Mentális egészség, szegénység, drogok – Senki nem hallja a szociális szféra segélykiáltását?

A tüneti kezelések helyett az ellátórendszer erősítése hozhat valós áttörést a szociális szférában – így összegezhetjük Bulyáki Tünde szociális munkás, az ELTE Szociális Munka Tanszék vezetőjének gondolatait. Megragadtuk az alkalmat ebben a politikai-társadalmi tekintetben egyaránt időszerű helyzetben, hogy dióhéjban beszéljünk a gyermekvédelem fájó hiányosságairól, a prevenció és az érzékenyítő órák szerepéről. Milyen tényezők befolyásolhatják a mentális betegségeket? Ér-e valamit, hogy a politika “hadat üzent” a dílereknek? Hogyan tudják a személyes történeteikkel közelebb hozni a mentális betegséggel küzdő embereket az egészségesekhez a tapasztalati szakértők? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

Bulyáki Tünde szociális munkás, az ELTE Szociális Munka Tanszékének tanszékvezetője majdnem három évtizede segíti a mentális zavarral élő embereket.

Dolgozott addiktológiai területen, illetve skizofrén, bipoláris zavarral és szkizoaffektív pszichózissal küzdő páciensekkel. A közösségi pszichiátriai centrumként működő Ébredések Alapítványnál önkénteskedik, 2018 óta pedig a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) munkatársa. Szakterülete a mentális egészség, ebben dolgozott, kutatott, ez az érdeklődése fő tárgya.

Fazekas Adrián: Kissé álnaiv kérdéssel élnék – milyennek látja jelen pillanatban a magyar társadalom mentális állapotát?

Bulyáki Tünde: Ez egy összetett téma. A mindennapi élet kihívásai, a szociális krízisek és az ezekkel való megküzdés jelentős hatással vannak az emberek mentális egészségére.

Gyakran valamilyen trauma áll a problémák hátterében, ez lehet gyermekkori sérülés, de akár felnőttkori abúzus is. Ha a gyermekvédelem szempontjából közelítjük meg a kérdést, kiemelten fontos lenne a szociális ellátórendszer erősítése.

Már most is működnek olyan szolgáltatások, amelyek óvodai és iskolai segítők révén támogatják a fiatalokat. Ők abban segítenek, hogy a gyerekek mentális egészsége stabil maradjon és időben felismerjék, ha gondok adódnak.

Naponta találkozunk olyan hírekkel, amelyekben fiatalok erőszakoskodnak egymással. Ezek a traumák nyomot hagynak, hosszú távon hatással lehetnek az érintettek életére. Egyébként részt veszek egy programban, ami az óvodai és iskolai segítő szakemberek képzését célozza. Ennek célja, hogy a fiatalok megtanulják hatékonyan kommunikálni az érzéseiket, kiálljanak önmagukért és tudják jelezni, ha segítségre szorulnak. Ha ezekkel a készségekkel felruházzuk őket, nagyobb eséllyel válnak olyan felnőttekké, akik képesek megvédeni magukat és másokat.

F. A.: Mint sok más esetben, feltételezem itt sem lehet elég korán kezdeni a prevenciót…

A prevenció kiemelten fontos. Minél korábban kezdünk el mentális egészségmegőrző programokat működtetni, annál jobb esélyünk van arra, hogy csökkentsük a későbbi problémák kialakulását.

Ebben nagy szerepük lehet a család- és gyermekjóléti szolgálatoknak, valamint az iskolai szociális segítőknek. Természetesen a mentális egészséget más tényezők is befolyásolják, például egy mélyszegénységben élő család számára a napi megélhetés nehézségei további mentális terheket rónak a szülőkre és a gyerekekre egyaránt. A mentális problémák kezelése mindig komplex megközelítést igényel. A szociális támogatás mellett fontos figyelembe venni a környezeti tényezőket is, azt, hogy valaki milyen körülmények között nő fel, van-e biztonságos családi háttere, megfelelő étele, fűtött otthona, ez mind-mind hozzájárul a lelki egészségéhez.

Pedofilbotrány és rendszerhibák

F. A.: Említette a gyermekvédelmet. A rendszerváltás óta talán az egyik legnagyobb politikai válságot és botrányt pont egy gyermekotthonban történt pedofil bűncselekmény és annak utóélete jelentette. Miért nem történt az utóbbi években valódi gyermekvédelmi reforma? Miért érezheti úgy az átlagember, mintha a politikának egyáltalán nem lenne érdeke, hogy ebben pozitív változás álljon be?

Szintén összetett dologról van szó. Az egyik legnagyobb gond a szakemberek alacsony száma. Egyszerűen nincs elegendő jól képzett munkatárs az ágazatban.

Akik ebben dolgoznak, túlterheltek, sokan elhagyják a pályát, elfáradnak és kiégnek a kollégák. Ezzel párhuzamosan az anyagi megbecsültség is elmarad a kívánatostól. Ez közrejátszik abban, hogy más területen keresnek megélhetést.

Tehát önmagában a jogszabályi keretrendszer megváltoztatása nem elég, hiszen ha nincs elegendő és megfelelően motivált szakember, akkor a rendszer ugyanúgy sérülékeny marad. Az utóbbi időben a botrányok és visszaélések főként a szakellátásban dolgozók és intézmények körében kerültek a figyelem középpontjába. A kérdés az, hogy milyen kiutak léteznek ebből a helyzetből, hogyan lehetne hatékonyan támogatni azokat a fiatalokat, akik a gyermekvédelmi szakellátásban nőnek fel.

F. A.: Milyen hiányosságai vannak a rendszernek?

Az ellátás keretei nem mindig ideálisak, nincs elegendő szakember és a prevenciós programok sem megfelelően működnek. Egy másik kritikus pont az, hogy ki és milyen alkalmassági feltételekkel léphet be ebbe a pályába. Az utóbbi időben bevezetett alkalmassági vizsgálatok sajnos nem mindig a helyes irányba mozdították elő a folyamatokat – számos szakember számára inkább megszégyenítő élményt jelentettek, ami miatt inkább elhagyták a pályát, vagy már eleve bele sem kezdtek.

Szerhasználat és szegénység – A tyúk vagy a tojás esete?

F. A.: Prevenciós előadások: valami nekem is rémlik általános iskolából, hogy osztályfőnöki órákon bejött egy-egy rendőr, és a drogokról, bűncselekményekről beszélt. Megmondom őszintén, nem igazán figyeltünk rájuk. Az ehhez hasonló kezdeményezések mennyire hatásosak?

A prevenció rendkívül fontos, de nem mindegy, hogyan és kinek szól. Az életkornak megfelelő megközelítés kulcsfontosságú lenne.
Ha például egy rendőr egyenruhában beszél egy osztály előtt a drogok veszélyeiről, az akár félelmet is kelthet a gyerekekben, nem biztos, hogy eléri a kívánt hatást.

Sokkal hatékonyabb lehet, ha az edukációs programokat olyan szakemberek vagy tapasztalati szakértők vezetik, akik hitelesen és közvetlen módon tudnak beszélni az adott problémáról. Középiskolákban például mi is tartunk érzékenyítő órákat a mentális egészség témájában. Ilyenkor egy vagy több olyan tapasztalati szakértő érkezik velünk, aki saját élményként megélte például a szkizofréniát vagy a bipoláris zavart. Ők elmondják, milyen érzés volt, amikor például hangokat hallottak a falból, vagy hogyan küzdöttek meg a mániás és depressziós időszakaikkal. A diákok számára az ilyen személyes történetek sokkal kézzelfoghatóbbak és érthetőbbek, hiszen egy valódi emberrel beszélnek, aki átélte azt, amiről szó van. A szerhasználat-megelőzésnél hasonló a helyzet, ha egy olyan ember beszél a fiatalokkal, aki függő volt, majd sikeresen felépült, az sokkal hitelesebb és elgondolkodtatóbb lehet számukra. 

F. A.: Ez tud segíteni a megbélyegzés ellen is?

Igen, mivel a mentális problémákhoz és a szerhasználathoz nagyon sok előítélet és félelem kapcsolódik, ezért is fontosak ezek a találkozások. A köztudatban az van, hogy agresszivitást feltételeznek a mentális zavarral élő embereket illetően, de ez egy tévhit, nem gyakoribb a mentális zavarral élők tekintetében az elkövetett bűncselekményeknek a száma, mint az átlag populációban bárkinél.

F. A.: Az elmúlt egy hónapban nagyobb hangsúlyt és saját kormánybiztost kapott a szerhasználattal kapcsolatos probléma. A vidéki térségekben borzalmas pusztítást okoz a herbál és más kotyvalékok jelenléte. Az ilyen beavatkozások képesek valódi változást hozni, vagy csupán arról van szó, hogy a közelgő országgyűlési választások előtt valamit mondani kell valamit?

Ha van egy politikai cél, hogy segítsünk a szerhasználat kezelésében, az nyilván fontos és szükséges, de az egész probléma megoldása nem csupán a szerhasználat elleni közvetlen beavatkozásra koncentrálódik.

Mint említette, a herbál is egyre elterjedtebb, de sokszor nem az a legnagyobb probléma, hogy mi a drog, hanem hogy az emberek miért használják ezeket. Ezért nemcsak a drogprevencióra van szükség, hanem a mélyszegénység felszámolására is. Ha egy településen nincs munkalehetőség, és az emberek nem tudják, hogyan tölthetnék hasznosan a szabadidejüket, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel fordulnak drogokhoz, hogy valahogyan elűzzék a szegénység miatti szenvedést.

Ezek a beavatkozások, mint a Delta program, önmagukban fontosak, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy az igazi megoldás sokkal mélyebb társadalmi változásokat kíván. Az igazi változás akkor érhető el, ha komplex módon, a szociális problémák széles spektrumát kezelve, több területen történik előrelépés.

Fazekas Adrián – Nyitókép: police.hu