Szentiványi Dániel

Szentiványi Dániel

Szentiványi Dániel cikkei (11)

Putyin behozhatatlan helyzeti előnye kihívások elé állítja az euroatlanti vezetőket

Külföld

Putyin régóta várt látogatása után Zelenszkij ukrán elnök kíséreteként európai vezetők egész garmadája folytatott stratégiai tárgyalást Donald Trump amerikai elnökkel az Egyesült Államokban. Valódi megállapodás nem történt, az alaszkai találkozó több szempontból is csalódást okozott, de miért könyvelheti el minden résztvevő – főként Putyin – potenciálisan sikerként a konkrét egyezmények felmutatásában mégis alulteljesítő tárgyalásokat? Ezen kérdésre keresünk válaszokat… „No Deal” – Elmaradt Trump és Putyin ígért egyezsége Vlagyimir Putyin orosz elnök habár alaszkai kijelentése szerint hajlandó a megállapodásra, továbbra is várja és elvárja a háború kiinduló okainak felszámolását, amely papíron olyan garanciákkal járna, mint Krím, Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon megyék szuverenitásának nemzetközi elismerése, Ukrajna demilitarizációja és semlegessége (kimaradása a NATO-ból), valamint új választások kiírása. Ez az ukrán fél számára elfogadhatatlan forgatókönyv, hiszen ilyen mennyiségű terület feladása és az állam szuverén mivoltának ilyen mértékű korlátozása egyértelmű vereségként és meghátrálásként, a mai Ukrajna megszüntetéseként lenne értelmezhető. Donald Trump amerikai elnök vörös szőnyegen köszönti Vlagyimir Putyin orosz elnököt az alaszkai légibázison 2025. augusztus 15-én – Fotó: AP Photo/Julia Demaree Nikhinson Ezen tényeknek Trump elnök is tudatában kell, hogy legyen, így az orosz követelések változatlan mivolta egyenesen eredményezte a beígért „Deal” megszületésének elmaradását. Objektíven megállapítható viszont, hogy az európai vezetőkkel és az ukrán elnökkel tartott közös washingtoni tárgyalások előremutató fejlődési irányt vettek fel, ha a békemegállapodáshoz való közeledést tekintjük szempontként (az ebben az irányban történt haladás mértéke azonban egyelőre csekély). Minden résztvevő, beleértve Putyin elnököt is, megállapodott abban, hogy a háború lezárta után szigorú biztonsági garanciákra lesz szükség. Mindemellett kezdetét vette egy trilaterális tárgyalás (Trump, Putyin, Zelenszkij részvételével) megszervezése is a következő két hétben, azonban ezzel kapcsolatos hivatalos megerősítés még nem érkezett az orosz fél részéről. Mit jelent, hogy Putyin „behozhatatlan helyzeti előnyben” van? A kérdés megértésében segíthet a Szovjetunió leghírhedtebb külügyminisztere, Andrej Gromiko összefoglaló véleménye, melyről Makszim Trudoljubov írt elemzést a minap: Amikor megkapod annak a felét vagy kétharmadát, ami soha nem volt a tiéd, akkor tekintheted magad igazi diplomatának Putyin helyzete a diplomáciai sakktáblán a fenti logika szerint, és az általa használt érvelés (lásd: Donbász jogosan képezi az Orosz Föderáció részét) alapján kifejezetten erős, és az ellenfelei számára behozhatatlan előnyt jelent. Oroszországban továbbra is kemény háborús propaganda folyik, és az emberéletek kiontásának megszüntetésére nincsen valós szándék az elnök szavain túl. A gazdasági szankciók hatásai ugyan érzékelhetők, a háborús gépezet fenntartása továbbra is kivitelezhető más források elvonásával, tehát a háború lezárására az alapvető civilizációs logikát nem követő elnök szempontjából nincsen feltétlen szükség. Az alkuhelyzet számára kiváló, és Gromiko három szabályát követve narratívája szempontjából előnyös végeredményt érhet el (Bendarjevszkij Anton fordításában): 1. Követelj mindent a maximumig, és ne légy szerény a követelésekben. Kérj olyat is, ami sosem volt a tiéd. 2. Adj ultimátumokat. Fenyegetőzz háborúval, ne sajnáld a kemény szavakat – de mindig kínáld fel a tárgyalást. 3. Ha a tárgyalások megkezdődtek, ne engedj egy tapodtat sem. Ők maguk fognak felajánlani valamit abból, amit kértél. De még akkor se egyezz bele rögtön! Préseld ki belőlük a legtöbbet. Meg fognak hátrálni. A felsorolt szabályokban Oroszország jelenlegi háborús-tárgyaló stratégiáját ismerhetjük fel, és az euroatlanti szövetség súlyos hibája, hogy ezt az orosz diplomáciai sajátosságot nem azonosítják és nem aknázzák alá megfelelő módon, belecsúszva abba a zsákutcába, amelyet Putyin alaszkai nyilatkozatában megismerhettünk a háború lezárásának számára változatlanul ideális feltételeiről. Vlagyimir Putyin orosz elnök és Donald Trump amerikai elnök a sajtó kamerái előtt Alaszkában 2025. augusztus 15-én – Fotó: AP Photo/Julia Demaree Nikhinson Mindemellett a putyini alaszkai sikertörténet látványos része, hogy a három és fél éves nemzetközi elszigetelődés után, most a világ legerősebb és legbefolyásosabb államának vezetője fogadta őt civilizált keretek között, vörös szőnyeggel, ráadásul olyan területen, amelyet Putyin előnyére is fordíthatott beszédének történelmi visszaemlékezésében az Orosz-Amerika egykori régiójában. Theodore Roosevelt, Woodrow Wilson, Jimmy Carter, Barack Obama… és Donald Trump? Trump elnök különös személyiségének eredményeképpen bejárta a világsajtót a Nobel-békedíjat követelő nyilatkozata, miután állítása szerint több konfliktus mielőbbi lezárásában való közbenjárása alapján jogosan megérdemelné azt. Az elnök ezen vállalt szándéka a további konfliktusok mediálására tulajdonképpen eddigi egész elnöki ciklusát behálózták, és a kezdeti trollkodások (pl.: Amerikai-öböl) után mostanra kialakult a sajátos nemzetközi dealmaker perszónája is. Ezt a kialakított szerepet csorbíthatja viszont valamelyest a mostani kudarcos kísérlete a tűzszüneti egyezmény nyélbe ütésére, amelyet azóta már Macron francia elnökkel és Merz német kancellárral ellentétben már nem is tart szükségesnek. Azonban harmadik félként betöltött szerepe Trumpot is egyfajta predesztinált módon előnyös helyzetbe helyezi, hiszen a háborúnak nem közvetlen résztvevője, mégis aktív kapcsolatot lett képes kialakítani annak mindkét résztvevőjével, és azok jelenleg mindketten többnyire elismerően nyilatkoznak az amerikai elnök közbenjárásáról. Ez a korábbi Biden-adminisztráció korlátozott kommunikációs kapcsolatai után egy kifejezetten lenyűgözőnek is bemutatható tárgyalási mozgástér látszatát kelti Trump körül, amely a nemzetközi és belföldi politikai térfeleken is előnyökhöz juttathatja, amennyiben cselekedeteit minden esetben „sikereknek” tudja elkönyvelni. Ezt teszi most is: hiába nem született egyezmény, elérte, hogy az orosz elnök amerikai földön tárgyaljon, és hogy az ukrán elnök összeurópai kíséretben érkezzen háza tájékára. Az európai vezetők erőt mutathattak Ukrajna mellett Volodimir Zelenszkij és Donald Trump európai vezetők kíséretében a Fehér Házban 2025. augusztus 18-án – Fotó: Getty Images/Win McNamee A nemzetközi sajtó a most lezajlott Zelenszkij-Trump találkozót az ukránok szempontjából tekintve az elmúlt időszakhoz viszonyítva sikertörténetként írta meg, és a résztvevők is elismerően nyilatkoztak az eredményekről, amelyek között a biztonsági garanciák sikeres megtárgyalása mellett egy sokkal fontosabb aspektus is érzékletesen bemutatásra került: A jelenlegi nyugat-európai vezetők képesek kivétel nélkül egyetértésre jutni egy fontos kérdésben, és közös erőként is tudnak fellépni. Ez pedig baljós hír lehet az olyan európai kerékakasztóknak, mint Orbán Viktor vagy Robert Fico szlovák miniszterelnök, akik gyakran kritizálják az Európai Uniót és nevezik azt szempontjaik alapján gyengének. Láthatóan egy ezzel szembeni kiállásként is értelmezhető mostani washingtoni út. Ukrajna számára pedig a legjelentősebb megegyezés is említést érdemel, mégpedig az a 7-10 napon belül megkötendő üzlet, amelynek keretein belül az ukránok 90 milliárd dollár értékben fognak amerikai fegyvereket vásárolni az európai NATO partnereken keresztül, az Egyesült Államok pedig ukrán drónokra tart igényt. Budapesti memorandum II.? A magyar kormány „homok a gépezetben, bot a küllők között” kódnévre keresztelt geopolitikai stratégiája számára tehát aggasztó lehet az erős Európa képét festő törekvés, amelyből a kimaradók és az ellenzők könnyen a haladást akadályozók terepére kerülhetnek. Magyarország számára azonban régóta érlelődik egy olyan lehetőség, amely előkészítésére korábban már bizonyítékokat, ráutaló magatartást is láthattunk: Az amerikai elnök felső köreiből érkező, meg nem erősített információk szerint a Putyin-Zelenszkij-Trump találkozó helyszínéül Budapest szolgálhat majd Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin már több alkalommal találkoztak a háború kitörése óta, és tavaly novemberben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is Budapestre látogatott, hivatalba lépése óta először. Ezt követően Magyarország kezdeményezte kilépését a Nemzetközi Büntetőbíróságból, amely szervezet ma is érvényben lévő elfogatóparancsot adott ki többek között olyan háborús bűnökkel vádolt vezetőkre, mint Benjámín Netanjáhú és Vlagyimir Putyin. Idén áprilisban Netanjáhú Magyarországra érkezett, és az ellene kiadott elfogatóparancsot nem hajtották végre. Így Budapest egy olyan tárgyalási helyszínt adhat, amely jogilag lehetőséget biztosít egy találkozó legitim megtartására, negyedik, külső, de a résztvevők nagyágyúi számára barátságos országként szolgálva, ez pedig rendkívüli történelmi helyzetbe helyezné az országunkat. A Budapesti Kongresszusi Központ, ahol 1994. december 5-én a résztvevő országok képviselői aláírták a Budapesti Memorandumot – Fotó: Both Balázs Jelenleg pedig Magyar Péter is azt követeli Orbán Viktortól, hogy kezdeményezze a Budapesti helyszín elfogadását, ezzel kvázi „össznemzeti” érdekként bemutatva egy olyan lehetőséget, amely Orbán Viktor politikai karrierje szempontjából újból mentőmellényként szolgálhat, nyolc hónappal a 2026-os magyarországi országgyűlési választások előtt. Szentiványi Dániel – Nyitókép: MTI/AP/Julia Demaree Nikhinson – ÍgyÉlünk grafika

