaság gyanújával eljárás indult az idősebb Orbán ellen. A fényképezőgépben okozott kárt a szakértő 165 ezer forintra becsülte. A későbbi beszámolók szerint a rendőrség végül megszüntette (!!!) a nyomozást, mert nem állapítottak meg bűncselekményt. Na, akkor most mi lesz a telefonnal?” Seszták Miklós és Hankó Balázs mentelmi jogának a felfüggesztése!A miniszterelnök mellett még két országgyűlési képviselő mentelmi joga „ugrott”. A magukat – most már - „politikai fogolynak” tartó Seszták Miklósról és Hankó Balázsról van szó. Szögezzük le, hogy a FIDESZ-KDNP-s autokrácia két hithű szolgája, nem az eltérő politikai oldal miatt nincsen összehasonlítható helyzetben Magyar Péter miniszterelnökkel, hanem azért, mert más – és nem kicsit – a „balhé” nagysága. Mivel Sesztákon közel 12 milliárd forintos kenőpénzt kérnek számon, Hankótól pedig „csekély” 17 milliárd forint hűtlen kezelését, nem egy száz-százötvenezer forintos, épségben visszakapott telefon árát (megjegyzés: mentelmi jog felfüggesztése után mindkettőt letartóztatta a bíróság). És akkor jött a FIDESZ-es Szűcs Gábor…… Szűcs a HírTv kamerája elé állva kifejtette az álláspontját: „….égető az a kettős mérce, amivel a hatóságok Magyar Péter és az ellenzéki képviselők ügyét kezelik. Az, hogy Ő előre egyeztette az időpontot látszik, hogy egyébként azért itt a miniszterelnök és a kormány az erősen együttműködik az ügyészséggel, és nem csak úgy, hogy eleget tesz az ügyészség kérésének, hanem lehet, hogy adott esetben utasítja is, ahogy ezt például a parlament pulpitusáról láthattuk. Hogy elmarasztalják-e vagy sem az már nyilvánvalóan a bíróság joga, hogy meghozza a jogerős ítéletet. Az viszont önmagában, hogy ő ott bemehetett, erről posztolhatott, nem az volt, hogy őt rendőrök vitték el vezetőszáron, nem az van, hogy őt őrizetbe veszik, vagy másnap elrendelik a letartóztatását. Ez jól mutatja azt a kettős mércét, ami úgy látszik, hogy az igazságszolgáltatásban is érvényesül” Mielőtt ennek a „Pubi”-nak a nyilatkozatát megpróbálnánk megérteni(!), gyorsan jegyezzük meg, hogy úgy tűnik, hogy Ő az, aki párhuzamosan több munkahelyen (a Megafon véleményvezér, Alapjogokért Központ elemzője, tanácsadó a Nitro Digital Kft-nél, főosztályvezető a Nemzetgazdasági Minisztériumban, újságíró a Batthyány Lajos Alapítványnál, a BL Nonprofit Kft-nél, valamint szerkesztő-újságíró az European Conservative-nál, elemző XXI. Század Intézetnél.) is képes teljesíteni (további részletek).Seszták Miklós mindent tagad - Forrás: YouTube képernyőkép - Kontoll Egyébként a FIDESZ lista 218. helyéről jutott be a parlamentbe. Seszták Miklós KDNP-s képviselőért sem a rendőrök, sem pedig az ügyészek nem mentek, hanem besétált vallomást tenni az ügyészségre, ahogy Hankó Balázs is. Az ügyészség utasításáról, meg elég csak az aranykonvoj ügyre gondolni. A napvilágra került információkból az következtethető ki, hogy maga Orbán Viktor bukott miniszterelnök állt az egész ügy mögött, melyben nagy segítségére volt az ügyészség. Ebből az is következik, hogy pont az Orbán-rezsim alatt állt az ügyészség politikai befolyás alatt. Az, hogy valakit vezetőszáron visznek el, és esetleg elrendelik a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedést, a letartóztatást, több tízmilliárd forintos „balhé” esetében nem meglepő, sőt jogilag indokolt is. Viszont egy-két évvel ezelőtti eset kapcsán, amikor egy száz-százötvenezer forintos tételről van szó, ráadásul a jogi minősítés is vitatott, kizárt a letartóztatás alkalmazása, többek között azért is, mert az a büntetőeljárásról szóló törvénybe ütközne (mivel nem áll fenn szökés, elrejtőzés, más személy megfélemlítése, jogellenesen befolyásolása, vagy tárgyi bizonyítási eszköz megsemmisítése, meghamisítása, elrejtése, bűnismétlés veszélye (Be. 276. § (2) bekezdés). Szűcs elvileg jogász, tehát ezt tudnia kellene, dehát, aki a Megafonnál pallérozódott, annak, ahogy kinéz, felesleges volt jogot tanítani. Hadd jegyezzem meg, hogy nem vagyok abban biztos, hogy ilyen szintű képviselőknek kellene az országgyűlésben az országunk sorsáról dönteni! Pubi! Legyen végre világos! Pont, hogy április 12-én lett vége a kettős mércének! Nektek is vállalni kell a felelősséget! Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

„Újabb pofon a szélerőmű-beruházásnak” – ezzel a felütéssel posztolt Törő Gábor volt országgyűlési képviselő arról, hogy Előszállás képviselő-testülete nem támogatja a település és Nagykarácsony közé tervezett szélturbinák telepítését. A poszt alatti hozzászólásokból azonban kiderül: többen a volt képviselő politikai következetességét kérik számon.Törő a bejegyzés alatti saját hozzászólásában a Pannonia Ethanol tervezett beruházásának elutasításáról írt, majd egy szélerőműveket bíráló szöveget is megosztott. Ebben a költségektől az ellátásbiztonságon át a külföldre kerülő profitig számos ellenérv szerepel. A kommentelők egy része helyeselte az önkormányzati döntést. Mások viszont azt kérdezték: hol volt ugyanez az érzékenység a lakossági beleszólás és a környezeti kockázatok iránt az akkumulátorgyárak telepítésekor? Egy hozzászóló pedig a térség egyik legsúlyosabb környezetvédelmi botrányát, a vértesi környezetszennyezés (Cica-homok) ügyét is felidézte, amely a volt képviselő szerint csak LEPKEFING. A lakosság véleménye minden beruházásnál számítEgy szélerőmű tervezett helyéről lehet és kell is vitázni. A lakóházaktól való távolság, a zaj, a termőföld használata, a természetvédelmi szempontok és a helyi előnyök mind érdemi kérdések, melyeket meg kell beszélni az ott élőkkel. A hozzászólások között is megjelent olyan vélemény, amely elsősorban a tervezett elhelyezkedést kifogásolta. Ezekre beruházási dokumentumokkal, hatásvizsgálatokkal és nyilvános egyeztetéssel lehet választ adni. A „tiszás szélerőmű” politikai címke egyik kérdést sem oldja meg. A helyiek beleszólásának támogatása viszont következetességet kíván. Ha fontos, hogy egy település nemet mondhasson egy szélturbinára, ugyanolyan fontosnak kell lennie annak is, hogy érdemben beleszólhasson más ipari vagy hulladékkezelési beruházásokba.És mi történt korábban a Vértesben?A Vértesi Környezetgazdálkodási Kft. természeti tájban lévő veszélyes hulladékkezelő telephelye és a Cica-homok védett tavának feltöltése két összefüggő, de külön engedélyekhez kötött ügy. A Cica-homoknál a VKG veszélyes hulladékból előállított, általa biztonságosnak minősített „terméket” kívánt felhasználni rekultivációra. A KEM Kormányhivatal megemelt szennyezési határérték biztosításával tette lehetővé a feltöltést. A tervezett mennyiség 1,75 millió tonna volt, melyből rákkeltő, idegrendszer-, máj- és vesekárosító stb. engedélyezett vegyi anyag 15 ezer tonna lett volna a tájvédelmi területen. (Ez annyit jelent, mint egy 12 km hosszan, egymás mögött álló, 600 kamionból álló sor – ez a „lepkefing”). A civil szakemberek szerint a védett, Natura 2000-es területen, az ország egyik leginkább víz- és szennyeződésérzékeny területén, 62 település ivóvízkészletét jelentő karsztvíz felett ez elfogadhatatlan kockázatot jelentett. A feltárást és a hatósági fellépést a helyi civilek vitték előre. A Vértesőrző Természetvédelmi Közösség Kárpáti Tímea természetvédelmi szakmérnök vezetésével, terepi megfigyelésekkel, dokumentumok feldolgozásával, szakmai beadványokkal és laborvizsgálatokkal tárta fel a problémákat. 2025 szeptemberétől folyamatosan juttatták el szakanyagaikat és a bizonyítékokat a kormányhivatalhoz és a nyomozó hatóságoknak. A KEM Kormányhivatal környezetvédelmi osztálya azonban a szakmai és jogi aggályok, illetve a nagy társadalmi tiltakozás ellenére ismét kiadta a telephely tevékenységének folytatását lehetővé tevő engedélyt.A civilek győztek, de a szennyezés problémája megmaradtA tiltakozást hat tüntetés, számos demonstráció, 28 ezer aláírás, 14 civil szervezet és 6 környékbeli önkormányzat fellépése erősítette. A laborvizsgálatok szennyezést mutattak ki: a Vértesőrzők által felkért országgyűlési képviselő, Dr. Árvay Nikolett segítségével végzett akkreditált vizsgálatok a telephely környezetében többek között súlyos benzol-, xilol- és naftalinszennyezést mutattak ki. Később a Greenpeace külön mintavételeinek eredményei is megerősítették ezt. A civilek a mérési eredményeket a hatóságok elé tárták, és a szennyezés kivizsgálását, megszüntetését sürgették. Az Élő Környezetért Felelős Minisztérium hatósága visszavonta a VKG működési engedélyét. A Zöld Sziget Kör Egyesület – Kárpáti Tímea közreműködésével –, valamint a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége fellebbezése nyomán lefolytatott másodfokú eljárásban a környezetvédelmi hatóság visszavonta a telephely engedélyét. A döntés előírta a tevékenység megszüntetését és a hulladékok elszállítását. Mivel fellebbezni nem lehetett a határozattal szemben, a szennyező cég közigazgatási pert indított. Bár bejelentette, hogy távozik a területről és nem folytatja tevékenységét, az ott maradt hulladék elszállítása továbbra is megoldatlan. Ez jelentős civil eredmény: a döntés a további hulladékbeszállítások megállítását szolgálja. A civilek most a határozat végrehajtásáért, a hulladék biztonságos és jogszerű elszállításáért, a szennyezés megszüntetéséért és a terület helyreállításáért dolgoznak. A Vértes védelme ugyanis nem ér véget a működés beszüntetésével: a hátrahagyott környezeti terheket is rendezni kell. A politikai felelősség számonkérhető.Törő Gábor például mikor szerzett tudomást az ügyről, és milyen hatósági intézkedéseket kezdeményezett? Hogyan képviselte a térség lakóinak érdekeit? Törő Gábor szélerőművekről alkotott véleményét már ismerjük. Most mutassa meg azt is, mit tett a vértesi környezetszennyezés ügyében a Vértesért és az itt élőkért! SzóMia - Nyitókép: ÍgyÉlünk AI illusztráció

A 23.000 milliárdos autópálya-koncesszió megszüntetéséről már tárgyalnak. Vitézy Dávid szerint 2027. április 1-jén a Magyar Közút veheti át az MKIF által kezelt utak üzemeltetését. A végleges megállapodás aláírásáról azonban még nincs nyilvános bejelentés.Szeptemberi írásunkban bemutattuk a 35 éves autópálya-koncesszió hátterét és a kormány megszüntetési szándékát. Azóta az ügy több ponton is előrelépett.Áprilisra tervezik az átadástVitézy Dávid október 9-i közlése szerint már elkészült egy mindkét fél által visszaigazolt emlékeztető, amely 2027. április 1-jét jelöli meg az átadás céldátumaként. A terv szerint a Magyar Közút venné vissza az MKIF által jelenleg üzemeltetett gyorsforgalmi utak működtetését. Az emlékeztető azonban még nem a végleges megszüntetési megállapodás. Az MKIF az MTI-nek október 7-én megerősítette, hogy folynak az egyeztetések a Közlekedési és Beruházási Minisztériummal. A részletekről a tárgyalások lezárásáig nem nyilatkozik. Vitézy az október 13-i Magyar Közlekedési Konferencián arról is beszélt, hogy az M1-es bővítése a szerződések rendezett lezárása után állami keretek között folytatódik.A feljelentést már megtettékA kormány október 14-i állapotot rögzítő nyilvántartása szerint a minisztérium szeptember 30-án feljelentést tett a fő MKIF-koncesszió miatt. Különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és hivatali visszaélés gyanúját vetették fel. A nyilvántartás a nyomozó szerv eljárásáról még nem közöl információt.Brüsszel is kifogásolja a konstrukciótAz Európai Bizottság október 1-jén indokolással ellátott véleményt küldött Magyarországnak. Álláspontja szerint a szerződés nem adott át elegendő működési kockázatot a magánpartnernek, ezért tévesen minősítették koncessziónak. A 2023. áprilisi és decemberi módosításokat is az uniós közbeszerzési szabályokba ütközőnek tartja. A kormány két hónapot kapott a válaszadásra és a szükséges intézkedések megtételére. Ennek eredménytelensége esetén a Bizottság az Európai Unió Bírósága elé viheti az ügyet. Bírósági ítélet tehát még nincs, és az uniós lépés önmagában nem szünteti meg a szerződést. Az átadás céldátuma már ismert. Azt azonban továbbra is a végleges elszámolás és az állami üzemeltetés költségei mutatják majd meg, hogy a koncesszió lezárása ténylegesen mennyi pénzt takarít meg az országnak. Melczer Zsolt – Nyitókép: ÍgyÉlünk AI illusztráció

