Miért félünk a progresszív adózástól?
Az utóbbi hetekben a kormánypárt – a holdudvarába tartozó Index által közzétett cikkben foglaltakra alapozva – kommunikációs kampányt indított a TISZA Párt ellen. Annak ellenére, hogy utólag maga az Index is azzal védekezett, hogy ők csak a véleményüket írták le, és ignorálva a tényt, hogy a Tisza nyilvánosságra hozta az ezzel homlokegyenest ellentétes javaslatait, a kormányzati média a kampány keretében a többkulcsos adó bevezetésének rémével bombázza a lakosságot. De miért érezheti úgy a Fidesz, hogy hatásos lehet ez a kommunikációs fegyver? Miért tartanak az emberek a többkulcsos adótól?
A világon a mai napig a többkulcsos jövedelemadó rendszere az általános; egyetlen kulcsot alig néhány ország alkalmaz. Sőt mi több, Magyarország sem volt kivétel, a történelmünk során korábban általában többkulcsos adórendszer működött.
Már a monarchia idején, valamint a Horthy-korszakban is magasabb adókulcsok sújtották a jobban kereső állampolgárokat.
Mindez nem meglepő, ugyanis a többkulcsos adó logikus, jobban passzol a társadalmak igazságérzetéhez, és hozzájárulhat a társadalmi különbségek csökkenéséhez. Nem mellékesen, a jobban keresőket terhelő magasabb adókulcs több adóbevételt is jelent, amely lehetővé teszi más adókulcsok – pl. a szegényebb rétegeket arányaiban jobban megterhelő forgalmi adó – alacsonyabb szinteken tartását.
Ahhoz hogy jobban megértsük, mégis mi ment félre Magyarországon, a rendszerváltásig kell visszamennünk. Az SZJA bevezetésekor, 1988-ban az átlagbér a 25%-os sávba esett, miközben a legmagasabb adókulcs 60% volt. Létezett egy adómentes jövedelemrész, azaz a rendszer törekedett arra, hogy az átlagbért összességében kevés adó terhelje, és csak a magasabb jövedelműek szembesüljenek komolyabb adóterhekkel.
A rendszerváltás utáni években azonban az adókulcsokhoz tartozó sávokat a – megugró infláció miatt nominálisan gyorsan növekvő – bérekhez képest rendszeresen kisebb mértékben emelték, másrészt fokozatosan csökkentették a legfelső adókulcs mértékét. Így az átlagbér szépen lassan belecsúszott a legfelső sávba (amelynek mértéke időközben 36-38%-ra csökkent). Azaz az átlagos dolgozók is magas adókulcsokkal szembesültek, és az igazán jól keresők arányaiban már nem fizettek be annyival többet a közösbe mint a többiek, ami a rendszer igazságosságát is rombolta.
Mindennek a tetejébe a tőkejövedelmekre (osztalék, ingatlan bérbeadása) a legfelsőbb kulcsnál jóval kedvezőbb, egységes kulcs került bevezetésre, így gyakran előfordult, hogy az igazán nagy jövedelemmel rendelkezők effektív adóterhe jóval alacsonyabb volt, mint a bérből és fizetésből élőké (ez a helyzet egyébként az egykulcsos adó bevezetésével sem változott meg). Azaz a politika visszaélt a progresszív adózással és nem vette figyelembe, hogy egy jól működő progresszív adórendszerben elengedhetetlen a kulcsok mértékének és a jövedelmi kategóriáknak a helyes meghatározása, ellenkező esetben az adórendszer nem lesz igazságos, visszafogja a teljesítményt és nem segíti a szegényebbek ill. a középosztály boldogulását.
A fentiek miatt az egykulcsos adórendszer 2011-es bevezetése nem ütközött jelentős társadalmi ellenállásba annak ellenére sem, hogy az új rendszerrel a legjobban keresők nyerték a legtöbbet. A Fidesz-kormány olyan sikerpropagandát épített az egykulcsos adózás köré, amellyel a társadalom előtt többé-kevésbé elfedte annak hátrányait.
Ezzel a ténnyel nyilvánvalóan a TISZA Pártnál is tisztában vannak, ezért sem tűnik racionális felvetésnek az, hogy a többkulcsos adórendszer visszaállítását terveznék, pláne az Index által ismertetett formában, amely alapján már az átlagbér is magasabb, 22%-os adókulcs alá esne. Ez politikailag nem lenne kifizetődő döntés, és a 2010 előtti adórendszer hibáit állítaná vissza. Nem véletlen, hogy a Fidesz úgy gondolta, ez a vád sokakat, akiket 2010 előtt érintettek a magasabb adókulcsok, visszarettenthet a TISZA Párt támogatásától.
Magyar Péter az Index állításait azzal igyekezett cáfolni, hogy villámgyorsan bemutatta a TISZA Párt adópolitikai elképzeléseit. A megismert tervek alapján a párt szakértői megpróbálják vegyíteni az egykulcsos és többkulcsos rendszer előnyeit. Maradna az egységes 15%-os kulcs, azonban a medián bérnél kevesebbet kereső rétegek adójóváírást kapnának, amellyel a minimálbér szintjén az effektív SZJA 9%-ra csökkenne. Annak érdekében, hogy ezek a tervek minél több emberhez eljussanak, az SZJA tervezett változásai a napokban zajló Nemzet Hangja 2 kampánynak is hangsúlyos részét képezik.
Bármilyen terv is valósul meg végül, Magyarország azzal nyerné a legtöbbet, ha – többek között – az adópolitikáról is racionális, az előnyöket-hátrányokat mérlegelő párbeszéd zajlana a közéletben, ahelyett, hogy az adórendszert ad-hoc választási osztogatásra és a lakosság riogatására használnák a politikusok. Ez az egyetlen út, amely egy hatékony, kiszámítható és igazságos adórendszer felé vezethet minket.
Pataki Tamás – Vezetőkép: AI illusztráció – Melczer Zsolt