Bizalmatlansági indítványt nyújtanak be Sátoraljaújhely erkölcsi önkontrollt vesztett polgármestere ellen

Közélet

„Látva, olvasva az országos médiában megjelenő cikkeket Sátoraljaújhelyről és Polgármesteréről, úgy gondolom, kötelességem beterjeszteni egy Bizalmatlansági Indítványt a Képviselő Testület elé a Polgármester Úrral szemben. Nem tesznek ezek a hírek jót, sem a Polgármester személyének, sem a Városnak.” – kezdte Facebook bejegyzését Gánóczi Gábor független önkormányzati képviselő. Rég nem láthattunk olyan mértékű aktivitást a kommentfalakon egy vidéki város fideszes polgármesterétől, mint amelyet most Szamosvölgyi Péter produkált. A várost 1998 (tehát a Fideszen belül legrégebb) óta vezető politikus azután lett a kényszeres, bizsergető, válaszadásra buzdító érzés áldozata, miután többen számonkérték rajta, hogy a Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház ellátási területéről érkező sürgősségi szülészeti és nőgyógyászati beavatkozásokat és kezeléseket július 1-től a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórházban valamint a kisvárdai Szent Damján Görögkatolikus Kórházban lesznek kénytelenek végrehajtani. A polgármester, habár eleinte kerülte a felelősségvállalást, a közfelháborodás hatására kénytelen volt mielőbbi megoldást találni a problémára. Így július 3-án Bánné dr. Gál Boglárka, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Közgyűlés elnöke videóban jelentette be, hogy közbenjárására a sürgősségi szülészeti és nőgyógyászati ellátások augusztus 1-én, egy hónapos szünet után újraindulnak Sátoraljaújhelyen. Hangulatkeltés helyett megoldás! – írta a polgármester A vártnál is nagyobb visszhangot az okozta, ami ezután történt. Szamosvölgyi indokolatlanul nagy mennyiségű és szükségtelenül alacsony erkölcsi minőségű hozzászólást tett közzé a megosztott Facebook bejegyzésre érkező visszajelzésekkel kapcsolatban, melyek közül a legtöbb még ma is elérhető. A hangulatkeltés elkerülésének érdekében tett, és a legnagyobb felháborodást kiváltó, ma már nem elérhető hozzászólás így szólt: Gyáva senki vagy! Bemértünk! Találkozunk! A polgármester ádáz hozzászólási kényszere nem hagyott alább, stílusában pedig egyre trágárabbá is vált, ezáltal sokan elkezdték a városvezető mentális állapotát is megkérdőjelezni. Hiteles megoldásként a város egyik önkormányzati képviselője, Gánóczi Gábor tett indítványt Sátoraljaújhely város jegyzőjének, erről pedig beszámolt közösségi oldalán is. Fotó: Gánóczi Gánó Gábor / Facebook Én nem látom a közösségi médiában a posztjaikat, hiszen már több éve „letiltottam” a láthatóságukat a hírfolyamomban. Önök viszont minden pozitív és negatív megjelenésükről tájékoztatnak engem. A helyi Fidesz elnök vulgáris és „listázós” kommentjeiről is így értesültem. Az sem elfogadható, de hogy ez a stílus a Város Polgármesterére is átragadt, az viszont végképp nem helyénvaló. A kommentre adott válaszok nagyrésze sem tesz jót a város, illetve lakói megítélésének, hiszen sokan magukból kivetkőzve ugyanolyan sértő,nyomdafestéket nemtűrő válaszokat adtak. Nem fogom ezeket a posztokat megosztani, sem az országos médiák posztjait, mert elég már így is a város negatív reklámjából. Van ennek hivatalos megoldása és ez pedig a Bizalmatlansági Indítvány. A Testület erősítse meg hivatalában a Város első számú vezetőjét, avagy vonja meg tőle a bizalmat, ez a legtisztább válasz mindenre. A soron következő képviselő-testületi ülést július 8-án tartják Sátoraljaújhelyen. A képviselői előterjesztés jelenleg még nem elérhető a város weboldalán, így annak sorsa egyelőre a jövő zenéje, azonban a nevezett testület masszívan fideszes többségű, így ez az ügy szimbolikus jelentőségű, de országos szintű tanulságokat is szolgáltathat a 2025-ben uralkodó vidéki állapotokról, legfőképpen az évtizedek óta hatalmat birtokló politikusok vezetői kvalitásainak súlyos erodálódásáról. Korábban megírtuk, hogyan került Németh Szilárd kezére a Sátoraljaújhelyi Bortemplom, és milyen bennfentes, valamint egyéb kérdéseket felvető ügyekbe keveredtek a helyi vállalkozók és politikusok, beleértve Orbán Viktor miniszterelnök egyik hozzátartozóját is. Ezzel kapcsolatos cikkünket itt olvashatják el. Szentiványi Dániel – Nyitókép: Wikipédia – ÍgyÉlünk montázs

Egyre kínosabb részletek derülnek ki a Németh Szilárdhoz került sátoraljaújhelyi Bortemplom ügyében

Építészet

Bejárta az országos sajtót a hír, miszerint az 1,8 milliárd forintból felújított újhelyi Bortemplom Németh Szilárd alapítványához került, azonban ez az információ mindössze a jéghegy csúcsa. Most összegyűjtöttük, mit lehet tudni a Bortemplomról, és milyen kínos ügyek övezik azt már a teljes felújítás befejezése előtt is. Az épület múltja a 20. század elejére tekint vissza, amikor a Királyi Állami Közpince fenntartásában a környéken létesült, tufába vájt borpincék igazgatósági és egyéb feladatainak ellátására állították az impozáns épületet. Egykoron rendkívül kiterjedt pincerendszerrel rendelkezett, amelyben olyan mennyiségű bort tárolhattak, hogy külön iparvágányt is létesítettek a Közpincéhez. Az épület az elmúlt évtizedekben azonban üresen állt, így szerzett benne könnyen tulajdonrészt Sátoraljaújhely önkormányzata, amelynek szándékában állt a Tokaj-Zemplén Fejlesztési Program keretein belül forrásokat szerezni a Bortemplom felújítására. A közel 2 milliárd forintos támogatásból végzett felújítás kivitelezését pedig a Zemplén Építő és Gépészeti Kft. hajtotta végre, amely információink alapján szintén több szálon köthető a térség vezető politikusainak érdekköreihez és politikai viadalaihoz. Legfrissebb hírként az vált ismeretessé, hogy Sátoraljaújhely fideszes többségű önkormányzata a Bortemplom működtetési jogát a Magyar Bortemplom Művészeti Gasztrokulturális Alapítványra ruházta át, mely magánalapítvány alapítója nem más, mint Németh Szilárd fideszes országgyűlési képviselő. Az ellenzéki önkormányzati képviselők erről a döntésről csak utólag értesültek. Németh Szilárd a Parlamentben – Fotó: Marjai János / 24.hu A Bortemplom ma átmeneti állapotban tart nyitva, nyújtott szolgáltatásai korlátozottak, ezért csak olyan programok tekinthetőek meg, mint az “Aszúbor Legenda Immerzív Élmény”, vagy a “Váczy-Hübschl Kálmán Életmű kiállítása”. Ez különösen érdekessé teszi, ha felidézzük a Sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Általános Iskola azon ízléses márciusi ötletét, amikor 3.-4. osztályos gyerekeket vittek látogatóba az említett Bortemplomba, amelyről a készült fényképek a mai napig elérhetőek az iskola Facebook oldalán. Tegyük hozzá a jegyzőkönyv kedvéért, hogy mindezt a gyermekvédelmi indoklással hozott törvények, a kistelepülési kocsmaprogram és a kimagasló arányú alkoholizmus országában tették. Harmadik-negyedik osztályos diákok a Bortemplomban – Fotó: Kazinczy Ferenc Általános Iskola / Facebook Az épület felújítása után, 2024 júniusában egyébként az önkormányzat egy Kft.-t hozott létre az intézmény üzemeltetésére, melynek élére pályázat nélkül Ökrös Mariannát nevezték ki. Ökrös Marianna bátyja Ökrös Imre, aki Lévai Anikó testvérének férje. Lévai Anikó pedig Orbán Viktor miniszterelnök felesége. Schweitzer Tamás, egykori fideszes, most független önkormányzati képviselő a Népszavának a következőt nyilatkozta a kinevezésről: a testület tagjai eddig semmilyen információval nem rendelkeztek az elképzeléseiről, közművelődési múltjáról, és bármiről, ami alkalmassá tenné erre a feladatra A lap megkereste Szamosvölgyi Péter fideszes polgármestert is, akitől a következő választ kapták: Szamosvölgyi Péter polgármester úrnak néhány napon keresztül egyéb elfoglaltságai vannak. Sátoraljaújhely Város Önkormányzat képviselő-testülete nyílt ülésen szavazta meg a feladat ellátásáról szóló kinevezést, a jegyzőkönyv mindenki számára nyilvános. Mi pedig az ötöslottó nyerőszámait szeretnénk megkapni. A “nyílt” ülés jegyzőkönyve egyébként a megkeresés utáni két hétben nem vált elérhetővé – írta a Népszava. A sátoraljaújhelyi Bortemplom felújított épülete – Fotó: zempleninfo.eu A legújabb fejlemény felleléséhez az oknyomozó újságírással járó erőfeszítések legkisebb mértékét sem kellett tennünk, ugyanis maga az érintett posztolta ki a közösségi média oldalára: a sátoraljaújhelyi Bortemplom felújításának részeként, az intézmény bútorzatát (bortartó állványait és pultját) maga Szamosvölgyi Attila, Szamosvölgyi Péter fideszes polgármester fia készítette, amely adalék a rendelkezésre álló tudásanyag birtokában magyaros kifejezéssel élve csak olyan, mint a “cherry on top”. Szentiványi Dániel – Nyitókép: Németh Szilárd Facebook – ÍgyÉlünk grafika