Meghibásodott medencefenék, a beszámoló szerint leállt szellőzés, koszos felületek és telefonjukat néző úszómesterek. A székesfehérvári Csitáry G. Emil Uszodában a nyári karbantartás után is akadnak problémák. A vendégek joggal kérdezik: mit kapnak a belépőjegy áráért?Amikor egy szülő elviszi a gyerekét úszni, tiszta környezetet, megfelelő levegőt és figyelmes felügyeletet vár. Az uszodával kapcsolatban jelzett tapasztalatok azonban másról szólnak.Négy hét alatt mire jutott idő?A nagymedence fenéklemez-emelője meghibásodott, a szerkezet a kétméteres mélységnél maradt. A javításhoz le kell engedni a medence vizét, a munkálatok pedig az üzemeltető tájékoztatása szerint több hétig is eltarthatnak. Éppen az a medencerész nem használható, amely a kisebb gyerekek úszásoktatásához biztosítja a megfelelő vízmélységet.Mindez néhány héttel a nyári karbantartás után történt. Az uszodát augusztus 2-án zárták be, az újranyitást augusztus 31-ére tervezték.Mit végeztek el a négy hét alatt? Ellenőrizték az emelőszerkezetet? Mennyire volt átfogó a karbantartás?Egy meghibásodás önmagában nem bizonyít mulasztást. Ezekre a kérdésekre azonban a vendégek megérdemlik a választ.A sátorban sem megnyugtató a helyzet A hivatalos közlemény szerint az úszásoktatás és az edzések a sátras medencében, illetve a tanmedencében folytatódhatnak. A kapott beszámoló szerint viszont a sátorban nem működik a szellőzőberendezés, erős a klórszag, és a gyerekek nehezen kapnak levegőt. Ha ott tartják az órákat, a szülőknek tudniuk kell, milyen körülmények között úsznak a gyerekeik. Mikor romlott el a szellőző? Mikorra javítják meg? Ellenőrizték azóta a levegő minőségét?A medence mellett a vízre kell figyelniA beszámoló koszos felületeket, pókhálókat és az úszómesterek viselkedésével kapcsolatos panaszokat is említ. A jelzés szerint előfordul, hogy a medence mellett fülhallgatóval ülnek, a telefonjukat nézik, és udvariatlanul válaszolnak a vendégeknek. Ezeket a panaszokat is ki kell vizsgálni. A vízben lévő gyerekek és úszók felügyelete folyamatos figyelmet igényel. A vendégek kérdéseire pedig normális hangnemben kell válaszolni. A felújításra várva is takarítani kell(ene)Az üzemeltető teljes felújítást tart szükségesnek, amelyhez a város külső forrást keres. Ettől azonban a napi feladatokat még el kell(ene) végezni. A takarításnak, a szellőzésnek és a medencefelügyeletnek a nagyberuházásig is működnie kell(ene).A fehérvári családokkal együtt mi is szeretnénk tudni: mikor lesz újra használható a nagymedence, mikor rendeződik a jelzett szellőzési probléma, és ki foglalkozik a vendégek panaszaival?Az emberek úszni szeretnének. Tiszta környezetben, biztonságban, olyan helyen, ahol a nem csekély belépődíjért működő szolgáltatást és udvarias bánásmódot kapnak.Túl sokat kérünk? SzóMia - Nyitókép: Facebook illusztráció

A tanulók kapjanak érdemi szerepet a problémák megfogalmazásában, a megoldások kialakításában és saját tanulásuk értékelésében. Ez az írás legfontosabb üzenete a szakképzési projektoktatás számára. De mi ebben az intézményvezető és az oktató felelőssége?Az önálló gondolkodáshoz valódi tér kellA tanulók kritikai gondolkodása akkor fejlődik, ha az órán valóban van lehetőségük önállóan gondolkodni, kérdezni és vitatkozni. Ha önálló gondolkodást várunk tőlük, a tanári álláspont megkérdőjelezését is lehetővé kell tennünk. Közben tanítani kell, hogyan támasszák alá az állításaikat, figyeljenek az ellenérvekre, és módosítsák a véleményüket.A szakképzésben a projektoktatás lehetőséget ad arra, hogy a tanulók valós szakmai problémák megoldásán keresztül fejlődjenek. Ennek minőségét alapvetően meghatározza, mennyi önálló gondolkodást, döntést és felelősséget engedünk át nekik, illetve ezekből mit tudnak fejlődésük során egyre inkább átvenni. Ha minden kérdést, munkalépést és megoldást előre meghatározunk, kevés lehetőségük marad ezek gyakorlására. A projektoktatás megújítása ezért a pedagógusi szemlélet átgondolását is igényli.Mit tanulhatunk Holder pedagógiai gyakorlatából?Winthrop R. Holder pedagógiai gyakorlata ehhez ad fontos támpontot. Golnhofer Erzsébet ismertetése szerint Holder komolyan vette a diákok tapasztalatait, kérdéseit és az őket foglalkoztató problémákat. Tanulói vitázhattak, önálló álláspontot alakíthattak ki, és a tanításról is véleményt mondhattak. Az iskolán kívül szerzett tudásuk bekerült a közös munkába. A tanár olyan környezetet teremtett, amelyben fokozatosan képessé válhattak saját tanulásuk irányítására és korrekciójára. Egy egyszerű, a szemléletéhez illő órai példa: „Igazságos-e mindenkinek ugyanazt a feladatot adni?” A tanulók először állást foglalnak, érveket gyűjtenek, majd megvizsgálják az ellentétes álláspontot. Végül arra válaszolnak: „Mi változott a gondolkodásomban, és minek a hatására?” Ez a szemlélet a szakképzés projektoktatásában is kiválóan alkalmazható. Világos tanulási eredmények, különböző megoldási utakA kimeneti szabályozásra épülő tervezés kiindulópontja: mit tudjon a tanuló a projekt végére, mire legyen képes, milyen minőségben és mekkora önállósággal? Ezekből a tanulási eredményekből vezethetők le a szakmai követelmények, az értékelési szempontok és a szükséges tanulási tevékenységek. A világos kimenet ugyanakkor teret hagyhat a különböző megoldási utaknak. A projekt középpontjába olyan szakmai probléma kerülhet, amelynek pontosításában a tanulók is részt vesznek. Megvizsgálhatják, kit érint, milyen információ hiányzik, és miből lehet majd megállapítani, hogy sikerült megoldani. Egy vendéglátós projektben például – a fenntarthatóság jegyében – felvethető: „Hogyan csökkenthető egy rendezvény ételpazarlása a vendégek elégedettségének megőrzésével?” A tanulók igényeket mérnek fel, számolnak, megoldásokat hasonlítanak össze, kipróbálnak és értékelnek. A probléma megértéséhez és megoldásához használják, illetve bővítik szakmai tudásukat.A tanulók kapjanak érdemi szerepet a problémák megfogalmazásában, a megoldások kialakításában és saját tanulásuk értékelésében. A projektalapú tanulás PBLWorks-modellje is hangsúlyozza a tanulói döntések, a tartós vizsgálódás, a reflexió és a visszajelzés alapján végzett javítás jelentőségét.Az önszabályozást is tanítani kellEhhez az önszabályozást és az önreflexiót is tudatosan fejlesztenünk kell. A tanulók gyakorolják a célkitűzést, a tervezést, saját haladásuk követését és munkamódszereik módosítását. Az önszabályozó tanulás elmélete ezek egymáshoz kapcsolódó folyamatára irányítja a figyelmet. A projektben ezért legyen rendszeres megállás és közös gondolkodás: Hol tartunk? Mi alapján döntöttünk? Mi nem működik? Mire van szükségünk a továbblépéshez? Az értékelés tegye láthatóvá az egyéni tanulást is: ki mit értett meg, miben fejlődött, és mire képes már önállóan. A demokratikus nevelés a mindennapi munkában kezdődikA tanulók a közös munka során megtapasztalhatják, hogyan lehet érvelni, másokat meghallgatni, feladatokról megállapodni, konfliktust rendezni és a közös döntésekért felelősséget vállalni. Ehhez valódi befolyásra van szükségük. A projekt témájáról, munkaszervezéséről vagy értékeléséről adott véleményüknek legyen érzékelhető következménye.Az oktató felelősségeAz oktató felelőssége közben meghatározó marad. Világossá teszi a szakmai és biztonsági kereteket, figyeli a részvételt, és a felkészültséghez igazítja a segítséget. Szükség esetén magyaráz, bemutat, gyakoroltat; máskor kérdez, visszajelez és önálló döntésre ösztönöz. A projektalapú tanításban a tudatos oktatói tervezés és a tanulói önállóság együtt érvényesül.Mindez intézményvezetési feladat isKözös tervezési idő, tantárgyak közötti együttműködés, hozzáférhető eszközök és egyeztetett értékelés szükséges hozzá. A vezető teremtsen lehetőséget a kipróbálásra, a tapasztalatok és a tudás megosztására, valamint a korrekcióra. Vonja be az oktatókat és a tanulókat annak vizsgálatába, hogy mi segíti ténylegesen a tanulást. A vezető felelőssége három, egymással összefüggő területen jelenik meg.1. Szakmai felelősségA vezető biztosítsa, hogy a projektek a képzési követelményekhez és az elérendő tanulási eredményekhez kapcsolódjanak, és minden tanuló fejlődését szolgálják. Az oktatókkal közösen alakítson ki szakmai terveket és értékelési szempontokat, támogassa módszertani fejlődésüket. Kövesse, ki mit tanult, milyen önállóságot ért el, illetve hol szükséges további segítség. A projekt sikerét a produktum minősége mellett az egyéni tanulási eredmények alapján is ítélje meg.2. Irányítási felelősségA vezető a pedagógiai elvárásokhoz teremtsen működő szervezeti feltételeket. Biztosítsa a közös jövőképet, a közös tervezés idejét, az erőforrásokat, az egyértelmű feladat- és felelősségmegosztást, valamint a duális partnerekkel való egyeztetést. Az oktatók bevonásával hozzon döntéseket, adjon teret szakmai kezdeményezéseiknek, és rendszeres visszajelzéssel kövesse a megvalósulást. A feltárt nehézségekre támogatással és szükség esetén szervezeti változtatással reagáljon. A felelősség megosztása mellett az intézményi működésért és a feltételek biztosításáért vállalt vezetői felelősség megmarad3. Társadalmi felelősségA vezető felelőssége, hogy az iskola minden tanulónak esélyt adjon a használható szakmai tudás, az önálló gondolkodás és a felelős közösségi részvétel elsajátítására. Figyeljen arra, hogy a hátrányosabb helyzetű, nehezebben megszólaló vagy több támogatást igénylő fiatalok is érdemi szerephez jussanak. A helyi közösség és a munka világának problémáihoz kapcsolódó projektekben jelenjen meg a fenntarthatóság, a szakmai etika és a döntések másokra gyakorolt hatásának vizsgálata. A demokratikus részvételt az intézmény mindennapi működésében is tegye megtapasztalhatóvá: a tanulók és az oktatók véleménye kapjon választ, és befolyásolhassa a döntéseket. A tanáriban és a tanteremben ugyanazok az elvek érvényesüljenekAz oktatói önállóság és a tanulói önállóság hasonló vezetői feltételeket kíván: világos célokat, bizalmat, felelősséget és használható visszajelzést. Ha az oktatói testületben, a tanáriban másképpen kell működni, mint ahogyan azt a tanteremben és a projektben elvárjuk, az oktató nehezen tudja hitelesen képviselni ezeket az elveket. Ezért az intézmény egészének működésében érvényesülnie kell a tanulóktól és az oktatóktól elvárt együttműködésnek, felelősségvállalásnak és önreflexiónak. Két kérdés, amelyet minden projektnél érdemes feltenni „Milyen döntéseket hozhatnak meg benne a tanulók?” „Mit tanulhatnak ezekből a döntésekből?” Ezekre a kérdésekre a tanulókkal közösen kell választ találni. A válasz megmutatja, mennyi lehetőséget teremtünk a szakmai fejlődés mellett az önálló, együttműködő és felelős cselekvésre. A szakképzésben ebből olyan projektoktatás következhet, amelyben a szakmai produktum elkészítése és a tanulói önállóság fejlesztése együtt történik. A tervezéskor ezért először azt érdemes tisztázni, milyen szakmai tanulási eredményeket kell elérni, és ezekhez milyen valódi tanulói döntések kapcsolhatók. A szakmai és munkabiztonsági követelményeket az oktató rögzíti, ezeken belül teret ad a vizsgálódásnak és a különböző megoldásoknak.Felhasznált szakirodalom és szakmai források * Golnhofer Erzsébet (2011): Tanulótörténetek avagy egy pedagógia születése. Pedagógusképzés, 9 (38), 3–4., 261–267. * Holder, W. R. (2007): Classroom Calypso: Giving Voice to the Voiceless. Peter Lang. Pedagógiai gyakorlatát Golnhofer ismertetése alapján használtam fel. * Zimmerman, B. J. (2002): Becoming a Self-Regulated Learner: An Overview. Theory Into Practice, 41(2), 64–70. * PBLWorks: Gold Standard PBL: Essential Project Design Elements; Project Based Teaching Practices. Menner Ákos - Nyitókép: Menner Ákos - AI illusztráció

