Az elveszett uniós források nyomában
A magyar kormány és az uniós intézmények kapcsolata újabb és újabb mélységeit éli napjainkban. A Brüsszel ellen vívott háború eddigi áldozata több, mint 1 milliárd euró uniós forrás, amelyet Magyarország akár a gazdaság növekvő pályára állítására is fordíthatott volna. Ennek ellenére a kormány tovább fokozza sajátosan értelmezett szabadságharcát, és úgy tűnik, egyre kevésbé számol hosszú távon uniós forrásokkal, amikor a magyar költségvetési lyukakat próbálja befoltozni.
Hogyan jutottunk el idáig?
2021-ben életbe lépett a jogállamisági mechanizmus Magyarországgal szemben. Ezt egy több évig tartó vita előzte meg a magyar kormány és az európai unió intézményei között. Ekkor azonban az elítélő határozatok helyett már sokkal erősebb következménnyel járt a szembenállás. Magyarország uniós forrásainak tekintélyes hányada került befagyasztásra:
1. a 2021-2027-es költségvetési ciklusban már a kohéziós források feltétele, hogy a tagállamok betartsák az Európai Unió Alapjogi Chartáját. 2022-ben ez 22 milliárd euróhoz való hozzáférést tett bizonytalanná Magyarország számára.
2. az aggályos területek (gyermekvédelmi törvény, tudományos élet szabadsága, menedékjog) három operatív programjának (KEHOP+, az IKOP+ és a TOP+) támogatásának 55%-át kötötte a Bizottság feltételekhez.
3. a covid időszakhoz kapcsolódó Helyreállítási Alap (RRF) szintén elérhetetlenné vált, amely Magyarország számára 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást jelentene, 3,9 milliárd euró hitel mellett.
2022-ben nagyjából 32 milliárd euró uniós forrást érintettek a szankciók. Az áprilisban ismételten kormányra került Fidesz-KDNP ekkor még komoly elszántságot mutatott a feloldásra. Feltehetően ennek tudható be, hogy az européer Navracsics Tibor miniszteri pozícióba került, és az uniós források hazahozatalát kapta meg feladatául (hivatalosan közigazgatási és területfejlesztési miniszter). 2023 végéig követhettük a tárgyalások menetét, az előírt 27 szupermérföldkő teljesítését. Megalakult például az Integritás Hatóság és a Korrupcióellenes Munkacsoport. Ez év decemberében a bírósági reformnak köszönhetően több, mint 10 milliárd eurónyi forrás szabadult fel.
Ezután valami mintha megváltozott volna. Közrejátszhatott, hogy 2024 júniusában az Európai Bizottság napi 1 millió eurós büntetést szabott ki Magyarországra menekültügyi szabályok megsértése miatt. Hatással lehetett továbbá Donald Trump győzelme, aminek hatására az Európai Unió meggyengülésével kalkulált a kormányzó párt, és leértékelődött számára ez a nyugati szövetség. Talán a belpolitikai átalakulás, Magyar Péter és a Tisza Párt megjelenése is átírták a terveket. Mindenesetre Navracsics visszatért Brüsszelből és youtuber lett szerény követőszámmal, Navrával Európában című videosorozattal. A Mandiner felhagyott közvetíteni a tárgyalások részletes menetéről (korábban egyik szerzőjük még egy új fogalmat is alkotott a lobbizásra – navracsicsolni), a kormány meg már kizárólag elnyomó birodalomként beszél az Unióról.
Mennyi uniós forrás veszett már biztosan el?
2025 elején a kormány repülőrajtot tervezett végrehajtani a kommunikációja szerint. Ehelyett január első napjaiban arról szóltak a hírek, hogy 1,04 milliárd eurót Magyarország végleg elvesztett a kohéziós forrásokból. Az Európai Bizottság ugyanis nem találta elégségesnek a korrupció és az összeférhetetlenség ellen, illetve a jogállamiság védelme mellett meghozott módosításokat.
A menekültügyi bírság kapcsán a Porfólió közérdekű adatigényléssel fordult a Bizottsághoz a büntetés már levont összege kapcsán. Ennek köszönhetően kiderült, mintegy 325 millió euró (131,5 milliárd forint) került levonásra, ami tartalmazza a késedelmi kamatokat is, hiszen a kormány nem hajlandó fizetni, így a Bizottság jogosult azt a magyaroknak járó forrásokból levonni.
Hogyan tovább Magyarország?
A jogállamiság helyreállítása lehet a kulcsa annak, hogy a 2027-ig tartó ciklusban Magyarország hozzájusson a blokkolt uniós forrásokhoz, illetve, hogy a következőben ne kerüljenek azok befagyasztásra. Jelen állás szerint viszont úgy tűnik, a kormány már nem szeretne olyan vitákba bonyolódni, hogy mit jelent a sajtószabadság, az alapvető emberi jogok, a bírói függetlenség stb.
A 2022-es békülési hajlandóság már a múlté. Egyszerűbbnek látszik kihúzni az alapjogokat kohéziós politikából. Legalábbis ez áll az Európai Unió Tanácsának küldött nyilatkozatban:
„Mindazonáltal Magyarország (…) fenntartja azon álláspontját, hogy az uniós értékek – többek között a jogállamiság és a Charta – tiszteletben tartása és az uniós finanszírozáshoz való hozzáférés közötti bármely esetleges kapcsolatnak a 2027 utáni időszakra szóló többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások tárgyát kell képeznie. Ahogyan azt Magyarország korábban jelezte, tapasztalataink fényében nem fogjuk beleegyezésünket adni a feltételességi rendszernek a jelenlegi formában történő megtartásához. Magyarország ezért azzal a kitétellel járul hozzá a szóban forgó tanácsi következtetések jóváhagyásához, hogy e következtetések semmilyen módon nem értelmezhetők olyan felhívásként, amely az említett mechanizmusok bármelyikének a jelenlegi formájában való fenntartására – beleértve különösen azok további megerősítését vagy kiterjesztését –, illetve az uniós értékek vagy az Alapjogi Charta és az uniós forrásokhoz való hozzáférés közötti szorosabb kapcsolat kialakítására irányul.”
Hogy az EU alapértékei, gazdasági, szociális, politikai alapjogai közül pontosan melyik az, amelyet a nyilatkozattevő szerint politikai nyomásgyakorlásra használ az Unió, nem derül ki. Túl vagyunk már azon, hogy a jogállamiság magyar értelmezését szembesítsük az unióssal. Feltételezhetően folytatódik az 1 tagállam szabadságharca a 26-tal szemben. Tárgyalások helyett minden bizonnyal több vétóról fogunk hallani a hírekben. Az uniós források hiányában pedig az alternatív lehetőségekre készülhetünk.
Ternovácz Dániel – Leadfotó: AFP