A kommunizmus ügynökeinek kilétét nem leplezheti örökké pártérdek

Jog

Miért van az, hogy Magyarországon senkit nem lehet ügynöknek nevezni? – teszi fel a kérdést az ismert történészprofesszor. A kérdés azonban csak egyike azoknak, melyeket a hazai iratnyilvánosság hiányában feltehetünk magunknak: Miért nem közérdekűek az adatok? Ki számít ügynöknek? Miért nem számoltunk el a múlttal? Ungváry Krisztián történész még 2023 áprilisában tartott részletes előadást az ügynökaktákról a Blinken OSA Archivum felkérésére, melynek részletes összefoglalásával könnyebben megismerhetjük a hazai eljárásrend visszásságait és hátulütőit. A magyarországi rendszerváltás egyik legnagyobb demokrácia-deficitje, hogy a környező országokkal ellentétben nagyon csekély volt az aktív politikai cselekvés és társadalmi elvárás az ügynökakták teljes nyilvánosságra hozatalának érdekében. Míg máshol szigorú lusztrációs törvények születtek, a magyar honatyák látszólag mindent megtettek annak érdekében, hogy a határozott elszámolás a múlttal ne kerüljön napirendre, és a lehető legkevesebb botrány kerüljön napvilágra. A legnagyobb elvi probléma, amely véleményem szerint nagyban megakadályozza az ügynökprobléma feloldását, sőt, félrevezeti a közvéleményt, az a tény, hogy a magyar hatóságok kizárólag a III/III-as (belső hírszerzés) csoportfőnökségben érintetteket kezelik ügynökként, a III/I-es (külső hírszerzés) és III/II-es (kémelhárítás) személyeit pedig nem vonták ugyanolyan szigorú górcső alá, ezáltal felmentve többezer olyan személyt, akik aktívan részt vettek a besúgóhálózat működtetésében. Ezen alosztályok munkája szorosan összefüggött egymással, ahogy ma sem tudjuk elképzelni, hogy a kémelhárítók és hírszerzők munkája bármilyen kölcsönhatás nélkül zajlana. Erről szól az “összbelügyi szemlélet”, amely ma is érvényesül: az állambiztonsági szervek egymás keze alá dolgoznak, az elnyomó funkciót így egyáltalán nem csak a belső elhárítás látja el, hanem mindegyik résztvevő szerv – hívja fel a figyelmet a történész. Ki tehát az ügynök? Magyarországon tulajdonképpen senkit nem lehet ügynöknek nevezni – mondja Ungváry – ugyanis a magyar törvényhozók szándékosan olyan keretrendszert szabtak az ügynökök definiálására, amelynek nagyon kevesen felelnek meg. Az ugynoksorsok.hu oldal rendkívül jól bemutatja, hogy milyen olyan eseteket ismerünk, amelyekben egy adott személy együttműködött a belső hírszerzés szerveivel, azonban törvény szabta kritériumok szerint máig nem nevezhető ügynöknek. Például, ha a személy a hálózati nyilvántartásban valamilyen okból nem szerepel, de a beszervezési dossziéja rendelkezésre áll, esetleg abból azonosítható is az ügynök kiléte, jogilag nem nevezhető annak. Ha a beszervezettnek nincs hálózati anyaga, de más anyagokból, jelentésekből kikövetkeztethető a hálózati személy kiléte, szintén nem nevezhető ügynöknek. Mikor lehet akkor valakit ténylegesen ügynöknek nevezni a 2003. évi III. törvény 1.§ szerint? Ha beszervezték, és fedőnévvel, saját kezűleg adott át jelentéseket Ha beszervezési nyilatkozatot írt alá Ha juttatásban részesült Ha a három feltétel közül legalább az egyik teljesül, a személyt hivatalosan is ügynöknek lehet nevezni. Mi ezekkel a feltételekkel a probléma? Az állambiztonság eltekinthetett a beszervezési nyilatkozat aláírásától, ráadásul a rendszerváltás után a külön dossziékban tárolt beszervezési nyilatkozatok 95%-át megsemmisítették – állítja Ungváry. Továbbá a jelentések problematikája abban rejlik, hogy azokat a legritkább esetben adták át fizikai formában. Leggyakrabban a tartótiszttel lefolytatott bizalmas beszélgetés során adtak át információkat, abból pedig átirat vagy felvétel készült, mely a szűkre szabott jogi keretekben nem számít “jelentés átadásának”. A juttatás kérdésében pedig az állapítható meg, hogy az esetek túlnyomó többségében a hálózati személyek nem kaptak anyagi juttatást szolgálatukért, ha pedig kaptak, a nyugtákat az említett, javarészt megsemmisített dossziékban tárolták – ismertette a történész. Tehát ha más bizonyíték van az ügynök kilétéről, például fényképen szerepel, vagy szemtanúk számolnak be részletesen tevékenységéről, a magyar törvények alapján nem nevezhető ügynöknek, ez pedig ellehetetleníti és elbagatellizálja a közreműködés súlyos vádjának közelebbi megismerését. Ungváry Krisztián: Az „ügynökügy” mint a magyar demokrácia deficitje A hálózati személyeken túlmutató jelenségről Azonban van az ügynökügynek mélyebben beágyazott problémája is. Mégpedig az, hogy az állambiztonsági szervek az államszocializmus rendszerében rengeteg releváns információt kaptak az operatív technikai eszközökön vagy személyeken kívül, az úgynevezett hivatalos, társadalmi vagy alkalmi kapcsolatokon keresztül. Ezek a kapcsolatok olyan személyek, akik önként működnek együtt az állambiztonsággal, így nem szervezték be és nem látták el őket fedőnévvel. Ungváry Krisztián példáival élve: a hivatali kapcsolat lehet egy, a vizsgált személyhez fűződő intézmény vezetője, párttitkára; a társadalmi kapcsolat lehet olyan személy, aki nem vezető, de pozíciója miatt (pl.: büfés az egyik Vasas pályán), rendelkezik alapvető információkkal a megfigyelt személy szokásairól (milyen gyakran és kikkel jár oda); az alkalmi kapcsolat pedig egy olyan személy, akit egyetlen ügyben egyszer kérdeznek meg, és kooperál a szervekkel (pl.: útszéli virágárus). Azáltal, hogy ezeket a személyeket nem szervezték be, kilétük ma már szinte azonosíthatatlan, számuk pedig minden bizonnyal óriási, ugyanis a történészprofesszor beszámolója alapján például az 1980-as években Pest megyében nagyjából mindössze 350 hálózati személy volt egy időben. Ez a szám pedig egészen minimális annak a feladatnak az ellátására, amelyre létesültek: munkájukat az MSZMP helyi funkcionáriusai aktívan segítették, ezért az egyszerű tanácsi párttitkár vagy megbízható káder szerepe nincs kellően hangsúlyozva, amikor ma az egykori besúgóhálózat rejtett társadalmáról beszélünk. A hazai iratnyilvánosság visszásságai Ungváry állítása szerint 1990 és 2000 között, tíz éven keresztül bizonyíthatóan történt iratmegsemmisítés az utódszervek által, megnehezítve a létrejött lusztrációs intézmény nem túlzottan buzgó munkáját. Magyarországon ugyanis mindössze 8600 átvilágítás történt, mely kelet-európai viszonylatban rendkívül alacsony szám, ezekből is csak 100 találat volt, ezek közül pedig soha egyetlen átvilágítási iratanyagot sem tettek közzé, mert a felfedett tisztségviselők minden alkalommal lemondtak pozíciójukról. Ez az átvilágítás pedig kizárólag a III/III-as munkatársakat kutatta. Forrás: Blinken OSA Archívum – YouTube A fenti táblázat bemutatja a keleti blokk országainak adatait az ügynökakták kezelésének sebességét és átláthatóságát illetően. A legkirívóbb adatok, hogy Magyarországon volt a legrövidebb a már említett átvilágítási időszak, hiszen más országokban ez még jelenleg is zajlik, nyitott folyamat. Többek között még az is feltűnhet, hogy hazánkban született a legkésőbb törvény arról, mikor lehet valakit ügynöknek nevezni, mely törvényt korábban hivatkoztam. Érdekesség még hogy Kelet-Németországban az állambiztonsági szerv épületét elfoglalták az állampolgárok még a rendszerváltás előtt, ezzel megakadályozva az ott lévő iratok megsemmisítését és egyúttal megalapozva az iratnyilvánosság égető szükségét. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára és más, a múlt feltárására hivatott egyéb szervek, a valódi munka helyett arra törekedtek, hogy a lehető legkisebb politikai kárt okozzák a megrendelőjük, tehát az állam számára – így hangzik Ungváry Krisztián legfőbb vádja. Hogy nézhet ki a megoldás, mely várat magára? Milyen alternatívák léteznek az ügynökakták kezelésével kapcsolatos mulasztások feloldására? Ungváry szerint az állambiztonsági iratcsomagot teljes egészében a levéltári törvény hatálya alá kellene helyezni. Ez a következőt jelentené: a kutató nagyon sok mindent megismerhet, de csak azt publikálhatja, ami a történelmi múlt megismeréséhez feltétlenül szükséges. Az ügynökiratok pedig az ismert rendszer alapján kerülnének csak meghatározott időre titkosításra (azaz: a keletkezéstől számított 30 évig, vagy ha a születés és halálozás időpontja ismeretlen, 60 vagy 90 évig). Ez azt jelentené, hogy a rendszerváltás előtti dokumentumok nagy része nyilvánosságnak örvendene, és a levéltári törvény alapján szabályozott keretek között kutathatóvá is válna. Szentiványi Dániel – Nyitókép: Ungváry Krisztián Facebook oldala

Kinek a szuverenitását féltik az Európai Ügyészség elől?