Rajzfilmekben szinte mindenki találkozott már azzal a jelenettel, amikor a főhős egyik vállán egy angyal, a másikon pedig egy ördög ül, és egymásnak ellentmondva szólnak bele az életébe. A komplex PTSD (röviden C-PTSD) esetében is valami hasonlót élhetünk át, azzal a különbséggel, hogy mindkét vállunkon egy-egy ördög ül – vagy jobb esetben a két morgós öregúr a Muppet Show páholyából –, és egyikük minket hibáztat, a másik a külvilágot. Amelyik kifelé figyel, kritizál, veszélyt keres, és csak azzal foglalkozik, hogy ki árthat nekem, azt külső kritikusnak hívjuk. A másik, amelyik befelé figyel, ócsárol, önti rád a szégyent, és azzal foglalkozik, mi a baj veled, a belső kritikus.Az előző részben a négy túlélési módról volt szó, ebben a cikkben a két kritikusról lesz szó, amelyek ezeket a stratégiákat „narrálják". A C-PTSD egyik fő jellemzője, hogy legalább az egyik – gyakran mindkét – kritikus túl hangos, és túl gyakran szólal meg. Mindkét kritikus tulajdonképpen egy emlékbetörés (flashback) hangja, azaz egy jelenbeli inger által kiváltott régi érzelmi emlékhez kapcsolódó tanult belső párbeszéd elindulása, ami megváltoztatja a gondolataidat, az érzelmeidet és a cselekedeteidet. Mindkét kritikus jellemzően szülői mintákból alakul ki, és alapvetően hasznos lenne, mivel segíti a túlélést, a beilleszkedést a családba és a társadalomba. Gond akkor van velük, ha túl erőssé válnak, és valódi indok nélkül is beavatkoznak az életünkbe. A belső kritikus azoknál fejlődik túl erőssé, akik olyan környezetben nőttek fel, ahol gyakran leszidták, megszégyenítették vagy bántalmazták őket. Ilyenkor a gyerekben kialakul egy „belső szülő", aki ugyanúgy beszél vele, ahogy annak idején vele beszéltek. Pete Walker könyvében egy klienséről készült gyerekkori videó leírásával szemlélteti ezt: a családi videón az látható, hogy egy gyermek körbejár a lakásban, megérint különféle tárgyakat, majd rácsap a saját kezére, és leszidja magát. Neki ekkor már kialakult a belső kritikusa.Egy erős és hangos belső kritikus hatása gyakran a perfekcionizmus, egy túlpörgetett belső elvárás, amely abban reménykedik, hogy a tökéletességgel kiérdemelheti a szülői figyelmet és szeretetet. Amikor már a tökéletesség sem hozza meg a vágyott elismerést, a kritikus ellenségesebbé válik, önutálatot, szégyent zúdít rád, folyamatosan veszélyeket vizionál és katasztrófákat jósol.A külső kritikus ezzel szemben a kifelé irányuló éberségből nő ki, olyanoknál, akik számára gyermekként a világ veszélyesnek és kiszámíthatatlannak tűnt. A gyermek megtanulta, hogy folyamatosan figyelje, honnan jöhet a baj. Idővel rögzült az a belső meggyőződés, hogy mindenki ugyanolyan megbízhatatlan és veszélyes. Ez lehet reakció a szülők viselkedésére, vagy éppen olyan szülői minták és félelmek lemásolása, amelyek a külvilág veszélyességével foglalkoznak.Ez utóbbi eset például, amikor egy családban szinte minden nap elhangzik, hogy „nem bízhatunk senkiben". Ez a kritikus olyan működéshez vezet, hogy a felnőtt mindig hibát keres másokban, és ezeket a hibákat fel is nagyítja. Arra fókuszál, hogy ki fogja bántani, megsérteni vagy akadályozni.Röviden: míg a belső kritikus téged bánt, a külső kritikus mindenki mást – és épp ezzel taszítja el tőled az embereket, ami végül magányhoz vezet. Pete Walker könyvében a belső kritikus leggyakoribb „támadásait" két nagyobb kategóriába rendezve, összesen tizennégy típusba sorolja. Az első a perfekcionista támadások kategóriája. Ide tartozik * maga a perfekcionizmus („csak a tökéletes elég jó") * a mindent-vagy-semmit, fekete-fehér gondolkodás („mindig" – „soha") * az önutálat és a mérgező szégyen * a végtelen aggodalmaskodás, munkahelyi környezetben a mikromenedzselés, a részletek boncolgatása * a folyamatos összehasonlítás másokkal * a bűntudatból hozott döntések * a munkamánia és a folyamatos pörgés * végül a kíméletlen ítélkezés önmagad és mások fölött A második a veszélyérzetet keltő támadások kategóriája * a katasztrofizálás (a fejben lepergő „horrorfilmek") * a negatív fókusz, amely csak a hibát és a hiányt veszi észre * a sürgetettség állandó érzése * a halogatással párosuló teljesítménykényszer * a támadástól való félelem, amely mindenki mást lehetséges fenyegetésnek lát Ezek a támadások ritkán jönnek egyesével. Egy apró inger is beindíthat egy egész láncot, amely emlékbetöréssé (flashback) mélyül. Pete Walker könyvében erre is van példa, amikor egy kliense a konyhában tett-vett, és véletlenül kiborított egy pohár vizet, mire azonnal megszólalt a belső kritikusa az apja hangján: „Milyen ügyetlen vagyok!"Ezután percek alatt ebből az apró bakiból teljes „vádirat" lett, minden hibáját felsorolta magának, majd végül megjelent a katasztrófa: „Nem csoda, hogy senki nem bírja ki mellettem." Mindez egy intenzív szorongáshoz vezetett. Egyetlen kiborult pohár víz így volt képes emlékbetörést előidézni. Ilyenkor a kritikus egy régi, valós elutasítás fájdalmát ismétli meg felnagyítva egy jelentéktelen esemény kapcsán.A C-PTSD-ből való gyógyulás egyik része a kritikusok leépítése. Ennek az alapja egy könnyen megjegyezhető, hétköznap is használható módszer, amit FENT-nek neveztem el: * F – Felismerés. Ismerd fel, hogy ez egy emlékbetörés: csak a kritikus hangját hallod, aminek nincs köze a jelen valóságához. Figyeld meg ilyenkor azt is, milyen esemény hívta elő a kritikust. * E – Elfogadás. Ahelyett, hogy küzdenél ellene, fogadd el, hogy most ezt érzed, akkor is, ha nincs köze a jelenhez. Tudd, hogy ez egy régi, valaha téged védő reakció. * N – Nézőpontváltás. Tekints úgy a kritikus tombolására, mintha filmben látnád. Elképzelheted, hogy bent ülsz a fejedben, és nézed, ahogy a kritikusaid próbálnak irányítani, mint az érzelem manók az Agymanók című animációs filmben. A lényeg, hogy ilyenkor elválasztod magadat az érzelmeidtől: csak megfigyeled, és nem megéled őket. Így tudatosítod magadban, hogy ez csak egy tanult reakció. * T – Tudatosítás és Transzformáció. Hozz egy új döntést, mondd ki magadban, vagy akár hangosan is: „Mostantól új szabályok vannak, felnőtt vagyok, szerethető és értékes." Az első három lépés (Felismerés, Elfogadás, Nézőpontváltás) megteremti azt a nyugodt belső pontot, ahonnan egyáltalán dolgozni lehet. A tényleges átalakulás azonban a negyedik, a Tudatosítás és Transzformáció lépésben történik, és itt több konkrét eszköz és módszer létezik, amikkel leépíthető a belső és a külső kritikus. A belső kritikus leépítésére Pete Walker öt módszert javasol. 1. Az első a gondolatmegállítás, azaz felismered, hogy a kritikus támadó gondolatai a múltról szólnak, és amint elindulnak, megállítod őket – akár hangosan kimondva, hogy „Erre a gondolatra nincs szükségem", így az már nem tud magával rántani. 2. A második a gondolat-korrekció és -helyettesítés, amikor a mérgező kritikát azonnal egy pontos, önmagadat támogató mondatra cseréled – különben egyetlen meg nem kérdőjelezett gondolat is vírusként áraszthatja el az egész napodat. Segít, ha összeírsz egy listát a saját jó tulajdonságaidról és eredményeidről, és emlékbetörés idején felolvasod magadnak. Ilyenkor ugyanis átmenetileg épp az efféle emlékekhez zárul be a hozzáférésed. Erőforrásod lehet emellett a pozitív vizualizáció, azaz régi sikerek, biztonságos helyek, szerető emberek képének felidézése. 3. A harmadik eszköz az egészséges düh. A szégyen valójában önmagunk ellen fordított vád: gyerekként a szülők túl nagyok voltak ahhoz, hogy őket hibáztassuk, ezért magunkat hibáztattuk. Felnőttként ezt a haragot vissza lehet fordítani a kritikusra és oda, ahonnan ered. Meg lehet tanulni „Nem!"-et és „Elég!"-et mondani, valahányszor tetten éred a támadó hangot. Ez nem önostorozás, hanem egészséges önvédelem. 4. A negyedik a nézőpontváltás: kilépni a kritikus szűk, negatív fókuszából a megfigyelő én tágabb, valósághűbb látásmódjába. Ez lehet egy egyszerű esti rituálé is, amikor lefekvéskor nem a holnapi teendőkre gondolsz, hanem összegyűjtesz legalább tíz jó dolgot, ami azon a napon történt. Ezek többnyire lehetnek kisebb élmények, apró örömök is, például egy fülbemászó dallam, egy szép szín, egy finom étel, egy kedves találkozás. Idővel ez a gyakorlat felülírja a gyerekkorból hozott negatív alapszemléletet. Végül a mélyebb munkában ott a gyász: elengedni és meggyászolni azt, amit gyerekként nem kaptál meg. A belső kritikus gyakran épp ezt a gyászt akadályozza – ezért is fontos előbb kognitív szinten meggyengíteni. A külső kritikus leépítéséhez más eszközök és más megközelítések is szükségesek, hiszen ez a kritikus nem téged, hanem a körülötted lévőket támadja, amivel a kapcsolataidat rombolja le. Az első eszköz a gondolatmegállítás és a gondolat-korrekció, ez esetben a másokról szóló ítéletekre alkalmazva. Amikor észreveszed magadon, hogy valakit „mindent vagy semmit" alapon, feketén-fehéren minősítesz, állítsd meg a gondolatot, és emlékeztesd magad, hogy az emberek túlnyomó többsége alapvetően békés és jó szándékú, majd idézd fel a másik jó tulajdonságait. Figyelj arra, hogy a kritikus ítéletei nem valósak, és tartsd ezeket magadban, mert eltaszítják azokat, akikhez kapcsolódni szeretnél.Egy másik fontos eszköz a jelen tudatos megfigyelése és megélése (mindfulness). A külső kritikus ugyanis a múltból táplálkozik: a régi sérelmeidet vetíti a jelenben lévő kapcsolataidra, és egyfajta „nappali rémálmokat" pörget arról, ki és hogyan fog bántani. Ahogy visszatérsz az itt és mostba – a légzésedhez, a testedhez, ahhoz, ami valóban történik –, ezek a vádak elhalványulnak. Érdemes tudni, hogy a külső kritikus egyik állandó triggere a negatívumokra épülő hírfogyasztás: ha ezzel a „lelki gyorskajával" etetjük magunkat, könnyen bénító, mindent veszélyesnek látó éberségbe csúszunk.A harmadik, és talán a legfontosabb eszköz a kivetítés felismerése, azaz annak észrevétele, hogy a körülötted lévőkre csak rávetítesz egy régi mintát, ami alapján már hibáztatod is őket, elfedve ezzel a valóságot. Pete Walker egy kliense – külső kritikusának hatására – évtizedeken át a férjét hibáztatta, valahányszor keresett valamit. Akkor ismerte fel magában a kivetítés jelenségét, amikor egy alkalommal egy konyhai ollót keresve egyre dühösebben gondolt a férjére, sorolta magában az összes hibáját, sőt már a váláson kezdett gondolkodni, majd hirtelen megtalálta az ollót ott, ahová öt perccel korábban ő maga tette. Ekkor jött a felismerés: nem a férjére haragudott, hanem egy régi, megbízhatatlan szülőre – alkoholista apjára –, akinek a képét önkéntelenül rávetítette a férjére. Ennek hatására a férjét ostorozó külső