Ha sokat mondják elhisszük? Migráció 5.0

ÍgyÉlünk Veszprémben·dr. Gaál Lóránt·2026.08.21. 03:08
Az előző részben már beszámoltunk róla, hogy 2015. novemberében a magyar parlamentben a migrációval kapcsolatban felszólaló Fidesz-Kdnp-s kormánytagok, képviselők, és egy MSZP-s felszólaló is, az EU „semmittevését” igyekezték kihangsúlyozni. Mindeközben elsikkadtak azok a tények, hogy az Európai Tanács (uniós országok állam-, illetve kormányfői) a 2015. június 25–26‑i ülésén konszenzus alapján többek között úgy határozott, hogy fejleszteni kell a migránsok áthelyezése és áttelepítése, a visszatérésük, a visszafogadásuk, a reintegrációjuk, valamint a származási és tranzitországokkal való együttműködést! Továbbá meg kell említeni, hogy a tagállamok kormányainak képviselői a Tanács keretében 2015. július 20‑án szintén konszenzussal fogadták el a 40000, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy Görögországból és Olaszországból történő áthelyezéséről szóló állásfoglalást. Ekkor Magyarországot Pintér Sándor belügyminiszter képviselte. Mindennek ellenére, úgy tűnik, hogy a Fidesz-Kdnp kormányzó koalíció hátat fordított az Eu-ban tett nyilatkozatainak, kötelezettségvállalásnak, és kialakította azt a kormányzati politikai irányt, amely semmilyen körülmények között nem akart együttműködést az EU-val. Ehhez párosult az a fajta kommunikáció, amely a migrációt, a bevándorlást, és a terrorizmust egymással összemosta, a társadalomban elültette a félelmet, a rettegést a több százezres „letelepedésre váró” migráns tömeggel történő riogatása, valamint „Brüsszel” démonizálása által. Ennek eredményeképpen – politikai termékként – a kormány az EU Bírósága előtt megtámadta a Tanács 2015/1601 számú határozatát. Az áthelyezéssel kapcsolatos kérdésben Magyarország, hivatkozva a Magyarország és Európa védelmében a kötelező betelepítési kvóta elleni fellépésről szóló 2015. évi CLXXV törvényre az EU Bírósága előtt megtámadta (megsemmisítés iránti kereset) a Tanács 2015/1601 számú határozatát. Magyarország mellett, a Szlovák Köztársaság is megtámadta a Tanács már említett számú határozatát, a kereseteket 2015. december 2‑án, illetve december 3‑án benyújtották az Európai Unió Bíróságához Az ügyeket - a C‑643/15. és C‑647/15. sz. – a Bíróság egyesítette. Magyarország a keresetében kérte azt, hogy a Bíróság a Tanács 2015/1601 számú határozatát elsődlegesen semmisítse meg, másodlagosan a Magyarországra vonatkozó részében semmisítse meg, valamint kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére. Érdekes, hogy az ügyekben Magyarország és Szlovákia mellett Lengyelország is, mint beavatkozó megjelent, viszont az alperesi (Európai Unió Tanácsa) oldal mellé, mint beavatkozó 7 tagállam (Belga Királyság, Németországi Szövetségi Köztársaság, Görög Köztársaság, Francia Köztársaság, Olasz Köztársaság, Luxemburgi Nagyhercegség, Svéd Királyság) és az Európai Bizottság is csatlakozott. A megtámadott határozat, háttér, keletkezéstörténet és tartalom rész alatt a Bíróság – többek között - megjegyzi, hogy: „Az Európai Tanács a 2015. június 25–26‑i ülésén többek között úgy határozott, hogy a következő három kulcsfontosságú dimenziót kell egymással párhuzamosan fejleszteni: a migránsok áthelyezése és áttelepítése; visszatérésük, visszafogadásuk és reintegrációjuk; valamint a származási és tranzitországokkal való együttműködés. Tekintettel az aktuálisan fennálló szükséghelyzetre, valamint az Unió elhivatottságára az iránt, hogy megerősítse a szolidaritást és a felelősségvállalást, az Európai Tanács megállapodott mindenekelőtt abban, hogy két év alatt 40000 egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személyt kell ideiglenesen és rendkívüli intézkedésként áthelyezni Olaszországból és Görögországból más tagállamokba, amely műveletben minden tagállam részt fog venni.”( https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:62015CJ0643 I.A.7.). Az Európai Tanács június 25–26‑i ülésein Orbán Viktor is részt vett, és minden jel szerint egyetértett a migránsok áthelyezése és áttelepítése kapcsán, az EU tagállamainak állam és kormányfői által kialakított állásponttal! (https://www.consilium.europa.eu/media/23792/20150625-26-euco-photo-directory.pdf )! A másik érdekes és kevésbé ismert tény, ahogy a korábbiakban már bemutattuk az az volt, hogy „2015. szeptember 9‑én a Bizottság az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdése alapján előterjesztette a nemzetközi védelem területén Olaszország, Görögország és Magyarország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot (COM(2015) 451; a továbbiakban: a Bizottság eredeti javaslata).”.A Bizottság eredeti javaslata arról is rendelkezett, hogy Magyarországról 54000 nemzetközi kérelmet kérelmező személyt kell a többi tagállamba áthelyezni. A Tanács a 2015. szeptember 17. és 22. között tartott ülései során a Bizottság javaslatát módosította, mivel Magyarország kijelentette, hogy nem akar az áthelyezés kedvezményezett tagállamai körében szerepelni. Következésképpen a javaslat végleges szövegében a Magyarország már nem, mint kedvezményezett tagállam, hanem, mint áthelyezési céltagállam szerepelt. A C‑647/15. sz. ügyben keresete alátámasztása érdekében Magyarország tíz jogalapra hivatkozott: Az első és második jogalap az EUMSZ (AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS) 78. cikk (3) bekezdése megsértésének az állításán alapult. Lényegét tekintve Magyarország azt állította, hogy a Tanács kizárólag rendes (valamely uniós jogi aktusnak a Bizottság javaslata alapján, a Parlament és a Tanács által történő közös elfogadása) vagy különleges jogalkotás (valamely uniós jogi aktus elfogadására vagy a Tanács közreműködésével a Parlament által, vagy a Parlament közreműködésével a Tanács által kerül sor) keretében hozhatta volna meg a határozatát. A határozat 24 – bizonyos esetekben 36 – hónapos időszakra történő alkalmazhatóságát, ellentétesnek tartották az „átmeneti intézkedések” fogalmával. A Bíróság azt az álláspontot alakította ki, hogy a megtámadott határozat nem képezhette akadályát az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdése alapján történő elfogadásának, mivel nem volt rá kötelező a rendes vagy a különleges jogalkotási eljárás. A Bíróság kifejtette azon álláspontját is, hogy az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdése a megköveteli, hogy az említett intézkedések ideiglenesek legyenek, de egyúttal mérlegelési mozgásteret tart fenn a Tanács számára. A Bíróság kimondta, hogy a Tanács nyilvánvalóan nem lépte túl a mérlegelési jogkörét, amikor meghatározta a megtámadott határozatban szereplő intézkedések időtartamát (2015. szeptember 25-től 2017. szeptember 26-ig kellett alkalmazni). A harmadik jogalap: Magyarország azt állította, hogy a Tanács a határozat elfogadásával úgy módosította a Bizottság eredeti javaslatát, hogy a Bizottság – Tanácsi határozat elfogadásának napján – jelen lévő tagjai (első alelnök és a menekült‑ és migrációs ügyekért felelős biztos) nem voltak felhatalmazva a Bizottság eredeti javaslata módosításához történő hozzájárulás adásához, illetve hogy a Tanács a határozat elfogadásakor az egyhangúságot mellőzte, és ezek miatt lényeges eljárási szabályt sértett. A Tanács ezzel szemben azt állította, hogy a határozat elfogadásának napján (2015. szeptember 22‑i ülés) a Bizottság részéről jelen volt az első alelnök és a menekült‑ és migrációs ügyekért felelős biztos is, és így került elfogadásra a Tanács által végrehajtott valamennyi módosítás, amely állítást tulajdonképpen a Bizottság is megerősítette. Ezt az állítást azonban Magyarország továbbra is vitatta, mivel álláspontja szerint a Bizottság két szóban forgó tagjának nem volt felhatalmazása arra, hogy jóváhagyják a javaslat módosításait. A Bíróság ezen magyar álláspont kapcsán megjegyezte, hogy Magyarország (és Szlovákia sem) semmilyen bizonyítékot nem terjesztettek elő, amely kétségbe vonhatná a Bizottság által állítottakat, illetve az azt alátámasztó bizonyítékokat, így a Bíróság megállapította, hogy a Bizottság két olyan tagja volt jelen, akik felhatalmazással rendelkeztek, illetve nem volt szükséges az egyhangúság Tanács határozatának meghozatalához az egyhangúság. A negyedik jogalap tekintetében Magyarország és Szlovákia arra hivatkozott, hogy a határozat elfogadása során a nemzeti parlamentek véleményezési jogát nem tartották tiszteletben, valamint a Tanács megsértette a Tanácson belüli viták és szavazás nyilvános jellegének követelményét. A Bíróság – visszautalva az első és második jogalap kapcsán tett megállapításaira – kimondta, hogy tekintettel arra, hogy nem jogalkotási aktusról van szó, így a nemzeti parlamentek részvétele, valamint a Tanácson belüli tanácskozás és szavazás nyilvánossága nem kötelező. Az ötödik jogalap esetében arról volt szó, hogy mivel a Tanács a Bizottság eredeti javaslatát lényegesen módosította és úgy fogadta el a megtámadott határozatot, hogy erről nem folytatott újabb konzultációt a Parlamenttel, így lényeges eljárási szabályokat sértett. Itt gyakorlatilag Magyarországgal kapcsolatban történt módosítás, mivel a Bizottság eredeti javaslata szerint Magyarország az áthelyezés kedvezményezett tagállamai között szerepelt – a Görög Köztársasággal és az Olasz Köztársasággal azonos címen –, viszont a magyar kormány tiltakozása miatt a módosítást követően már, mint áthelyezési céltagállammá vált. A Bíróság megállapította, hogy 2015. szeptember 16‑án a Tanács elnöksége a Parlament rendkívüli plenáris ülésén Magyarország álláspontjáról tájékoztatást adott, így a Parlament 2015. szeptember 17‑i állásfoglalásában szükségszerűen figyelembe kellett vennie Magyarország státuszának módosítását, amely miatt ezen jogalapra történő hivatkozás, mint megalapozatlan elutasította. A hatodik jogalap vonatkozásában Magyarország azzal érvelt, hogy a Tanács a megtámadott határozat elfogadása során nem tartotta tiszteletben a nyelvhasználatra vonatkozó uniós jogi szabályokat, mivel a Bizottság eredeti javaslatához fűzött módosításokat átvevő szövegeknek (végül a Tanács által elfogadott határozatnak) kizárólag az angol nyelvi változatát küldték meg. A Bíróság rögzítette, hogy a Bizottság eredeti javaslatát az összes tagállami delegáció számára az Unió valamennyi hivatalos nyelvén rendelkezésre bocsátották – bár lehetőség lett volna rá, de –, egyetlen tagállam sem emelt kifogást a nyelvhasználat ellen, továbbá valamennyi módosítást felolvasták és azokat szinkrontolmácsok lefordították. A hetedik jogalap az EUMSZ 68. cikk és az Európai Tanács 2015. június 25–26‑i következtetéseinek a megsértésével kapcsolatos érvelésen alapult. Magyarország – Szlovákiával együtt – a keresetében azt állította, hogy mivel a megtámadott Tanácsi határozat elfogadása minősített többséggel történt, azonban az Európai Tanács 2015. június 25–26‑i következtetéseiből az tűnik ki, hogy e határozatot „konszenzus útján” kellett elfogadni „a tagállamok sajátos helyzetének figyelembevételével”, így a Tanács lényeges eljárási szabályokat sértett. Ezen érvelés ellen a Bizottság azt hozta fel, hogy az Európai Tanács következtetései nem bírnak kötelező erővel, csupán politikai szempontból van hatásuk. A Bíróság a Bizottság ezen álláspontjával értett egyet, mivel kimondta, hogy az Európai Tanács következtetéseinek „politikai” jellegének mind a Bizottság jogalkotás‑kezdeményezési hatáskörére, mind pedig a Tanácson belüli szavazási szabályokra gyakorolt hatása nem minősülhet a határozat megsemmisítési indokának. Mindemellett megjegyzi a Bíróság, hogy „Az Európai Tanács 2015. június 25–26‑i következtetései kifejtik, hogy a tagállamoknak az áthelyezésről „konszenzus útján” kell dönteniük „a tagállamok sajátos helyzetének figyelembevételével”. E tekintetben ezek a következtetések kifejezetten arra vonatkoznak, hogy „két év alatt 40000 egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személyt kell ideiglenesen és rendkívüli intézkedésként áthelyezni Olaszországból és Görögországból más tagállamokba”, és „az erre szolgáló tanácsi határozat mielőbbi elfogadása” útján. Márpedig a 40000 személyt érintő ezen áthelyezési mechanizmusra a 2015/1523 határozat vonatkozott, amelyet 2015. szeptember 14‑én konszenzussal fogadtak el. Ezért ez a határozat e tekintetben teljesen mértékben végrehajtotta az említett következtetéseket.”( https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:62015CJ0643 D.1.b)143). Ezen pont alatt megjegyzést érdemel, hogy a migránsok áthelyezése és áttelepítése kapcsán a Tanácsban 2015. szeptember 14‑én elfogadott 2015/1523 határozat konszenzus alapján történt, amely során Pintér Sándor belügyminiszter képviselte a magyar kormányt. Azt is rögzíteni kell azonban, hogy ez a Tanácsi határozat nem rendelkezett úgy, hogy Magyarországnak a migránsok áthelyezésében közre kellene működni, valószínűleg azért, mert a Tanács figyelemmel volt a Bizottság által 2015. szeptember 9-én asztalra tett 2. intézkedéscsomagjára, amelyben Magyarország, mint a migrációval – a nyugat-balkáni útvonalon keresztül - jelentősen érintett ország, azaz „frontország” volt. A nyolcadik jogalap jogbiztonság és a normavilágosság elve, valamint a Genfi Egyezmény megsértésére alapították a felperesek A felperesi álláspont szerint a megtámadott határozat több ponton nem világos, illetve a „Dublin III” rendelethez való viszonyulása is kérdéses (pl.: jogorvoslathoz való jog, áthelyezésre történő kiválasztás kritériumrendszer, áthelyezési céltagállamban maradás biztosítása). A Tanács vitatta, hogy a határozata nem tartja tiszteletben a jogbiztonság és a normavilágosság elvét, illetve állította, hogy a közös európai menekültügyi rendszerrel kapcsolatos vívmányokba, a Szerződésekbe és a Charta rendszere által létrehozott jogrendbe illeszkedik, valamint kifejtette, hogy sem a Genfi Egyezmény, sem az uniós jog nem biztosítja a menedékkérő számára azt a jogot, hogy szabadon megválaszthassa a befogadó országát. A Bíróság megállapította, hogy a Tanács tiszteletben tartotta a jogbiztonság és a normavilágosság elvét, mivel a határozat preambulumbekezdésében pontosította a határozat rendelkezései és a közös uniós menekültügyi politika keretében elfogadott jogalkotási aktusok rendelkezései közötti kapcsolatot. A céltagállamban maradás biztosítása kapcsán a Bíróság kimondta, hogy a határozat pontosan kifejti azokat az intézkedéseket, amelyek a tagállamok rendelkezésére állnak (pl.: a tagállamok ne állítsanak ki a kérelmezők részére nemzeti úti okmányokat, és ne nyújtsanak olyan ösztönzőket, amelyek elősegíthetnék a tovább utazásukat, vagy kötelezés arra, hogy haladéktalanul térjenek vissza az áthelyezési céltagállamba). A kilencedik jogalap a szükségesség és az arányosság elvének a megsértésén alapult. Álláspont szerint tekintettel arra, hogy Magyarország kikerült a kedvezményezett tagállamok köréből és így 120000 nemzetközi védelmet kérelmező áthelyezéséről szóló döntés ellentétes az arányosság elvével, figyelemmel arra is, hogy ez magában foglalja azon 54000 személyt kitevő létszámot, akiket a Bizottság eredeti javaslata szerint Magyarországról kellett volna áthelyezni. A Bíróság megállapította, hogy Tanács azért tartotta fenn a 120000 személyt kitevő összlétszámot, mivel úgy ítélte meg, hogy így csökkenthető a görög és olasz menekültügyi rendszerekre nehezedő nyomás. Továbbá a Bíróság rögzítette azt is, hogy Magyarország nem bizonyította, hogy a Tanács által figyelembe vett statisztikai adatok nem voltak relevánsak. A tizedik jogalap szerint a határozat Magyarországra kifejtett hatásai miatt az arányosság elvébe ütközik. Álláspont szerint a Tanács határozata, mint áthelyezési céltagállam szerepeltette Magyarországot, miután az lemondott a Bizottság eredeti javaslatában előírt, kedvezményezett jogállásról, viszont Magyarország súlyos migrációs nyomás alatt állt. Ebből kifolyólag a határozat Magyarországra nézve aránytalan terhet ró, mivel kötelező áthelyezései létszámokat határoz meg részére. A Tanács ezzel szemben azt állította, hogy az előírt áthelyezési mechanizmus mellett olyan lehetőség is volt, amely alapján valamely tagállam kérheti, hogy a migrációs áramlások jelentős megváltozása esetén felfüggesztésre kerüljenek az áthelyezésre vonatkozó kötelezettségei (Osztrák Köztársaság és a Svéd Királyság kérték és meg is kapták 2016/408. számú és a 2016/946 számú határozattal). A Bíróság felidézte a támadott határozat meghozatalának körülményeit, és rögzítette, hogy:1. „2015. szeptember 9-i javaslatában a Bizottság Magyarországot az áthelyezés kedvezményezett tagállamai közé sorolta, mivel a 2015 ös év első nyolc hónapjára, különösen az ezen év júliusára és augusztusára vonatkozó adatok többségében Görögországból érkező migránsoknak az úgynevezett „nyugat balkáni” útvonalon keresztül történő tömeges érkezését tárták fel, amely így olyan jelentős nyomást gyakorolt a magyar menekültügyi rendszerre, amely hasonló a görög és olasz menekültügyi rendszerekre gyakorolt nyomáshoz.”,2. „Mindazonáltal Magyarországnak a Szerbiával közös határán lévő kerítés létesítését és a Magyarországon lévő migránsoknak nyugati irányba, főként Németország felé való tömeges átutazását követően ez a nyomás 2015. szeptember közepe felé jelentősen enyhült, mivel a Magyarország területén lévő irreguláris migránsok száma számottevően csökkent.”,3. „A 2015 szeptemberében bekövetkezett ezen események összefüggésében kérte Magyarország hivatalosan a Tanácstól, hogy már ne szerepeltesse az áthelyezés kedvezményezett tagállamai között.”.A Bíróság következtetésként kimondta, hogy ha egy vagy több tagállam szükséghelyzettel szembesül, azokat a terheket, főszabály szerint az összes többi tagállam között kell elosztani, a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos megosztása elvének megfelelően, tekintve hogy ez az elv rendezi az uniós menekültügyi politikát. A létszám elosztása a népesség létszáma, a teljes GDP, az 1 millió lakosra jutó menedékjog iránti kérelmek átlagos száma a 2010–2014 közötti időszakban, valamint a munkanélküliségi ráta alapján történt, amelyet a Bíróság arányosnak tekintett. A Bíróság a 2017. szeptember 6-án meghozott ítéletével valamennyi jogalapot, mint megalapozatlant elutasította. Ahogy látható volt a magyar kormánynak a Tanács határozata ellen indított keresete elbukott az EU Bírósága előtt (teljes ítélet itt olvasható: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX%3A62015CJ0643). Azért ennek ellenére fura az, hogy több olyan, a migráció kérdésében hozott EU döntést a magyar kormány is támogatott, amelyet jelen ügyben is érvként felhozott, vagy ha nem is hozott fel a Bíróság egyértelműen rámutatott arra. Politikai oldalról nézve a kormánynak jól jött ez a döntés, mert tovább lehetett „Brüsszeli bürokratázni”, kampányüzemmódban „kormányozni”, illetve továbbra is félelemben lehetett tartani azon magyar polgárokat, akik nem feltétlen voltak tisztában az EU döntéseivel, valamint azok meghozatalának az okaival. folyt. köv.

Orbán Viktor a magyar foci sírásója

Azt gondolom...·Koszi Ferenc·Tegnap 09:55
Orbán Viktor annyira szerette a labdarúgást, hogy végül megfojtotta. Nem gyűlöletből. Nem rosszindulatból. Hanem azzal a bizonyos majomszeretettel, amely nem engedi felnőni, önállósodni, a saját lábára állni a szeretett gyermeket. Mindent megad neki, mindent elnéz neki, minden hibáját kijavítja helyette – mígnem az már levegőt sem tud venni nélküle.A magyar futballba öntött mérhetetlen mennyiségű pénz ugyanis nem mindenütt fejlődést hozott. Sok helyen éppen azt pusztította el, amiből valódi futball születhetett volna: a felelősséget, a józanságot, a szakértelmet és a teljesítmény kényszerét.A következő történet természetesen fikció. Vagy nem.A kisvárosi futballcsodaKépzeljünk el egy vidéki kisvárost. Van ott egy valaha szebb napokat látott labdarúgóklub. Dicsőséges múlt, megsárgult csapatképek, néhány rozsdás serleg, és persze a megkerülhetetlen mondat: – Régen azért itt volt foci! Most már leginkább csak futballnak nevezett tevékenység van. A klub önerőből még a működés látszatát sem lenne képes fenntartani, de azért igazi Csekonics bárók módjára él. Villanyfényes mérkőzéseket rendez az értékelhetetlenül alacsony ligában. Olyan fizetéseket osztogat, amelyek háromszor-négyszer magasabbak egy helyi dolgozó bérénél. Az eredmény közben nulla. Se néző, se utánpótlás, se teljesítmény, se jövőkép. De van mez, busz, vacsora, prémium és mellény. Főleg mellény. Éveken keresztül megy a rongyrázás, a kivagyiság és a pénz szívlapáttal történő szétszórása. A bevétel ellenőrizetlenül folyik el, a kiadások mögött pedig nyomokban sem fedezhető fel hozzáértés. A klub nem gazdálkodik, csak költ. Nem tervez, csak vár. Nem építkezik, csak fogyaszt.És még sincs baj. Az orbáni futballgépezet ugyanis nem engedi el ostoba gyermekének kezét. Elfogyott a pénz, főnök!Képzeljük el a vezetőség irodáját.Az elnökség mélán cigarettázik és kávézik. Lábak az asztalon. Az egyik sarokban csörög egy telefon, de senki nem veszi fel. Minek kapkodni? Béke van és nyugalom. A gépezet ugyan már serceg, füstöl és időnként kihagy, de azért csak megyeget.Ide pedig pontosan ennyi elég. Ekkor ront be az intéző: – Elfogyott a pénz, főnök! A nyugalom egy pillanatra sem inog meg. Az elnök rágyújt még egy cigarettára, megkeveri a kávéját, és megvonja a vállát. Nem először fordul elő, hogy kong a kassza.A módszer ismert.Szólni kell a képviselőnek. A képviselő elmegy a megfelelő focitámogatóforrás-kezelőhöz, ott átvesz egy cekkernyi pénzt, majd – a cekker súlyát útközben valamelyest csökkentve – átadja azt az egyesület vezetésének.És már kész is. Újabb kávé. Újabb cigaretta. A lábak ismét felkerülnek az asztalra. Béke és nyugalom egy újabb szezonra. Teljesítmény továbbra sincs, de pénz van. Márpedig ahol pénz van, ott a rendszer logikája szerint futballnak is lennie kell. Ha pedig a pályán nem látszik, majd beleírják az éves beszámolóba. A pénzesőben nem nőtt ki semmiAz ingyenpénznek azonban van egy különös tulajdonsága: nem tanít meg gazdálkodni.Ha nem kell néző, nem kell közösség sem. Ha nem számít a jegybevétel, nem kell vonzó mérkőzés. Ha az eredménytelenségnek nincs következménye, nincs szükség hozzáértő vezetőkre. Ha minden hiányt kipótol valaki, akkor a pazarlás nem hiba, hanem üzemszerű működés.A klub lassan leszokik mindenről, ami egy valódi egyesületet életben tarthatna. Leszokik a munkáról. Leszokik a tervezésről. Leszokik a szurkolókról. Leszokik az utánpótlásról. Leszokik a felelősségről. Végül pedig leszokik magáról a futballról is. Marad a díszlet: stadion, reflektor, vezetőség, szolgálati autó és néhány túlfizetett játékos. Csak éppen klub nincs már mögötte. Nincs közösség, nincs gazdasági alap, nincs saját élet. Csupán egy mesterségesen lélegeztetett szervezet, amelyet az állami pénz tart mozgásban. Kívülről egyesületnek látszik. Belülről már rég halott.És akkor beüt a ménkűEgy nap azonban megtörténik az, ami addig elképzelhetetlennek látszott.Megbukik a rendszer.Az elnökség először nem is érti a helyzetet. Hiszen képviselő most is van. Cekker is akadna. Az elsíbolt pénz útvonala is jól ismert. Csak éppen nincs már orbáni forrás. Nincs futballügyi kegyosztó, nincs újabb mentőöv, nincs ingyenpénz.Az intéző ismét benyit: – Elfogyott a pénz, főnök! Az elnök rágyújtana, de most először megremeg a kezében a cigaretta. – Akkor kérjünk még! – Nincs kitől. – Vegyünk fel hitelt! – Nincs mire. – Adjunk el játékost! – Nincs kit. – Jöjjenek a szurkolók! – Már rég elmentek.És ebben a pillanatban kiderül, hogy az egyesület nemcsak pénztelen, hanem életképtelen is. Nem tudja fenntartani a pályát. Nem tudja kifizetni a játékosokat. Nem tudja megszervezni az utánpótlást. Nem tud bevételt termelni. Nem tud közösséget építeni. Nem tud semmit, mert éveken keresztül nem is kellett tudnia semmit. Mindig jött valaki egy cekkerrel. Most pedig nem jön. Nincsenek többé lábak az asztalon. Nincs kávé, nincs cigaretta, nincs prémium. Hamarosan nincs vezetőség sem.A végén pedig nincs egyesület. És nincs már foci sem.A sírásó utolsó mozdulataMondhatnánk, hogy a rendszer bukása ölte meg a kisvárosi klubot. De ez nem lenne igaz. A klubot maga a rendszer ölte meg hosszú évekkel korábban. Akkor, amikor elhitette vele, hogy teljesítmény nélkül is jár a pénz. Amikor leválasztotta a helyi közösségről. Amikor fölöslegessé tette a gazdálkodást, a szakértelmet és a felelősséget. Amikor minden kudarcot újabb támogatással jutalmazott. A gödör évről évre mélyült. A vezetők közben békésen kávéztak a szélén, lógatták bele a lábukat, és azt hitték, ez maga a felemelkedés. Pedig már régen lefelé tartottak.Orbán Viktor nem azért lett a magyar futball sírásója, mert nem szerette eléggé a labdarúgást. Hanem azért, mert úgy szerette, ahogyan csak az szeret, aki birtokolni akarja azt, amit szeret.Pénzzel tömte. Elkényeztette. Függővé tette. Elvette tőle a kudarc tanulságát, a munka becsületét és a túlélés ösztönét. Aztán amikor az orbáni gépezet leállt, az életképtelenné nevelt klub magától zuhant bele a hosszú éveken át ásott gödörbe. A rendszernek már csak egyetlen, utolsó feladata maradt. Belelökte. És földet rá. Koszi Ferenc - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció
ÍgyÉlünk Veszprémben

Ha sokat mondják elhisszük? Migráció 4.0

dr. Gaál Lóránt | 08.21. 03:07

Ahogy arról már szó volt, az Európai Migrációs Stratégiára tekintettel a Bizottság a migrációs válság kezelésére irányuló első intézkedéscsomagját 2015. májusában elkészítette. Azonban a javaslatcsomag végrehajtásáról nem született konkrét döntés. A Bizottság 2015. szeptember 9-én letette az asztalra a 2. intézkedéscsomagját, amelyben már szerepelt Magyarország is, mint a migrációval – a nyugat-balkáni útvonalon keresztül – jelentősen érintett ország, azaz „frontország”. A 2. javaslatcsomag Magyarországról 54.000 egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy áthelyezésére tett javaslatot.Ezt a lehetőséget Magyarország elutasította, így a Tanács által meghozott 2015/1601 számú határozat, Magyarországot, mint áthelyezési céltagállamot jelölte meg és 1294 fő áthelyezését rendelte el két év alatt. Az áthelyezéssel kapcsolatos kérdésben Magyarország, hivatkozva a Magyarország és Európa védelmében a kötelező betelepítési kvóta elleni fellépésről szóló 2015. évi CLXXV törvényre az EU Bírósága előtt megtámadta a Tanács 2015/1601 határozatát. Az tény, hogy 2015-ben Magyarországot is jelentős migrációs hullám érte el (nyugat-balkáni útvonal). Az is tény, hogy az EU jelentős lépéseket akart tenni az illegális migráció meggátolására, az emberkereskedelem visszaszorítására. 2015. júniusában elindították az „EU haditengerészeti műveletét, amelynek célja az embercsempészek üzleti modelljének megzavarása a Földközi-tengeren. Az EUNAVFOR Med az EU migrációs kihívásra adott átfogó válaszának egyik eleme. A határozat lehetővé teszi a művelet első szakaszának megkezdését, amely az embercsempész- és emberkereskedő hálózatok megfigyelésére és értékelésére összpontosít.” A nyugat-balkáni útvonalon a migrációs nyomás, amely Magyarországot komolyan érintette szintén szerepelt az EU döntéshozóinak a problématérképén. A Bizottság 2015. szeptember 9-én letette az asztalra a 2. intézkedéscsomagját. Ez tartalmazta azt, hogy készüljön rendelet a biztonságos származási országok közös uniós listájáról (Bizottság javasolta, hogy Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Koszovó, Montenegró, Szerbia és Törökország is felkerüljön a biztonságos származási országok uniós listájára). Szorgalmazta a visszatérési politika hatékonyabbá tételét. „A Bizottság bemutatta a visszatérésre vonatkozó uniós cselekvési tervet, amely meghatározza a tagállamok által megteendő azonnali és középtávú intézkedéseket az önkéntes visszatérés elősegítése, a visszatérési irányelv végrehajtásának megerősítése, az információmegosztás javítása, a Frontex szerepének és megbízatásának megerősítése a visszatérési műveletekben, valamint egy integrált visszatérés-kezelési rendszer létrehozása érdekében.”, valamint a Bizottság elfogadott egy visszatérési kézikönyvet „amely gyakorlati utasításokat kínál a nemzeti illetékes hatóságoknak az Európai Unióban tartózkodási joggal nem rendelkező migránsok visszatéréséhez”. Az előzőkön túl a menekültválság külső dimenziójának kezelésére is kiemelt figyelmet fordítottak, amelynek keretében az EU segítséget nyújt a szíriai lakosságnak és pénzügyi támogatást ad a szíriai menekültet befogadó országoknak, amelyre 3,9 milliárd eurót mozgósítottak, továbbá létrehozták a Vagyonkezelői Alap Afrikáért, amelybe 1,8 milliárd eurót különített el az EU pénzügyi eszközeiből egy „Sürgősségi Alap az afrikai stabilitásért és az irreguláris migráció kiváltó okainak kezeléséért”.Ami Magyarország számára a javaslatcsomag alapján kiemelt jelentőséggel bírt, az nem más volt, mint: „Sürgősségi áthelyezési javaslat 120 000 menekült számára Görögországból, Magyarországról és Olaszországból: a közép- és kelet-mediterrán, valamint a nyugat-balkáni útvonalon az elmúlt hónapokban jelentősen megnőtt illegális határátlépések száma miatt sürgős intézkedésekre van szükség. A Bizottság 120 000, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy áthelyezését javasolja Olaszországból (15 600), Görögországból (50 400) és Magyarországról (54 000).” Megjegyzést érdemel, hogy a második intézkedés csomag áthelyezési mechanizmusa a szíriaiak és eritreaiak mellett az iraki állampolgárokat is érintette. Az előzmények után és tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 78. cikke (3) bekezdésére, valamint tekintettel az Európai Bizottság javaslatára és az Európai Parlament véleményére a Tanács kettő határozatot fogadott el, amelyek a következők voltak: 1. a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló 2015/1523 határozata (2015. szeptember 14.), 2. nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló 2015/1601 határozata (2015. szeptember 22.). Az országgyűlés 2015. november 16. napján tartott ülésén szintén szóba került a migráció, illetve a Tanács 2015/1601 határozata. Az elhangzottakból pár idézet: ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: "Akárhogy is, azt látjuk, hogy az Unió sodródik; gyenge, bizonytalan és bénult. Tanácskozás és konferencia van rogyásig, de megoldások nincsenek. Ideológiák hálójában vergődünk, ahelyett, hogy a józan ész és saját kulturális hagyományaink alapján cselekednénk. Számos európai ország vezetője a mai napig azon agyal, hogy miképp oldják meg a bevándorlók tömegeinek beszállítását és befogadását, ahelyett, hogy közösen gyakorlati lépéseket tennénk végre az áradat megállítására. Brüsszelben még mindig azt állítják, hogy a bevándorlás jó dolog, miközben napról napra újabb bizonyítékokat kapunk arról, hogy a bevándorlás rossz dolog. Nem win-win, vagyis kölcsönös nyertes, hanem lose-lose, kölcsönös vesztes ez a helyzet." dr. Gulyás Gergely (Fidesz) : A javaslat célja az, hogy egy olyan mechanizmust alakítson ki, amelyre hivatkozással később a már előterjesztett jogalkotási aktus alapján állandósítva tudja a tagállamok között az Európába érkező bevándorlókat, menekülteket, terroristákat szabadon elosztani. Úgy gondoljuk, hogy ez teljesen elfogadhatatlan. Azt látjuk, hogy az Európai Unió továbbra sem képes arra, hogy a korábban a közösségi jog részévé vált európai uniós egyezményeket betartassa. Így a schengeni egyezmény továbbra is csupán írott szabály, de a gyakorlatban nem érvényesül. Továbbra is tízezrek áramlanak naponta Európa felé, és ezáltal egy olyan helyzetet idéz elő az Európai Unió, amelyet később maga sem tud kezelni. DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP) : Azt mondom, amiben egyetértettünk, és két elemet szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy amit az Európai Unió eddig migrációs ügyben és bevándorlásügyben tett, az a nagy nullával egyenlő. Egyetértünk abban is, hogy a kvótarendszert nem szeretnénk látni és nem szeretnénk elfogadni. Azonban volt néhány olyan pont, ahol a javaslattal kapcsolatban kialakult vita, és mi ezért nem tudtuk támogatni a javaslatot. Az egyik, hogy úgy véljük, hogy annak ellenére, hogy vitatható a hasznossága annak a javaslatnak, amelyet az Unió a probléma megoldásának érdekében szeretne elénk terjeszteni, illetve szeretné a tagállamokat erre kötelezni, ennek ellenére bele kell-e hogy férjen a szolidaritás elvébe, tekintve itt természetesen az Európai Unión belüli szolidaritás elvét, az, hogy egyszer Magyarország kétezer főt befogadjon, vagy nem. Ez volt az egyik vitapont a Törvényalkotási bizottság ülésén. A kisebbségi véleményt megfogalmazók amellett érveltek, hogy egyszer kétezer fő befogadása lehet indokolt. Ez az, amit még azért az egyébként tetemes mennyiségű előnyért, amivel jár az európai uniós tagságunk, Magyarország megtehet, de ennél tovább nem mehet. Magyarán szólva, ez egy egyszeri és egyedi alkalom. Az, hogy egyébként olyan kvótarendszert vezessenek be, ahol meghatározhatatlan, előre meghatározhatatlan számú, de nagyszámú migráns befogadására kényszerül Magyarország, ez nem elfogadható. Németh Szilárd (Fidesz): Ezzel szemben a magyar emberek önvédelmi reflexe kiválóan működött, hiszen amikor mindenféle gúny tárgyává tették azt a nemzeti konzultációt, amit a miniszterelnök úr kezdeményezett ebben a témában, az emberek jól érezték, hogy arra a tízegynéhány kérdésre milyen válaszokat kell adni, és ezeket a válaszokat nemcsak hogy meghallgattuk, hanem el is fogadtuk, sőt ezeket a válaszokat képviseltük a Magyar Országgyűlésben, valamint a kormány és a kormány tagjai a különböző nemzetközi szervezetek - Európai Unió, ENSZ - ülésein, közgyűlésein. És ez elég egyértelmű volt, hiszen ebben a konzultációban 1 millió 100 ezer ember mondott véleményt, és a vélemények 90 és 95 százalékos szórásban egyeztek, tehát az emberek több mint négyötödös többséggel egyértelművé tették, ha Brüsszel képtelen arra, hogy azzal a politikájával, amit a bevándorlás kapcsán képvisel, megvédje Magyarországot, akkor Magyarországnak kell megvédenie önmagát. Világossá tették azt is, jól érzik, hogy különbség van menekült és illegális bevándorló között, hiszen egyértelmű volt az emberek véleménye abban a kérdésben, hogy nem az illegális bevándorlókat kell helyzetbe hozni, nem őket kell becsábítani az Európai Unióba vagy Magyarországra, hanem a magyar családokat és a magyar gyermekvállalást kell támogatnia a kormánynak.” Ahogy a felszólalásokból látható, EU/Brüsszel elleni kampány zajlott az országházban, egymást próbálták túllicitálni a felszólalók, Németh Szilárd külön kiemelte a „sikeres” nemzeti konzultációt is. Mindezek után az országgyűlés megalkotta a Magyarország és Európa védelmében a kötelező betelepítési kvóta elleni fellépésről szóló 2015. évi CLXXV törvényt. A törvény lényege szerint a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló (EU) 2015/1601 tanácsi határozat jogellenességének megállapítása iránt fel kell lépni bírósági úton. Az Országgyűlés felszólítja a Kormányt, hogy a határozat megsemmisítése érdekében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikke alapján indítson keresetet az Európai Unió Bírósága előtt.A kormány megtette a törvény által részére előírtakat és pert indított az Európai Unió Tanácsa ellen. dr. Gál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Azt gondolom...

Üzemanyagár: 1000 vagy 480?

dr. Gaál Lóránt | Tegnapelőtt 10:21

Biztos sokan emlékeznek még az üzemanyag ár-stopra. Orbán, volt miniszterelnök 2026. március 10-én léptette hatályba azt a kormányrendeletet, amely a benzin és a dízel árát is rögzítette. Szakmai berkekben azonnal ostobaságnak tekintették a módszert! A parlament, 2026. szeptember 15-ei ülésén pedig egymásnak estek a képviselők! A kérdés 1000, vagy 480? ElőzményJegyezzük fel, hogy nem a 2026-os volt az első alkalom, amikor is a leköszönt miniszterelnök üzemanyagár-stopot vezetett be. Történt ugyanis, hogy Orbán a COVID járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet ideje alatt – tehát még az orosz háborús agressziót megelőzően -, 2021. november 15 napjától kormányrendeletben (624/2021. (XI. 11.) kormányrendelet) szabályozta az üzemanyagárakat. Akkori szabályozás még 480 forint fogyasztói árról szólt, mind a gázolaj, mind pedig a benzin esetében is. A 2022-es országgyűlési választások előtt nem sokkal, 5 hónappal hozott intézkedés, viszonylag hamar 13 hónap után kivezetésre is került. Az ok viszonylag egyszerű volt. Üzemanyag hiány keletkezett, ami már nem volt kezelhető (további részletek: ITT ). Nem tanulva a hibákból, csak és kizárólag politikai célból, a 2026-os választásokat megelőzően Orbánék ismét az üzemanyag ársapka módszeréhez nyúltak. Az 50/2026. (III. 9.) kormányrendeletben a benzin és a dízelolaj kiskereskedelmi bruttó árát 595, illetve 615 forintban rögzítették. Ez az intézkedés 2026. június 27-én került kivezetésre. Azért azt érdemes hozzátenni a történethez, ami a vitát kirobbantotta, hogy Magyar Péter 2026. március 3-án Facebook posztjában követelte a 480 forintos üzemanyagárat, Orbán és hívei pedig a kampányban 1000 forintos üzemanyagárat vizionált, ha a TISZA nyeri a választásokat.Parlamenti csata napjainkbanA 2026. szeptember 15-ei parlamenti ülésnapon a FIDESZ és a KDNP képviselői (pl.: Bóka János, Palóc André, Rétvári Bence) szinte papagáj módjára, egymásra licitálva ismételgették, hogy miért nem 480 forint az üzemanyag ára, ahogy azt a TISZA a kampányban követelte. Tulajdonképpen „átveréssel” vádolták meg Magyar Péter miniszterelnököt, és felszólították a kormányt a védett ár újbóli bevezetésére. A miniszterelnök - többek között - a válaszában kifejtette, hogy a Visegrádi országok közül nálunk a legolcsóbb az üzemanyag (ellenőrizhető: holtankoljak.hu oldalon), illetve azt, hogy 1000 milliárd forint/év közpénz menne el az adófizetők pénzéből, ha az üzemanyag ársapka visszavezetésre kerülne. Kifejtette továbbá, hogy üzemanyaghiány alakulna ki, ami az egész ország gazdaságára veszélyt jelentene. Továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy 2022 decemberében a FIDESZ-KDNP kormányzása alatt 825 forint volt egy liter dízel. Mi változhatott a 480 forintos kijelentés óta?A legrelevánsabb az, hogy Orbán haverja a „két lábon járó békegalamb”, a Béketanácsot megalapító Trump, február 28-án megtámadta Iránt, amely támadás a mai napig az egész világot kihívás elé állítja. Nyilván nem vitatva azt, hogy a XXI. században olyan diktátoroknak, mint a támadásban életét vesztett Hámenei-nek nincs országvezetői pozícióban helye, de ennek ellenére egyértelműen kijelenthető, hogy Trump nemzetközi jogot sértett.A Hormuzi-szoros (ahol egyébként a cseppfolyósított földgáznak egyharmada és a globálisan kitermelt kőolaj közel negyede haladt át) Irán általi lezárása, valamint az Irán és az USA közötti tárgyalások eredménytelensége rendesen felborította a tengeri szállítást. Ami mellett, vagy inkább miatt a Brent olaj hordónkénti ára (108.2 USD/hordó) jelentősen emelkedett (2026.09.16. adat). Az orosz Urali típusú olaj jelenlegi ára 111.7 USD/hordó, amely szintén jelentős emelkedést mutat (2026.09.16. adat). Megjegyzés: a Brent olaj 81.6 USD/hordó, az orosz Urali típusú olaj pedig 68.8 USD/hordó, volt 2026.03.03-án. Ami hazai viszonylatban a legszembetűnőbb változás, az nem más, mint maga a FIDESZ-KDNP által összetákolt 2026 évi költségvetés. Az eredetileg 3,7 százalékos GDP-arányos hiánnyal elfogadott büdzsé a TISZA kormány beavatkozása nélkül 8,3 százalékra nőtt volna. Ez nem mutat mást, mint azt, hogy a FIDESZ-KDNP megismételte a „gyurcsányi trükkök százait” és valótlan számokat foglalt törvénybe! Ez, egy olyan hihetetlenül magas GDP arányos hiány, amely nyilván meggátolja azt, hogy adóbevételekről, így például az üzemanyag után fizetendő adók bevételeiről lemondjon a regnáló kormány. Ezen nehézségek ellenére Magyar Péter miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány közvetlen támogatást nyújt majd egymillió, a maximum 150 lóerős, dízel üzemű gépkocsi tulajdonosnak, 5000 forint/hó összegben, valamint kitért arra is, hogy az agrárszektorban dolgozók is segítséget kapnak. Ki vert át kit?Tehát, ha belegondolunk abba, hogy Magyar Péter kijelentése napján még nem volt látható Orbán haverjának, Trumpnak, Irán ellen intézett támadásának a következményei, valamint azt vélelmezzük, hogy a TISZA a 2026 évi költségvetés számaiban bízva és azokkal dolgozva javasolta adócsökkentéssel elérni a 480 forintos üzemanyag árat, akkor nem igazán tehetünk rá szemrehányást, hogy most az nem valósult meg! Viszont ha abból indulunk ki, hogy a FIDESZ-KDNP kormány által propagandára (1000 forintos üzemanyagár, Ukrán háborúba kell mennie az országunknak, stb.), magántőkealapokba, KEKVA-ba, stb. elszórt több száz, több ezer milliárd hiányzik az államkasszából, valamint a 2026-os költségvetési törvényben valótlan számok vannak rögzítve, akkor azt lehet elmondani, hogy ha valaki átverte az országot az nem más, mint Orbán és az akkori FIDESZ-KDNP frakciója volt! Orbánnak és pártjának (ide értve a KDNP-t is), valamint a nevükben a parlamentben ülő bábjaiknak tehát jó lenne végre felfogniuk azt, hogy mit tettek az országgal, hogyan alázták meg társadalmunkat! Gondolkodjanak és kérjenek elnézést! dr. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Azt gondolom...

Hová tűnt Lévai Anikó? - A láthatatlan asszony

Menyhárt Tamara | 09.15. 03:31

Minden sikeres férfi mögött áll egy asszony – tartja a mondás. Vajon Lévai Anikónak mennyi köze van az Orbán-rendszer bukásához?A szolnoki születésű feleség bár jogi diplomát szerzett, de Orbán mellett inkább a humanitárius tevékenységek felé fordult, nem helyezkedett el a választott hivatásában. 2014-től kezdődően 10 évig az Ökumenikus Segélyszervezet munkájában vett részt, ahol jószolgálati nagykövetként támogatta a rászorulókat. „Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó és üzlettársai tokaj-hegyaljai szőlőkről, borászatról dédelgettek nagyívű álmokat a 90-es évek második felében. Lévai négyzetméterenként 2 forintért vásárolt földet. Csakhogy az ügyből botrány lett – írja a Partizán. Lévai Anikó ezután kiszállt, helyére pedig különböző, hozzájuk közeli kapcsolatban lévő üzlettársak érkeztek. Mikor már úgy érezték, a saját nevükön is vihetik a bizniszt, feltűnt Tiborcz István és Orbán Ráhel.” - írta az eszakhirnok.com 2024-ben. Vajon vizsgálják-e a Lévai Anikó – és a kiterjedt Orbán-család – gazdasági ügyeit, s lesz-e következménye? A legalább 25 éves tokaji-ügyletek körül kusza szálak, homályos tények lapulnak. A helyiek között sokan veszítették el az ősi földjeiket, felmenőik szőlőbirtokait. Hogyan merült fel Lévai neve 2024-ben, a Kegyelmi botrány kirobbanását követően? Kónya Endre – a pedofil Vásárhelyi János támogatójának – kegyelme honnan is ered?Ennek a találgatásáról több hírportál is beszámolt, de – egyelőre – bizonyíték híján elült, elcsöndesedett az ügy. „Sokak szerint a választ Zabolán kell keresni, elmentünk hát oda, ahol Kónya Endre nevelkedett. Budapestről nézve kevés távolabbi, eldugottabb magyarlakta hely van, a kegyelmi döntés előtt mégis megfordult itt Lévai Anikó, a kegyelmi döntés után nem sokkal pedig Novák Katalin is”. - írta a 444. Az erdélyi kastély felújításáról és fenntartásáról szóló írásokban már korábban, 2019-ben is olvashatunk arról, hogy Lévai arisztokrata barátaihoz milliárdos „támogatás” érkezik évek óta folyamatosan. „Közelíti az egymilliárd forintot az az összeg, amit a Bethlen Gábor Alap (BGA) nemzetpolitikai támogatásaiból kap Lévai Anikó erdélyi arisztokrata barátainak alapítványa. A pénzből a család érdekeltségében lévő zabolai kastélyszálló épül-szépül.” - írta 2019-ben az atlatszo.hu. Vajon vizsgálják-e a Lévai Anikó zabolai érintettségét, s lesz-e következménye? Kónya felmentéséhez egészen a zabolai arisztokrata barátokig nyúlnak vissza a szálak? Vajon Balog Zoltán – még mindig püspök – Lévai Anikót védi, amikor magára vállalja a felelősséget a minden kétséget kizáróan zavaros kegyelmi botrányban?Lévai Anikó csöndben van. Nem látjuk, nem halljuk. Az elmúlt évtizedek botrányos ügyeivel kapcsolatban mintha egy burokban ülne, mintha csupán egy ártatlan, néma megfigyelő volna. Valaha, amikor még csak a menyasszonya volt Orbánnak, szintén sok érdekesség keringett Lévai Anikóról: „Az ügynökakták Lévai Anikó vonatkozásában egy Vankó Magdolna nevű beszervezett ügynök révén jutottak el az állambiztonságisokhoz. Vankó közvetlen kapcsolatot létesített Lévaival. Lakásaikon keresték fel egymást, újságíróként megígérte, hogy bár a megyében hivatalos sajtója nem lehet a tábori eseményeknek, de más lapnál szívesen beszámol róluk. Sőt, kifejezetten érdekli Anikó személye, meg a fiatal értelmiségiek helyzete, róluk is tervez egy cikket.” Ebben a cikkben Lévait még egy nyitott, érdeklődő fiatalnak állították be, és elárult egy magánéleti érdekességet is, mi szerint a kapcsolata Orbánnal nem valódi szerelem. „Egyébként azt mondta, hogy érdekből megy hozzá [ti.: Orbán Viktorhoz], érdekházasság, de nem fejtette ki, hogy miért.” - árulta el Vankó. „Több dokumentum is tanúskodik arról, hogy Vankó Magdolna Lévai Anikó ügynöke volt.” - fejtette ki az ellenszel.hu 2024-ben. Puszta-Versailles, avagy Hatvanpuszta nagyasszonya sem más, mint Lévai Anikó. Az ott dolgozók nyilatkozataiból kiderül, hogy az ex-miniszterelnök felesége szinte minden napját Hatvanpusztán töltötte, legalábbis 2024-25-ben bizonyosan. „A legtöbbet úgy volt, mintha a feleségéé lenne. Anikó néni jött ki mindig, állandóan, ő figyelt minket, ő parancsolgatott.” A kertész azt mondta, Lévai Anikó „kedves volt, ha nem idegesítették fel”. - részletezte a telex.hu. A csendes, szigorú asszony már nem jár Hatvanpusztára kertészeti munkásokat irányítani. Vajon vizsgálják-e a hatvanpusztai birtok megszületésének körülményeit, s lesz-e következménye? Vajon ebben is érdekelt lesz Lévai Anikó, vagy teljesen fölöslegesen járt ki a birtokra?Lévai Anikó mindenképp egy talányAkadnak, akik sunyi, gonosz nőnek tartják, aki beleszólt a férje döntéseibe, aki parancsolgatott az embereknek, de nemcsak a Hatvanpusztán dolgozó napszámosoknak. Nem lehetett teljesen kívülálló az Orbán-család gazdasági ügyeiben sem. Mások egy csöndes, kedves jótevőt látnak benne, akinek magánéletéről az évek során súlyos, bizonyítatlan történetek is terjedtek. Például 2017-ben egy televíziós műsorban egy állítólagos kórházi dolgozóra hivatkozva beszélt Nagy Bandó András Lévai Anikó bántalmazásáról. Kijelentését azonban nem tudta bizonyítani, és később bocsánatot is kért miatta. Talán mindenre fény derül előbb, vagy utóbb...A valódi Lévai Anikóról még csupán egyetlen ember tudhat mindent, maga Lévai Anikó. Menyhárt Tamara - Melczer Zsolt - AI illusztráció

Közélet

Veszprémből indult Magyar Péter új országjárása

Melczer Zsolt | 09.12. 19:44

Veszprémben kezdte meg választás utáni első országjárását Magyar Péter miniszterelnök. Az első állomáson Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke, a TISZA Párt alelnöke és a Veszprém 02-es OEVK országgyűlési képviselője is színpadra lépett. A politikusok nemcsak az elmúlt hónapokat értékelték, hanem arról is beszéltek, hogy mit várnak a következő időszaktól, és miért tartják fontosnak, hogy a választási győzelem után se szakadjon meg a közvetlen kapcsolat az emberekkel.Nem szabad visszazárni a politikát a falak közéForsthoffer Ágnes beszédének egyik központi gondolata az volt, hogy a választással nem ért véget az állampolgárok szerepe. Szerinte az elmúlt időszak egyik legfontosabb változása éppen az, hogy az emberek újra bátrabban mondják el a véleményüket, szerveződnek helyben, és egyre kevésbé fogadják el, hogy a politika nélkülük, zárt ajtók mögött döntsön róluk.Forsthoffer Ágnes - Fotó: Melczer ZsoltÚgy fogalmazott, a demokrácia nem merülhet ki abban, hogy négyévente elmegyünk szavazni. A politikusoknak folyamatosan kapcsolatban kell maradniuk azokkal, akiktől a felhatalmazásukat kapták. Az országjárás egyik célja ezért az, hogy a kormány és a parlament vezető politikusai személyesen is hallják a helyi problémákat és kritikákat. Forsthoffer Ágnes saját választókerületének egyik legfontosabb ügyéről, a Balaton védelméről is beszélt. Azt hangsúlyozta, hogy a tó környékén egyre többen emelik fel a hangjukat a túlzott beépítések ellen, és azt szeretnék, hogy a helyiek, valamint a természeti környezet érdekei ne szoruljanak automatikusan a beruházói szempontok mögé. Az emberi méltóság nem pártkérdésA házelnök külön kitért a közbeszéd állapotára is. Arra kérte a hallgatóságot, hogy a politikai vitákban se feledkezzenek meg az emberi méltóságról. Szerinte nem elfogadható, ha valakit a ruhája, külseje, testi adottsága vagy fogyatékossága miatt támadnak – függetlenül attól, hogy melyik politikai oldalhoz tartozik.Üzenetének lényege az volt, hogy az előző évek megosztottságából nem lehet ugyanazzal a hangnemmel kilépni, amely maga is hozzájárult a társadalom elmérgesedéséhez.Fotó: Melczer ZsoltMagyar Péter: nincs idő kényelmes kormányzásra Magyar Péter az április 12-i választási győzelemre visszatekintve arról beszélt, hogy a kormány a választások után sem akart „lelassulni”. Elismerte, hogy a nagy lendületből hibák is következhetnek, de szerinte fontosabb, hogy a kormány képes legyen ezeket felismerni, korrigálni és tanulni belőlük. A miniszterelnök szerint azért érzékelhető továbbra is valamiféle kampányüzemmód, mert túl sok megoldatlan ügy maradt az országban ahhoz, hogy a választási győzelem után hosszabb türelmi időt engedjenek maguknak. Megfogalmazása szerint nincs elvesztegethető hónapjuk, miközben azt is elismerte, hogy időnként a lelkesedés túl nagy lehet.Magyar Péter - Fotó: Melczer ZsoltMajd az elmúlt hónapok kormányzati eredményei között beszélt az uniós források felszabadításáról, valamint a gyermekvédelmi rendszer vizsgálatáról is. Az uniós pénzekkel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a korábban visszatartott források folyósítása megindult, és a következő hónapokban további összegek érkeznek Magyarországra.Elszámoltatás: gyorsan, de jogállami módon Külön téma volt a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal működése és az elszámoltatással kapcsolatos társadalmi várakozás. Magyar Péter érzékelhetően igyekezett lehűteni azokat az elvárásokat, amelyek azonnali letartóztatásokat és néhány hét alatt lezárt ügyeket várnak. Azt hangsúlyozta, hogy a nyomozó hatóságoknak meg kell kapniuk minden szükséges eszközt, ugyanakkor jogállamot csak jogállami eszközökkel lehet működtetni. Az elszámoltatás ezért szerinte nem jelentheti azt, hogy politikai utasításra „kattannak a bilincsek”.Fotó: Melczer ZsoltEz a kérdés azért is érdekes, mert az új hivatal munkájával és az elszámoltatás várható gyorsaságával kapcsolatban az elmúlt hetekben komoly társadalmi vita alakult ki.Vissza az emberek közéA veszprémi rendezvény összességében kevésbé új programok vagy nagy bejelentések bemutatásáról szólt, mint inkább az elmúlt hónapok értékeléséről és az országjárás politikai filozófiájának felvázolásáról.Forsthoffer Ágnes azt hangsúlyozta, hogy a demokratikus részvételnek a választás után is folytatódnia kell, Magyar Péter pedig azt üzente, hogy a kormány nem kíván kényelmesebb tempóra váltani, ugyanakkor saját hibáival is szembe kell néznie.Magyar Péter - Fotó: Melczer ZsoltVeszprém csak az első állomás volt. A tervek szerint Magyar Péter és a kormány, illetve a TISZA más politikusai a következő hetekben többek között Dunaújvárosba, Pécsre, Miskolcra, Szegedre, Debrecenbe, Szombathelyre, Nagykanizsára és Székesfehérvárra is ellátogatnak, az országjárás pedig Budapesten ér véget.A veszprémi nyitány legfontosabb üzenete talán éppen az volt, hogy a választást megnyerni egyszeri esemény, de a bizalmat megtartani már mindennapos feladat. Melczer Zsolt - Nyitókép: Magyar Péter Veszprémben - Fotó: Melczer Zsolt

Azt gondolom...

911 - A nap, amely örökre megváltoztatta a világot

SzóMia | 09.11. 07:47

Vannak pillanatok, amelyek örökre belénk égnek. Pontosan emlékszünk, hol voltunk, mit csináltunk, és ki állt mellettünk abban a másodpercben, amikor meghallottuk a hírt. 2001. szeptember 11-e pontosan ilyen volt.Huszonöt évvel ezelőtt terroristák négy utasszállító repülőgépet térítettek el az Egyesült Államokban. Két gép a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba csapódott, egy a Pentagon épületének repült, a negyedik pedig egy pennsylvaniai mezőn zuhant le. A merényletekben 2977 ártatlan ember vesztette életét.Aznap este milliók tapadtak a képernyőkre, és nézték némán, döbbenten ugyanazokat a képsorokat. Sokan az első híreknél még azt hitték, szörnyű baleset történt. Amikor azonban a második repülőgép is becsapódott, már senkinek sem volt kétsége: Amerikát támadás érte.Ha erről a napról beszélünk, szinte mindenkiből feltörnek a saját emlékei: „Engem teljesen sokkolt az egész… Emlékszem, épp angolórára indultam volna, de csak ültem tátott szájjal a tévé előtt, és megszólalni sem tudtam.” — Zsolt „Épp a balassagyarmati városi televízióban dolgoztam. Az egyik monitoron a CNN adása ment, mi pedig csak álltunk ott leesett állal: úristen, ez meg mi?” — Gábor Talán éppen ezek a személyes mozaikok mutatják meg igazán, mennyire mély nyomot hagyott bennünk ez a tragédia. Bár az események tőlünk több ezer kilométerre történtek, mégis úgy éreztük, mintha egy pillanatra az egész világon megállt volna az élet. A fojtogató füsttel borított utcák, a kártyavárként összeomló tornyok és a menekülő emberek képei kitörölhetetlenek. De ugyanígy emlékezünk arra a felfoghatatlan bátorságra is, amellyel a tűzoltók, rendőrök, mentők és névtelen civil hősök az életüket kockáztatva — vagy áldozva — siettek mások megmentésére. A történelemkönyvek tényeket és adatokat őriznek meg. Mi viszont arra a gyomor összeszorító érzésre is emlékszünk, ami akkor kerített a hatalmába minket, amikor először megláttuk a képsorokat.Te emlékszel még, hol voltál és mit csináltál, amikor meghallottad a hírt? SzóMia - Nyitókép: Facebook archív

Életmód

Demencia nem betegség, hanem biznisz

Kővágó Piroska | 09.10. 11:13

Demencia, vagyis szellemi hanyatlás pusztító jelenség. Szépen, lassan felfalja a beteg személyiségét. Elpusztítja az emlékeit, gondolkodását, szociális, társas viszonyait. Hatalmas terhet, sokszor megoldhatatlan terhet jelent a családnak. Mit lehet tenni? Csak pénz kérdése...Brutális számokDemencia egy idegrendszeri tünetegyüttes, ami az agyi idegsejtek pusztulása miatt alakul ki. A beteg elfelejti az emlékeit, nem ismeri fel a környezetét, megváltozik a gondolkodása. Szellemi hanyatlása megállíthatatlan, és ez hatással van a családi, szociális kapcsolataira. Teljesen elszigetelődik. Hangulata, kedélye megváltozik: depressziós, agresszív lehet, ami tovább nehezíti az ő és ezáltal családja helyzetét. Ma Magyarországon 200-300.000 betegről beszélünk. Családtagokkal együtt közel egymillió emberre van hatással ez a betegség, az ország egy tizedére. De egyes kutatások a regisztrálatlan betegségekkel együtt 500.000 beteget feltételeznek. A számok évről-évre nőnek, főleg a 60 feletti korosztályt érintik. Előrejelzések nagyon borúlátóak. Mit lehet tenni?Figyelnünk kell az idősebb családtagjainkra. Ha időben felfedezzük a betegséget, akkor lassíthatjuk a folyamatot. De a felgyorsult életmódunk mellett sokszor csak a végkifejlet állapotát tapasztaljuk meg. Azt, hogy van egy megoldhatatlan probléma. Mivel a beteg egész napos figyelmet, ápolást igényel, ami sok esetben megoldhatatlan.Legjobb és legemberibb megoldás az, ha a beteghez beköltözik egy ápoló. De ez sok pénzt igényel, hiszen egy hónapra átlagosan 300-400.000 Forintot is elkérnek ilyen munkáért. Marad a kórház. Ha van ápolási osztály, ha bejutnak oda, mert hatalmas a várólista. Ez sok esetben reménytelen, vagy sok-sok időt, éveket igényel. Ha bekerül, akkor ez is pénzbe kerül, átlagosan 150.000 Forintba havonta. Pénzért lehet helyet találni. Hiszen sok intézmény szakosodott idősek ellátásra. Azonban ez sok esetben csak felügyelet. Kapnak enni, inni, gyógyszert, vigyáznak rájuk. Itt az árak havi 350.000 Forinttól kezdődnek. Demens idősekkel foglalkozó szakirányú intézmények is vannak. Természetesebben több pénzért. JövőÉvről-évre egyre több embert érint ez a probléma. Évről-évre egyre nagyobb anyagi megterhelést jelent a családoknak a lelki fájdalmak mellet. Mert bizony az anyagi terheken túl a lelki, lelkiismereti problémák is jelentősek. Egyrészt sok esetben a családok nem értik mi történik a hozzátartozójukkal. Nem is tudják, mi az a demencia, hogyan kell cselekedni ilyen esetben. Szégyenlik magukat, hogy elfekvőkben, különböző kórházi osztályokon helyezik el szeretteiket. A legbarátibb statisztikák szerint az ország tíz százalékát érinti ez a jelenség. 2050-re a dupláját, minimum. Ezért a demencia erősen befolyásolhatja az ország mentális állapotát az anyagi mellett. Őszintén és érthetően kell erről a jelenségről beszélni. Hasznosítható tudást kell átadni a családoknak. A tájékoztatáson túl szakszerű segítségre is szükség van. Már léteznek napközik, klubok, intézmények. De ezek minőségét, mennyiségét is emelni kell. És ami a legfontosabb, ne pénzen múljon a bekerülés, hanem a beteg állapotán. Demencia kérdésével az elmúlt években nem foglalkoztak, nem áldoztak rá figyelmet, pénzt. A családokra, a túlterhelt egészségügyre nyomta rá a kormányzat ezt is. Nem érdekelte őket sem a beteg, sem a család, sem a túlterhelt egészségügy. Most a semmiből kell ezt a részt is felépíteni. Lépésről-lépésre. Tégláról-téglára. Kővágó Piroska - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció

Közmeghallgatás közzel

Azt gondolom...·dr. Zeke László·2026.09.08. 06:29
A NER idején Debrecenben debütáló „köz nélküli közmeghallgatás” helyett 2026. szeptember 7. napján új intézmény szökkent szárba a cívis városban: „közmeghallgatás közzel”. Elmentem megnézni, hogy hogyan sikerült. Az esemény tartalma helyett inkább egyfajta hangulatjelentést szeretnék adni. Akit érdekel az esemény szakmai tartalma, az olvassa el a hivatalos tudósításokat.Már a bejáratnál elfogyott a bizalomA Kölcsey Központ báltermébe való belépés előtt megtermett fogdmegek ellenőrizték a táskáinkat, nehogy emberélet kioltására alkalmas, vagy a kulturálatlan vélemény-nyilvánításra használatos eszköz kerüljön be a terembe. Az előadók 20 perc késéssel jelentek meg a pódiumon. Ezt követően a kormányhivatal képviselője szólalt fel, lényegében kioktatta a jelenlévőket a kulturált viselkedés szabályairól. Már ez a pár momentum, mint felütés megalapozta a „jó hangulatot”.Nyilvános esemény – lehetőleg felvétel nélkül A morgolódás akkor erősödött fel, amikor elhangzott a kérés arról, hogy senki ne készítsen kép- és hangfelvételt az eseményről (a sajtó kivételével), merthogy ez az esemény nem „politikai rendezvény”. (Milyen szerencse, hogy én a szabályos sajtó engedélyekkel rendelkező ÍgyÉlünk hírportál képviseletében is jelen tudok lenni.) A jelenlévők ezt a „kérést” meghallgatták és – a mellettem ülők elmondásából tudom – nem teljesítették (ami kérés esetén az egyik lehetséges adekvát reakció egy kérésre). Ennek a magatartásnak az egyszerű indoka valahogy úgy hangzott, hogy „mi meg azt kértük, hogy ne szennyezzék szana-széjjel városunkat, azt meg ők nem teljesítették”. Rögtön az első pár mondatot követően az esemény levezetője figyelmeztetett is egy kipécézett embert a hallgatóságból, aki látványosan filmezett. Itt – olaj a tűzre jelleggel – elhangzott: bírság, teremből kivezettetés lehetősége is. Felvetették, hogy rendzavarás esetén 20:00 óra előtt befejezik a rendezvényt. Hangos röhögés és gúnyos taps kísérte ezt a megnyilvánulást is. Közmeghallgatás közzel, de zárt ajtókkalAz EcoPro prezentációja során elhangzott, hogy a cég minden engedéllyel rendelkezik, a meglévő engedélyek módosítását tervezik, kapacitásbővítés nélkül. Szeretnének egy újfajta katód aktív anyagot gyártani: ebben kisebb az alumínium, nagyobb a mangán. A gyártás során a hulladék, szennyvíz kezelés nem változik. A tájékoztatást hamar félbeszakította a hallgatóság, mert hírül vették, hogy a termet bezárták, nem engedik be az újonnan érkezőket. A hallgatóságot – okkal – paprikázta fel ismét, hogy az újonnan érkezőket „ütemezetten engedik be”. Nem érthető, hogy miért nincsenek nyitva az ajtók. (És valóban.) Kérdezni lehet, választ kapni már kevésbéAz előre beküldött kérdések és válaszok alatt is az volt a hozzáállás nem politikai rendezvény, nem fognak jósolni, csak az ECO PRO kérelmében foglaltakról beszélgetni. Az élesben feltett kínos kérdésekre adott „válasz”, miszerint az ilyesmire majd a honlapon, e-mailben válaszolnak, mert a jelen eseménynek nem ez a témája. Hangos vastaps kísérte a reakciót: „tessék válaszolni, kurvára nem érdekel az e-mail!”. Gúnyos taps kísérte, amikor elhangzott, hogy a levegőszennyezettségi vizsgálatok rendben vannak. A zajszinttel kapcsolatos okfejtésénél felszólalt egy szepesi lakos azzal, hogy 800 méterre lakik, hosszú ideje nem alszik. Nem fogadták el, hogy a szennyezésről adatokat a cég web oldalán lehet elérni. Ami kellemetlen, az nem tárgya a meghallgatásnakNem releváns kérdésnek minősül, nem tárgya a jelen meghallgatásnak, hogy „baj esetén ki értesíti a lakosokat”, hogy „mi lesz a megváltozott értékű ingatlanokkal”. Kiderült, „hogy nem kell az össz. szennyezést mérni, hanem pontforrásonként kell csak a kibocsátási határértékeket vizsgálni”, ami (egymás között szólva: elég nagy baj!). Mindez jól érzékelhetően válaszonként (főleg, amit – „megköszönve a kérdést” – 30 napon belül kívántak írásban megválaszolni), 10-10 higanymilliméterrel emelte a hallgatóság vérnyomását.Akiket hiába várt a közAz eseményen sokan hiányolták Papp László polgármester urat, valamint egyéb fideszes és (ez újdonság) tiszás politikusokat, képviselőket. Ebben élen járt Apáti István a Mi Hazánk Párt országgyűlési képviselője, valamint Forgács Attila, a Szikra Mozgalom képviselője (ez utóbbi gyújtó hangú, szenvedélyes, lekevert, meg nem válaszolt kérdésekkel). Érintett politikusok közül – egyébként érdemi aggályokkal, komoly kritikával – Mikepércs polgármestere: Tímár Zoltán (FIDESZ-KDNP) volt jelen.Szóval ezt a közzel folyó közmeghallgatást még gyakorolni kell!A maszatolás után maradt egy nagy kérdés A lakosság problémáját egyébként Kozma Éva, a MIAKÖ Egyesület (Mikepércsi Anyák) vezetője foglalta össze egészen kiválóan. A Kormányhivatal osztályvezetőjének „angolnázó”, „nem ennek az eseménynek a tárgya” típusú maszatolását szekunder szégyen szintjén volt kellemetlen nézni/hallgatni... Látva ezt a szerencsétlenkedést egyre inkább megfogalmazódik bennem a súlyos kérdés: Hol van a TISZA-Kormány által kinevezett kormánymegbízott (egykori elnevezéssel „főispán”)? Mikor lesz? Ki lesz az? dr. Zeke László - Nyitókép: A közmeghallgatáson - Fotó: A szerző felvétele

Gyermekrajzok, amelyek fényt hoznak a nehézségek közé

Kultúra·ÍgyÉlünk·2026.09.06. 06:49
Megnyílt az „L/Élek a fényben” című kiállítás a Magyar Nemzeti MúzeumbanKülönleges és mélyen megindító kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az L/Élek a fényben című tárlaton 195 olyan gyermek és fiatal alkotásait láthatja a közönség, akik daganatos betegséggel küzdenek, vagy már elindultak a gyógyulás útján.A kiállított rajzok és festmények nem csupán képek a falakon. Egy-egy gyermek érzéseit, álmait, félelmeit és reményeit mutatják meg. Miközben az alkotók nehéz megpróbáltatásokkal néznek szembe, műveikből mégis életöröm, belső erő és a gyógyulásba vetett hit sugárzik.Összefogás a Kárpát-medencébenA tárlat anyaga Magyarország számos települése mellett Erdélyből és a Vajdaságból érkezett alkotásokat is bemutat. A különböző vidékeken élő gyermekek rajzai egymás mellett hirdetik, hogy a figyelem, a szeretet és az összetartozás nem ismer országhatárokat. Az erdélyi és vajdasági gyermekek részvétele különleges jelentőséget ad a kezdeményezésnek. A kiállítás valódi Kárpát-medencei összefogássá vált, amelyben a gyermekek és családjaik érezhetik: a betegséggel folytatott küzdelemben nincsenek egyedül. A kezdeményezés megálmodója és kurátora Todorovits Rea író, újságíró, aki szerint a kiállítás elsősorban nem a betegségről és a szenvedésről, hanem az életről, a reményről és a gyermeki lélek erejéről szól.Fotó: mnm.huAmikor az alkotás is segítA rajzolás és a festés lehetőséget ad a gyermekeknek arra, hogy olyan érzéseket is kifejezzenek, amelyeket talán nehéz lenne szavakba önteni. Az alkotás öröme elterelheti figyelmüket a kezelésekről, erősítheti önbizalmukat, és kapaszkodót jelenthet a legnehezebb időszakokban. Az, hogy műveik a Magyar Nemzeti Múzeum falaira kerültek, különleges elismerés számukra. A kiállítás ugyanakkor a látogatókat is megállásra készteti: arra emlékeztet, hogy a legnehezebb helyzetekben is jelen lehet a szépség, a derű és a remény. Az L/Élek a fényben című tárlat így nem pusztán egy képzőművészeti kiállítás. Találkozás 195 gyermek belső világával, és egyben üzenet mindannyiunknak a kitartásról, az odafigyelésről és az emberi összefogás erejéről.Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest További információ: Magyar Nemzeti Múzeum – L/Élek a fényben Nyitókép: mnm.hu
Azt gondolom...

CÖF-CÖKA - Magyarország felszámolás alatt!

dr. Gaál Lóránt | 09.04. 10:38

„A Civil Összefogás Fórum, a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány és a Szellemi Honvédők közössége a 2026-27-es évadban is várja vendégeit”! Ezzel a felütéssel indították Orbán fanatistái a Civil Akadémia szeptember 9-ei évadnyitójára szóló meghívót!CÖF-CÖKA-ról rövidenA formációról, a saját honlapjukon részletes bemutatkozás található. Az orbáni békemenetek aktív szervezőiről van szó, akik magukat, mint „külföldről nem támogatott szervezet”-ként írják le. Ha azonban rápillantunk pár korábbi cikkre ( ITT - ITT - ITT ), akkor nem okoz nagy meglepetést, hogy „külföldi pénzre” nem is volt szükségük, mivel az Orbán rezsim idején az állami cégek bátran és bőkezűen támogatták a CÖF-ös „civileket”. Egyébiránt érdemes megjegyezni, hogy az április választás után a CÖF-CÖKA vezetésében személycsere történt. Ugyanis – az egykori MSZMP-s -, Csizmadia László, helyét ifj. Lomnici Zoltán vette át. CÖF-CÖKA „Szellemi honvédő” névvel saját díjat is alapított, mellyel 2022-ben Szijjártó Pétert, akkori külgazdasági és külügyminisztert, a saját szóvivőjüket, ifj. Lomniczi Zoltánt is kitüntették, ahogy Áder János volt köztársasági elnök feleségét Herczegh Anitát is. A CÖF-CÖKA szerint a díjat egyébként azok kapják, akik „kiemelkedő munkát végeznek nemzeti érdekeink védelme, érvényesítése” érdekében. Mondjuk, Szijjártó Péter bukott külgazdasági és külügyminiszter, Oroszországgal kapcsolatban kiderült „szenvedélye”, valamint a kínai BYD-hoz történő igazolása miatt, nem nehéz azt a véleményt megfogalmazni, hogy a CÖF-CÖKA igencsak mellényúlt!Na, de nézzük mit is mond az Orbán rezsimet hithűen kiszolgáló CÖF-CÖKA!A már említett meghívóban nem kevesebbet állítanak, mint: „Talán nem túlzás részünkről a megállapítás, hogy Magyarország felszámolás alatt áll. De lehet, hogy már nem is létezik. Mert mi is egy ország létalapja? Az erkölcse, a jogrendje és hagyománya, ha csak a fundamentum három alapvető elemére hivatkozok. Az erkölcse a hagyományból fakadóan rendezi az összehangolt társadalom működését, a jogi szabályozottság segítségére van. És e hármat számolja fel éppen a TISZA. És igen, lépésről-lépésre küzd a társadalmat legerőteljesebben meghatározó erkölcsös Magyarország ellen. Megjelenése óta küzd a vallásos közösségek ellen, gúnyolják, szidalmazzák a híveket, a papjaikat. A jogi védelem már nem létezik. Nincs olyan jogszabály, legyen az akár alkotmányos, amit át ne lépnének. Hát itt tartunk a TISZA 4. hónapjának működése idején. De ha felszámolnak mindent, őket sem fogja megvédeni sem erkölcsi akadály, sem jog. Ezt azért jó lenne észben tartaniuk.” Akkor inkább tisztázzuk!Először a használt szavakat! Erkölcs: „Vki, vmi magatartását irányító, annak megítélését segítő, társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége, ill. ezek megvalósulása.”. Jogrend: „A társadalmi viszonyoknak a joggal szabályozott rendje.”. Hagyomány: „Közösségben tovább élő - tudatosan ápolt - szokás, ízlés, felfogás, ill. szellemi örökség.”.Ha egy kicsit ízlelgetjük a CÖF-CÖKA által használt szavakat, akkor egyet is lehetne érteni velük, hogy azok egy ország létalapjai. De, ha visszagondolunk az elmúlt 16 évre, akkor nevetségesnek tűnik egy olyan „civil” szervezet részéről, amelyre úgy is lehet tekinteni, mint az orbáni autokrácia felépítésében és fenntartásában jelentősen közreműködő szervezetre. Nem nehéz megállapítanunk, hogy az elmúlt 16 évben – az egyébként sem jó állapotban volt, de azóta - romhalmazzá vált a szociális háló.Az erkölcs áraRengeteg idős ember, sokszor fűtés, gyógyszer, de akár a létminimumot jelentő élelem nélkül maradt magára. A gyermekvédelem vonatkozásában pedig csak propaganda szólamok voltak, igazi gyermekvédelem viszont nem (pl.: ITT - ITT )! Mindemellett kialakult egy oligarcha rendszer, ami nagyrészt a családtagokból meg a haverokból áll. Emlékezzünk arra is, hogy milyen gyűlöletet szított az orbáni propaganda! 16 év orbáni kormányzás alatt 6 év telt úgy el az országunk életében, hogy kormányrendeletekkel irányították a társadalmunkat (veszélyhelyzetet hirdettek először a COVID, majd az orosz agresszió miatt). Mindemellett 15 alkalommal módosították azt az Alaptörvényt, amit egyébként társadalmi egyeztetés nélkül fogadtak el még 2011-ben. Ad hoc jellegű jogalkotás, mellett nem egy esetben előfordult a személyre szabott jogalkotás is. Biztos emlékeznek még arra, amikor Varga Zs. András érdekében, aki jelenleg a Kúria, azaz a legfőbb bírósági szerv elnöke, a FIDESZ-KDNP törvényt módosított (megjegyzés: Varga Zs. András, a TISZA applikációból kiszivárgott adatok miatt a bírókat vegzálta). Ilyen volt az is, amikor jogalkotással megoldották, hogy a Novák Katalin, volt köztársasági elnök által jelölt 22 éves egyetemista diploma nélkül is helyettes államtitkár lehessen. 1990 óta nem sok időt tölthettünk demokráciában. Demokrácia helyett pártállami reflexekAzaz, abban, hogy olyan kormányunk legyen, amelyik tiszteli a véleménynyilvánítás szabadságát, a sajtószabadságot, a vallásszabadságot (jegyezzük meg: Iványi Gábor és a MET esetét) a művelődés szabadságát (NKA botrány), stb. Vagy éppen kiálljon a saját szövetségi rendszeréért (EU, NATO), támogassa a demokráciát, illetve annak igényét. A FIDESZ-KDNP tagjai között sok olyan személy van, akik állampárti múlttal rendelkeznek. Ennek lett az eredménye az, hogy a volt MSZMP és KISZ tagjai a kommunizmust idéző évekre vezették vissza országunkat! Mivel Orbánék visszaépítették a kommunista érában tapasztalt elnyomó, félelemre épülő, hamis propagandát sulykoló, pártlojalitásra alapuló rendszert. Persze hosszan lehetne sorolni a FIDESZ-KDNP által generált problémákat, de a lényeg, hogy nekik és hithű támogatóiknak erkölcsre, hagyományra és jogrendre hivatkozni finoman szólva is elvtelen! Az a kijelentés, hogy a TISZA küzd az erkölcsös Magyarország ellen, illetve küzd a vallásos közösségek ellen, gúnyolják, szidalmazzák a híveket, a papjaikat, egyszerűen nevetséges állítás! Amikor a jog végre mindenkire ugyanazA CÖF-CÖKA szerint: „A jogi védelem már nem létezik. Nincs olyan jogszabály, legyen az akár alkotmányos, amit át ne lépnének.”. Jogi védelem igenis létezik, csak már – mivel pl. dr. Polt Péter a FIDESZ állandó legfőbb ügyésze, majd alkotmánybírója, a TISZA Alaptörvény módosítását követően már semmilyen befolyással nem bír - mindenkire egyformán! Alkotmányossági szempontból a TISZA alkotmányos határt nem lépett át, melyet az Alkotmánybíróság is megerősített, mind a 16., mind pedig a 17. Alaptörvény módosítás kapcsán (részletek: ITT ). Nagyon úgy tűnik, hogy a CÖF-CÖKA nem tudott „lejönni a szerről” és nehezen értelmezhető állításokat tesz közzé. Megsúgom!Tehát! Nem, nem Magyarország felszámolása zajlik! Hanem egy meglopott ország felébredt! Visszaköveteli mindazt, amit elvettek tőle, és egy nyugodt – nem háborús uszításban töltött, hanem – békés életet kíván magának! Fogalmazhatunk úgy is, hogy az ország kifosztása elleni erkölcsi iránytű jelzett, a demokratikus hagyományok újjáéledtek, az elnyomáson alapuló orbáni jogrend felszámolása megkezdődött és folyamatosan épül ki a jogállam! Maradjunk annyiban, hogy: MAGYARORSZÁG LÉTEZIK! dr. Gaál Lóránt - Nyitókép: Melczer Zsolt - AI illusztráció