Jog

Az Európai Ügyészség a 2007-es lisszaboni szerződés által lett életre hívva, és azóta egészen pontosan 24 tagállam csatlakozott az intézményhez. A fekete bárányok sorába, Lengyelország és Svédország 2024-es csatlakozását követően már csak Írország, Dánia és Magyarország tartoznak. A magyar kormány az ügyészséget egyfajta “nemzetek feletti zsarolóeszköznek” nevezte és a tagállami szuverenitás megsértésével vádolta azt, de mik lehetnek a távolmaradás valós okai, mi az intézmény feladata és szerepe, valamint mit gondol a csatlakozásról a magyar társadalom? Kezdjük egy kis színessel: ismeretes, hogy a zsinórban négy országgyűlési választást megnyerő kormánypártnak több, mint 15 éve nincs választási programja. Azonban az orbáni időszámítás előtt, 2009-ben, a párt utolsó ilyen dokumentumában érdekes sorokat olvashatunk, melyek a témánkhoz kapcsolódnak. A programhoz azonban nem egyszerű hozzájutni, korábban még elérhető volt a Fidesz honlapján, de mára már letörölték azt onnan. Kisebb áskálódás után viszont sikerült hozzájutnom az eredeti, 144 oldalas kordokumentumhoz, melynek 59. oldalán a következő áll: A Fidesz támogatja továbbá az Eurojust és partnerei, az Európai Igazságügyi Hálózat, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF), valamint az európai rendőri együttműködés (Europol) közötti kooperáció erősítését, operatív jogokkal való felruházását, harmadik országokkal vagy más szervezetekkel »egyablakos« ügyintéző szervvé alakítását, végezetül pedig az Európai Ügyészség felállítását, hatáskörének bővítését az unió pénzügyeit sértő bűncselekményeken túl más súlyos, több tagállamot érintő bűncselekményekre is. A Fidesz üdvözli, hogy uniós ügynökséggé válik a hágai székhelyű európai rendőri együttműködés, az Europol. Európai ügynökségként bármilyen súlyos bűncselekmény felderítésében részt vehet majd, ha abban legalább két tagállam érintett. Egyúttal a közös nyomozások lehetőségét is megteremtik. Ezzel a lépéssel is tovább nőhet az állampolgárok biztonsága. Az “óFidesz” minden fentebb írott álláspontja támogatandó, ma már azonban ilyen, az Európai Unió intézményeivel szembeni pozitív állásfoglalásnak se híre se hamva a kormánypárt részéről. Mindeközben ezek a nemzetközi igazságszolgáltatási intézmények feladataikat továbbra is rendeltetésszerűen végzik, a hanyagság nem lehet a Fidesz kritikája, kommunikációjuk nem is erről szól. Legfőbb aggályaikat a cikk elején megemlítettem, és ha közelebbről megismerjük az EU Ügyészségének munkáját, talán azt is megérthetjük, tiszta lelkiismeretű kormányunk miért tartózkodik az ahhoz való csatlakozástól. Az Európai Ügyészség feladatkörébe tartozó bűnügyi kategóriák. – Forrás: Az Európai Ügyészség weboldala Az Ügyészség első számú feladata, az Unió pénzügyi érdekeivel szembeni bűncselekmények nyomozással történő felkutatása és az azokkal kapcsolatos vádemelés. Tulajdonképpen ezek a felhatalmazások teszik különlegessé az intézményt, ugyanis a nemzeti ügyészségek nem végezhetnek határokon túlnyúló nyomozást, és más Uniós intézmények, mint az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal), vagy az Eurojust (Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége) nem emelhetnek vádat olyan ügyekben, amelyekben az EPPO (Európai Ügyészség) igen. Emellett a csatlakozó országok helyi hatóságai és más nemzetközi intézmények is kötelesek az együttműködésre, ezzel elősegítve a kiterjedt és eredményes nyomozást. Fennállása óta az Európai Ügyészség 4000 bejelentésre reagált, melyeket a tagállamok és magánszemélyek küldtek, ugyanis bárki tehet bejelentést, akire kiterjed az Ügyészség hatásköre, és közel 1000 nyomozást indítottak (2022 júniusi adat). A fenti ábra alapján tehát a feladatkörébe tartozik: * olyan határokon átnyúló áfacsalás, amely összesen legalább 10 millió euró kárt jelent * az EU pénzügyi érdekeit sértő egyéb csalások * olyan korrupció, amely sérti vagy sértheti az EU pénzügyi érdekeit * köztisztviselő általi visszaélés az uniós támogatásokkal vagy vagyonnal * pénzmosás és szervezett bűnözés A magyar kormányra nézve a korrupciós vizsgálatok, melyek túlnyomó többsége alól eddig sikerült kibújnia, hatalmas veszélyt jelenthetnek, ezért egyéni politikai érdekükkel teljesen ellentétes a csatlakozás kérelmezése. Az ezzel kapcsolatos óvatosság jele lehet még, hogy az Ügyészség vezetőjének állítása szerint Magyarország minden uniós ügyészségi megkeresésre haladéktalanul válaszolt. A csatlakozással kapcsolatos javaslatokat és kezdeményezéseket azonban eddig kivétel nélkül lesöpörték az asztalról, az ellenzéki pártok hosszú ideje tartó követelései ellenére is. Csatlakozási vágy azonban nem csak a pártokban él A Policy Solutions éves, belpolitikai problématérképet vizsgáló kutatásainak tavalyi eredményeiben a korrupció a negyedik helyen végzett, amikor a válaszadókat a legégetőbb magyarországi problémákról kérdezték. Ez a tendencia gyakori az ilyen felmérésekben, a korrupció tehát egy viszonylag jól érzékelhető problémaként mutatkozik meg, a társadalom nagy része érti, hogy annak hatása van a mindennapi élet minőségére is. Ennek a ténynek az ismeretében világosabban érthető az a sokat idézett 2022-es felmérés, amely a magyarok Európai Ügyészséghez való csatlakozással kapcsolatos véleményét kívánta megvizsgálni.: Forrás: Népszava Az adatok világosan mutatják, hogy minden vizsgált kategóriában a csatlakozás mellett szól a többségi akarat, a teljes minta alapján a társadalom háromnegyede fordul bizalommal az Európai Ügyészség felé. Kevés jobb példát tudnánk felmutatni a nyomokban még létező társadalmi konszenzusra. Ezen közös konszenzus legfontosabb tulajdonsága viszont törvényszerűen az, hogy az erősen ellenszegülők kirekesztésre kerülnek. Itt pedig hiányosság áll fenn. A közakarattal szembeni ellenállás a Fidesz populizmusával erősen szembemegy, feltűnően abszurd lehet, hogy nem tesznek előrelépést egy ilyen erősen támogatott témában, de a korrupciós bűncselekményekben való érintettség könnyű magyarázatként szolgálhat a kimaradásra. Az olyan, gyakori kommunikációs elemek hangoztatása, mint “a magyar szuverenitás védelme” a legjobb tüneti kezelés lehetnek a Fidesznek erre a problémás helyzetre, de ez a válasz nem lesz elegendő, amennyiben a határozottan érzékelhető korrupciós bűncselekményekkel nem számolnak le az Ügyészség közbelépése nélkül. Ha ez a problémás helyzet nem oldódik fel, joggal kérdezhetjük majd: Kinek a szuverenitását féltik az Európai Ügyészség elől? Szentiványi Dániel – Nyitókép: Európai Ügyészség Wikipédia – ÍgyÉlünk grafika

A Tisza Szigetek valóban a Polgári Körök másolatai?

Választás 2026

Az elmúlt időben egyre nagyobb médiavisszhangot generálnak a Tisza Szigetek, melyek jótékonysági és vidéki hálózatot kiépítő munkájukkal egyre nagyobb szerepet töltenek be az általuk áhított rendszerváltás elérésében. A Szigeteket gyakran hasonlítják a Polgári Körökhöz, azok viszont több szempontból is különböznek egymástól. Gyakran elhangzó megállapítás, hogy Magyar Péter, mint ellenzéki pártvezető, rendszeresen merít ihletet a fiatalabb és demokratább Orbán Viktor politikai eszköztárából. Ez a feltevés tulajdonképpen nem értelmezhető kritikaként, hiszen politikatörténeti szempontból tagadhatatlan tény, hogy a Fidesz a rendszerváltás utáni Magyarország legsikeresebb pártja lett. Korábbi, mára már háttérbe szorított, de sikerüket nagy mértékben elősegítő stratégiájukból meríteni tehát bölcs vezetői magatartásra is utalhat, amennyiben ezeket az átvett elemeket korunk megváltozott körülményeinek megfelelően alkalmazzák. 2002-ben, a választást elveszítő egykori miniszterelnök, Orbán Viktor a Dísz-térre hívta támogatóit, és ebben a helyzetben kötelességként hárult rá egy lelkesítő beszédet elmondása, mely beszéd mára az egyik leggyakrabban idézett felszólalásává vált. Mielőtt azt azonban felelevenítenénk, fontos emlékeznünk a politikai rendszer akkori állapotának pillanatképére. A választás kimenetele szoros volt, az MSZP csupán egy százalékkal előzte meg a Fideszt, koalíciós partnerének, az SZDSZ-nek köszönhetően azonban könnyedén hatalomra juttathatta Medgyessy Pétert. Milyen volt az ellenzéki légtér a Polgári Körök életre hívásakor? A jobboldalon több szereplő is jelen volt, immáron egyazon ellenzéki térfélre kerülve: a Fidesz mellett a mérsékelt hangra törekvő MDF, a Torgyán József vezette FKGP, és az egykori koalíciós partnerek mellett pedig a KDNP, és a szélsőséges hangot megütő MIÉP is jelen volt. Ezen tények alapján tehát a jobboldali szavazók a Fidesz veresége után öt különböző párt között oszlottak meg. Az újból kormányzó baloldallal szembeni egységes erő megalakításának gondolata törvényszerűen következett a tényekből, ugyanis ebben az időben az MSZP volt a legnagyobb tömegpárt, melynek rendkívül széles körben kiépült intézményrendszere volt. Felvenni a versenyt a szocialistákkal csak egy nagy létszámú, szoros hálózat kiépítésével lehetett, ezért hangzottak el Orbán Viktor következő gondolatai 2002-ben a Dísz-téren: A következő három hónapban hozzanak létre kis, néhány emberből álló csoportokat, baráti csapatokat, polgári köröket. […] Arra van szükség, hogy százszámra alakuljanak polgári körök és társaságok […] Erőnk csak akkor valódi erő, ha képesek vagyunk megteremteni és megszervezni a polgári Magyarország nyilvánosságát. Orbán talán egyik leghíresebb mondatát is itt hallhatta először a közönség: A haza nem lehet ellenzékben! Így tehát Polgári Körök alakultak, melyek közül a legelsőt a szerveződésre felszólító pártelnök alakította, az ideológiai alapon szerveződő csoportok feladatukként pedig a Fidesz győzelmének minden eszközzel történő elősegítését tűzték ki. Orbán Viktor 2002. április 7-én a választás első fordulója után tartott gyűlésen – Fotó: Koszticsák Szilárd / Associated Press Miben hasonlítanak erre a Tisza Szigetek? A Polgári Körök a 2010-es évek második felére már szinte teljesen a múlté lettek. Feladatukat ellátták, hatalomra segítették az általuk támogatott pártot, ezért létjogosultságuk tulajdonképpen megszűnt. Egykori tagságuk egy része valószínűleg már nem a rendszer támogatója, és egy teljes évtized telt el hasonló léptékű és célú szerveződés életre hívása nélkül. Itt csatlakozik a történethez a Tisza Párt, a helyzet hasonlóságaira pedig érdemes rávilágítani: A 2022-es országgyűlési választásokat megelőzően ugyanaz az ellenzék-egyesítő igény merült fel, mint Orbánék részéről 2002 után. A pártok összefogtak, azonban belső konfliktusaik és a felkínált alternatívák hiánya nem tették elég vonzóvá a szövetséget ahhoz, hogy rendszerváltó erőként léphessenek fel a status quo-val szemben. A 2024-es európai parlamenti választáson az ezt a “szövetséget” alkotó pártok leszerepeltek, és az ellenzéki szavazatok döntő többségét a Tisza Párt nyerte el. Ezután a sikeresnek betudott eredmény után egy hónappal, július 6-án jelentette be Magyar Péter, hogy Tisza Szigetek alakítására szólít fel. “Én jöttem. Most ti jöttök!” – szólított fel a pártvezér. A Tisza Szigetek alakulni kezdtek, számuk mára 1500 körül van, tagságuk pedig (mivel 5-től 50-ig terjedhet) tízezres nagyságrendű. Feladataikat és tagfelvételi eljárásukat ők maguk határozzák meg, mivel hivatalosan nem alszervezetei a pártnak, így az felelősséggel nem is tartozik irántuk. A Szigetek nagyon rugalmas, helyi szerveződések, melyek legfőképpen karitatív akciókkal hívják fel a figyelmet a legégetőbb társadalmi problémákra, az általuk támogatott párt programját népszerűsítve ezzel. Szerepük az elmúlt hónapokban körvonalazódott élesebben, ugyanis egyfajta szűrőszervezetként is működnek: a párttagság megszerzéséhez minimum három hónap Sziget-tagság szükséges. Mik az eltérések a Körök és a Szigetek között? A legélesebb eltérésnek életre hívásuk okát tartom: a Körök egy elbukott választás utáni reményvesztett konzervatív tábor összerántásának érdekében alakultak, míg a Szigetek egy ezzel ellentétes, reménytelinek ígérkező választási eredmény után, pozitív kezdeti energiákkal felvértezve alakultak, de az eddig elmaradt rendszerváltás frusztrációját is magukkal hordozzák. A Szigetek eltérő jellemzője még a diverzitás: ugyan a körökben is többféle, de alapjaiban véve jobboldali, nemzeti érzelmű ember találkozott, viszont a Szigeteknek nincs ideológiai összehúzó elemük, legfőbb érdekük a rendszerváltás. “Nincs jobb, nincs bal, csak magyar” – szól a szlogenük. Fontos, hogy számadatokban is megjelenítsük az élesen fennálló különbségeket. 2002-ben egy év alatt körülbelül 11.300 Polgári Kört jegyeztek be, megközelítőleg százezres tagsággal. A Tisza Szigetek száma, mint említettem, 2025 január végére 1500-ra növekedett, tagsága pedig néhány tízezres. A különbség tehát hatalmas, de az online közösségi tér húsz éves fejlődése nem teszi lehetővé a számok nagyságrendileg történő összehasonlítását, ugyanis a Szigetek munkáját aktívan figyelő és segítő szimpatizánsok száma többszöröse lehet a bejegyzett tagságnak. Mindkét említett szerveződés esetében elmondható, hogy fontos, és korábban betöltetlen társadalmi szervező funkciót látnak el, és szolidaritásra, valamint közös munkára és jobbító eszmecserére ösztönzik az állampolgárokat. A Körök munkája csak hosszú évekkel később hozta meg a ‘gyümölcsét’, ugyanis a választások megnyerésére tett kísérletük eleinte nem bizonyult sikeresnek. Vajon a megváltozott körülmények mennyiben adnak majd lehetőséget a Szigeteknek az általuk áhított rendszerváltás eléréséhez? Szentiványi Dániel – Nyitókép: Melczer Zsolt ÍgyÉlünk

Chicken game vagy nevető harmadik? Ez lehet a most ellenzéki egyéni körzetek sorsa a 2026-os választáson

Választás 2026

Jámbor András, Józsefváros és Ferencváros parlamenti képviselője bejelentette, hogy a rendszerváltás elérésének érdekében nem indul egyéni körzetében a 2026-os országgyűlési választáson. Ez egyre gyakoribb magatartás a most mandátummal rendelkező ellenzéki képviselők körében, vannak, akik szeretnék elkerülni a “nevető harmadik” esetét és vannak, akik a “chicken game” stratégiát választják, azonban mit is jelentenek ezek a kifejezések? Jámbor András néhány hónappal ezelőtt még Facebookos kampányban és hirdetésben reklámozta, hogy önkénteseket és támogatókat gyűjt a 2026-os indulásához. A kampány sikerességéről és a képviselői tevékenységére való igényszintről is árulkodhat a tény, hogy Jámbor 180 fokos fordulatot vett. Az elmúlt időszak belpolitikai eseményeinek tanulságait sorra szűrik le a parlament jelenleg nem túl hasznos képviselői, azonban vannak pártok, amelyek ragaszkodnak az indulásukhoz, és vannak képviselők, akiknek egyéni vagy külső megítélésük szerint joguk van mandátumuk újbóli megszerzéséhez, ezért ez a kérdés koránt sem egyszerű. Jámbor András, Józsefváros és Ferencváros parlamenti képviselője – Fotó: MTI/Bruzák Noémi Legelső ellenzéki pártként Márki-Zay Péter Mindenki Magyarországa Mozgalma jelentette be, hogy visszalép az indulástól és a Tisza Pártot támogatja, ő maga pedig nem indul el újra egyéni körzetében (ahogy ebben a körzetben Lázár János sem!). A többi párt sorsa sokáig nem volt világos, azonban mára szinte minden párt stratégiája kristálytiszta: a DK mindenképpen külön listát indít, az MSZP is szándékozik jelölteket állítani, a Momentum Fekete-Győr András kezdeményezésére nem indul, az LMP, Párbeszéd és Jobbik relevanciájáról pedig szinte felesleges beszélni, legalábbis listás szinten. Egyéni képviselői székekben ugyanis ülnek olyan képviselők (főként Budapesten) akik akár több ciklus óta is birtokolják mandátumukat, korábban súlyos vereségeket mérve fideszes ellenjelöltjeikre. Az ő sorsuk nem minden esetben tisztázott, ezért most összegyűjtöttük, hogy a jelenlegi ellenzéki egyéni választókörzetben mely képviselők milyen kilátásokkal állnak a 2026-os választások elébe: Mellár Tamás (független, Baranya 1.): a régi motoros közgazdász szerint a Tiszán kívüli ellenzéki pártoknak nem volna szabad listán elindulniuk, egyéniben való indulásáról pedig a Magyar Hangnak a következőt nyilatkozta: “Ha lesz potens képviselőjelöltje a Tisza Pártnak Pécsett, örömmel fogok visszalépni a Tisza jelöltje javára.” Csárdi Antal (független, Budapest 1.): a politikus még 2024-ben bejelentette, hogy kilép az LMP-ből, amiért olyan bizonyítékokat látott, amelyek igazolják a kapcsolatot Ungár Péter és Rogán Antal között. Tervez továbbra is politizálni, párt alapítását sem zárja ki, de egyelőre nem kíván számonkérhető ígéretet tenni a 2026-os indulásával kapcsolatban. Orosz Anna (Momentum, Budapest 2.): a Momentum politikusa 2025. május 5-én lemondott mandátumáról, és bejelentette, hogy 2026-ban sem indul újra. Hajnal Miklós (Momentum, Budapest 3.): Hajnal rögtön azután jelentette be tartózkodását az indulástól, miután Magyar Péter közzétette, hogy ebben a körzetben fog egyéni jelöltként elindulni, Orbán Viktor helyett pedig Steiner Attila energetikáért felelős államtitkár, a Hegyvidéki Fidesz választókerületi elnökével méretteti majd meg politikai erejét (ezután Kovács Gergely, a Kutya Párt társelnöke is vicces bejegyzésben jelentette be, hogy akkor sem indul el, ha közössége támogatja). Tordai Bence (Párbeszéd, Budapest 4.): Tordai kívánni indul választókörzetében, ahol legutóbb 6000 szavazattal verte a Fidesz jelöltjét, Gór Csabát, és hiszi, hogy a választók szavazatokkal is újra értékelni fogják eddigi munkáját. A Tisza Pártról a következőt nyilatkozta: “Ha a TISZA olyan lenne, mint a lengyel Szolidaritás a 80-as években, akkor én eldobnék kapát-kaszát, és csatlakoznék, de ez egyelőre nem ilyen mozgalomnak tűnik a szememben.” Oláh Lajos (Demokratikus Koalíció, Budapest 5.): a DK Terézvárosi és Erzsébetvárosi jelöltje 2014 óta 3 választáson át szerezte meg egyéni mandátumát. Nyilatkozatot a 2026-os indulásról nem adott ki, de pártja minden körzetben jelöltet kíván állítani, így indulása valószínűsíthető. Jámbor András (Szikra Mozgalom, Budapest 6.): Józsefváros és Ferencváros képviselője a korábbi indulási szándékával ellentétben 2025. június 19-én bejelentette, hogy nem indul el egyéniben a következő országgyűlési választáson. Hiszékeny Dezső (Budapest 7.), Vajda Zoltán (Budapest 13.), Kunhalmi Ágnes (Budapest 15.), Hiller István (Budapest 16.), Szabó Sándor (Csongrád-Csanád 1.) mind az MSZP képviselői, amely párt kijelentette, hogy kíván indulni ‘26-ban, így nyilatkozatok híján ebből az állításból kiindulva feltételezhetően mindegyik általuk most vezetett körzetben indulni fog szocialista jelölt. Hadházy Ákos (független, Budapest 8.): Zugló képviselője kijelentette, hogy ő már megkezdte a rendszerváltást körzetében, a fideszt és az ellenzéket is legyőzve, Jámbor András friss bejelentése után pedig a Blikknek megerősítette: továbbra is indulni kíván. Hadházy esete a legérdekesebb, ugyanis már többször ült egy asztalnál Magyar Péterrel, sőt, az MTVA székháza előtti tüntetésen egyazon színpadon szólaltak fel. A politikus kritikával él a Tiszát illetően, de sokszor támogatását is fejezi ki az új ellenzéki párttal, ezzel a szavazókat nehéz döntés elé állítva a majdani szavazófülkékben. Szabó Tímea (Párbeszéd, Budapest 10.): az óbudai képviselő korábban azt nyilatkozta, hogy a választók joga eldönteni, kit támogatnak, és ezt akár egy előválasztáson is szívesen eldöntené. Konkrét bejelentést még nem tett indulása megerősítéséről, de aktív kampány tevékenységet végez körzetében. Varju László (Demokratikus Koalíció, Budapest 11.): a mandátumától megfosztott, majd azt újból visszanyerő képviselőt feltételezhetően ismét elindítja majd pártja, a stratégiájuknak megfelelően, ahogy Arató Gergelyt (Demokratikus Koalíció, Budapest 9.) is. Barkóczi Balázs (Demokratikus Koalíció, Budapest 12.): a DK megerősítette, hogy Barkóczit indítja egyéni körzetében. Szabó Szabolcs (Momentum, Budapest 17.): Szabó jelenleg a Momentum egyetlen képviselője, aki vélhetően, korábbi nyilatkozatával párhuzamosan, de a párt álláspontjával ellentétesen elindul majd az országgyűlési választásokon Csepel és Soroksár körzetében, ahol Németh Szilárddal mérkőzik majd meg, harmadik alkalommal. Tóth Endre (Momentum, Budapest 18.): Budafok-Budatétény képviselője nem sokkal Orosz Anna bejelentése után, május 12-én közölte, hogy nem indul a 2026-os választáson. Összegezve tehát a 19 képviselő közül mindössze 5-ről tudjuk, hogy nem indul, vagy nyitott a nem indulásra a 2026-os választásokon. A maradék 14 jelölt kétféle kimenetel elébe nézhet: a “chicken game” stratégiát úgy értelmezhetjük, hogy a korábbi képviselők és a TISZA helyi jelöltje a végsőkig fognak küzdeni egymással azért, hogy utolsó pillanatban ellenzéki vetélytársuk a nyomás hatására visszalépjen a másik javára és ők legyenek a befutók, akik a biztosnak ítélt budapesti körzetekben mandátumhoz juthatnak. Rendszerváltó szempontból ez ígérkezik a jobb kimenetelnek, ugyanis végső soron a visszalépő jelölt támogatását adja a fennmaradó indulónak, hozzásegítve őt a mandátumhoz. Azonban olyan esetekben, amikor egyik versenyző sem lesz “csirke”, hármas tengely alakulhat ki a választás napján, ilyenkor pedig könnyen megtörténhet, hogy a kisebb, úgynevezett “nevető harmadik” viszi el a mandátumszerzéshez szükséges relatív többségi szavazatszámot, kikerülve ezzel az egyébként ellenzéki többségű akaratot. Erre ismerünk példát a 2024-es önkormányzati választásokról: Miskolcon a korábban egységesen induló ellenzéki pártok két különböző jelöltet támogattak polgármester-jelöltként és egyéni körzetekben is külön jelölteket indítottak, ezzel fölényhez juttatták a Fidesz által is támogatott képviselőket, és a polgármestert is a város élére segítették. Példák a ”nevető harmadik” elnevezésű jelenségre a 24.hu ábrái alapján Szentiványi Dániel – Vezetőkép: jamborandras.hu

A Medián szerint a TISZA magabiztosan vezet. – Tényleg?

Választás 2026

A Medián mérése szerint a Tisza Párt népszerűsége az egy évvel ezelőtti 14%-os hátrányból 15%-os előnnyé erősödött, úgy is mondják, hogy annyival verné most vasárnap a Tisza a kormánypártot, mint amennyivel az verte 2022-ben a sikertelen hatpárti összefogást. A közvélemény-kutatások azonban napjainkban egymástól merőben eltérő eredményeket közölnek (vagy nem közölnek) le. Írásunkban azt vizsgáljuk, mi jelenthet biztos pontot az adatok értelmezésekor? A Nemzeti Választási Iroda hivatalos adatai szerint most, 2025. június 18-án 8 078 150 országgyűlési választáson való részvételre jogosult állampolgárt jegyeznek. Ez egy alapvető fontosságú számadat, ha a közvélemény-kutatások teljes népességre vonatkozó eredményeit szeretnénk közérthetőbb módon vizualizálni. Ez alapján a Medián legfrissebb eredményei a következőképpen értelmezhetőek: – TISZA Párt (38%): 3 069 697 fő – Fidesz (28%): 2 261 966 fő – Mi Hazánk Mozgalom (4%): 323 126 fő – Magyar Kétfarkú Kutya Párt (3%): 242 345 fő – Demokratikus Koalíció (2%): 161 563 fő A TISZA Párt Hann Endre intézete szerint tehát több mint 800 000 szavazóval többet tudhat magáénak, mint a Fidesz, de a koalícióra számítók megnyugtatására a Mi Hazánkkal közösen számított kormánypárti eredmény is bő félmillió szavazattal marad alul az alig 1 éves ellenzéki párttal szemben. Ez önmagában megdöbbentő eredmény, és ha a kimutatott trend más intézeteknél is ebbe az irányba mozdul el, arról konkrét politikai következtetéseket is könnyen levonhatunk majd. Azonban mit jelent ennek a sokat emlegetett trend-nek a fogalma? Az elmúlt egy évben a közvélemény-kutatói szakma nívója exponenciálisan lecsökkent, ez pedig betudható a különböző intézetek egymással gyökeresen ellentétes eredményeket felmutató magatartásának, a finanszírozási források ismeretlen ködének és a nyilvános, valamint a titkos, belső kutatások megkülönböztetett szerepének is, melyek egyre inkább ellentmondásos helyzetbe keverték az ezzel foglalkozó szakembereket, az állampolgár számára pedig bizonytalanság-érzetet okozva ezzel. Annak érdekében, hogy az intézetek ellentmondásosságát feloldjuk, de mégis hasznos adathoz juthassunk a rendelkezésre álló számok alapján, (egy mindenki által megbízhatónak tartott cég hiányában) a legkönnyebb módszer, amihez nyúlhatunk, az átlagszámítás. Ezzel a módszerrel lekerekíthetjük a szélsőséges elemeket, és egy szabad szemmel nem látható, a dinamikai változások irányát megmutató ábrát kaphatunk. Megnehezíti ezt a feladatot az, hogy bizonyos intézetek és kutatóközpontok a 2025-ös évben elzárkóztak a nyilvános adatsorok publikálásától (Századvég, Nézőpont, Magyar Társadalomkutató, Real-PR 93.). Így az átlagolni kívánt eredmények száma nem minden esetben azonos (lásd: 6 kutatási eredmény* – 10 kutatási eredmény**). Ezt észben tartva nézzük meg, mit is mutatnak az úgynevezett trendek. (Az imént felsoroltakon kívül a táblázatban a Republikon, a Publicus, a Medián, a Závecz Research, a 21 Kutatóközpont és az IDEA átlagolt adatai szerepelnek) Fidesz eredménye TISZA Párt eredménye A két párt közös eredménye 2024. Európai Parlamenti választás 44,8% 29,6% 74,4% 2024. harmadik negyedév (6 k.e.*) 42,5% (-2,3%) 33,5% (+3,9%) 76,0% (+1,6%) 2024. utolsó negyedév (10 k.e.**) 39,7% (-2,8%) 39,1% (+5,6%) 78,8% (+2,8%) 2025. első negyedév (6 k.e.) 37,5% (-2,2%) 41,2% (+2,1%) 78,7% (-0,1%) 2025. második negyedév (6 k.e.) 36,0% (-1,5%) 44,6% (+3,4%) 80,6% (+1,9%) Változás összesen: -8,8% +15% +6,2% A fenti adatokból egyértelmen megfigyelhetjük a trend alakulását az elmúlt egy év folyamán: a Fidesz népszerűsége háromhavonta nagyjából 2%-al csökken, a TISZA változékony növekedési pályán áll, a két párt közösen pedig egyre nagyobb szeletét birtokolja a szavazatoknak, szinte teljesen kiszorítva ezzel az olyan kisebb pártokat, mint a DK, a Mi Hazánk és a Kutya Párt, ezzel a két párt dominanciája köré összpontosuló pártrendszert létrehozva. Sajnálatos, hogy a kimutatni kívánt irány legpontosabb meghatározásához nem áll rendelkezésünkre a kormányközeli intézetek nyilvános adatsora. Azonban az erre vonatkozó csend is beszédes lehet: a kormányhoz köthető (Rogán-féle Miniszterelnöki Kabinetirodával szerződésben álló) intézetek a legnagyobb valószínűséggel az elmúlt fél évben azt a helyzetet igyekeztek elkerülni, hogy ellenzéki előnyt kimutató nyilvános kutatást publikáljanak, ugyanis az kétségtelenül nagy lélektani jelentőségű, dichotómiát előidéző állapotot jelentene a fideszes agylebenyekben. Orbán Viktor és Menczer Tamás – Fotó: Orbán Viktor hivatalos Facebook Orbán Viktor friss, “belsősnek” álcázott, de Menczer Tamás által az Indexnek kiszivárogtatott beszéde is alátámasztja metodológiai hozzáállásunkat: “sok-sok felmérést desztilláltunk az elmúlt 20-25 év tapasztalatai segítségével” – mondta. Majd hozzátette: “Ebből a számból én azt olvasom ki, hogy Magyarországon a kiinduló helyzet 57-43 ide. Innen indulunk. Tehát ennek az országnak az ösztönvilága, a kultúrája nagyjából 43 százaléknyi baloldalit ad ki, és 57 százaléknyi jobboldalit. Ne kérdezzék meg, hogy jött ki. El tudnám mondani hosszadalmas magyarázatokkal” Hosszadalmas magyarázatok híján csak azt a tényt emészthetjük meg, hogy Magyarország miniszterelnökének 15 év korlátlan kormányzás után meg kellett állnia sajátjai előtt, saját ideológiája szerint megmagyarázni a közvéleménykutatási eredmények állapotát, és megerősíteni, hogy bizony ők vezetnek. A korábban bemutatott trend mintha ezáltal is csak alátámasztást nyerne, hiszen Orbán beszédét azzal a gondolattal zárta, hogy a verseny szoros, és az lesz az erősebb, az fog nyerni, aki többet dolgozik. (“57-43 ide…” ez tényleg szoros volna?) Szentiványi Dániel – Vezetőkép: ÍgyÉlünk grafika

Közösség tagja ellen elkövetett erőszak ügyében indult eljárás a Kondón megtámadott TISZA Sziget önkéntesek ügyében

Választás 2026

Magyar Péter hétfő reggel a Facebookon osztott meg egy videót, amelyen a párt szimpatizánsait Kondó településén érte támadás Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, autójuk szélvédőjét betörték, majd szóbeli inzultusok érték őket. Az ügyben rendőrségi feljelentést tettek, és a politikai indíttatású erőszak áldozatai hírportálunknak is beszámoltak arról, pontosan milyen fenyegetések érték őket az aktivizmus közben. Az esemény szombaton délután, a TISZA Párt “Béke Hangja” névre keresztelt figyelemfelhívó, kistelepüléseket érintő szórólap és hangosbeszélő-kampány utolsó napján történt, amikor Hatala-Orosz Csaba és felesége, egy sajószentpéteri TISZA Sziget önkéntesei Kondó településén, autójukból hangszórón keresztül “bömbiztek”, azaz a párt üzeneteit, ez esetben a “békementalitás felhagyásával” kapcsolatos bizonyítékokat játszottak le az utcákon. Ez a módszer elterjedt politikai kampányeszköz, az ország számos településén zajlott hasonló önkéntes tevékenység az elmúlt hetekben. Kondó településére érve az egyébként addig megszokott, többnyire pozitív visszajelzésekkel szemben (üdvözlő integetések), egy zsákutcából kifelé haladva a kerítések mögül előlépő, majd az utcán útjukat elálló személyek (három idegen helyi férfi) megközelítették az autójukat, és a videó kezdete előtt az egyik, nagy termetű férfi ököllel ütni kezdte előbb az autó motorháztetőjét, majd ütéseket mért a szélvédő jobb odalára is, puszta kezével betörve annak üvegét. Ezután a videón nem látható harmadik személy az autó ablakán benyúlva megkísérelte elvenni az autó slusszkulcsát, azonban ebben sikertelen volt. Az őket trágár kifejezésekkel illető és indulatos megjegyzéseket tevő, az autóba kapaszkodó férfiak elől a segélyhívó kapcsolása közben az érintettek sikeresen elmenekültek, és a település egy környező útján várták meg a kiérkező rendőröket. A rendőrség munkatársai határozottan és professzionálisan jártak el, még a helyszínen meghallgatták az érintetteket és kihallgatásra el is vitték a rongálást elkövető személyt, a háromből két férfi önként jelent meg a kiérkező rendőrök előtt. „Majd ütéseket mért a szélvédő jobb odalára is, puszta kezével betörve annak üvegét.” A Miskolcról kiérkező magányos járőr erősítést hívott, majd a szakemberek tüzetes helyszínelésbe kezdtek, és végül a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Rendőrkapitányság vette át az ügyben a nyomozást, amelyben a minimum 300.000 Ft értékű rongálás mellett, amely ekkora összeg felett bűncselekménynek számít, közösség tagja ellen elkövetett erőszak bűntette miatt is eljárás indult a feljelentés után a megyében most először, mely 2-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel járhat. A sértettek tanúvallomást tettek és a rendőrség biztosította őket a későbbi együttműködésről, a politikai aktivisták biztonságának védelméről is a régióban. Személyesen Csabát és párját most először érte ilyen jellegű atrocitás, de csapatukban korábban már fordult elő hasonló eset: Hernádszentandrás polgármestere megakadályozta, hogy az aktivisták (egyébként szabályosan, a rendőrséggel előre egyeztetett módon) a településen pultot állítsanak fel, és kiutasította őket a községből. Később azonban visszamentek és sikeresen tudtak szavazatokat gyűjteni ezen a kistelepülésen a korábbi, népszavazást imitáló kampány során. A párttal szimpatizáló civilek szervezeteinek önkéntesei tehát nem először estek verbális vagy fizikai erőszak áldozataivá: korábban a Nemzet Hangja utcai népszavazás három hetes kampányában zengett a sajtó a megtámadott pultozók történeteivel és videóival, melyekből többször rendőrségi eljárás, és néhány esetben letöltendő börtönbüntetés is született. A motorháztetőt ért ütésekről vett ujjlenyomatok helyei. Először Egerben támadt a TISZA Szigetek önkéntesére egy bódult állapotban lévő ‘állampolgár’ aki ököllel ütötte az önkénteseket és értéktárgyaikat is megkárosította (gyorsított eljárásban 3 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték), ez pedig korábban nem látott, politikai indíttatású utcai atrocitások sorát indította el: Dunaegyházán egy fideszes polgármester-jelölt (Kovács Roland), a Kelenföldi aluljáróban egy őrjöngő és akasztással, hóhérral fenyegető férfi (Czédulás József), Etyeken egy kormánypárti propagandista (Bede Zsolt), Pesterzsébeten egy feltételezett korábbi maffiózó (Csincsa Sándor) kísérelte meg követni a miniszterelnöki utasításokat az “áttelelő poloskáktól” való megszabadulásra. Az elmúlt hetek legmegrázóbb, politikai indíttatású erőszakcselekménye Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter, washingtoni és osloi nagykövet utcai megtámadása, az ellene elkövetett, előre kitervelt gyilkossági kísérlet volt, amely elképesztő esemény megálljt kellett volna parancsoljon a politikai elitek erőszakot szító magatartásában. Azonban láthatjuk, a mai eset is bizonyítékként és óva intő jelként szolgálhat ahhoz, hogy a politikai küzdőtér fogalma egyre inkább a valós fizikai erőszak irányába vette az irányt, és annak megállítására nincsen valós szándék az azt gerjesztő politikusok és menczertamások soraiban. Szentiványi Dániel – Nyitókép: Koszticsák Szilárd