kritikus elhallgatott, de azonnal bekapcsolt az önostorozó belső kritikus: „Hogy gondolhattál ilyet? Hogy lehetsz ilyen vak?" Ez a belső kritikus sírásig szidta. Végül olyan negatív állapotba került, hogy sem magáról, sem a harmincöt éve mellette élő, alapvetően jó férjről egyetlen jó dolgot sem tudott már felidézni. Ez a történet megmutatja azt is, hogy a két kritikus képes összejátszani egymással. A belső és a külső kritikus valójában egyazon érem két oldala: közös motorjuk a mindent-vagy-semmit, feketén-fehéren látó gondolkodás, amely egyszerre torzítja el a másokról és a magunkról alkotott képet – és épp ezért az egyik egy pillanat alatt átfordulhat a másikba. Sok gyerekkori traumatúlélő éveken át ingázik e két véglet között: hol mások hibáit sorolja vég nélkül, hol a sajátjait, és közben lemarad a legfontosabbról, az összetartozás élményéről.A negyedik eszköz az elfojtott harag felismerése. A külső kritikus egyik fő üzemanyaga ugyanis a gyerekkorban elfojtott, ki nem mondott düh, amely lassan fortyogó nehezteléssé alakul, és folyamatosan hibák keresésére késztet. Ez gyakran passzív-agresszív formákban szivárog ki: sértett visszahúzódás, viccnek álcázott piszkálódás, az elismerés visszatartása, vagy épp krónikus késés. A gyógyulás része, hogy ennek a haragnak egészséges, nyílt formában engedsz utat – oda irányítva, ahová valójában tartozik, nem az éppen melletted lévőkre.Az ötödik eszköz az intimitás védelme. A külső kritikus legmélyebb hatása az, hogy megakadályozza a sebezhetőség felvállalását: azt sugallja, mindenki más legalább annyira veszélyes, mint egykori nevelőink voltak, ezért inkább ne kérj segítséget, ne oszd meg a gondjaidat. A gyógyulás útja így épp az, hogy apró, biztonságos lépésekben megtapasztalod, hogy a valódi közelség nem veszély, hanem gyógyír. Az, hogy kinél melyik kritikus dominál, összefügg a 4F-típussal is: a lefagyó és a harcos típusok gyakran a külső kritikust erősítik, a behódoló típusok jellemzően a belső kritikust, a menekülő típusnál pedig bármelyik előfordulhat. A gyógyulás célja nem az, hogy soha többé ne szólaljon meg egyik kritikus sem. A cél az, hogy a mérgező kritikusok helyét átvegye egy támogató, önmagad mellett álló belső hang. Az agy neuroplaszticitása miatt ez lehetséges türelemmel és gyakorlással, így a kritikus egyre halkabb lesz. A gyógyulás egyik jele az, hogy a belső hang már nem szid, hanem kedvesen, tárgyilagosan figyelmeztet.Vannak esetek – főleg a gyógyulás kezdetén –, amikor nehéz szembeszállni a kritikusokkal. Előfordulhat, hogy belezuhansz a szorongásba, és nem találod a kiutat. Ez természetes, és nem gyengeség; ilyenkor érdemes külső segítséget kérni, mert egy felkészült szakember mellett képes leszel annyira megerősödni, hogy később már magadtól tudod kezelni az ilyen helyzeteket.A sorozat következő részében arról lesz szó, hogy ezek a régi minták miért ismétlődnek olyan makacsul: Eric Berne sorskönyv-elméletéről és a tranzakcióanalízisről – vagyis azokról a korai „forgatókönyvekről", amelyek szerint öntudatlanul újrajátsszuk a múltat. Dr. Dinnyés Álmos - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció Forrásjegyzék * Pete Walker: Komplex PTSD: Útmutató a teljes élethez. Útmutató és térkép a gyermekkori trauma feldolgozásához. Ford. Dr. Dinnyés Álmos, Dinnyés Lili és Iszak Noémi. Dinnyés Consulting Kft., Győr, 2026. (Eredeti: Complex PTSD: From Surviving to Thriving, 2013.) – a 9. és 10. fejezet (a belső, illetve a külső kritikus leépítése, a 14 támadási mód) alapján. * A Kritikusok – Hipno-Coach blog: https://hipno-coach.com/hu/blog/a-kritikusok/ * A FENT módszer: https://hipno-coach.hu/fent ---------------------------------------- KönyvajánlóA belső és a külső kritikus leépítésének teljes eszköztára Pete Walker Komplex PTSD – Útmutató a teljes élethez című kézikönyvében olvasható, amely lépésről lépésre végigvezet a gyermekkori trauma feldolgozásán. A könyv magyar fordításban is elérhető: cptsdhealing.eu

Egyéni és közös nemzeti érdekek az energetikai káoszban. Miben kell az eredményes energiaátmenethez a háztartásoknak és a vállalkozásoknak változniuk? Jók a felütések és igyekszünk a válaszokat is hozni. Most csak és kizárólag a villamosenergetikai és dekarbonizációs kérdésekkel foglalkozunk, és ahogyan korábban, most is megmagyarázom, hogy miért.Mindig felmerülő kérdés, hogy miért ennyire fontos a szén-dioxid?Egy átlagos magyar vagy egy átlagos Földlakó polgár kb. 400 kg háztartási szemetet termel évente. A szén-dioxid lábnyoma meg 6000 kg. Van még kérdés? Szerintünk nincs.Az előzőekben az energetikai stratégia újraalkotásának kérdéseivel foglalkoztunk. A helyzet nem könnyű, de nem is reménytelen. Hinni és bízni kell a technológiai innovációkban, amely segíti a gazdaságban, az energetikában a zöld átmenetet, a körforgásos gazdaság kiépülését. Ezek nehéz és javarészt újnak ható szavak és ezért is segítünk az értelmezésükben. A klímaváltozás, vagy klímaválság nem egy újkeletű dolog. Zajlik vagy 250+ éve, amióta James Watt (1769) feltalálta a gőzgépet és ezért egyre brutálisabb mennyiségben kezdték el bányászni és égetni a kőszenet. Később kőolajra és földgázra terelődött az ipar figyelme, mert az jobban volt szállítható, nagyobb volt a fűtőérték, jobb technológiákkal lehetett égetni, kényelmesebb volt a használata gépekben. De! Egyszer csak megtelt a kád!Milyen kád? Kérdezhetné a laikus olvasó. Hát, a szén-dioxidkád. Ennek a koncentrációja 430 ppm körüli, ami 0,00043-ad része a levegőnek. Ez nem tűnik soknak, sőt a szén-dioxid ebben a koncentrációban nem is mérgező gáz, szóval egyből adódik a kérdés: Mi is a baj ezzel? Hiszen a növények a dús CO2-t imádják! Ez szokott lenni a technikailag képzettebbek első ellenérve a megnövekedett koncentrációt, mint bajt bemutató közlést megtámadandó. Igen, a növények szeretik. Tény.Az elmúlt 1 M év légköri szén-dioxid történelme Ez azonban jelen „kád” problémakörben egy érdektelen hatás és a számunkra fontos, jelentős fizikai hatás az üvegház hatás (ÜHG). Ezt Arrhenius svéd fizikus több, mint 100 éve leírta. Az ÜHG hatás azt jelenti, hogy a Föld nevű bolygót egy láthatatlan paplannal bebugyoláljuk. Mi emberiség mindannyian együtt pont ezt tesszük! Teletöltjük a CO2 kádat, a légkört. A külső napsugárzás teljes spektruma behatol a légkörbe és annak fizikai jellemzői, szűrő- és sugárzásvisszaverő képességei megváltoznak.Ez a „légkörpaplan” felborítja a teljes bolygó energetikai egyensúlyt. A szennyezéssel a külső besugárzott napenergia becsapdázódik és az energia így a légkörben reked, vagyis a Föld nevű bolygót ez a többletenergia folyamatosan fűti. Itt nem pici rezsót képzeljünk el, hanem másodpercenként 9,3 hiroshimai atombombának (!!) megfelelő mennyiségű kiszabaduló energiát[1], amely másodpercenként és folyamatosan melegít mindent, ami a légkörben és azon belül van. Akit érdekel, a pontos leírása a folyamatnak (első Taylor modell) itt megtalálható.Tehát mint kiderült, nem babra megy a játék! A melegedést, az atomrobbantásokat meg kell állítani! Az remek dolog, hogy a „Madarak és fák napján” kisiskolások kirándulnak az erdőben és szétnéznek, tapasztalnak. De mit is látnak ott?Kidőlő, egy szárazabb erdőt látnak. Az erdei vadállatok nem találnak vizet, sok kisebb állat el is pusztul emiatt. Egy óvatlan túrázó véletlenül fel is gyújthatja az erdőt és kész a baj: Hektárnyi vagy akár fél megyényi erdő és aljnövényzet semmisülhet meg pillanatok alatt, ahogyan pár hete Őskü térségében és száz másik helyen az országban meg is történt. Az elégő erdő amellett, hogy azonnali CO2 kibocsájtást jelent, amely így további melegedést okoz, a tűz egyéb szennyezést és veszélyt is hordoz. Házak, raktárak is megsemmisülhetnek és ezzel akár egy irdatlan szennyezés is lehet a pici kis erdőtűzből. Tehát nemcsak hogy fokozottan védenünk kell az erdőket és az elővilágot, de ennél sokkal többet kell tennünk a mai biológiai világunk megőrzése és védelme érdekében. Amit tennünk kell: Le kell győzzük magunkat!Ez durva! A mai ember saját magát kell korlátozza, önmagát kellene uralja? Hogy? Minek? Kérdezhetnénk.A szemünk elől a média szelektív működése és zaja által szisztematikusan eltakart tény, hogy végveszélyben van a természeti világunk. Ez nagyon nagy fenyegetés, a lehető legnagyobb! Még a napi 800 ezer atomrobbantásnál (!!) felszabaduló energiánál is nagyobb baj. Ugyanis akármennyire is fájhat „nagy egójú” embertársainknak, tudományos berkekben az a szomorú helyzet állt elő, mint tudományos tény, hogy NEM AZ EMBER IRÁNYÍT.Mi a természeti világ részeként pici porszemek vagyunk, legyen bármilyen lézerkütyünk, zsebünkben a számítógép, vagy legyen akár űrhajónk, a természet léte a mi létünk alapja. Ha mi emberiség együtt megöljük a természeti világot, a bioszférát - a Gaia-t -, akkor nekünk is elkerülhetetlenül „nyekk” lesz. Ez a tény tudományosan bizonyított, de a hétköznapi halandók elől elrejtették, nem annyira publikált információ. Tehát most ismételten megerősítem, hogy végveszélyben vagyunk. Nagyjából minden komolyan vehető klímatudós egyetért azzal, hogy kb. 10 évünk van arra, hogy tegyünk valamit, egy lényeges irányváltást saját létünk, az egész világ és az emberiség érdekében. Itt jön képbe az, hogy mi egyének egyenként hogyan gondolkodunk a világról? Mi a szemléletünk? Mi hogyan állunk akár ehhez a „világvége” előrejelzéshez? Mit tehetünk fogyasztóként és vállalkozóként? Tehetjük, hogy 1. Lerázzuk magunkról a felelősséget, és 2. Tehetjük, hogy felismerve a problémát, azonosítva a probléma gyökérokát, beleállunk és megoldjuk.Egyénenként más-más a szemlélet, azonban érdemi eredmény csak akkor várható, ha a klímatudatos cselekvések egyirányba, a kibocsájtások jelentős csökkentése irányába mutatnak. És itt nem elég a madarakat és a fákat simogatni! Ide komoly és alkötelezett emberek kellenek a „gátra”! És az egész klímavédelmi hatás akkor jöhet létre, ha mindenki hasonlóképpen vélekedik a probléma gyökérokáról, a szennyezésekről és elköteleződik egyfajta jövőféltő, jövőmentő attitűddel a felmelegedés megállítása, egyfajta ökológiai tudatosság mellett. Ez lenne a kívánt szemléletváltás, az a fajta új típusú szemlélet, és a hozzá tartozó embertípus, amely önkorlátozó, a természet felsőbbrendűségét és így a megóvását kiemelt életcélnak tekinti. Lefordítva ezt a hétköznapokra mindez azt jelenti, hogy csökkentjük a fogyasztást, minden fogyasztást, megválasztjuk a szükséges javakat aszerint, hogy mennyire organikus vagy karbonsemleges az előállításuk, nem utazunk feleslegesen a világ másik felére nyaralni, optimalizáljuk az életünk minden részletét annak érdekében, hogy az általunk okozott környezetterhelést minimalizáljuk. Ez sok – mai szóval – lemondással is jár, persze ha ezt a környezettudatosságot, klímavédelmet és ökológiai szemléletet életünk meghatározó motivációjának alakítjuk, akkor mindez akár sportértéket és élményt is adhat annak, aki igazán jól csinálja mindezt. Hadd tegyem ide saját élményemet: Továbbra is kb. 3 ezer kilométert autózom havonta. De eközben mindösszesen 300 kWh energiát használok (10kWh/100km!) és zöldáram töltés miatt körülbelül 9,3 kg szén-dioxidot küldök a légkörbe havonta. Összehasonlításképpen egy robbanómotoros hasonló méretű autó 58 km alatt ugyanennyit bocsájt ki, vagyis a különbség hatalmas, 52-szeres! Az, hogy lényegében nulla kibocsájtással autózom, És ehhez nem kellett lényegében semmiről lemondanom, számomra élményt okoz és kicsit büszke is vagyok rá, hogy én nem mérgezem a környezetet és nem hagyok élhetetlen klímát az utódokra. Az, hogy az energiatermelés és CO2 előállítás egy autó motorterében vagy egy erőműben történik, az csak helyrajzi kérdés. Maga a mobilitás teljesítménye és szennyezése is lényegében az energetikai büdzsé része, így - ha úgy tetszik - már az autózás is az energiarendszer részét képezi. Csupán egy tisztán elektromos autó megvásárlásával is jelentősen tudjuk a saját karbonlábnyomunkat csökkenteni. Kevesebb, mint felére, a 4-7 tonnáról akár 2-3 tonnára is csökkenhet a személyes szén-dioxid lábnyomunk, ha átülünk egy villanyautóba. Dr. Szabó István - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Egyéni és közös nemzeti érdekek az energetikai káoszban. Miben kell az eredményes energiaátmenethez a háztartásoknak és a vállalkozásoknak változniuk? Jók a felütések és igyekszünk a válaszokat is hozni. Most csak és kizárólag a villamosenergetikai kérdésekkel foglalkozunk, később meg is magyarázom, hogy miért.Szemmel láthatóan az energetikai fősodor irányok megváltoztak, a Magyar-kormány lépett. Alaptézisek dőltek meg egyfelől a természet és a klímaváltozás miatt, másfelől új alapvetések is teret kaptak az energetikai stratégiai tervezésben. Így nem csoda, hogy jelentős koncepcióváltások is zajlanak a teljes rendszer felülvizsgálata és újratervezése körül, sőt új energiastratégiára is kaptunk ígéretet: 1. A kormány felülvizsgálja a Paks 2 projektet. Nem biztos, hogy megépül, vagy nem biztos, hogy abban a formában fog megépülni, ahogyan azt 2014. januárjában Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor elképzelte. A projekt szakmai átvilágítása folyik. Nem kérdés, hogy szükséges a dekarbonizációs célokat szem előtt tartva fejleszteni a beépített erőművi és a tároló kapacitásokat. Ezért az atomerőmű kérdésköre teljes mértékben összefügg az egész villamosenergia hálózat fejlesztésével. 2. A szélerőművi fejlesztések zöld utat kaptak. Az engedélyezés folyamata leegyszerűsödik, EU-s RRF pénzek, 100 milliárdok áramolnak a villamosenergia hálózat és a saját energiatermelés erőltetett fejlesztésére. 3. Az energiatudatosság növelése a felhasználók oldalán prioritást kapott. Már nem az az alapvetés, hogy relatíve olcsó a villamosenergia és általában az energiahordozók, hanem azok árazására piaci alapon kell minden felhasználónak tekintenie, vagyis szükséges a pillanatnyi spot árak valamilyen szintű átvezetése a számlázási folyamatokba, ahogyan ezt évek óta jól meg is szoktuk a benzin és gázolaj árazásánál a kutakon. 4. A 2020-as Nemzeti Energiastratégia (NES) legnagyobb bakija az abban lefektetett helyzetértékelésben és az alaptézisekben rejlett (Paks 2, naperőművek mértéktelen és átgondolatlan fejlesztése a hálózatfejlesztés és az energiatárolás kapacitás növelés nélkül, a rezsicsökkentés politikai termékként és „mindenáron” való fenntartása, a tervezés háttérbe szorítása, a technológiaváltási folyamatok és világtrendek teljes negligálása). Ebből fakadóan az már a nyilvánosságra kerülésekor azonnal elavult is lett. Ezt persze a szakma nem vitatta, mert a „szakma” egyfelől hűen követte a politikai fősodor kijelentéseit, másfelől 10-15 évvel a világtrendek mögötti szemlélettel próbálta összehozni az „előírt fősodor irányok és tézisek” mellett a villamosenergia rendszert. 5. Az energiastratégia további komoly baja az volt, hogy ez az államigazgatási gyakorlatokkal ellentétben nem egy statikus dokumentum, amely kihirdetése után „jogszabályként” funkcionálva definiálja a kereteket és a megoldások halmazát. Sőt! Egy valódi energiastratégia (és bármely stratégia) egy folyamatosan adaptálódó, dinamikus és evolúciós dokumentum kell legyen, amely egy válságokkal, háborúkkal és hektikus piacokkal sérülékenyen kitett kis országnak, mint Magyarország, útmutatást és megoldásokat kell adjon a lehető elképtelenebb helyzetekre is felkészülve. Mi 2022 február 22-én sem és utána 4 évig sem reagáltunk a megváltozott helyzetekre, sőt, amennyire csak lehetett, csökönyös szamárként ragaszkodtunk minden korábbi alapvetésünkhöz és legfőképpen semmit sem változtattunk a stratégiáinkon. Így az energiastratégián sem. A kritikus infrastruktúra ma már nemcsak hidakat, alagutakat, élelmiszer és vízellátást jelent. Egy esetleges áramszünet 3 nap alatt a középkorba tudna visszataszítani egy társadalmat. A rémkép: Boltok kirabolva, minden kereszteződésben kiégett autók, utcai erőszak és ki tudja, mennyi minden szörnyűség. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek wifi és net nélkül fél óra alatt szőnyegen fetrengő hisztiző, rúgkapáló és kezelhetetlen törpévé válik, mert nem tudja befejezni az éppen futó játékát. Tehát megőrizni és a lehető legellenállóbbá tenni a villamosenergia rendszert, kiemelt stratégiai kérdés. Ez nem lehet kérdés. A kérdés, hogy mindezt hogyan lehet jól (!) és olcsón (!) megcsinálni.Hát például úgy, hogy figyeljük, mások hogyan csinálják. Kína például remek minta, mint ahogy a hálózatukat, az energiatermelő kapacitásukat és az eszközök gyártását és azok innovációit (!) létrehozzák.A kínai beépített erőművi kapacitások összetételének a változásáról Persze lehet legyinteni, hogy Kína, stb… de ez óriási szakmai hiba lenne. Ma a technológia fősodra Kínában van („két nap van az égen”, Orbán, Tusványos, 2023 július). Aki nem hiszi, járjon utána. A vonatok 600-zal mennek, saját űrkutatásuk, van saját eszközökből építve, AI nagyhatalom, döngetve a csúcsokat a paraméterekben, a tudományos publikációk száma meghaladja az USA és az EU összes közleményének a számát, csakúgy, mint a szabadalmaké.Emellett, ha pusztán a zöld technológiák és berendezések gyártását tekintjük, akkor 85...90%-ban a világtermelés Kínában történik és onnan szállítják a világ szinte minden országába. Legyen világmárka invertered, napelemed, az majdnem biztosan Kínában készül és onnan szállítják hozzád. De ugyanezt elmondhatjuk a szélturbinákról, villamos gépekről és berendezésekről, kábelekről és ez a térnyerés a világpiacokon általánossá kezd válni szinte minden szegmensben és technológiai területen. A csúcs technológiák 67 területet ismertető toplistájából 61 listában ma már kínai a listavezető, Kínában készül a legfejlettebb technológia.A teljes kínai CO2 kibocsátás trendjéről Fontos kérdés a stratégia megalkotásakor az, hogy milyen technológiákban és trendekben „hiszünk”. A hit is nem annyira hit kérdés, sokkal inkább a technológiai potenciálok és együttes szinergiák komplex természettudományos értékelését jelenti. Vagyis mi lehet az az együttes megoldás, ami képes a célok elérését megvalósítani? Hasonlattal élve, a lefordulásos ellentámadás során a labdát nem oda kell dobni/rúgni, ahol a játékos éppen van, hanem ahol a játékos a labda odaérkezésekor lesz. Tehát az innovációs potenciáloknak, a megvalósíthatósági értékeléseknek óriási szerepe van abban, hogy egy stratégiát éppen merre célszerű irányítani? Ez lényegében hit kérdés, de valójában a „zsigeri megérzés” és a „szakemberek évtizedes tapasztalata” alapján kialakított jövőbelátás képessége. Ezért nagyon nem mindegy, hogy ezeket a tervezési és stratégiaalkotási folyamatokat hogyan készítik elő és hogyan menedzselik az idő előrehaladtával. Ide komoly háttértudással, innovációs vénával, stratégiai és egyben gyakorlati szemlélettel is megáldott multifunkciós és multidiszciplináris ismeretekkel bíró szakemberek kellenek, aki nem árt, ha egymással is képesek együtt gondolkodni és szinergiában és kooperációban a saját tudásuknál is komolyabb teljesítményeket tudnak elérni. Ezért a stratégiának befogadónak, igazságosnak és jövőbiztosnak kell lennie. Ez lesz majd szimpatikus a befektetőknek, akik a 21. században kizárólag már csak „Zöld Beruházók” lehetnek. Vagyis alapkritérium kell legyen egy HMKE-s napelemet a háztetőre telepítő KKV-nak vagy magánszemélynek is, hogy ha beruház, akkor ne csak „olcsó”, ne csak „megtérülős” legyen, hanem „jó” is legyen, amit csinál. És itt ugrik be a képbe a „SZEMLÉLET” kérdés. Hogy ki miért ruház be és hogy ebben kap-e szerepet annak a tudatossága, hogy a beruházásunk eredménye energia és/vagy szén-dioxid megtakarítás legyen. Itt utalok vissza a cikk elején tett megjegyzésre, azért nem foglalkozunk az egyéb energiákkal - a kőolajjal, a földgázzal, a szénnel -, mert ezek hamarosan kitiltódnak a piacokról is és bányászatuk is tiltott lesz. Ahogyan a 90-es években a bányákat bezárták, hasonló folyamatokkal kell majd az olajkutakat is és a gázkutakat is lezárni. Ezt ma sokan évtizedekre teszik, hogy megtörténjen, de most szólok - és ezt nyugodtan jegyezzék fel, és olvassák a fejemre úgy 10 év múlva, aha addig nem történtek volna meg ezek a kútlezárások -, hogy ezek nagyon rövid távon belül meg fognak történni és a zöldenergia termelés és zöld gazdaság kiépülése, az energetikai zöldátmenet itt kopogtat az ajtónkon. És csak villany és abban is csakis zöldáram lesz.És hogy miért ennyire fontos a szén-dioxid?Egy átlagos magyar vagy egy átlagos Földlakó polgár kb. 400 kg háztartási szemetet termel évente. A szén-dioxid lábnyoma meg 6000 kg.Van még kérdés? Szerintünk nincs. Dr. Szabó István - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Egyéni és közös nemzeti érdekek az energetikai káoszban. Miben kell az eredményes energiaátmenethez a háztartásoknak, a vállalkozásoknak és a politikának változni? A 2017 előtti időkben a napelemes beruházások majdnem 100%-a HMKE kiserőműves beruházások (zöld beruházások) voltak. Ezek tipikusan háztartási és kisvállalkozások által telepített, házakra szerelt erőművek voltak. Jellemzőjük, hogy a megtermelt áramot a trafókörzeten belül el is fogyasztották a környező klasszikus fogyasztók, vagyis sem a nagy villamosenergia hálózatot és vezetékeit, sem az MVM-MAVIR rendszereit nem terhelték semmivel, sőt(!), még hozzájárultak azok tehermentesítéséhez is. Ezt azért fontos tudni, mert a rendszerhasználati díj jelenleg 30 Ft kilowattóránként, a napelemek által termelt áram ára meg alig 5 Ft. Ehhez képest 2017-től kezdődően megindultak a megawattos nagy naperőmű parkok építései, tipikusan az EU által biztosított pénzekből, amit a kormányzat becsatornázott a pályázati rendszerekbe és ezeket rendre megnyerték a „szimpatikus beruházók”. Nem mind, de jórészt és tipikusan engedélyeket csak ilyen közeli emberek és cégek kaptak. Miért ez az erőltetett igyekezet? Azért, mert ezek a nagy naperőmű parkok fix áron, éves indexálással, hosszú távú szerződéssel adták és a mai napig is adják el az áramot, ráadásul nagyon magas áron az állami MVM-nek. Tehát ez egy biztos, hosszú távú és nagy árbevételt garantált. Senki ne lepődjön meg azon, hogy ezek lényegében a kedvezményezett egyének és vállalkozásaik kifizető helyei voltak. Erre közvetett bizonyíték, hogy amikor felmerült a rendszerirányító részéről az igény arra, hogy a napelem parkok tönkreteszik a napsütéses időszakokban a teljes villamosenergia rendszert (2022-ben és azóta folyamatosan), mert a betermelési kumulált kapacitásuk 4-5 GW nagyságúvá vált 2022-től (szemben a HMKE-k 2GW összeadott kapacitásával), hogy nem bírta el a rendszerirányító MAVIR kiszabályozni a sok betermelést, így le kellett állítani nagy hagyományos szén- és gázturbinás erőműveket, és gyors reagálású erőművekkel kellett kompenzálni a nagy naperőmű parkok irdatlan nagy súlyát a nem napsütéses napszakokban. Ennek a nagy betermelési kapacitásbővülésnek az lett volna a megoldása, hogy a beruházó nagy napelemparkok részben betárolják a