Amikor a korrupció öl: a szerbiai tiltakozások megrengetik Vučic hatalmát

Közélet

Szerbiában hosszas és nagy létszámú kormányellenes tüntetések zajlanak Újvidéken és más városokban, a vasútállomás homlokzatának leomlása miatti emberáldozatok által okozott felháborodás miatt. A környező országokban hosszú ideje nem zajlott hasonló nagyságú elégedetlenségi tüntetéssorozat, a szerb ellenállásnak rengeteg tanulsága van mind Magyarország vezetése, mind társadalma számára is, nem csak a korrupció vonatkozásában. Az újvidéki vasútállomás Szerbia egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja. Újvidék (szerbül: Novi Sad) az ország második legnagyobb városa, összesen közel 300.000 lakossal. A helyi vasútállomás felújított, közkedvelt épülete nem csak az áthaladó forgalomban résztvevőknek biztosított kényelmi lehetőségeket, a város fiataljai számára is népszerű kikapcsolódást biztosító épület volt, pláza-szerű jellege miatt. Ezek a tények fokozzák a tragédia átérzésének súlyát: tulajdonképpen bárki áldozatául eshetett volna az omlásnak, aki járt már arra. A forgalmas vasútállomás összeomlott homlokzata – Fotó: Dobrica Veselinović / X Az állomást eredetileg 1964-ben építették fel, és 2021-ben egy hároméves felújítási folyamaton esett át a kínai „Egy út, egy övezet” fantázianevű stratégiai projekt jóvoltából megújuló Budapest-Belgrád vasútvonal egyik fontos alkotóelemeként. A felújítás nagy visszhangot kapott a helyi és az országos sajtóban is, Újvidék akkori polgármestere, a későbbi szerb miniszterelnök, Miloš Vučević és Szerbia elnöke, Aleksandar Vučic is nagy dobra verte a felújítás hírét, az átadáskor mindketten részt vettek a megnyitó ünnepségen (mely átadót az állomás érvényes működési engedélyének kiadása előtt tartottak meg). A tragédia 2024 november elsején történt, alig négy hónappal az épület átadása után. A katasztrófát sok különböző elmélet és narratíva ködösíti, ugyanis a kormány eredeti álláspontja szerint az épület egy régi része okozta a leomlást, de több felvételen is látható, hogy az épület elején lévő mennyezet felújításon esett át, ámde megőrizte eredeti felépítését, mely tényező előre meghatározott kritériuma volt a renovációnak. A felújítás során plusz súly keletkeztetett a tartóoszlopok nélküli mennyezeten és a betonszerkezet együttes súlyával a tartórudak elengedtek, a mennyezet pedig 15 ártatlan embert zúzott halálra, kettőt pedig súlyosan megsebesített. A tragédia másnapján nemzeti gyásznapot rendeltek el, és megkezdődött az események felülvizsgálata, a felelősök keresése. Tüntetés Újvidéken 2024 november 5-én – Fotó: Reuters A társadalmi felháborodás rögtön a csúcsra tört, amikor a Szerb Vasút tagadta, hogy a ledőlt mennyezetet felújították, és a kínai CRIC-CCCC konzorcium megtagadta a felújítással kapcsolatos dokumentumok nyilvánosságra hozatalát. November harmadikán rögtön tiltakozás kezdődött a Közlekedési Minisztérium előtt, ahol a miniszter, Goran Vesić lemondását követelték. A miniszter be is nyújtotta lemondását, de nem tartotta magát bűnösnek. Később az ügyészség kihallgatta és 30 napra őrizetbe vették, melynek hatására tiltakozásul Vesić éhségsztrájkba kezdett, majd miután egészségügyi állapota miatt kórházba szállították, szabadon engedték és a közveszélyeztetés vádját is ejtették. A következő napokban további nagylétszámú tüntetések kezdődtek Újvidéken, ahol több rendőr és civil is megsérült, valamint piros festékkel fújták le a városházát,valamint a kormánypárt (Szerb Haladó Párt) helyi irodáját. A tüntetők között megjelent egy kisebb csoport maszkos férfi is, akik épületeket rongáltak és agresszív viselkedést tanúsítottak, akadályozva ezzel az alapvetően békésnek szánt tüntetést. A rendőrség civilruhás emberei később több tüntetőt őrizetbe vettek. Maszkos tüntető rongálja meg Újvidék városházának épületét november 5-én – Fotó: Associated Press Az elégedetlenség élére a belgrádi és más egyetemek hallgatói álltak, akik blokádok, felvonulások és tüntetések koordinálásának feladatát vették kezükbe. Később csatlakoztak hozzájuk a közmédia dolgozói és a bírók is. A tiltakozások egyediségét pontosan ez adja: azt nem az ellenzéki pártok koordinálják, hanem alulról szerveződik. Ennek a ténynek a meghamisítására törekedett eleinte a kormány kommunikációja is, akik az ellenzék és a külföldi befolyásolás akciójának akarták beállítani a spontán demonstrációkat, amelyek valódi oka a korrupció és a tömeges elégedetlenség. A tüntetések hónapok óta szakadatlanul és többnyire lankadatlanul zajlanak, újabb és újabb figyelemfelkeltő akciókat szerveznek, és nem elégednek meg Miloš Vučević miniszterelnök januári lemondásával, se Vučic elnök látszólagos közreműködésével sem (azt állította, hogy teljesítette a tüntetők követeléseit és nyilvánosságra hozta a dokumentumokat, valamint szabadjára engedte a letartóztatottakat). A hetekig tartó demonstrációk az elmúlt években folyamatosan jellemezték a szerb közéletet, de a mostani ellenállás még a Slobodan Milošević elleni, 25 évvel ezelőtti tüntetések méretét is meghaladja. Egy biztos, ha szabad választásokat rendeznének, Aleksandar Vučic egészen biztosan elveszítené a hatalmát. Ehhez azonban szükség van egy olyan csoportra, akik a nép felhatalmazásával átvehetik a kormányzást Szerbiában, ennek a jövője pedig egyelőre ködös. Mi a magyarok álláspontja? A társadalmi hozzáállás elég ködös ebben a kérdésben, ugyanis a sajtó nem számol be az események súlyához méltó minőségben és mennyiségben a szerbiai helyzetről, ezért az valamelyest “a radar alatt” marad, pedig a történések november óta napjainkig zajlanak. Kicsit idegen hatással is lehet a magyar társadalomra, hisz ilyen jellegű ellenállási hullámot 1956 óta nem tapasztalt, a taxisblokád pedig ehhez képest rövid hétvégi pikniknek tekinthető. A pártok álláspontja könnyebben körvonalazható, a Fidesz és Orbán Viktor a szerb vezetés egyik legközelebbi szövetségese, jelenleg is kiáll partnere mellett, a miniszterelnök személyesen is találkozott az elnökkel nem olyan régen, kommunikációban pedig semmiben sem térnek el a szerb elvtársaik narratívájától. Orbán Viktor és Aleksandar Vučic Belgrádban, 2025 január 18-án – Fotó: Fischer Zoltán / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI Ellenzéki oldalon a Tisza Párt vezetője, Magyar Péter emlékezett meg az áldozatokról és vitt virágot az újvidéki állomáshoz. Fotó: Magyar Péter – Facebook Szentiványi Dániel

Tanulságos lehet, ha egy hibádra teli rüszttel esik neked a kormánypropaganda

Választás 2026

Kollár Kinga, a Tisza Párt képviselője politikai baklövést követett el az Európai Parlamentben, az állami sajtó pedig rögtön megbüntetésére sietett. Jogosan került-e az ádáz Rogán-művek célkeresztjébe és elkerülhető lett volna-e a pályakezdő politikus kommunikációs hibája? Mielőtt pontosabban igyekeznénk megfejteni az őt ért támadások vehemenciájának okát, érdemes először megidéznünk Kollár képviselő asszony szavait, és ismertetni annak kontextuális környezetét: Kollár Kinga, mint európai parlamenti képviselő, olyan uniós szervek munkájában vesz részt, mint a Gazdasági és Monetáris, Adóügyi vagy éppen a Költségvetési és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság. Legutóbbi a tegnapi napon, azaz április kilencedikén ülésezett, és napirendi pontjai között szerepeltek “A jogállamisági mechanizmus eddigi tanulságai” is, mely tanulságok tárgyalásán olyan meghívott felszólalók vettek részt, mint Jávor Benedek, Budapest uniós képviselője, Léderer András, a magyarországi Helsinki Bizottság főmunkatársa, vagy Delphine Freymann, a Velencei Bizottság főtitkár-helyettese. Fotó: Alain Rolland/European Parliament A Tisza képviselője a főbb előadások után felszólalásában kívánta értékelni a Magyarország ellen bevetett jogállamisági mechanizmus sikerességét, felszólalásának kritikus pontjai pedig így hangzottak: „Magyarként azt kell mondanom, hogy [a jogállamisági mechanizmus (- szerk)] nagyon hatékonynak bizonyult, mert megközelítőleg 21 milliárd eurót függesztettek fel, és ebből egymilliárd már el is veszett a magyarok számára” „Úgy értem, csak hogy pár példát hozzak, az RRF-programból 50 kórházban lehetett volna felújítást végezni, amiből nem lett semmi” „Most, ami ennek a pozitív oldala: a magyar emberek romló életminősége erősítette az ellenzéket. És emiatt én… én… én nagyon pozitív vagyok a ’26-os választásokkal kapcsolatban.” A felszólalás stílusa akaratlanul is a korábban ismert ellenzéki EU-s képviselők hozzáállását idézi: a leginkább Donáth Anna egykori Momentumos EP-képviselő nevével fémjelzett jogállamisági eljárás rendkívül kényes téma a hazai nyilvánosságban, az arról való megnyilvánulások alapvető eleme így az óvatosság kellene, hogy legyen a politikusi eszközkészletben. Az említett 21 milliárd euró hiányának vesztesei ugyanis elsősorban nem a kormány tagjai, hanem a magyar nép. Ez egy olyan evidencia, amely a Tisza Párt feltűnése óta konszenzusossá kezdett válni, a párt elnöke többször is erre utaló magatartást tanúsított, rendszeresen elmondta: a magyar embereknek járnak az uniós támogatások, azokat pedig egyedül ők lesznek képesek hazahozni. A képviselő felszólalása viszont rendkívül káros és nemzetellenes attitűdöt sugároz, az alapvető erkölcsi hozzáállás a felszólalás hangvételét tekintve helytelen, a “hatékonynak bizonyult” kijelentés párhuzamba állítása a szükséges, de elmaradó kórházi felújításokkal abszolúte politikai és emberi vétek, ahogy a romló életminőség pozitívumként való aposztrofálása is. A legnagyobb ellenzéki párt kevés súlyos baklövést követett el az elmúlt egy évben, ezért válhatott legendássá a “nem találnak fogást” kezdetű mondás is a hazai közbeszédben.A legnagyobb ilyen segítő karnyújtások a Fidesz lejárató kampányaiért felelős propagandistáknak viszont minden esetben az Európai Unió viszonylatában történtek, lásd: az Ukrajnai zászlót viselő Tiszás képviselők vissza-visszatérő fényképei a Megafon-hirdetésekben. Ezek az üzenetek nem csak politikai hibák a rendszerváltást áhító párt részéről, de a nyugati orientációra nézve pusztító, közpénzmilliókból finanszírozott reklámkampányok alapanyagaiként is szolgálnak, így a felelősség csak hatalmasabbá válik az önállósodó képviselők vállán. Fotó: European Parliament Favebook Én azonban, a kormány narratívájával ellentétben nem feltételezem, hogy Kollár-képviselő asszony azért kapja brüsszeli fizetését, hogy szándékosan hazája ellen cselekedjen. A párt narratívájával ez teljes ellentétet képez, meglepő lenne, ha tagságát abban megtarthatná, amennyiben ártó szándék vezérelné. Mit tehetett volna tehát másképpen? A kulcsprobléma egyértelműen a felszólalás megfogalmazásában van. Nézzük meg, hogyan segíthettünk volna egy, a bizottsági ülés padsorai között diszkréten odanyújtott alternatív beszédjavaslattal… „A jogállamisági mechanizmus sikerességét az Unió szempontjából mi sem mutatja jobban, mint a tény, hogy a Magyarországnak járó 21 milliárd eurós fejlesztési források nem érkeztek meg az országba, politikai nyomást helyezve ezzel az ország vezetésére. Az így kialakuló költségvetési hiány azonban a kritikus állapotban lévő magyar egészségügyi intézményeket is sújtotta.” „Csak hogy egy példát mondjak: az RRF-program keretéből 50 kórház kerülhetett volna felújításra, ettől viszont a magyar embereket megfosztották, mert a politikai vezetők nem tettek eleget az Unió követeléseinek.” „A magyar életszínvonal ezáltal egy olyan csökkenési pályára állt, mely elősegítette a kormány ezen hozzáállásával elégedetlenek képviseletére szegülő Tisza Pártot, mely 2026-ban egyre nagyobb eséllyel vállalhatja a kormányzati feladatot, ezen források hazahozatalát és a megállapodást az Európai Unióval.” Kérdezem én, miután ezt a változatot körülbelül három perc alatt biggyesztettem össze a fent idézett felszólalással 100 százalékban azonos tartalommal: Kollár Kinga miért nem tudott a pártja retorikájához méltó módon fogalmazni? A Rogán-művek is megérdemeltek volna egy nyugodt csütörtököt… Szentiványi Dániel