termelésüket és este pedig kiadják, amikor már nem süt a nap. Ehhez hasonló nagyságrendű energiatárolók telepítését is előírta a pályázat, de aztán azt a pályáztatás folyamatában később "felsőbb utasításra" visszavonták. És ezzel azonnal ki is végezték a magyar villamosenergia rendszerirányítás hazai megoldását, előállították a negatív áramárakat a napsütéses napszakokban, a völgyidőszakokban pedig az 500 és 1000 Eurós (!!) beszerzési árakat (képen). Ekkor Lantos Csaba és tudományos kollégái az MVM oldalán a bajokat rákenték az akkorra már több, mint 200 ezerré növő kicsi családi HMKE tulajdonosokra (!) és hetente új vészhelyzeti rendeletekkel ráterhelték a bajt a kicsikre. Először betermelési korlátot, engedélyezési stopot hirdettek, majd a korábban általános gyakorlatot a kicsi, családi, öngondoskodó és rezsit valós tettekkel kialakító HMKE tulajdonosok kárára az állam egyoldalúan felrúgta a szaldo elszámolási szerződést.Természetesen a családok összefogtak, megtámadtak és jogtörténelmet írva 1000+ Alkotmánybírósági beadványt adtak be az Alkotmánybíróságra. Ott másfél évig (!!) szobáztatták őket, majd 2026. január 20-án Polt Péter és vezetés alatt az AB kiadta a "nincs itt semmi látnivaló! A rezsi mantra minden elemében helyes!” című bullshit-gyűjteményt tartalmazó ELUTASÍTÓ határozatát, amely mind a 200 ezer HMKE-st, a még várakozó 100 ezer zöld beruházó prosumert, kb. az érintett 1 millió HMKE-s családtagot lényegében kirabolt. Az RHD a rezsicsökkentés fenntartása mellett tehát 30Ft-ra emelkedett, ezzel kisegítve az elosztóhálózatosok (DSO-k) bevételszerzését, és az áram árát semmivel alá nem támasztható, gazdaságilag nonszensz kategóriás 4-5 Ft-ra csökkentette. Ez a manipuláció ellehetetlenítette a kis naperőművek telepítőinek és forgalmazóinak piacát, egyben megtörte a prosumer családok beruházási szándékát és környezettudatos szemléletét, miközben azt sulykolta a közvéleménybe, hogy a rezsicsökkentés önmagában jó és megkérdőjelezhetetlen. És a "gazdag" napelemes házas családok meg hadd szívjanak, hiszen ingyenélők, élősködők, a saját áramuk tárolására használják a nagy villamosenergia hálózatot és ezért kapnak csak ennyit a betermelt áramért, ha kiestek a SZALDO elszámolásból. Emlékeztetünk, hogy a szaldo elszámolás egy megfelelően méretezett háztartási méretű napelemes rendszerrel ingyenes áramot garantált a család részére, ugyanakkor a szaldos napelemesek elindították a zöld átállást, az ipari értékláncokat, és piacot, valamint jelentősen hozzájárultak az ország dekarbonizációs fejlődéséhez. Ők az energetikai zöld átállás pionírjai, a prosumerek. A producer-consumer szavak összetételéből kialakított szóösszetétel, amely olyan autonóm, öngondoskodó típusszereplő, amely termeli és fogyasztja is a javakat, jelen esetben az elektromos áramot. Mindezek mellett az állami mantra szerint az RHD 30 forinton beárazva jó. De ez kizárólag a DSO-knak, a kisfeszültségű elosztóhálózatot üzemeltetőknek, a „nemgyalog” embernek és a 3 betűs német villamosenergia szolgáltatónak kedvező csupán. Nem mellesleg ezen utóbbi „3 betűsek” az első perctől kezdve utálták a kis HMKE-ket, mert nekik dolguk lett volna fejleszteni a kisfeszültségű hálózatot, de a beruházás csupán azért, hogy a prosumerek, kis napelemesek úgymond „jól járjanak”, nem smakkolt. Helyette, mint SZAKÉRTŐK (!!!) elkezdték kiagyalni az állami szereplők, a politikai döntéshozók és a környezetvédelmet a szőnyeg alá söprő kormányzat felé azt a mantrát, hogy a "HMKE-sek bűnösök, a tevékenységük káros. Amit persze a "szakértő" elosztósoktól be is nyalt és át is vett a politika. A politika és az energiaszolgáltatók összezártak és a valós piaci folyamatok és környezetvédelmi trendekkel szemben világraszóló bűnöket hajtottak végre az egyének és kisvállalkozások kárára. A rezsicsökkentés, mint politikai termék fenntartásában érdekelt volt az elit. A nagy napelemesek közben évekig "degeszre" keresték magukat állami pénzen, kitalicskázva a teljes villamosenergia rendszerből a jövőt, a fejlesztési forrást, a perspektívát. A pórnépet meg lenyugtatták a rezsimantrával, minden kiválónak nézett ki. Csakhogy ezt a sokszorosan több nagy MW-os naperőművek miatt lett elkalkulálva. És a baj a kicsikre, a prosumer öngondoskodó családokra lett kenve. A rendszer már így, iszonyatos áramimporttal, és vészhelyzeti intézkedésekkel sem volt tovább működtethető. Tehát az energiaválság villamosipari magyar ágáért és a felkészületlenségért nagy értékben az előző kormány dilettáns és/vagy a pénzszivattyús mestertervet követő döntéssorozatának a következménye és ezzel lényegében évtizedes távlatra tönkretette az energetikai átállásban kulcs tényező, az emberek, a prosumerek környezettudatos szemléletét. A proaktív termelő-fogyasztó társadalmi csoport, a HMKE-s családi napelemesek törekvéseit, az adózott pénzükből elindított zöld átmenetet, a szemléletüket, hogy csökkentség a karbonlábnyomukat, mind lenullázták. Ez pedig történelmi, megbocsájthatatlan bűn. A kialakult helyzetben az új kormánynak jól feladták a leckét. Nekik azonnali és súlyos intézkedéseket kell folyamatosan hozniuk, hogy az elhanyagolt, nem kiegyensúlyozottan fejlesztett villamosenergia rendszer működőképes maradjon, legyen áram és ne legyen áramszünet napokig, mint spanyolhonban vagy Kubában. A jogi helyzet visszaállítása, az árak gazdaságilag megalapozott visszarendezése, a villámgyors hálózatfeljesztés, a jogi kárpótlás a jóvátételre váró prosumerek részére (szaldo elszámolás visszaállítása) természettudományos és jogi megközelítésben kikerülhetetlen feladatok. Ideje abbahagyni az évtizedes kormányzati bénázást és kizárólag szakmai alapon muszáj elkezdeni a rendrakást és felépíteni a 21. századi villamosenergia rendszert, hiszen minden trend és előrejelzés szerint 2030-tól már nem lesz szexi benzinnel, gázolajjal és földgázzal üzemeltetni sem fűtést, sem közlekedési eszközt, csak a villanyos megoldások lesznek stílusosak és elfogadhatóak.És nem azt kell már kérdezni, hogy mihez járuljanak hozzá az emberek és a kisvállalkozások, hanem azonnal helyre kell állítani a jogbiztonságot, a zöld beruházásokba való befektetések felé a bizalmat.Mindezeket követően meg kell tervezni a 21. századi villamos hálózatot, ahol olyan technológiai megoldásokat kell alkalmazni, amelyek jövőbiztosak, garantálják az energiabiztonságot akár Oroszország és az EU nélkül is. És megbecsüli az egyéni és a vállalati energiatakarékosságot és a környezettudatosságot.Az állam szerepe rendkívül fontos és a politikának ebben okosan és WIN-WIN megoldásokat keresve kell irányt és reményt mutatni.És hogy miért ennyire fontos a szén-dioxid?Egy átlagos magyar vagy egy átlagos Földlakó polgár kb. 400 kg háztartási szemetet termel évente. A szén-dioxid lábnyoma meg 6000 kg.Van még kérdés? Szerintünk nincs... Dr. Szabó István - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Ötrészes interjúsorozatunk utolsó részében a Schadl–Völner-ügy kapcsán az új kormány felelősségéről olvashatnak. Az első, bevezető részben az ügy előzményei, a másodikban az ügyészség felelősségének jogi határai, a harmadikban a bíróság felelőssége, a negyedikben a korábbi kormány felelőssége, ebben a részben pedig az új kormányon számonkérhetősége olvasható. Az eddig történtekről és a további teendőkről kérdeztük dr. Zeke László ügyvédet, aki 33 éve folytat magánpraxist, televíziós műsorok jogi szakértője, rendszeres vendége az ATV Aktuál műsorának.Itt pedig már nem lehet azt számonkérni az új kormányon, hogy miért nincs Völnerrel szemben ítélet, mert arról a független bíróság dönt. Azt azonban már lehet kérdezni, mit tett hat hónap alatt azért, hogy maga a rendszer megváltozzon. Hat hónappal a kormányváltás után mi az, amit joggal kérhetünk már számon az új kormányon az igazságszolgáltatás gyorsítása és a politikai korrupció hatékonyabb üldözése terén?Nézzük részletezveMi az, amit hat hónap alatt reálisan már meg lehetett volna tenni?Könnyű nekem, így kibicelni, úgyhogy nem kell teljesen komolyan venni mindent, amit írok, mer annak jó része nyilván vágyvezérelt elképzelés anélkül, hogy azokat a körülményeket, bukatókat, nehézségeket pontosan ismerném, amelyek a kormány előtt állnak. De azért van, amire jó lett volna, ha nagyobb hangsúlyt fektetnek, illetve esetleg gyorsabban tudnak intézkedni. Látjuk, hogy felállt az NVVH, s azt is tapasztaltuk, hogy nem volt zökkenőmentes a vezet ki-, illetve megválasztása, a kulcsfontosságú helyetteseinek megválasztására is még csak most került sor. Lehet, hogy jó lett volna ennek a hivatalnak a szerepét, feladatait hamarabb és talán kicsit másképpen fókuszálni.Azon túl, amit nagyon sokan fejtegettek már a szerepfelfogás kapcsán (hogy mennyire kell ennek szervnek társadalomtudományi elemzésekbe bocsátkoznia a bűnüldözés és vagyonvisszaszerzés gyakorlati feladataihoz képest) jó ötletnek tartottam volna, ha (akár ez a szerv, akár egy másik ügyészségtől független, szakosodott szerv) azt a szerepet is megkapja, hogy a vádmonopóliummal bíró ügyészség vezetőinek, szereplőinek a mulasztásaival (eljárások lassításával, blokkolásával, akadályozásával) kapcsolatban vizsgálódhasson befolyásmentesen. Nem tartom kielégítőnek azt, hogy az adott esetben bűncselekményben érintett ügyészeket saját berkeken belül az ügyészek vizsgálják, ahogy tették ezt például Magyar Péter elhíresült hangfelvétele kapcsán. Látva, hogy az NVVH milyen ügyeket (és mennyi ilyen ügyet) von magához, milyen szakember problémákkal küzd jó lett volna egy picit előre dolgozni és azokat a korrupciós gócpontokat (közbeszerzési huszárok, KEKVA umbuldák, rejtélyes politikus gazdagodások ügyei pl.), amelyekről a széles nyilvánosság előtt már jóval a kormányváltás előtt nyílt közbeszéd folyt lehetett volna előzetesen feldolgozni. Lehet, hogy voltak/vannak ilyen munkacsoportok, szakemberekből álló teamek, amelyek ezt a feladatot ellátták, de az biztos, hogy ennek eredményét még nem nagyon látjuk. Nyilván jó lett volna, ha hamarabb van legfőbb ügyész, ha gyorsabban történik meg (vagy nem kellene még mindig várni arra, hogy megtörténjen) kulcs fontosságú pozíciók betöltése, ha a „káderek” kiválasztása gördülékenyebben megy. (Már a képviselőjelöltek kiválasztásának folyamatában, „hajnalok hajnalán” a hírek szerint kb. 8.000 pályázatot adtak be tettre kész emberek (nemcsak országgyűlési posztra), akik pályázati anyagit szűrték, személyes interjúztatás, HR vizsgálatok, tesztek, pszichológiai vizsgálatok sorával történt meg a felmérés, amihez képest kicsit lassúnak tűnik az, hogy fél év elteltével még mindig nincs kormánymegbízott a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal élén. Ugyanakkor tudjuk, hogy a személyi kérdések rendezése sok esetben egyáltalán nem a Kormányon múlik kizárólagosan. Összességben nem hiszem, hogy az a tempó, amit a kormány diktál kifogásolható; elvárni, hogy ennél megfeszítettebben kellene dolgozni nem reális. A „világ szeme” inkább a régi és új hatóságokon, rendőrökön, nyomozókon, ügyészeken, bírákon van! Elvárható-e ennyi idő alatt büntetőeljárási szabályok módosítása vagy legalább azok előkészítése?Ezen jogszabályokat igen nagy tempóban módosítják, ezt már látjuk (elég egy pillantást vetni az NVVH törvény egyéb jogszabályokat módosító rendelkezéseire). Ebből láthatjuk azt is, hogy nagyon komoly előkészítő munka folyik a jogszabály előkészítés területén is. Ezzel nem hiszem, hogy komoly gond lenne. Egyébként pedig a folyamatban lévő büntetőügyekben egy jogállamban annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy az idő közben bekövetkezett változások nem lehetnek az eljárás alá vont terheltekre nézve hátrányosabbak (ha úgy tetszik szigorúbbak). Büntetést, hátrányos jogkövetkezményt nem lehet visszamenőlegesen alkalmazni. Amúgy sem az eljárásjogi szabályok szigorán, hanem a jogszolgáltatás feltételrendszerén, illetve az abban részt vevő személyek attitűdjén múlik a siker. Szerintem. Sajnos nehéz az államháztartás mai helyzetében komolyabb technikai, személyi feltételeket teremteni egyik napról a másikra, így önmagában határidők beiktatásával, szigorításával nem lehet érdemi változást elérni. Jelenleg tehát nem ezen múlik az eljárások gyorsítása. Viszont a szemléleten lehet és kell is változtatni. Lehet-e speciális határidőket vagy eljárási szabályokat bevezetni a kiemelt korrupciós ügyekre?Elvileg nincs kizárva ez a lehetőség. A cégbírósági eljárás menetében például, amikor a „hőskorban” először vetődött fel, hogy az elhúzódó cégbejegyzési, cégadat módosítási ügyek veszélyeztetik a jogbiztonságot bevezettek egy olyan rendszert, ami digitalizálta a folyamatot és a határidőben bíró által el nem bírált kérelmeket automatikusan bejegyezte.Ez persze Damoklész kardjaként lebegett a bírók feje felett, hiszen, aki a kérelem elbírálására megadott határidőn belül nem intézkedett, azt jelezte a rendszer (a bíró pedig megnézhette magát). Volt is felháborodás ebből bíró körökben, viszont a rendszer azóta is olajozottan működik, az ügyintézés lassúsága nem veszélyezteti az üzleti élet jogbiztonságát. Kérdés, hogy mivel lehet ezt kiváltani korrupció tárgyában folyó büntetőügyekben. Lehet soronkívüliséget, fokozott tárgyalási tempót (heti két tárgyalási nap helyett fokozottabb személyes jelenléttel járó aktívabb tárgyalótermi munkát előírni), de mindez hiába, ha nincs leíró, megfelelő számú bíró, vagy nincs modern technológia (AI technológiával felgyorsított ügy elemzés, automatikus hangról jegyzőkönyvező szoftver, mindenhol üzembiztosan működő táv-tárgyalóterem stb.). Mit lehet tenni a bírói, ügyészi és nyomozói kapacitás növelése érdekében?Növelni kell a létszámukat, képezni kell őket a modern technológia alkalmazására, biztostani kell számukra a hatékony munkavégzéshez szükséges feltételeket. Fokozott elvárásokat kell velük szemben támasztani, amely elvárásokat számonkérhetővé kell tenni. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy bárkinek beleszólást kell engedni a konkrét ügyek intézésébe, viszont a munka intenzitása, az elvárható mennyisége területén szűrni kell az alkalmasságot sokkal hatékonyabban, ahhoz képest, mint amit ezidáig láttunk. Kezdeményezhető-e az előző időszak politikailag érzékeny korrupciós ügyeinek intézményi átvilágítása úgy, hogy az ne politikai leszámolás, hanem jogállami szakmai vizsgálat legyen?Ez nem kérdés. Ez elvárás a társadalom részéről. Az emberek viszolyognak attól, hogy a politikusok előjogokat élveznek. Különösen igaz ez bűncselekmények esetén. A bűnüldözés akkor válik a pártpolitika eszközévé, ha a politikust azért vonják felelősségre, mert politikus és nem azért, mert bűnöző. Ha a politikus bűnt követ el, azzal bűnözővé válik, ami „felülírja” politikusi minőségét. Onnantól már nem politikus, hanem gyanúsított, vádlott, majd elítélt. Nincsenek „előjogai”. Pont annyira illeti meg az ártatlanság vélelme, mint bármelyik más állampolgárt és kész. A politikusi minőség inkább súlyosító körülmény, semmiképpen nem valamiféle privilégium. Milyen módon lehet megvizsgálni a korábban megszüntetett vagy félbehagyott nyomozati szálakat?A félbehagyott, el sem kezdett nyomozás újra nyitható, az eredményesség gátja az elévülés, ami minimum 5 év, illetve az adott cselekmény büntetésére kiszabható szabadságvesztés büntetés felső határa. Bíróság előtt lezárt ügyekben rendkívüli perorvoslatok adhatnak erre lehetőséget. Új, az alap ügyben nem vizsgált, de a megítélésre lényeges hatással lévő bizonyíték felbukkanása esetén perújítással, a törvénysértéssel hozott ítélet esetén pedig felülvizsgálati kérelemmel. Milyen rendszerszintű eszközökkel segítheti elő az új kormány, hogy a már folyamatban lévő és a jövőbeni, hasonlóan összetett korrupciós büntetőeljárások észszerű időn belül lezáruljanak?Azt gondolom, hogy egyik célja az NVVH felállításának éppen ez. Hol van az a pont, amikor már nem elegendő arra hivatkozni, hogy az igazságszolgáltatás problémái az előző kormány örökségéből származnak?A kormányzás felelőssége ma már a TISZA Párt felelőssége. Azt a választópolgárok döntik el országgyűlési választásokon, hogy mi az, amiért már a regnáló kormányt teszik felelőssé és mi az, amiért nem. Ezt a döntést több tényező összhatás alapján hozzák meg. Ha például az ország helyzete javul, a gazdaság termelékenysége nő, tehát lesz pénz a fejlesztésre és az ennek ellenére elmarad is, akkor jogos lesz az elégedetlenség. Egyelőre (és tartok tőle, hogy ez még jó ideig így is lesz) várat magára az, hogy a mostani kormányt tegyük felelőssé a korszerűtlen feltételek között, létszámhiánnyal küzdő, csetlő-botló jogszolgáltatás hibáiért. KulcskérdésMikor válik egy örökölt igazságszolgáltatási probléma az új kormány saját felelősségévé? Hat hónap után mely változások hiánya kérhető már jogosan számon, és melyekhez kell még objektíve több idő?Ha elmarad a felelősségre vonás; ha nem szűnnek meg azok a jelenségek, amelyek leginkább kiverték a biztosítékot a Fidesz esetében, illetve rendre megismétlődnek; ha nem érezzük, hogy a joghoz való hozzáférés egyszerűbb, hatékonyabb lesz és minket szolgál, közelebb áll igazságérzetünkhöz, akkor ez már nem egy örökölt probléma lesz, hanem a TISZA saját problémája.Hat hónap egy rendszerszintű átalakítás esetében még nem időtáv. Egyelőre értékelnünk kell a jól látható erőfeszítéseket. Szerintem a ciklus felénél már lesz mire visszatekinteni, lesz mit értékelni. Négy év elteltével pedig - ha tetszik, ha nem - úgyis lesz egy átfogó „értékelés”: a választás.ÖsszegzésKi, miért és milyen mértékben felelős, és főleg ki és mit tudna most tenni a Schadl–Völner-ügyben? Ez az ügy már bírósági szakban van. A bíróság döntésére várunk. Az eljárást a bíró vezeti, a vádat az ügyész képviseli, a védelem pedig teszi a dolgát. Ez a hosszú végjáték, ők a szereplők, innentől másnak ebbe beleszólása nincs. Ahogy Mark Twain mondta: „Mindenki jó valamire, ha más nem, hát elrettentő példának.” Ez az ügy, azzal, hogy hetedik éve húzódva még a jogerőig sem jutott el mindenképpen eklatáns elrettentő példa. Főleg, hogy az egész ország hallotta az elhíresült lehallgatási hangfelvételeket, olvasott a legfelháborítóbb tényállási elemekről, szembesült azzal, hogy az igazságügyi államtitkár egy percig nem állt kényszerintézkedés alatt, hogy esetében nem merült fel a bizonyítékok eltüntetésének, a tanúk befolyásolásának, az összebeszélésnek veszélye, hogy komoly értékű lefoglalt vagyontárgyakat, ügyvédi praxisát visszakapta, az ellene indult ügyvédi fegyelmi eljárás elévülés folytán megszűnhetett, hogy eközben Schadl úr luxusban „előre törleszti” büntetését és az egyszerű emberek számára elképesztő mértékben profitál abból a végrehajtói praxisból, ami mára „végrehajtó maffia” néven híresült el a közbeszédben, szóval mindennek nagyon rossz az optikája. Azt várjuk a kormánytól és a törvényhozástól, hogy ez ne így legyen a jövőben az ilyen jellegű és súlyú ügyekben. Ha ma azt kérdezzük, hogy miért nincs még mindig ítélet a Schadl–Völner-ügyben, hogyan osztaná meg a felelősséget az ügyészség, a bíróság, a korábbi kormány által kialakított rendszer és az április 13. óta hivatalban lévő új kormány között?Azért szavaztunk a rendszerváltásra, hogy az állam olyan alrendszerei is, mint amilyen az igazságszolgáltatás megváltozzon. Megszűnjön a politikai befolyás, akár direkt befolyásról, akár a fortélyos félelem miatti öncenzúráról, félelem vezérelte elvtelen alkalmazkodásról van szó. Ebben a változásra váró rendszerben - amelyet leuralt a Polt Péter által vezetett ügyészség a maga vádmonopóliumával - a rendszer működésének hibáiért az elsődleges felelősnek én az ügyészséget, leginkább annak leváltott első számú vezetőjét tartom. Aztán jön a bíróság, ahol megjelent ugyan az a hang, amit Laczó Adrienn - a rendszerből látványosan kiugró, éles, határozott kritikát megfogalmazó egykori bíró képviselt -, ahol sor került bíró tüntetésre is, de mégiscsak azt tapasztaltuk, hogy a bírák java része - arra hivatkozva, hogy nem politizálhat - óvatosan távol tartotta magát a konfrontációtól és inkább hallgatott, csendesen asszisztált a rendszer működéséhez. Ehhez az alapot a NER építette ki. Az új kormány nyilván bármilyen szinten csak akkor felel, ha alapjaiban nem változtatja meg a rendszert, nem váltja be ígéreteit. Az elmúlt fél év tapasztalatai alapján azt gondom ettől nem kell tartani. Az előző részekben körbejárt témákI. rész - Ki mit mulasztott – és ki mit tehet most?II. rész - Mit mulasztott az ügyészség?III. rész – Korábbi kormány - Mit mulasztott el a rendszer? dr. Zeke László - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

A legutóbb azzal fejeztem be, hogy a Dnyeper folyó nyugati oldalán a fejlődés más irányokat vett, mint a keleti parton. Azért, hogy megértsük, hogyan is történhetett ez, a mongol hódítás végéig kell visszanyúlnunk.A mongol uralom szilárdnak hitt alapjai a 14. századtól egyre látványosabban elkezdtek omladozni. Az előző cikkben is említettem, hogy ezt használta ki a Moszkvai Nagyfejedelemség is. De tudjuk a történelemből: ha valahol egy hatalmi vákuum keletkezik, akkor az így nyert teret nemcsak egy játékos akarja betölteni. Témánk szempontjából itt ez a játékos elsősorban nem más, mint a Litván Nagyfejedelemség. A fő téma miatt én most nem kívánom átvenni ennek a történetnek a részleteit. A lényeg a sorsfordító, 1362-ben lezajlott Kék Vizek menti csata. Ebben a litvánok megsemmisítő vereséget mértek a tatárokra. Ezzel a győzelemmel Kijev, Podólia és a Dnyeper vidékének jelentős része litván fennhatóság alá került. Fontos megjegyezni, hogy ebben a korban még nem beszélhetünk a modern értelemben vett ukrán nemzetről. A terület lakóit és nemeseit ekkor még ruszoknak (vagy ruténeknek) nevezték, akik a Kijevi Rusz kulturális és vallási örökösei voltak. A litván hódítás nem egy erőszakos asszimiláció volt, hanem sokkal inkább egy kulturális fúzió. A litván elit átvette a ruszok fejlettebb jogrendszerét, az óorosz (ruszin) nyelvet tette meg az állam hivatalos nyelvévé, és sok litván nemes felvette az ortodox kereszténységet. A helyi rusz elit számára ez a korszak egy békés, virágzó időszakot jelentett, ahol megőrizhették vallásukat és belső autonómiájukat. Érdekes megemlíteni, hogy amikor a térséget a litvánok meghódították, a hódítók még pogányok voltak, míg a meghódítottak már ortodox keresztények – ezzel magyarázható a kulturális fúzió. De még érdekesebb szerintem, hogy miután 1387-ben Jogaila nagyfejedelem felvette a katolikus hitet a litván elittel egyetemben, nem történtek a korban gyakori vallási konfliktusok a nyugati és keleti keresztények közt.(Kiemelendő, hogy 1387-ben egy házasság miatt történt az új vallás felvétele. A litván fejedelem, Jogaila nem mást, mint a mi Nagy Lajos királyunk leányát, a lengyel királynőt, Anjou Hedviget vette feleségül. Miután a keresztséget felvette, nevét Ulászlóra változtatta, és vele került a lengyel történelembe a Jagelló-dinasztia, illetve innentől kezdhetünk beszélni a lengyel-litván perszonálunióról.) Bár fegyveres és véres vallásüldözés nem történt, a litván elit megkeresztelkedése elindított egy lassú, de megállíthatatlan politikai átalakulást. A törésvonalat nem az erőszak, hanem a jogi kiváltságok hozták el. A lengyel-litván államszövetségben ugyanis a legmagasabb tisztségeket, a politikai beleszólást és a teljes jogú nemesi privilégiumokat szigorúan a katolikusok számára tartották fenn. A helyzet akkor vált még feszültebbé, amikor a két állam szövetsége az 1569-es lublini unióval szintet lépett. Létrejött a hatalmas Lengyel–Litván Nemesi Köztársaság. (Egy kifejezetten érdekes államalakulat volt, de erre most részletesen nem térnék ki.) A rusz földek ezzel pedig közigazgatásilag közvetlenül a lengyel korona alá kerültek. Ezzel a helyi rusz elit válaszút elé került: ha politikai karriert akartak befutni vagy meg akarták tartani a befolyásukat, önként el kellett hagyniuk őseik hitét. A 16. század végére ez a réteg szinte teljesen „ellengyelesedett” és katolizált.A rusz társadalom ezzel lényegében lefejeződött. A felső elit elhagyta a kultúráját, míg a kisemmizett alsóbb néposztályok, a parasztok és a jobbágyok szilárdan megőrizték az ortodox identitásukat. Ők ott maradtak a lengyel katolikus földesurak kíméletlen gazdasági elnyomásában, képviselet és fegyveres védelem nélkül. És ez egy fontos pont, ugyanis amíg a litván katolikus elit még mindig inkább a vallási toleranciát képviselte, addig a lengyel elit ezt a hagyományt nemigen követte.A kozák szabadság és a puskaporos hordó Ez a tarthatatlan társadalmi és vallási feszültség hívta életre a Dnyeper folyó vadregényes, déli határvidékén – amit ekkoriban kezdtek el Ukrajnaként, azaz „határvidékként” emlegetni – a történelem egyik legizgalmasabb katonai közösségét: a kozákságot (Zaporozsjei Szics). A déli, mocsaras szigetekre és sztyeppékre menekülő szabad harcosok, parasztok és kalandorok egy sajátos, korai katonai demokráciát működtettek. Vezetőiket, a hetmanokat maguk választották a gyűléseiken, és büszkén védték személyes függetlenségüket minden külső hatalommal szemben. Mivel kiváló katonák voltak, a lengyel királyok gyakran fogadták fel őket zsoldosként a tatárok vagy az oroszok ellen, cserébe pedig különféle kiváltságokat kaptak és autonómiát élveztek a lengyel-litván államon belül, de a teljes nemesi szabadságjogokat sosem akarták megadni nekik. A lengyel vezetés és a kozákok viszonya emiatt egy folyamatosan ketyegő bombává vált: a kozákok még több autonómiát és elismerést akartak, a lengyel nemesség viszont csak engedetlen, lázadó jobbágyokat látott bennük, akiket meg kell regulázni.Robbanás a határvidéken: Bohdan Hmelnickij színre lépéseA puskaporos hordó végül 1648-ban robbant fel, amikor egy karizmatikus, sértett kozák kisnemes, Bohdan Hmelnickij az élére állt az elégedetleneknek. Hmelnickij személyéről kicsit érdemes beszélni. Kozák származású kisnemes volt, aki a katonai karriert választotta. Részt vett több csatában a törökök és a tatárok ellen, bár az tény, hogy első csatája után őt a törökök elfogták, és emiatt egy ideig az Oszmán Birodalom területén élt, ahol elsajátította a török és a tatár nyelvet. Miután kiváltották a váltságdíjat, visszatért a lengyel-litván állam területére. Elég jelentős befolyásra tett szert a kozákok körében, és ő ahhoz a párthoz tartozott, amely lojális volt a lengyel koronához. Ez azért jelentős, mert IV. Ulászló lengyel király is bizalmába fogadta, és lényegében a segítségét is kérte egy leendő háborúra való előkészületek miatt. De ez miért ennyire fontos? Nem akartam belemenni részletesen, de fontos, hogy meg tudjuk érteni, hogyan is működött ez a különleges állam. A Jagelló-ház kihalásával az államalakulat egy választásos monarchiává alakult, melynek keretében a lengyel főnemesség választotta az uralkodót. Még nehezebb, hogy a Jagellók kihalásával (akiknek azért voltak központosító törekvéseik) a nemességnek lehetősége volt hatalmát megerősíteni, olyannoira, hogy a Szejm (országgyűlés) hatalma nagyon megnőtt a mindenkori uralkodóval szemben. Minden uralkodónak beiktatása előtt alá kellett írnia az úgynevezett Henrik-cikkelyeket. Ennek a lényege, hogy a király a Szejm nélkül nem vethet ki új adót, nem indíthat háborút, de még sereget sem toborozhat. Na és itt lép a képbe Hmelnickij. 1644-ben kitört egy nagy háború az Oszmán Birodalom és Velence közt, amelyben Velence a szélrózsa minden irányába követeket küldött segítség reményében. IV. Ulászló látván, hogy itt az esély esetleg egy nagy csapásra a kor legnagyobb fenyegetésével szemben, háborúba akart volna lépni, de a Szejm nem engedte a toborzást. De a király ezért nem is a Szejmhez fordult, hanem a Zaporozsjei Szicshez és Hmelnickijhez. A király felkérte Hmelnickijt, hogy szervezzen egy sereget ezen a vidéken, és készítse fel a háborúra, cserébe Ulászló garantálta egy új kiváltságlevél kiállítását a kozákok számára. Azonban a terv kitudódott, és a Szejm megtiltotta a toborzást, elvetette a háború tervét, és fel akarta oszlatni a hadsereget, amit eddig toboroztak – ezzel elértünk a gyújtóponthoz, a lázadáshoz. Hmelnickij nemcsak fellázadt, hanem zseniális diplomáciával szövetséget kötött a krími tatárokkal. Több csatában legyőzte az ellene küldött lengyel csapatokat, sőt olyan megsemmisítő csapásokat mért a büszke lengyel hadseregre, amelyek megrázták egész Európát. Ez a felkelés már nem egy egyszerű parasztlázadás volt: ez volt az a történelmi perc, amikor a Dnyeper menti rusz lakosság a kozákok fegyverei mögé felsorakozva, a lengyel elnyomással szemben elkezdett önálló, tudatos nemzetté kovácsolódni. Hmelnickij látványos katonai sikerei azonban egy hatalmas dilemmát is szültek. A kozákoknak sikerült megrendíteniük a lengyel uralmat, de ahhoz nem voltak elég erősek, hogy egyedül, két tűz között – a lengyelek és a kiszámíthatatlan tatárok szorításában – hosszú távon is megvédjék az autonómiájukat. Külső, tartós szövetségest kellett keresniük, ez a kényszerűség pedig egyenesen a keleti szomszédhoz, a megerősödött Orosz Cársághoz vezette őket. Lukács Gábor - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Mi történik egy társadalommal, amikor a politikai törésvonalak már a családi asztaloknál, barátságokban és generációk között is megjelennek? Amikor ugyanarról az országról egészen más történeteket őrzünk, és egyre nehezebben értjük, milyen tapasztalatból beszél a másik? Dorosz Dávid A hatalom árvái című regényéből kiindulva készít vitaszínházi előadást a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ. A 2027 januárjának végére tervezett produkció a rendszerváltástól az elmúlt tizenhat éven át egészen 2026. április 12-ig vizsgálja, mi választott el bennünket egymástól, és hogyan tanulhatunk meg újra beszélni egymással.A szerző első regénye, a Mindenki lelép 2025-ben bekerült a Margó-díj shortlistjére, jelenleg pedig filmes feldolgozása is előkészítés alatt áll. A filmadaptáción a Fekete pont producereivel és Veres Attila forgatókönyvíróval dolgoznak. Dorosz Dávid második regénye, A hatalom árvái az elmúlt közel négy évtized magyar történetéhez személyes sorsokon keresztül közelít. A készülő előadás nem a regény hagyományos színpadi adaptációja. A könyv történeti szálaiból, szereplőiből és dilemmáiból indul ki, hogy megmutassa: a politikai, gazdasági és társadalmi folyamatoknak a nagy történelmi narratívák mellett mindig létezik egy másik, sokkal személyesebb, emberi oldala. Egy apa elveszíti a munkáját, és vele együtt azt a biztonságot és társadalmi szerepet, amelyre addigi életét építette. Egy családi emlékből politikai üzenet lesz. Valaki megtanulja, hogy bizonyos dolgokat jobb nem kimondani. A következő generáció pedig már nem feltétlenül magát a történelmi eseményt örökli, hanem annak feldolgozatlan következményeit. A rendszerváltás ezért lehetett egyszerre a szabadság és az új lehetőségek kezdete, miközben mások számára egy addig biztosnak hitt világ végét jelentette. Az európai uniós csatlakozás egy generáció számára magában hordozta a reményt, hogy egyszer „mi is Bécs leszünk”, az elmúlt tizenhat év pedig tovább mélyítette az ország politikai és társadalmi törésvonalait. Mi lett ezekből az ígéretekből? Mikor válik az alkalmazkodás önfeladássá? Lehet-e szabadnak lenni ott, ahol egy kimondott véleménynek egzisztenciális következménye lehet? És hogyan jutunk el odáig, hogy ugyanannak az országnak a története végül családokat, barátságokat és közösségeket is képes egymástól elválasztani? A hatalom árvái nyomán készülő vitaszínházi előadás ezekre a kérdésekre nem kész válaszokat keres. Arra tesz kísérletet, hogy egy térbe hozza azokat, akik ugyanazt az elmúlt közel negyven évet egészen másképpen élték meg. Hogy egy egyre inkább polarizálódó társadalomban újra legyen helye annak, hogy ne egymásról, hanem egymással beszéljünk, és megpróbáljuk megérteni, milyen személyes és generációs tapasztalatok húzódnak a másik nézőpontja mögött. Lipták Ildikó, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ vezetője szerint a regény és az abból kiinduló koncepció különösen gazdag alapot kínál az alkotói munkához. „Igazán inspiráló és izgalmas anyag, amely mind a felvetett témák mennyiségében, mind a történetek mélységében jóval túlmutat azon, ami egy vitaszínházi előadásban elférhet. Éppen ezért az alkotói folyamat fontos része lesz annak feltárása, hogy ebből a sokrétegű anyagból mely történeti szálak és kérdések működhetnek legerősebben, és egy egyestés program során is emészthető mélységben ebben a formában.”Beke Luca kulturális és művészeti menedzser, a produkció producere szerint a színház lehetőséget ad arra, hogy a politikai törésvonalak mögött újra meglássuk a közös emberi tapasztalatokat: „Az foglalkoztatott, hogyan tudunk úgy ránézni az elmúlt évtizedekre, hogy felismerjük: sokszor ugyanazok a vágyak mozgattak bennünket. Biztonságot, szabadságot és egy jobb jövőt akartunk, miközben egészen különböző történeteket hittünk el arról, hogyan juthatunk el oda. Talán innen lehet újra elkezdeni beszélni egymással – és talán innen indulhat el valamiféle társadalmi gyógyulás is.”Dorosz Dávid számára különösen izgalmas, hogy A hatalom árvái már a megjelenésének évében egy új művészeti formában élhet tovább. „Fantasztikus érzés látni, hogy a könyvem ilyen gyorsan elkezdi élni a saját életét. A vitaszínház számomra teljesen új terület, ezért különösen kíváncsi vagyok arra, hogyan formálódnak tovább a regény történetei és kérdései az alkotói folyamat során. Ha az előadás nyomán családokon belül különböző generációk ülnek le beszélni a saját történeteikről, vagy egy osztály kezd el beszélgetni a rendszerváltásról és a közelmúltról, akkor a könyv történetei valami egészen új módon élnek tovább.”A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Társulata november–decemberben kezdi meg az anyag feltárását és a projekt előkészítését, a próbákat januárra, a bemutatót pedig 2027 januárjának végére tervezik. A vitaszínházi forma díszlet és hagyományos színpadi apparátus helyett koncentráltabb, az improvizációhoz közelebb álló jelenetekkel dolgozik, a főszereplő a néző-résztvevők véleménye, világlátása. Az egyszerű tárgyi környezet lehetővé teszi, hogy a produkció könnyen utaztatható legyen: a cél, hogy az előadás az ország minél több pontjára eljusson, és minden helyszínen új közönséget kapcsoljon be ugyanabba a beszélgetésbe. ÍgyÉlünk - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció