SzóMia

A digitális világ már rég nem külön univerzum, hanem a mindennapjaink meghosszabbítása. Reggel a telefonunk ébreszt, útközben a híreket pörgetjük, munka közben üzenetek között ugrálunk, este pedig fáradtan „csak egy percre” belépünk valamelyik közösségi oldalra. A képernyő lett az a hely, ahol dolgozunk, kapcsolódunk, tanulunk, pihenünk – és sokszor ki is merülünk. A gond nem is azzal van, hogy a digitális tér ott van velünk, hanem azzal, hogy nem tanultuk meg, hogyan legyünk otthon benne. Emiatt különböző mentális mellékhatások jelentkezhetnek az életünkben, amelyekről viszont alig beszélünk. Amikor bekebelez a digitális világ – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Folyamatos információzaj – a „digitális szmog”, ami kimerít A közösségi média felületein naponta több tartalommal találkozunk, mint amennyit bármelyik előző generáció egy hét alatt látott. A figyelmünk darabokra törik: egyszerre próbálunk válaszolni, követni, megosztani, reagálni – de meddig lehet ezt ép ésszel kibírni? Az agyunk azonban nem erre lett tervezve. A folyamatos ingeráradat stresszreakciókat indít el: nő a szorongás, romlik az alvás minősége, állandó fáradtság jelentkezik. Az úgynevezett doomscrolling (kényszeres görgetés sic!), vagyis a hírek kényszeres fogyasztása pedig különösen ártalmas – a hírek változatlanok, csak a hangulatunk lesz egyre reménytelenebb. Összehasonlítási csapda – mások életének díszletei ellenünk dolgoznak A közösségi médiában minden tökéletesnek tűnhet: hibátlan testek, rendezett otthonok, sikeres karrierek, mosolygó gyerekek, egzotikus utazások. Ezek azonban gondosan válogatott pillanatok, mégis sokszor a saját, valódi életünk mércéjévé válnak. Ennek mentális következményei is lehetnek: • csökken az önbizalom • nő a szorongás • romlik a testkép • kialakul a „nem vagyok elég jó” érzés A valóság és a virtuális világ közötti különbség egyre nagyobb nyomást helyez ránk. Kapcsolódás helyett magány Az online tér azt ígéri, hogy közelebb hoz minket egymáshoz, mégis sokszor pont az ellenkezője történik. Bár rengeteg digitális interakció zajlik, a valódi kapcsolódás – a szemkontaktus, az érintés, a figyelem – egyre ritkább. A kutatások szerint minél több időt töltünk online, annál nagyobb eséllyel érezzük magunkat magányosnak. A kapcsolataink felszínessé válnak, az érzelmi mélységek pedig elmaradnak. A folyamatos jelenlét kényszere – a „digitális készenlét” fáradtsága Ha valaki nem válaszol azonnal, már szinte bűntudatot érez. A folyamatos elérhetőség elvárása olyan nyomást teremt, mintha mindig dolgozó, mindig „online” emberek lennénk. Ez hosszú távon: • kiégéshez • mentális kimerültséghez • fókuszvesztéshez vezet. Az agyunk nem tud pihenni, mert sosem adjuk meg neki az „offline időt”. Az online jelenlét politikai árnyéka Magyarországon az online tér nemcsak szórakozást és információt kínál, hanem politikai csatatér is. Az algoritmusok felerősítik az ellentéteket, a kommentfolyamokban elszabadul a gyűlölet, a trollok és álhírek pedig tudatos érzelmi manipulációt okoznak. A közéleti zaj nemcsak fárasztó – sokszor félelmet, dühöt, szégyent, bizonytalanságot kelt. Miközben a hatalom a digitális platformokat is kontroll alatt tartja, az emberek gyakran érzik úgy: nincs hova menekülni. Ez a fajta mentális terhelés már rég túlmutat a személyes szinten – társadalmi méretű hatása van. A digitális világ hazug valósága – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Hogyan védekezhetünk? – néhány egyszerű, mégis hatásos lépés 1. Kapcsold ki a push értesítéseket. A telefonod is lenyugszik 😊. 2. Tarts napi 1–2 „offline ablakot”. Reggel vagy este tölts legalább 30 percet képernyő nélkül. 3. Digitális diéta – tudatosítsd, mennyi hírt olvasol. A mennyiség csökkentése csodákat tesz. 4. Valós kapcsolatok erősítése. Hetente legalább egyszer legyenek „élő” találkozásaid. 5. Kövesd azt, ami épít. A negatív, toxikus tartalmak követését nyugodtan engedd el. Amikor kiszabadulsz a digitális világ fogságából – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A lényeg mégis az: vissza kell venni az irányítást Az online tér nem ellenség. Eszköz. De ha nem vagyunk tudatosak, lassan elkezdi átvenni felettünk a hatalmat: a figyelmünket, a hangulatunkat, a kapcsolatainkat, sőt még a közéleti valóságérzékelésünket is. A digitális világ gyors, hangos és végtelen. Nekünk viszont jogunk van a csendhez, a határokhoz, a saját mentális terünkhöz – és ahhoz, hogy időnként visszataláljunk a valódi világba. SzóMia – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Sokáig úgy tekintettünk a politikára, mint a „nagyok játékára”. Egy olyan dologra, ami tőlünk távol zajlik, irodákban, tárgyalótermekben, képernyőkön. Mostanra már tudjuk, hogy ez egy illúzió. A politika ott van az ebédlőasztalnál, a családi csoportokban, a baráti beszélgetésekben, a gyerekek iskoláiban, a munkahelyi étkezdében, és talán a legfájdalmasabb pont: a barátságainkban is. Milyen hatással van a politikai megosztottság a barátságainkra? — amikor a közélet beszivárog a nappalinkba Magyarországon a politika két táborra osztja a közéletet és a barátságokat. Választások után nemcsak a politikusok elnyert mandátumainak arányai válnak világossá, hanem az is, hogy kivel tudunk és vagyunk hajlandók még beszélgetni, és kivel nem. De miért történik ez? Hogyan tudunk kilépni ebből? A politika politikai kérdésből inkább érzelmi kérdéssé vált. Ma a politikai hovatartozás már nem csupán vélemény, hanem identitás. A „Melyik oldalon állsz?” kérdés gyakran azt jelenti: „Milyen értékeket tartasz fontosnak?”, „Kiben bízol?”, „Hogyan látod a világot?”. Tehát a vita nem arról szól, ami kívül van rajtunk, hanem rólunk. Emiatt, amikor valaki megkérdőjelezi a politikai meggyőződésünket, úgy érezhetjük, mintha minket kérdőjelezne meg. Ez óriási feszültséget teremt. A közös témák eltűnnek. A megosztottság egyik fő eredménye, hogy zsugorítja a világunkat. Régebben még lehetett azt mondani, hogy „Én így látom, te úgy látod.” Ma már semmit nem lehet. Sokak számára ma a politika mindent átszínez Ha véletlenül másképp gondolkodsz, számíthatsz arra, hogy valaki a fejedhez vágja: „Nem gondoltam volna, hogy ilyen vagy.” A közös alap kezd megrepedezni. A közösségi média súlyosbította a problémát. A platformok algoritmusai nem a békét, hanem az aktivitást kívánják — és mi vált ki több aktivitást, mint a harag? Tehát a Facebook nem a barátainkat mutatja, hanem a legfelkavaróbb bejegyzéseket. A valóság eltorzul, és azt hisszük, hogy minden ember szélsőséges, miközben a rendszer egyszerűen a leghangosabb embereket helyezi elénk. Véleménybuborékokat hozunk létre, amelyekben néhány barátunk egyszerűen „leesik” a térképünkről. A konfliktus elkerülése feszültséget okoz a kapcsolatainkban Sokan nem akarnak vitatkozni, ezért inkább nem mondanak semmit. Nem beszélnek róla, kerülik a kényes kérdéseket, elkerülik egymást. De a kimondatlan feszültség mélyebbre hatol, felemészti a kapcsolatot. Már nem őszinte, már nem könnyű, már nem olyan. A csend néha veszélyesebb lehet, mint a vita. Családon belüli feszültségek – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A hatalom a törésvonalakra játszik Az elmúlt években a politika egyre inkább nagyon tudatos és szándékos stratégiává vált, amely arra ösztönzi az embereket, hogy erőteljesen, érzelmileg reagáljanak. A „mi és ők” logika működik és gyorsan terjed. A propaganda, a félelemkeltés, az ellenségképzés nemcsak a társadalmat osztja meg — hanem a nappalinkat is. Barátból ellenfél válik. A beszélgetés viszállyá válik. Így válik a sokszínűség szakadékká. Barátságok mennek tönkre – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Van visszaút? Igen — de nem magától. A barátságoknak nem lenne szabad megszűnni egy „rossz” mondat miatt. Megmenthetjük a kapcsolatot, ha tényleg gondoskodunk róla 1. Ismerjük fel, hogy nem kell mindenben egyetértenünk. A barátság nem politikai klub. 2. Hozzunk létre „politika-mentes zónákat”. Egy ebéd, egy séta, egy kávé csak rólunk szólhat. 3. Kérdezzünk, ne támadjunk. A „Miért gondolod így?” kérdés sokkal produktívabb, mint a számonkérő hangvételű „Hogy mondhatsz ilyet?!”. 4. Legyen fontosabb a kapcsolat, mint a vita megnyerése. És ami a legfontosabb: ne ítéljük meg egymást a Facebook-kommentek alapján. Az online tér eltorzítja az emberek hangját. A valóság árnyaltabb. A barátság több, mint a politika A megosztottság beszivárog az életünkbe, de nem kell, hogy szétfeszítse a kapcsolatainkat. Ha hagyjuk, a politika lesz az a csendes kéz, amely mindenkit egyre mélyebbre taszít a szakadékba. Forduljunk meg, és emlékezzünk: a barátaink nem pártok — emberek. SzóMia – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Vannak pillanatok, amikor az ember szava elakad, mert túl sok a szép, túl sok a jóság egyszerre. Az idei Angyaljárat pontosan ilyen pillanatot hozott el, hiszen alig néhány óra alatt gyermekek százainak karácsonyi kívánsága talált gazdára, és ezzel újra bebizonyosodott, hogy a durva politikai zaj közepette még mindig él közöttünk a jó, az összetartás, a közösségi erő, amely problémákat old meg. Persze ehhez kellett a Billog felülete is. A szervezők hálásan számoltak be róla, hogy az első 50 kívánság egy óra alatt saját angyalt kapott, majd a második 50 is rekordidőn belül gazdára talált. Olyan sokan jelentkeztek, hogy háttérkapacitást kell bővíteni – senki sem számított arra, hogy ekkora és ennyire tiszta szívű összefogás indul el. A Billog – a csoda ragadós Fontos kiemelni: a kezdeményezés nem jöhetett volna létre ilyen léptékben a Billog nélkül, mely nem csupán gyűjtőpontot ad a csomagoknak, hanem felületet, láthatóságot, közösséget is biztosít. Olyan hely lett, ahol az emberek nemcsak ételt vagy italt kapnak, hanem ahova jóságot visznek. A Billog vállalta, hogy 100 gyermek kívánságát segít az angyalokhoz eljuttatni – az oldal közönsége azonnal felkapta a témát, és cselekedni kezdett. Kik ezek az angyalok? Az Angyaljárat Közhasznú Alapítvány idén is megkérdezett 600 olyan gyermeket, akik számára a karácsony csak akkor lesz ünnep, ha egy önkéntes angyal segít megteremteni azt. Ők azok a kicsik, akik anyaotthonban élnek, nevelőotthonban, vagy olyan mélyszegénységben, ahol a karácsonyi csomag ritka kiváltság. A gyerekek kívánságai egyszerű, mégis szívszorító dolgok: melegítő, festőkészlet, babaruhák, Lego, diffúzor, hangfelvevős maci, édesség, cipő, könyv, játékautók. Minden kérés mögött ott van egy-egy történet, egy-egy „bárcsak nekem is lenne” sóhaj. És jöttek az angyalok. Név szerint, arccal, segítő szívvel: Helga, Enikő, Szilvi, Ivett, Zsófi, Ákos, Andrea, Kármen… sok tucat csodálatos ember, akik nem kérdeztek, csak cselekedtek. Hogyan lehetsz te is angyal? 1. Válassz egy gyermeket a listáról. 2. Írd meg kommentben a sorszámát, hogy érkezett hozzá angyal. 3. Szerezd meg és csomagold be a kívánságát. 4. Írd rá a nevét és a sorszámát. 5. Hozd be december 8-ig valamelyik Billogba: – Bp., Falk Miksa u. 5. – Bp., Maglódi út 12. (előnyben, mert tágasabb a raktár) Innen már az Angyaljárat önkéntesei gondoskodnak róla, hogy karácsonyig minden csomag célba érjen. Miért fontos mindez? Mert van, akinek ez lesz az egyetlen ajándék. Van, aki életében először fog kibontani egy saját csomagot. És van, akinek ez a kis gesztus adja vissza a hitét abban, hogy a világ nem felejtette el őt. Legyél te is angyal. Adj egy csomagnyi szeretetet annak, akinek idén talán csak te tudsz. SzóMia – Nyitókép: Billog Facebook

Tízmilliárdok tűntek el, családok élete roppant össze, miközben mindenki csak bízott „Marcsiban”. A brókerbotrány nemcsak egy szélhámos története, hanem egy ország pénzügyi kultúrájának zavarba ejtő tükre. A karcagi bróker asszony esete rávilágít arra, hogyan válhatott egy kisváros illúziója országos tragédiává, és hogyan fonódott össze a bizalom, a pénzügyi tudatlanság és a felügyelet hiányossága egy korszak kórképévé. Ha valaki az elmúlt évtized magyar pénzügyi botrányaira gondol, a „Bróker Marcsi” név szinte biztosan az elsők között jut eszébe. Dobrai Mária története nem pusztán egy bűnügyi krónika: tükre annak a korszaknak, amelyben a pénzügyi kultúra hiánya, a gyors haszon illúziója és a társadalmi bizalom sajátos működése összefonódott. Bróker Marcsi a börtönben – Forrás: YouTube képernyőkép A karcagi álomvilág, amely hamar rémálommá vált Karcagon és környékén mindenki ismerte a „sikeres üzletasszonyt”. Luxusautók, utazások, gondosan felépített imázs – mindez hitelesnek tűnt a helyiek szemében. Több, mint másfél évtizeden át gyűjtötte a pénzt, hozamokat ígért, miközben sem engedélye, sem valódi bróker tevékenysége nem volt. A Kun-Mediátor-ügy végül több, mint 800 ember életét tette tönkre, a kár mintegy tízmilliárd forint volt. A bizalom ára – amikor a jó ismerős többet ér a pecsétnél A történet rávilágít arra, mennyire sajátosan működik a bizalom a magyar társadalomban. Egy kisvárosban a „jó ismerős”, a régi kapcsolat sokszor erősebb garanciát jelentett, mint a hatósági pecsét vagy a pénzügyi felügyelet. Az emberek többsége nem kérdezett, nem ellenőrzött – elhitte, mert hinni akart a gyors meggazdagodásban. Itt is visszaköszön az urambátyám virtus. Kórkép egy korszakról – válság, bizalmatlanság, illúziók A brókerbotrány nem légüres térben született. A 2008-as gazdasági válság utáni bizonytalanság, a bankokkal szembeni bizalmatlanság, és a magas hozamok ígérete mind hozzájárultak a rendszer működéséhez. A pénzügyi analfabetizmus, a rövid távú gondolkodás, és a felügyeleti hatóságok lassúsága együtt teremtették meg azt a közeget, amelyben Dobrai Mária szabadon mozoghatott. Több, mint bűnügy – társadalmi tükör egy illúziókra épült korszakról Bróker Marcsi ügye nemcsak a vádlottak padján, hanem a társadalmi önismeret tükrében is fontos. Egy egész korszakot jellemez: amikor a bizalom könnyen megvásárolható volt, amikor a gyors nyereség ígérete erősebbnek bizonyult a józan észnél, és amikor az állam felügyelete sem bizonyult elég erősnek. Eltűnő forintok – Forrás: YouTube képernyőkép Tanulság: pénzügyi tudás és társadalmi tudatosság nélkül nincs védelem A történet legnagyobb tanulsága, hogy a pénzügyi kultúra hiánya és a társadalmi bizalom sajátos működése együtt komoly veszélyt jelenthet. Bróker Marcsi ügye ezért nemcsak Karcag, nemcsak néhány száz károsult, hanem egy egész korszak magyar „korképe”. Film készült róla – a sorozat részletei Az elképesztő történet Herendi Gábort is megihlette – idén ősszel egy hatrészes életrajzi drámasorozat készül Bróker Marcsi életéről. A széria fiktív elemeket is felhasználva, de valós eseményeken alapulva dolgozza fel Dobrai Mária történetét. A főszerepben Bacskó Tünde látható, mellette Thuróczy Szabolcs, Tóth Zsófia, Martinkovics Máté és más ismert nevek tűnnek fel. A sorozat rendezői Herendi Gábor és Fazekas Máté Bence, producerei pedig Ditz Edit és Geszti Péter. A premier 2025. szeptember 11-én volt az RTL+ Premium platformon. SzóMia – Nyitókép: YouTube képernyőkép

Válság, bizonytalanság, elbocsátások, háború, infláció, háborús infláció… minden is van– a hírekből nap mint nap azt halljuk, hogy minden csak rosszabbra fordul. Könnyű ilyenkor elhinni, hogy tehetetlenek vagyunk, és nincs eszköz a kezünkben a változtatásra. Pedig van. Az önkéntes munka éppen arról szól, hogy mi magunk is tehetünk a közösségért, az országért, egymásért – nem pénzzel, hanem idővel, figyelemmel és odafordulással. Miért fontos, hogy önkéntes munkával segítsd a közösséget? A mai világban, amikor szinte minden hír a válságról, a bizonytalanságról, a nehézségekről szól, különösen könnyű elkeseredni. A kormány folyamatosan sulykolja belénk a negatív narratíváját: háború, Brüsszel, válság, elbocsátások, gazdasági kilátástalanság – nap mint nap ezt halljuk. Ezek a hírek sokszor azt az érzést erősítik bennünk, hogy tehetetlenek vagyunk. De van kiút ebből a bénultságból: például az önkéntes munka. Miért dönt valaki önkéntesség mellett? Gyakran felmerül a kérdés: miért vállal valaki önkéntes munkát akkor, amikor mindenkinek szűkös az ideje, a pénze és az energiája? Azért, mert az önkéntesség nem fölösleges idő vagy pénz kérdése. Nem arról szól, hogy valaki unatkozik, vagy hogy nincs jobb dolga. Sokkal inkább arról, hogy ez a tevékenység értelmet ad a mindennapoknak. Az önkéntes munka választ ad arra, hogyan tudjuk hasznosan tölteni az időnket: nem céltalan internetezéssel, nem sorozatok bámulásával, hanem valódi közösségteremtéssel. Egy felmérés szerint Magyarországon átlagosan napi 3,5 órát töltenek az emberek tévénézéssel – ez évente több száz óra, amit akár közösségi munkára, egymás segítésére is lehetne fordítani. Az önkéntesség több, mint jótékonykodás Régen sokan úgy gondoltak az önkéntességre, mint jótékonykodó úri hölgyek hobbijára, akik levetett ruhát adományoznak, vagy süteményt sütnek a szegényeknek. Ma azonban egészen másról van szó: * tudatos döntésről, hogy nem zárkózunk be a saját világunkba * nyitottságról mások felé, mert tudjuk, hogy a társadalom csak közösen működtethető * értékteremtésről, amelyből nemcsak a rászorulók profitálnak, hanem mi magunk is. Az önkéntesség során nemcsak segítünk másoknak, hanem mi magunk is fejlődünk: szociális érzékenységünk erősödik, új készségeket tanulunk, megtapasztaljuk a közösséghez tartozás erejét. Nemzet hangja pultozás Veszprémben – Fotó: Melczer Zsolt Miért érdemes önkénteskedni a Tiszánál? A Tisza szigetek azért jöttek létre, hogy változást hozzanak a magyar társadalomba. Ez a változás nemcsak politikai, hanem közösségi és emberi szinten is fontos. Ha náluk vállalsz önkéntes munkát, akkor: * része leszel egy olyan csapatnak, amely valódi ügyekért dolgozik – a tisztább közéletért, az információk terjesztéséért, a rászorulók támogatásáért * megbecsülést kapsz, hiszen minden apró feladat számít: egy plakát kiragasztása, egy szórólap kiosztása, egy cikk megírása, vagy egy rendezvény megszervezése mind hozzájárul a közös célhoz * tudásodat és tapasztalatodat kamatoztathatod, legyen az kommunikáció, szervezés, fordítás, pályázatírás vagy egyszerűen az emberekkel való kapcsolattartás. Az önkéntesség minden korosztály számára értékes időtöltés. * Fiataloknak: új tapasztalat, közösségi élmény. * Középkorúaknak: lehetőség arra, hogy kilépjenek a mindennapi mókuskerékből, és értékteremtő munkát végezzenek. * Idősebbeknek: társaság, aktív élet, a hasznosság érzése, ami sokaknak a nyugdíjas években különösen fontos. Nemzet hangja pultozás Veszprémben – Fotó: Melczer Zsolt Egyre több ember ismeri fel: ha önkéntesként dolgozik, az nemcsak másoknak adott segítség, hanem ezzel a saját életét is gazdagítja. Konkrét lehetőségek a Tiszánál Az önkéntesség nálunk rengeteg formát ölthet: * rendezvényeken, kitelepüléseken való részvétel * adminisztratív feladatok, adatrögzítés, háttérmunka * szórólapozás, pultozás * kapcsolattartás szimpatizánsokkal Mindenki megtalálhatja azt a területet, ahol a legjobban tud segíteni – a tudásával, az idejével, a kreativitásával. Kötcse – Fotó: Melczer Zsolt Mit nyersz önkéntesként? * Új közösséget, ahol számítanak rád. * Megbecsülést és visszajelzést. * Tapasztalatot és fejlődést. * A tudatot, hogy nem nézője, hanem alakítója vagy a változásnak. A Tisza önkéntesének lenni nemcsak a változásért tett lépés – hanem egyben saját életed gazdagítása is. Csatlakozz, mert minden apró segítség közelebb visz bennünket egy tisztább, élhetőbb jövőhöz! SzóMia – Nyitókép: Magyar Péter 1500 önkéntessel Felsőörsön – Fotó: Magyar Péter Facebook

Mór főterén minden ősszel ilyenkor a szőlő és a bor ünnepe zajlik. Idén azonban nemcsak a poharak koccannak: Törő Gábor Gulyás Gergely társaságában próbált kapaszkodót találni, levitézlett mandátumát csiszolgatni. De miközben ők pózolnak, a borászok többsége a túlélésért küzd. A szüret lassan véget ér, így lesz időnk megállni egy pillanatra – és megnézni, hol tart ma a magyar borkultúra. Nem csak abban az értelemben, hogy milyen borok születnek, hanem hogy kik, hogyan és milyen feltételek mellett készítik őket. Móri Bornapok lesznek a hétvégén. A 2022-es Móri Bornapok – Fotó: Csodálatos Magyarország És persze, hogy kik próbálnak a bor ünnepéből politikai tőkét kovácsolni… Politika a pohárban – Mór példája A Móri Bornapok évtizedek óta a város legnagyobb kulturális rendezvénye. A színpadon zenekarok, a pincékben borászok, a téren emberek – a hangulat mindig ünnepi, buli, partysátor, bazárosok, minden ami kell. Idén azonban nemcsak a buli lengi be a rendezvényt, hanem a politika is: Törő Gábor, a körzet Fideszes képviselője saját vesztét érezve, Gulyás Gergely miniszterrel az oldalán próbált erőt mutatni. Ez a kollab sokat elárul arról, hogyan gondolkodik a hatalom: ahelyett, hogy a bor ünnepét hagynák a közösségnek, politikai színpaddá változtatják azt. Történelmi örökség – és a jelen árnyéka Pedig a magyar borkultúra története jóval többről szól. A gyökerei a keltákig és rómaiakig nyúlnak vissza, Tokajtól a Balatonig minden régióban más-más történetet mesélnek a szőlőtőkék. Ez az örökség a világon is egyedülálló – vagy legalábbis az lenne, ha hagynánk érvényesülni. Magyarország borvidékeinek térképe – Fotó: Wikipedia A XX. század politikai beavatkozásai – szovjet tömegtermelés, minőségromlás, borhamisítás – megtépázták a hírnevet. A rendszerváltás után volt egy rövid fellendülés, de mára ismét azt látjuk: aki közel van a hatalomhoz, könnyebben kap támogatást, pályázati pénzt, marketinghátszelet. Két út a magyar borászatban A NER által felkarolt borfesztiválok, a politikai kapcsolatokkal kitömött fellépők és a stadionárú pinceavatók árnyékában ott vannak a kis családi borászatok, akik támogatás nélkül próbálnak életben maradni. Az előbbieknek bőven jut drága PR és kormányzati médiafelület, míg az utóbbiaknak marad a napi túlélés. A minőségi borhoz nem elég a szép címke és a hangzatos szlogen – oda szakértelem, és tiszta gazdasági környezet kellene. És itt ér össze a móri színpad politikája a borkultúrával: a hatalom itt is a látványra, nem a tartalomra költ. Pénz van – de kinek jut belőle? A közös agrárpolitika 2024–2027 közötti ciklusában 28 millió euró áll a szőlőtermelőket és borászokat támogató beruházásokra. A gond az, hogy a pályázati rendszerben nem egyenlő feltételekkel indulnak a szereplők. A nagy, politikailag jól kapcsolt borászatok könnyebben jutnak pénzhez és nemzetközi bemutatkozási lehetőséghez, míg a kisebb pincék sokszor ki sem látszanak a bürokrácia és az „ajánlások” mögül. A móri borvidék látképe – Fotó: bor.hu Ez ugyanaz a logika, mint amikor egy kulturális rendezvényre nem a helyi közösség, hanem egy miniszteri delegáció nyomja rá a pecsétet. A tisztelet hiánya Akár fehér, akár vörös bor, akár pezsgő kerül az asztalra, az élmény az apró részleteken múlik: a hőfokon, a pohárformán, a kóstolás rendjén. Ezek mind a bor iránti tisztelet részei. De tiszteletből a magyar borászok felé is több kellene. Nem dísztribünökről és kampánypultokról kellene beszélni a borról, hanem átlátható támogatási rendszerről, amelyben a szakmai tudás és a hagyomány ér többet, nem a politikai lojalitás. Mi kellene a valódi reneszánszhoz? A magyar bor új aranykorát nem Gulyás Gergely vagy Törő Gábor fogja bejelenteni Mór egyik eldugott rendezvénytermében. Ha a támogatások és lehetőségek nem a „jó kapcsolatok” szerint oszlanának, hanem szakmai érdemek alapján, akkor Magyarország ismét méltó helyre kerülhetne a világ bortérképén. SzóMia – Nyitókép: Melczer Zsolt – Illusztráció AI

Elég a színjáték-konzultációkból! A TISZA most valódi kérdéseket tesz fel, amelyek tényleg az emberekről szól. A Nemzet Hangja 2-ben a te szavazatod is számít – gyors, egyszerű, és végre van értelme. Mi magyarok nagyjából megszoktuk, hogy a politika fentről érkezik. A kormány kitalál valamit, mi pedig vagy elfogadjuk, vagy morgunk rajta, de túl sok beleszólásunk nincs. A TISZA Párt ezzel szemben azt mondja már egy ideje: próbáljuk meg másként. Ezért indították el tavasszal a Nemzet Hangja kampányt, melynek most jön a második fordulója. Október 1. és 23. között mindenki szavazhat öt fontos kérdésről a TISZA Világ applikációban. Nem bonyolult, pár perc az egész. A kérdések mindennapi ügyekről szólnak, nagyjából ezekben a témákban: * Fizessenek-e kevesebb adót a minimálbéres és átlag alatti keresetű dolgozók? * Kapjanak-e nagyobb emelést a legalacsonyabb nyugdíjasok? * Legyen-e 1%-os vagyonadó az 1 milliárd feletti vagyonokra? * Hogyan változzon a családtámogatási rendszer? * Induljanak-e független vizsgálatok gyermekbántalmazási ügyekben? Hétköznapi kérdések – olyanok, amelyek minden családot érintenek. Akcióban a Veszprém vármegye 02 OEVK önkéntesei – Fotó: Nyakas-Fehér Fatime Hogyan lehet részt venni a szavazáson? Teljesen egyszerűen le kell tölteni az applikációt, bejelentkezni, és már lehet szavazni. Ha valaki nem boldogul vele, akkor sem marad ki, hiszen a TISZA önkéntesei sok településen ott lesznek, standokkal, szórólapokkal, személyes segítséggel. Ez azért fontos, mert így nem csak az interneten jártas fiatalok, hanem az idősebbek is el tudják mondani a véleményüket. Miért jó ez? A legtöbben már unjuk a „nemzeti konzultációkat”, ahol a kérdések előre eldöntöttek, és a válaszokat úgyis úgy értelmezik, ahogy a kormány akarja. A Nemzet Hangja 2. megint más. Itt nem előre legyártott üzenetet kell visszamondani, hanem valódi kérdésekre lehet válaszolni. És a párt vállalja, hogy az eredményeket beépíti a programjába. Ráadásul nem csiliárdokért nyomtatják haveri nyomdákban az íveket. A kampány október 23-ig tart. Addig mindenki szavazhat, akár az applikációban, akár személyesen. Ha elmondod, mit szeretnél, azzal nem csak magadnak, hanem másoknak is segítesz. Legfőképpen az országnak. SzóMia – Nyitókép: Pataki Tamás – ÍgyÉlünk

Hétfő este migrációellenes kampányvideót vetítettek a budapesti Keleti pályaudvar homlokzatára. A fényfestésen a 2015-ös menekültválság képei, EP-ülés részletek és mecsettornyok képei jelentek meg, a hangalámondás pedig arról beszélt, hogy „most még biztonságban élünk”, de „egy rossz választás” után Magyarországból „bevándorlóország” lehet. A helyszínen egy kisteherautóról ment a vetítés; a városháza szerint a szervezők nem kértek engedélyt közterület-használatra. A videó a rosszvalasztas.hu kampányoldalhoz kötődik, amelyet a Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. üzemeltet – a cég az Alapjogokért Központhoz köthető, igazgatója Szánthó Miklós. Az oldalon a főüzenet így szól: „Most még biztonságban élünk – de egy rossz választás, és bevándorlóország leszünk!” A Keleti az elmúlt hetekben felújítás miatt volt zárva, mostanra indult újra a forgalom – a „díszkivilágított” homlokzat így rögtön kampányfelület is lett. Ki és mit mond? A fényfestésről több kormánypárti médium és az Alapjogokért Központ is közzétett felvételeket a közösségi médiában. A kampányoldal saját narratívája szerint „egy rossz választás… és bevándorlóország leszünk”. Kritikus oldalról a sajtó kiemelte: a városháza nem adott engedélyt ilyen vetítésre a műemléki homlokzatra; a felvételek alapján a „müezzin-hang” és a mecsettorony-grafika erős érzelmi hatásra célzott, miközben a vetítés nyílt pártpolitikai kampányüzenetet hordozott. Facebook-vélemények – pro és kontra Pro válogatás: * „Most még harangszó – de csak egy rossz választás, és brüsszeli hangokra ébredhetünk…” – Alapjogokért Központ (nyilvános FB-videó). * „Csak egy rossz választás, és bevándorlóország leszünk.” – a kampányt összefogó honlap üzenete, amelyet a szervezők több FB-posztban is visszhangoztak. Kontra vagy kritikus motívumok a nyilvános FB-beszélgetésekben és megosztásoknál: * „Ez közpénzből fizetett politikai propaganda, műemlék-homlokzaton.” – több megosztás alatt visszatérő érv, gyakran az engedély hiányát emlegetve. * „A mecset és a müezzin démonizálása vallási közösséget bélyegez meg.” – ellenvélemények a vizuális/akusztikai eszközök miatt (a médiabeszámolókban is kiemelt motívum). Fotó: Szánthó Miklós Facebook Miért pont most? A vetítés üzenete illeszkedik a kormánypárti kommunikáció aktuális kampányába: a „rossz választás” toposza és a „migrációs paktum” elleni retorika az Alapjogokért Központ, kormánypárti politikusok és médiumok posztjaiban is fut. Jog és ízlés határán Közterület-használati engedély nélkül, műemléken kampányüzenetet vetíteni nem csupán ízlésbeli vitát szülhet – eljárási kérdés is. A főváros szerint nem kértek engedélyt; a rendőrségnek és a MÁV-nak is feltették a sajtóorgánumok a kérdéseket: ki fizette-engedélyezte a projektet. Mi marad a nézőben? A fényfestés egyszerre használ nosztalgikus (harangszó) és fenyegető (mecset, müezzin, zavargásképek) motívumokat – ez a klasszikus negatív kampány logikája: erős érzelmi inger, egyszerű cselekvési javaslat. A közösségi médiás reakciók pedig jól mutatják: működik, mert beszélünk róla – csak épp nem ugyanazt látjuk benne. SzóMia – Nyitókép: YouTube ScreenShot

Nyár, por, sörhab és zene. Aztán egy mondat, ami mindent felülír: Mocskos Fidesz! A fesztiválok szabadsága mostanra nem csak a zenéről szól, hanem arról is, hogy a tömeg mit mer kimondani. A fesztiválok színpadai előtt egyre gyakrabban tör fel a tömegből a kórus: Mocskos Fidesz! Nincs forgatókönyv, nincs vezényszó – csak a közös életérzés, ami lassan megállíthatatlannak tűnik. Az elmúlt egy-két évben szinte minden nagyobb nyári fesztiválon előfordult ez a jelenet. Balaton Sound, Volt, Fishing, kisebb városi rendezvények – ha a tömeg egyszer elkapja a fonalat, nincs az a hangerő, ami elnyomná. Nem koreográfia, hanem kitörés Nem a zenekarok vezénylik, legalábbis a legtöbbször nem. Van, hogy a frontember odaszúr valamit, vagy egy dal szövege adja a szikrát, de onnantól a közönség magától viszi tovább. Egy koncertlátogató srác mondta a Szigeten: – „Itt nincs megmondva, mit skandáljunk. Egyszerűen kijön belőlünk, mert máshol nem hallgatnak meg minket.” MCSKS FDSZ Tusványos után Sopronig Az idei nyár egyik legnagyobb visszhangú esete a Punnany Massif-hoz kötődik. Tusványoson Felcser Máté népszabadságos pólóban, a háttérben áthúzott pártlogókkal játszotta el az egyik dalt. A közönség tombolt, a közösségi médiában terjedtek a felvételek – majd pár nappal később a Soproni Sörnapok szervezői felbontották a velük kötött szerződést. Hivatalosan „koncepcióváltás” történt, a zenekar rajongói viszont pontosan tudták, ez miért történhetett. A fesztivál szabadsága Nem kell szociológus ahhoz, hogy értsük, miért terjed ez a skandálás. A fesztiválon az ember kiszakad a hétköznapokból, elengedi magát, és ha ott van a feszültség, egyszerűen kirobban. A „Mocskos Fidesz” sokaknak nem politikai állásfoglalás, hanem levezetés – de attól még üzenet. Fotó: Telex/Hevesi-Szabó Lujza A szervezők óvatosak A jelenség viszont kellemetlen a politikai, nagy céges szponzorokkal rendelkező fesztiváloknak. Van, ahol már szóltak a zenekaroknak, hogy „inkább ne hergeljék” a közönséget. A legtöbben nem vállalják a nyílt konfrontációt, mások viszont úgy gondolják: ha a közönség akar skandálni, hadd skandáljon. SzóMia – Nyitókép: ÍgyÉlünk grafika – AI

A magyar kormány családpolitikája évek óta a „nagycsaládos modell” köré épül. Az üzenet világos: minél több a gyerek, annál több a támogatás. Aki viszont „csak” egy gyereket vállalt, főként, ha negyven feletti anyáról van szó, könnyen megtapasztalja, hogy számára a rendszer nem kínál kapaszkodót. Pedig a gyerek itt van, fel kell nevelni, iskoláztatni kell, ételt kell tenni az asztalra – a kormányzati kommunikációban azonban ezek az anyák mintha nem is léteznének. Az „egygyerekes bűnösök” stigmája A családvédelmi retorika szerint az igazi anya három, négy, vagy még több gyereket szül. Az egygyerekes nőkről legfeljebb lesajnáló hangsúllyal esik szó: „miért állt meg egy után?” A valóság persze sokkal bonyolultabb. Betegség, meddőségi problémák, válás, anyagi helyzet vagy egyszerűen az életkörülményei miatt sok nőnek nem adatik meg, hogy több gyereket vállaljon. Ám az állami politika alig hagy teret ennek az élethelyzetnek. Az egygyerekes család kevesebb adókedvezményt kap, kevesebb támogatást ér el a CSOK-ban, és a lakhatási vagy oktatási támogatásokban is hátrányban van. Ha pedig az anya 40 év feletti, a rendszer végképp leírja: már nem számít célcsoportnak. Mintha az ő gyereke nem lenne ugyanolyan értékes, mint a háromgyerekes családoké. Negyven felett: a rendszer szemében „lezárt ügy” Egy negyven feletti anya gyakran még kisiskolást nevel, miközben próbál talpon maradni a munka világában. Azonban a kormányzati intézkedések már nem számolnak vele. A családi otthonteremtési kedvezmény felső korhatárhoz kötött, a támogatások és ösztönzők többsége a fiatal, többgyerekes házaspárokat célozza. A társadalom így azt üzeni: „túl későn szültél, már nem férsz bele a modellbe.” Pedig egy tizenéves gyereket nevelni 45 évesen éppolyan kihívás, mint 25 évesen. A különbség csak annyi, hogy ekkorra már sok nőnek kifáradt a munkaerőpiaci tartaléka, és sokszor egyedül kell helytállnia. Ötven felett: a munkaadók radarján kívül Hatalmas probléma, hogy a munkaerőpiacon az 50 feletti nők szinte láthatatlanok. A statisztikák szerint ebben a korosztályban drámaian csökken a foglalkoztatottság: a munkaadók nem szívesen alkalmaznak középkorú nőket. Miért is? Időzsonglőrök vagyunk, és terhelhető projektmenedzserek. Az indokok ismerősek: „nem elég rugalmas”, „nem ért a digitális technológiához”, „hamarosan nyugdíjba megy.” Ezek a sztereotípiák azonban sokszor nem igazak. Rengeteg ötvenes nő naprakész tudással, felelősségtudattal és munkabírással rendelkezik, mégis a fiatalabb munkaerőt részesítik előnyben – sokszor kevesebb tapasztalattal is. A probléma így kettős: a kormány nagycsaládos retorikája kizárja az egygyerekes anyákat, a munkaadók pedig az ötven feletti nőket. Ez az a csoport, amelynek egyszerre kell helytállnia a családban és a munka világában, de minden oldalról falakba ütközik. Illusztráció – ÍgyÉlünk grafika – AI A társadalmi következmények Ez nem csak egyéni tragédiák sorozata, hanem teljes társadalmi probléma. Az egygyerekes anyák gyakran sodródnak a létbizonytalanságba: kevesebb a támogatás, az árak az egekben, miközben a munkahelyi lehetőségek beszűkülnek, az anyagi megbecsülés a padlón. Országos probléma, hogy ezek a nők kiszorulnak a munkaerőpiacról, alacsonyabb jövedelmű munkákat kénytelenek elvállalni, vagy részmunkaidőben vegetálnak. Ez a helyzet pedig nemcsak őket, hanem a gyerekeiket is hátrányba hozza: kevesebb jut oktatásra, kevesebb jut a jövő megalapozására. A politika felelőssége A Fidesz évek óta hirdeti: „családbarát kormány vagyunk.” De vajon családbarát-e az a politika, amely figyelmen kívül hagyja az egygyerekes anyák tízezreit? Lehet-e családbarátnak nevezni azt a rendszert, amelyben egy 45 éves anya gyereke kevesebbet ér, mint a szomszédé, mert ott három született? És mi a helyzet az ötven feletti nőkkel? A kormány gyakran beszél a munkaerőpiaci hiányról, a gazdaság pörgéséről, de vajon miért nem védi meg azokat, akik évtizedek óta dolgoznak, adót fizetnek, és most is szeretnének aktívak maradni? Mi lehetne a megoldás? Egy valóban igazságos családpolitikának nem a gyerekek számát kellene előtérbe helyeznie, hanem azt, hogy minden gyerek ugyanolyan érték. Az egygyerekes anya gyereke is jövőbeli adófizető, orvos, tanár vagy mérnök lehet – ugyanúgy, mint a nagycsaládosok gyermekei. A munkaerőpiacon pedig szemléletváltásra volna szükség. Az 50 feletti nőket nem teherként, hanem erőforrásként kellene látni. Szakmai tapasztalatuk, lojalitásuk, élettapasztalatuk pótolhatatlan érték. A digitalizációra való hivatkozás nem kifogás: tanulni, fejlődni ebben a korban is lehet – sokszor gyorsabban, mint gondolnánk. Illusztráció – ÍgyÉlünk grafika – AI Láthatatlanok helyett láthatóak A Fidesz politikája és a munkaadók gyakorlata együtt azt üzeni: „ha egy gyereket szültél, nem számítasz. Ha 50 fölött vagy, nem létezel.” Ez azonban nemcsak igazságtalan, hanem rövidlátó is. Egy társadalom nem engedheti meg magának, hogy anyák és nők tízezreit taszítsa láthatatlanságba. Az igazi családbarát politika ott kezdődik, ahol minden gyerek számít – és minden nőnek van helye a munka világában, életkorától függetlenül. SzóMia – Vezetőkép: ÍgyÉlünk grafika – AI

A kultúra látszólag mindenkié. Színházba, kiállításra, koncertre bárki elmehet – ha meg tudja fizetni a jegyet, és ha egyáltalán van olyan program, ami megszólítja. Csakhogy Magyarországon a kulturális térkép egyre inkább kettészakad: vannak a bőkezűen támogatott, díszes állami rendezvények, és vannak a saját erőből, civil adományokból vegetáló független kezdeményezések. A kettő között pedig egyre nagyobb szakadék tátong. Pénz, ami „jó helyre” megy A trend egyértelmű a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), és más állami források elosztásában: a nyertes pályázók között feltűnően nagy arányban szerepelnek kormányközeli intézmények, produkciók és rendezvénysorozatok. A legutóbbi pályázati körben például egy vidéki, állami fenntartású színház több tízmilliós támogatást kapott egy kéthetes fesztiválra – miközben egy független társulat, amely tavaly több szakmai díjat nyert, egyetlen fillért sem. Fotó: nka.hu Az indoklás hivatalosan szakmai szempontokat említ, de a háttérben sokan politikai lojalitást emlegetnek. Nyilván. „Nem az a baj, hogy nincs pénz – az a baj, hogy hova megy” Ezt már K. Ágnes, egy budapesti független színház vezetője mondja, akivel a próbatermük melletti kávézóban beszélgettünk. Az ő társulatuk tavaly még tudott játszani vidéki művelődési házakban is, idén viszont több helyszíntől kaptak visszautasítást, hogy „nincs rá keret”. A mi előadásaink kritikusak, de nem pártpolitikaiak. Mégis, amikor pályázunk, a válasz legtöbbször az, hogy nem nyertünk. Közben látom, hogy ugyanazok az intézmények évről évre viszik a tízmilliókat – és nem feltétlenül jobb szakmai munkáért. Kontraszt a színpadon A különbséget akkor érzi meg igazán az ember, ha egymás után lát két programot. Egyik héten a főváros szívében: állami fesztivál, hatalmas LED-fal, tűzijáték, műsorvezető a köztévéről. Ingyenes a belépés, a nézőtér tele van zászlókkal. Másik héten egy belvárosi pincében: civil szervezésű színházi est, három reflektor világítja meg a színészeket, a nézők saját széket hoznak. A belépődíj egy jelképes támogatói összeg – de sokan így sem engedhetik meg maguknak. A budapesti független színházak támogatására szánt források mennyisége 2023-ban a felére csökkent. – Fotó: HVG A fotósorozatokon is jól látszik: a „nagy költségvetésű” rendezvény képei teli vannak csillogással, szponzori logókkal, VIP-sorral. A „civil” esemény képein viszont a közelség, az intimitás, a személyes találkozások dominálnak. Kinek a kultúrája? A kérdés nem költői. Amíg az állami források ilyen arányban a „baráti” intézményeknél landolnak, addig a kultúra nyilvános tere is szűkül. A néző nem biztos, hogy ezt tudatosan érzi – de azt igen, hogy kevesebb a választék, egyre homogénebb a kínálat. Ahogy K. Ágnes fogalmazott: – „A kultúra nem akkor lesz mindenkié, ha ingyen van. Hanem akkor, ha minden hang megszólalhat benne.” SzóMia – Nyitókép: ÍgyÉlünk grafika – AI

Magyarországon a nyugdíjas kor sokak számára nem a pihenés, hanem a túlélés időszaka. Több százezer ember él magányosan, betegségektől szenvedve és/vagy rendkívüli szegénységben. Bár ez a generáció magával hozta a spórolás, a takarékosság művészetét, az elmúlt évek gazdasági helyzete mélyen érinti a nyugdíjasok életét is. Egy 2025 januárjában – a KSH által megjelentetett statisztikai adat szerint – 2.413.071 nyugdíjas élt Magyarországon. Ebben szerepelnek az életkoron alapuló elszámolásban részesülők, a megváltozott munkaképességűek, az özvegyi nyugdíjban és az árvaellátásban részesülők is. Ezek közül a megváltozott munkaképességűeknek járó ellátásban részesülők száma 239.245. Sok család költözik külföldre, így magukra maradnak a szülők, nagyszülők. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint a 2023-as évben közel 36 ezer magyar állampolgár költözött külföldre, a legtöbben Ausztriába Forrás: Központi Statisztikai Hivatal – Grafika: HáziPatika.com A nyugdíjasok elmagányosodása és a társadalmi támogatórendszer hiányosságai még inkább láthatóvá váltak. Gyakori, hogy a kisnyugdíjas kénytelen tovább dolgozni, hogy fedezni tudja az alapvető szükségleteit. Akinek sikerül egy idősek otthonába beköltözni, talán nagyobb biztonságban lehet, de ezek az intézmények sem biztosítanak egyenlő esélyeket. Akik nagyobb vagyonnal tudnak fizetni, jobb ellátást kapnak. Akik kevés vagyonnal tudnak beszállni, szerényebb ellátást kaphatnak – ha bejutnak egyátalán. Az idősek otthona árakat számos tényező befolyásolja. Elsőként a fenntartó típusa számít: az állami és egyházi intézmények általában olcsóbbak, míg a magán otthonok magasabb árakkal dolgoznak. Lényeges szempont a szoba típusa is – a többágyas elhelyezés kedvezőbb árú, míg az egyágyas szobák és apartmanok jelentősen drágábbak lehetnek. „Az idősek otthonaiban tapasztalható árak jelentős eltéréseket mutatnak a szolgáltatások színvonala, az elhelyezés típusa és a fenntartó intézmény jellege alapján. A napi térítési díjak általában 8 000 és 17 000 forint között mozognak, de egyes prémium kategóriás, külön apartmanos elhelyezést kínáló intézmények 20 000 forint feletti napidíjat is felszámolhatnak. Emellett sok helyen jelentős egyszeri belépési hozzájárulással is számolni kell, amely a lakrészek komfortfokozatától függően 1,5 milliótól akár 8 millió forintig terjedhet.” – írta meg a Pénzcentrum A telki Hold Otthon egyik lakója – Fotó: Bielik István A digitális világ szintén megosztó a nyugdíjasok között. Vannak, akik megtanulják az internetet használni, így legalább kapcsolatban maradhatnak a külföldön élő szeretteikkel, ismerőseikkel. A legtöbb nyugdíjas azonban elérhetetlennek tartja a modern technikát, vagy nem tudja, nem akarja már megtanulni, sőt nem tudja megfizetni. Sokaknak bankszámlájuk sincs, ügyfélkapun keresztül sem tudnak intézkedni, csupán a jól megszokott „sárga csekk”-et várják, és persze a postást a nyugdíjjal, amit kis borítékokba, vagy zacskókba szortíroznak, fillérre kiszámolva, mely kiadások a prioritások. Ha váratlan kiadás keletkezik, esélytelen finanszírozniuk. Leginkább az ételről, és a gyógyszerek kiváltásáról mondanak le ilyenkor. Mi lehet a megoldás, az egy növekvő számú nyugdíjasok támogatására? A legfontosabb az, hogy a megalázóan alacsony nyugdíjak összege emelkedjen, hiszen akármilyen jól megtanulta valaha a spórolás művészetét az idős ember, a kevésből nem lehet félretenni. A nagyon keveset nem lehet beosztani. Az irreálisan magas élelmiszer-, gyógyszer- és rezsi-költségek ellehetetlenítik a megélhetést. Minden más csak luxus, akár egy utazás, egy kulturális élmény, színház, közösségi program. A magyar nyugdíjasok helyzete nem csupán egyéni problémákat vet föl, hanem társadalmi kérdés is: a közösség, az állami támogatások és a családi kapcsolatok hiánya sokakat kiszorít a teljes értékű élet lehetőségeiből. Felismerni ezt a valóságot, cselekedni ellene – mindannyiunk felelőssége. Menyhárt Tamara – Nyitókép: ÍgyÉlünk grafika – AI

Van egy hallgatólagos szabály a mai magyar kulturális életben: nem mindenki fér bele a reflektorfénybe. Nem azért, mert nincs tehetsége, vagy mert nem szeretné a közönség – hanem mert valahol, valakiknek kényelmetlen, amit képvisel. Nincs erről hivatalos dokumentum, nem jön róla sajtóközlemény. Mégis, ha valaki nyitott szemmel jár a színházakban, koncerttermekben, könyvesboltokban, pontosan látja: vannak alkotók és intézmények, akik egyszerűen eltűnnek a hivatalos térből, a támogatási rendszerből, a feketelista áldozatai. Írók, akiket nem idéznek Parti Nagy Lajos, Spiró György, Závada Pál – három olyan író, akiknek a művei kikerülhetetlenek, ha a kortárs magyar irodalomról beszélünk. Mégis, az állami kiadók listáján ritkán találjuk meg őket. Egy független könyvesbolt tulajdonosa meséli: Amikor bejönnek hozzám egyes iskolákból, a gyerekek közül sokan még csak nem is hallottak ezekről a szerzőkről. A tankönyvekben minimálisan szerepelnek, a hivatalos könyvlistákon pedig nemigen találni őket. Závada Pál, Parti Nagy Lajos, Spiró György és Esterházy Péter. – Fotó: Cultura.hu / MTI Színház, ami túl sokat mond A Katona József Színház, Átrium vagy az Örkény Színház nemegyszer került célkeresztbe, amikor egy-egy előadásuk nyíltan reflektált a politikai helyzetre. Nem tiltotta be őket senki, de a támogatások összege látványosan csökkent. Film, ami nem fér bele Fliegauf Benedek és Enyedi Ildikó filmjei többször nyertek nemzetközi díjakat, ennek ellenére a Magyar Nemzeti Filmalap – új nevén Filmintézet – támogatási listáján ritkán találkozni a nevükkel. Egy volt filmes pályázati munkatárs szerint: Egyszerű a logika: aki nem illeszkedik a hivatalos narratívába, az vagy nem kap pénzt, vagy várhat évekig. Zenészek, akik nem állnak be a sorba Krúbi vagy a Punnany Massif koncertjein nem ritka, hogy a közönség együtt skandálja a rendszerkritikus sorokat. Ennek viszont ára van: kevesebb állami fesztivál-meghívás, és több „elfelejtett” fellépési lehetőség. Punnany Massif: Tusványostól Sopronig Júliusban a Punnany Massif elképesztően látványos előadást tartott Tusványoson: Felcser Máté népszabadságos pólóban állt a színpadon, miközben áthúzott pártlogók – köztük KDNP, Jobbik, Párbeszéd – jelentek meg a háttérvetítőn, és egy kifejezetten kormánykritikus dal is elhangzott. A zenekar menedzsere, Narday Álmos, így fogalmazott: „reflektálnunk kell arra, ami történik Magyarországon”, és szerették volna „egy picit meghackelni” a fesztivált. „A politika van mi értünk, nem mi vagyunk a politikáért” írja a Punnany Massif tusványosi koncertjükön. – Fotó: 444 / Kristóf Balázs Egy héten belül azonban jött a hideg zuhany: a Soproni Sörnapokra kötött fellépésüket – amelyre már leszerződtek – július 29-én felbontották. A hivatalos indoklás szerint a rendezvény „koncepciója átalakul”, de Sopron polgármesterének nyilatkozatával ellentétben sokan arra gyanakszanak, nem ez az igazi ok. A döntéshozó a Fidesz-KDNP-s polgármester, Farkas Ciprián volt, aki állítólag attól tartott, hogy „a tusványosihoz hasonló balhé” alakulhat ki. Nem az első eset – Pottyondy Edina esete is beszédes Tavaly Pottyondy Edina stand-up előadását sem engedték megtartani a város önkormányzati intézményeiben. A humorista élesen fogalmazott: „Sopron városában … soha, semmikor … nincs időpont Pottyondy Edina számára” – majd hozzátette, hogy ennek semmilyen szakmai indoka nincs. Mit mutat ez? A „kulturális feketelista” papíron nem létezik, de élő valóság: akik kritikát mernek megfogalmazni, azok lassan, de biztosan kiszorulhatnak a közösségi terekből. Aki figyeli, melyik művész hol szerepelhet, ki kap támogatást és ki nem, annak lassan kirajzolódik a kép: Magyarországon ma a kultúra tere nem egy szabad piac, hanem politikával sűrűn átszőtt világ. És amíg erről csak suttogva lehet beszélni, addig a „feketelista” csak bővülni fog – akár leírják valahol, akár nem. SzóMia – Nyitókép: ÍgyÉlünk – AI grafika

A KIX nem egy egyszerű dokumentumfilm – egy kaland, ami magával visz egy közös utazásra a társadalmi marginálisok világába, feltérképezi a valóságot a kamerával, majd a reflektorfényben sokkal nagyobb horderejű témákról gondolkodtat el: közösségről, kultúráról, és a magyar (“szisztematikusan lerohasztott”) közös terek felelősségéről. Révész Bálint és Mikulán Dávid tizenkét éven át követték Sanyi történetét, miközben a rendező a díjátadón nem átallott a hatalomnak is visszaszólni – és jól tette. Testközelből – Sanyi arca: a fájdalom és remény között A KIX igazi ereje abban rejlik, hogy nem unalmasan, általánosságokban mutatja be szereplőit, hanem egy gyerek történetén keresztül tárja fel a budapesti periférián élők életét. Sanyi, a film főszereplője nyolcévesen kerül a kamera elé, hajtja a szabadságvágy, ő a féktelen skateboard-celebritás. Dávid kézikamerája mögött Sanyi lázad, randalírozik, bohóckodik. Csakhogy a kezdeti életöröm elkezd korrodálódni –szegénység, apahiány, felelősség, család, múlt… aztán tizennégy-tizenöt évesen az utca helyett az elkövetett kis bűnök súlya nehezedik rá – és fonódik egybe egy tragikus fordulatba. „Idegtépő hely a játszótér” – mondja Sanyi, miközben a kamera körülötte és a barátai körül forog, durván fel-alá gurulva a hinták és a forgalom körül. „Sok a seggfej… a való életre edzünk.” A való életben néha beleesik az ember a kutyapiszokba gördeszkázás közben, ami aztán szétkenődik a farmerján – ez túl sok a kemény kissrácnak, aki sírva fakad, emlékeztetve minket, hogy végül is csak egy gyerek, minden hencegése ellenére. De hamarosan újra magára ölti a páncélját: „Kemény vagyok. Nem érdekel, ha csavargónak vagy iszákosnak tartanak” – állítja. Ez egy törékeny keménység, és bár még csak nyolcéves, tudod, hogy az élet le fogja őrölni ezt a sérült gyermeket. Révész Bálint és Mikulán Dávid a Movies That Matter Fesztivál egyik versenykategóriájában két díjat is elnyert. – Fotó: KIX Facebook A kamera mindenütt ott van: a pincében, a zsúfolt lakószobában, a postaládáknál, az iskolaudvar sarkában. A dokumentumfilm intim közelségben dolgozik – néhol túl közeli, fájdalmasan zavarba ejtő. Nem konstrukció, nem művészieskedés: Sanyi él, nő, hibázik, bűntudata van. Ez nem moralizálás. Ez az élet. Társadalmi tükör – a „széles rétegek” kilátástalansága A film nem csak lelkileg megterhelő, hanem politikailag is sűrű. A társadalom perifériájára helyezett gyerek nem misztikum: példája annak, hogy a jólétben élők jelentős része nem látja, hogy lakhatási szegénység van itthon, és hogy a társadalmi mobilitás – felemelkedés – nem csupán nehezített, hanem egyenesen elérhetetlen sokak számára. Révész Bálint díjátadó beszéde kézenfekvő leirata a film mondanivalójának: A jólétben élő társadalom – mi – nagy része nem látja, hogy széles rétegeknek nincs esélye a boldogulásra. Mennyien élnek lakhatási szegénységben, vagy hogy mennyire lehetetlen szintet lépni a ranglétrán. A „Sanyik” lefelé tartó spiráljának elkerülhetetlensége végig lehangoló téma. Amikor felgyújt egy matracot egy diákszálló előtt, ami egy négygyermekes apa halálához vezet, egyértelművé válik, hogy a felnőtt felügyelet (a filmesek alkalmi társaságán kívül) nélküli felnövés kudarcra ítélte. Jelenet a KIX c. filmből. – Forrás: Cirko Film A film – ez a 12 éven át kezelt, élő történet – így válik társadalmi pillantássá, fénnyel és csönddel megvilágítva mindazt, amit sokaknak tudatosítani kellene. Közös terek, közös jövők – beszéd a fesztivál központjában És itt jön a csavar. A Magyar Mozgókép Fesztivál díjátadója nem ellenzéki magazinban, nem underground fesztiválon zajlott, hanem a Nemzeti Filmintézet által szervezett rendezvényen – ahol a hatalom formálisan jelen van. Ott, ahol elvárják a hálás bólogatást, egy csendes köszönőszöveget, üdvözlést, ám ezzel a filmmel bekerült a rendszer kritikája is. Révész szavai becsempésztek a terembe egy kérdést: mit építünk, ha a kultúra tereit – az iskolákat, mozikat, könyvtárakat – szisztematikusan romba döntjük? Mi történik, ha nem adjuk meg az intellektuális muníciót, a fórumot, a perspektívát? A beszéd folytatása: Sajnos… szisztematikusan lerohasztják a gondolkodás közös tereit… filmgyártást, -forgalmazást, televíziót és mozit is. És ott a váratlan felhívás: teljesítményalapú, mérhető rendszerre van szükség – ne a rendszerhez való lojalitás, hanem az érték, kritika, nézőszám, és a nemzetközi elismerés legyen a meghatározó. Kritikus hangok – a film potenciális csapdái Nem mindenki látja egyértelműen a KIX értékét. Az East European Film Bulletin kritikája arra hívja fel a figyelmet, hogy a film utolsó harmada belép egyfajta „introspektív párbeszéd-vezérelt morális drámába”, ami tompíthatja a kezdeti, anarchista energia élét. Hangulatkép a KIX c. filmről. – Fotó: Mikulán Dávid Ez a visszajelzés rávilágít a dilemmára: hol az önreflexió, hol a dokumentumfilm erőteljes ereje? A morális szál néha eltereli a figyelmet arról, ami minden más mögött ott áll: a társadalmi igazságtalanság struktúráiról. “Ahogyan egymással élünk, az a hazánk” Révész beszédének egy kulcsidézete így hangzott: Ahogyan egymással élünk, az a hazánk” – ez a mondat egyszerre zárás és felütés. A KIX – dokumentumfilmként – nem ad válaszokat. A beszéd – a díjátadón – nem kéri a tapsot. Együtt azonban egy olyan mikroközösséget rajzolnak, amelyben a film és az üzenet kettős hálóként feszít bennünket: mit csinálunk a gyerekekkel, mit csinálunk a közösségünkkel? Összegzés A KIX és Révész Bálint beszéde együtt egy társadalmi- és médiapolitikai tükröt tart a jólétben élő középosztály elé. A film egy felnővő fiú története – teljes lényével, hibáival, eséseivel, reményeivel – amely testközelből mutatja a periférián élők küzdelmét. A díjátadó beszéd pedig szakít a konvenciókkal: nem bólogat, nem teljesít, hanem beszél, kritizál, kérdez és remél. Jelenet a KIX c. filmből. – Forrás: Cirko Film A film azt üzeni: ha egyetlen gyerek sem lehet esélytelen abban, hogy „egy csapatba tartozzunk”, akkor a kultúrának is azt kell éreztetnie, hogy ranglétrát mászni nem csak az elit kiváltsága. A filmet kötelezővé tenném az általános iskolákban. SzóMia – Nyitókép: KIX YouTube ScreenShot

Fellépő, törlőkendő, pelenkázó és letölthető WC etikett – van, ahol már nemcsak a burger finom, hanem a mosdóhasználat is élmény. Egy vendéglátóhely megmutatta, hogy nem csak enni jó náluk – gyerekkel is nyugodtan be lehet ugrani, akár csak pisilni: ez a Billog. Itt nemcsak az ételekre figyelnek, hanem arra is, mi történik előtte és utána. Vendégek javaslatai, közösségi visszajelzések és józan ész alapján léptek egy nagyot előre – emberileg. És nem is kellett hozzá sok minden. Hogy mire a gondoltak? – Papír WC-deszka takaró – mert a gyerekpopsi is fontos. – WC-szűkítő – kisgyereknek nagy biztonság. – Fertőtlenítő törlőkendő – ülőke, kilincs, gomb: minden fertőtleníthető, ha szeretnéd. – Fellépő a mosdóhoz – mert nem mindenki 160 centi fölött születik. – Mobil pelenkázó – tisztességes minimum egy kisgyermekes családnak. A Billogban a vendégek véleményét kérték ki az etikett megalkotásához. – Fotó: Billog Facebook Miért volt minderre szükség? Egy friss, vendégekkel készített videóban több mint 100 véleményt gyűjtöttek össze a témában. Ezek voltak a legfontosabb tanulságok: – Apuka bemehet a női WC-be a kislányával, ha nincs jobb alternatíva. – Uniszex vagy akadálymentes WC-k kellenének, de ezekből alig van. – A higiénia kulcsfontosságú – sokan csak emiatt nem mernek vendéglátóhelyen WC-re menni. Ezért növelték a takarítási ciklust, és ingyenesen elérhetővé tették a tisztítóeszközöket, szűkítőt, fellépőt, törlőkendőt. Ezeket nem csak kérni lehet – ott vannak, elérhetők, használhatók. A Billog családbarát-szett – Fotó: Billog Facebook És mit kérnek cserébe? – Használhatod a mosdót, akkor is, ha nem fogyasztasz. – Tartsd tisztán magad után – legyen ez is alap. – Szólj, ha valami elfogyott – azonnal pótolják. A jó vendéglátás nem csak arról szól, mi kerül a tányérra, hanem arról is, hogyan bánnak veled emberként – különösen, ha kisgyerekkel érkezel. Ha egy gyerek nem sír, a szülő nem stresszel, és a vendég mosolyogva tér vissza, akkor valami jó csinálnak. Ha egy hely meg tudja oldani, hogy gyerekkel is nyugodtan, tisztán és biztonságosan lehessen WC-re menni, akkor másnak is menne. Segíts eljuttatni a családbarát WC etikettet minél több helyre! Mert a jó példa ragadós. És ki ne szeretne olyan vendéglátóhelyre járni, ahol végre a vécé is baráti? SzóMia – Nyitókép: Billog Facebook – ÍgyÉlünk grafika

„Sztorit is adunk a burgerhez” – Interjú Szilágyi Lászlóval, a Billog marketingesével, egyik tulajdonosával, alapítótagjával. MentőBurger, PrideBurger, PalyaBurger – a Billog nem csak főz, állást is foglal. Miközben mások rettegnek a megosztó témáktól, ők egy-egy jól megsütött hamburgerrel fejezik ki a szolidaritásukat tanárokkal, rendőrökkel, menekültekkel vagy épp melegekkel szemben. A Billog nem politikai szereplő, mégis nagyon is közéleti. Interjúnkban szó esik trollkodásról, határátlépésről, étellel való segítségnyújtásról és arról is, miért nem baj, ha a sör is meleg. Kiállunk Laponyi Zsolt rendőr őrmester mellett, aki igazi hétköznapi hősként képviselte eddig is a rendőrséget és szeretett hivatását. – Fotó: Billog Facebook ÍgyÉlünk: Jelen állás szerint Ti vagytok a budapesti burger-szféra „trollmesterei”. Honnan jönnek ezek az ötletek? Mennyire spontán, és mennyire tudatos ez a gerilla attitűd? Szilágyi László. : Megtisztelő a trollmester megnevezés, de azért mi küzdünk még a burgermester címért is! Igazából nem trollkodni akarunk, inkább egy görbe tükröt mutatni a magunk módján, sok cheddarsajttal, billogszósszal. Eleinte nem volt ennyire tudatos ez az online marketingtevékenységünk, csak segíteni akartunk. Még 2021-ben volt az első ilyen ügy, amikor feljelentették a mentősöket, akik megálltak útközben burgerezni egyet. Ekkor hoztuk létre a MentőBurgert, amivel kiálltunk a mentősök mellett. Azóta ők soron kívül, extra kedvezménnyel, ingyen kávéval tudnak étkezni a billogban. Ennek nagyon jó társadalmi reflekciója volt és azóta, ha valakit bántanak jön a burger és a Billog segít. Alapvetően ez egy társadalmi szerepvállalás a részünkről, ami itthon tényleg szokatlan egy kis burgerezőtől, eddig ez a nagy cégek PR tevékenységében jelent meg néha. Ezzel párhuzamosan a social mediában azt vettük észre, hogy elszabadult a pokol és rengeteg gyűlölet, gonoszság van az emberek kommunikációjában. Lehet, hogy éhesek? Olyankor az ember ingerültebb. 😊 Az éttermeinkben csillapítjuk az éhséget, az online térben meg az empátia, és a humor segítségével igyekszünk egy ilyen szociális étvágyat is csillapítani. ÍgyÉlünk: Volt olyan posztotok, ami előtt ti is azt gondoltátok: „na jó, ez most kicsit durva lesz”? Hol húzzátok meg a határt a humor és a provokáció között? SZL. : Van néhány szabályom, amire figyelek, ezek a saját határvonalaim. Nem viccelődök például a halállal. Sőt, ha valaki kommentben más halálát kívánja, teljesen mindegy ki az illető, azt a kommentet azonnal törlöm. Mármint mindegy, hogy akinek a halálát kívánják az ki csoda, akkor is törlöm a kommentet, ha a „halálraítélt” egyébként nem szimpatikus! Igyekszem nem bántani senkit, bár az iróniával ez azért vékony jég, de direktben mégsem támadunk, elsősorban védeni és segíteni szeretnénk. Ami talán félreérthető és lehet nem vagyok elég ügyes benne, de igyekszem a pártpolitikát is elkerülni. Ritkán ajánlok burgert politikusoknak, nem állunk ki direktben pártok mellett vagy velük szemben. Bár éppen a héten Karácsony Gergely főpolgármester volt a vendégünk, de nem is tudom hirtelen Ő melyik párt színeiben van, nem ez a fontos. Viszont a legtöbb közéleti kérdés, amiben a magunk módján állást foglalunk, a politikai szereplőket is érdekli és ők is hozzányúlnak a témához. Nem véletlen, hogy vannak tüntetések, ahol kifejezetten kérik a szervezők, hogy pártpolitikai táblák, szimbólumok ne jelenjenek meg. Én is erre törekszem, mert nem egy párt mellet vagy ellen akarunk „burgert sütni”, hanem ügyek mellett kiállni. Ez egy nehéz egyensúly, amire figyelek, de a tartalmaink azért elsősorban áthallásosak, nem direktek, így igazából az olvasó dönti el, hogy mennyire éli meg az adott posztunkat kritikusnak. „Jutalomburgert adunk a becsületes megtalálónak! Az éj leple alatt elveszett egy MiG-29-es vadászgép lokátoralkatrész, az N019 RADAR.” – Fotó: Billog Facebook ÍgyÉlünk: A politikai utalásoknál mennyire cél, hogy véleményt is formáljatok, vagy inkább csak rácsatlakoztok az aktuális hangulatra? SZL. : Nem politikai utalásokat teszünk, hanem közéleti, társadalmi kérdésekben foglalunk állást és meghívunk valakit egy burgerre, ha kiállunk mellette. Ezek az emberek jellemzően nem politikai szereplők, hanem olyan civilek, akiket sokszor a hatalom vesz célpontjába, saját politikai céljai érdekében. Így született például a PalyaBurger, az első kirúgott tanár, Palya tanár úr elbocsájtása után. De mi itt a pedagógus, az ember mellett álltunk ki, mert megszégyenítették és mi felé jeleztük szolidaritásunkat, olyan módon, ahogy mi tudtuk ezt kifejezni, meghívtuk egy burgerre. „a MÁV-val érkező vendégeink miatt a billog burger bar meghosszabbította nyitvatartását!” – Fotó: Billog Facebook ÍgyÉlünk: Tapasztaltatok már olyan visszajelzést, hogy „ez most betalált, de lehet, hogy túl messzire mentetek”? Vagy épp ellenkezőleg: volt, hogy meglepően pozitívan reagált a közönség egy merész húzásra? SZL. : Igen, szinte minden alkalommal… Most aktuálisan a Pride melletti kiállásunk egy ilyen téma volt. Még Billogon belül is okozott azért egy kis bizonytalanságot. Nem az, hogy kiállunk-e a Pride mellett, abban egyetértettünk, de az, hogy kitelepülünk és vállaljuk a kockázatát a büntetésnek vagy egyéb retorziónak az azért benne volt, sőt talán még mindig benne van a pakliban. De végül kimentünk és nagyon büszke is vagyok rá, hogy az egyetlen foodtruck, az egyetlen vendéglátóegység mi voltunk, mások nem mertek eljönni. Pedig korábban nagy multik hangosan hirdették a szolidaritásukat, nagy reklámkampányokban, hogy kiállnak az egyenlőség mellett. Aztán amint a politika, a hatalom beleszólt, már nem merték felvállalni. Na, akkor gurult be a Billog foodtruck a képbe, ha senki nem mer kiállni, akkor megcsináljuk a PrideBurgert! A Billog senkit nem hagyott éhesen és behirdettük, a „még a sör is meleg lesz” kampányunkat! Összességében ez a kampányunk rengeteg szeretetet és boldogságot okozott, de olyan durva melegellenes lobbihadjárat indult el a kormányzat részéről, amit mi máig nem is értünk, hogy mi szükség volt rá. Biztos volt pár olyan vendégünk, akire hatást gyakoroltak és mindenki ellenség lett, nem csak a melegek, de azok is, akik megvédik őket. Ezt nagyon sajnáljuk, mert szerintünk senkit nem kellene bántani és kirekeszteni. ÍgyÉlünk: Szerinted miért működik ennyire a Billog stílusa? A burger önmagában már nem adja el magát, hogy ma már sztorit is kell enni/adni hozzá? SZL. : Marketingesként fontosnak tartom a sztorit, az érzést, amit egy termék, szolgáltatás képvisel. Ez különösen fontos az online térben. Az éttermeinkben csak nagyon óvatosan jellennek meg ezek az üzeneteink, ott az ételekre helyezzük a hangsúlyt. A social media más terep, nem akarunk mindennap egy burger fotóval egy lenni a sokszáz burgeres poszt közül, mi a társadalmi kiállásunkkal fűszerezzük a posztjainkat. Egyelőre ezzel elég jól tudjuk magunkat pozícionálni, de ez nem egy könnyű terep és bizony rejt magában kockázatot. Valaki egyszer azt mondta, legyetek bátorak! Mi ehhez tartjuk magunkat. Fiat 500 nyereményjáték-paródia Billog módra – Fotó: Billog Facebook ÍgyÉlünk: Melyik volt az a poszt vagy kampány, ami után robbantak a social media felületeitek? Mesélsz róla? SZL. : A Palya tanárúrról elnevezett burger nagyon népszerű volt, főleg miután valaki feljelentett a fogyasztóvédelem oldalán, hogy ő miért nem kap ingyen burgert, miért csak a kirúgott tanárok. Emlékszem aznap 3x voltunk az index címlapján és a legismertebb reggeli rádióműsorokban is rólunk beszéltek. Ami még kiugró sajtónyilvánosságot kapott az akkor volt, amikor kitört az Ukrán-Orosz háború, amit akkor csak katonai hadműveletnek hívott az orosz és az magyar kormány, akkor a billog foodtruckkal mi elindultunk az ukrán határra ingyen ételt osztani a menekülteknek. Bár nem akartuk ezt nagy dobra verni, mégis nagy visszhangja lett. Persze van sok viccesebb posztunk, ami napi közéleti helyzetekre reagál és nagyon durva megtekintéseket is képes organikusan elérni, de ez csak játék. Nekünk az a fontos, ahol tényleg segíteni tudunk. Nagyon büszke vagyok például a Laponyi Burgerre, ahol a rendőr őrmester mellett álltunk ki, amikor jogtalanul keverték pártpolitikai reklámba az arcát. Amikor kérte az illetékes államtitkártól az arcképe törlését, még őt vonták felelősségre és elzárták a közszerepléstől. Ezek után a Jövő Hősei programban több mint 1 millió forintot gyűjtöttünk össze közösen a vendégeinkkel és vettünk belőle játékokat az óvodának, ahova nem engedték el bemutatót tartani és a Bethesda gyerekkórházban gyógyuló gyerekeknek. Ezek az igazi hozzáadott értékei a billognak! ÍgyÉlünk: A leégett lángosozó támogatása nagyon szép gesztus. Történt valami konkrét előrelépés azóta az ügyben? SZL : Igen, elindítottuk a Főnix Burgert és a vevőinkkel közösen elkezdtünk adományt gyűjteni a büfé tulajának, aki még mindig kötözésre jár, mert megégett a keze, amikor próbálta a leégett strandbüféjét oltani. Nem ismerem személyesen, a hírekben figyeltem fel rá, hogy egy büfé kigyulladt és pár perc alatt leégett a Velencei tó egyik strandján. Másnap felkutattam a tulajt és felajánlottam a támogatásunkat. Ha tudja folytatni a büfét és engedi az egészsége, akkor segíteni fogjuk az újrakezdést, bízunk benne, hogy sikerül a hamvaiból, főnixként újjászületnie. Valaki azt kérdezte tőlem, hogy miért segítünk egy idegen, ráadásul konkurens vállalkozásnak? Azért, mert abban bízom, ha mindannyian így gondolkoznánk, akkor egy jobb világban élhetnénk. Lehet, hogy versenytársak vagyunk és a piacon versenyzünk árakkal, marketinggel, de amikor bajba kerül a másik, akkor meg segítsük egymást, hiszen elsősorban emberek vagyunk. SzóMia – Nyitókép: Billog Facebook

Elegünk van. Nemcsak a színházból, nemcsak a művészetből, hanem az életünkből is kiszorítja a tiszta levegőt a politikai uszítás. A Loupe Színházi Társulat most nem új előadással, hanem egy társadalmi kiáltvánnyal áll a nyilvánosság elé. Címzettek: Orbán Viktor miniszterelnök és Rogán Antal kabinetfőnök. Tartalom: elég volt! Fotó: Loupe Színházi Társulat Facebook oldala „Nem kérünk többet a manipulációból!” Utcák, buszmegállók, metróaluljárók, közösségi média – a politika mérgező propagandája mindenhol arcon köpi az embereket. A reklámfelületek, amiket közpénzből működtetnek, napi szinten pumpálják belénk a „mi és ők” logikáját, a gyanakvást, a félelmet, a haragot. A Loupe Színházi Társulat erre mondja: „Levegőt!” A közbeszédet tönkretették. A gyerekeink jövőjét is? A folyamatos politikai üzengetés nemcsak a kultúrát és a közbeszédet zilálta szét, hanem családokat, barátságokat, közösségeket is. A kampányplakátok nem véleményt tükröznek, hanem parancsokat adnak, kire kell haragudni, kit kell kizárni. Fotó: Loupe Színházi Társulat Facebook oldala A Loupe tagjai egyértelművé teszik: „Nem fogadjuk el, hogy gyermekeink a gyűlölet logikája mentén nőjenek fel.” „Mi együttműködni akarunk, nem háborúzni. Kérdezni akarunk, nem félni. Gondolkodni akarunk – szabadon. Ne rombolják le, amit Petőfi, József Attila és Törőcsik Mari felépített!” Ez a kommunikációs szint maradandó kulturális károkat okoz. Minden, amit a magyar kultúra nagyjai – Petőfi Sándor, Liszt Ferenc, Bartók Béla, Munkácsy Mihály, József Attila, Pilinszky János, Szabó Magda, Csukás István, Törőcsik Mari – felépítettek, most veszélyben van. Nem fizikai rombolásról van szó, hanem az együttérzés, a kritikus gondolkodás és a közös jövőkép szétveréséről. Kik mondják mindezt? A Loupe Színházi Társulat tagjai nemcsak a színpadon bátrak. A kiáltvány mögött olyan széles körben ismert és hiteles művészek állnak, mint: • Lengyel Tamás – a Forbes szerint „a 14-ik legértékesebb celeb 😊” • Rujder Vivien • Mészáros Blanka • Lovas Rozi • Pálmai Anna • Farkas Franciska • Patkós Márton • Péterfy Bori • Tóth Barnabás • és még sokan mások, akik színházban, filmen, közéletben a hitelességet és emberséget képviselik Ők azok, akik nem félnek elmondani: „Nem eszközök vagyunk, hanem érző, gondolkodó, szabad emberek.” Fotó: Loupe Színházi Társulat Facebook oldala Ezért az alábbiakat követelik: 1. Szabadítsák meg a köztereket és az online tereket a politikai gyűlöletkeltéstől. 2. Állítsák le a közpénzből fizetett gyűlöletkampányokat. 3. Adják vissza a közbeszéd szabadságát és tisztaságát. 4. Töltsük meg a várost művészettel, beszélgetéssel, értelmes vitával – ne kampánnyal. A város nem hadszíntér. A közterek a mieink. A Loupe Színházi Társulat aláírásgyűjtést indított, és azt kéri: „Írd alá, ha Te is levegőhöz szeretnél jutni.” A színházból most nemcsak előadások szólnak – hanem egy ország segélykiáltása. A művészek, a pedagógusok, a diákok, a szülők, a nyugdíjasok, a gondolkodók közös hangja: „Elég volt.” A célul kitűzött 200.000 aláírásból már 150.000-et elértek. Gratulálunk! Itt tudjátok kitölteni! SzóMia – Vezetőkép: Loupe Színházi Társulat Facebook oldala – ÍgyÉlünk grafika

Szombaton délelőtt 11 órakor „Hazánk helye Európában és a világban” címmel tartott politikai rendezvényt Székesfehérváron a Városház téren Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke – nagyjából egy időben Orbán Viktor tusványosi beszédével. Kerekasztal-beszélgetés és személyes narratívák A rendezvény kezdetén a Jászai Mari-díjas Hajduk Károly szavalta el József Attila „Levegőt!” című versét, majd egy kerekasztal-beszélgetés következett olyan kulturális és közéleti szereplőkkel, mint Borbély Alexandra, Bujdosó Andrea vagy Sopov Ildikó. A résztvevők a magyarság érzéséről, a kisebbségi sorsról és az összetartozásról beszélgettek. Magyar Péter – Fotó: Melczer Zsolt – ÍgyÉlünk Fő beszéd: világpolitikai vonalvezetés és kritika Magyar Péter hosszabb, közel másfél órás beszédében kitért Európa jövőjére és Magyarország helyére: megfogalmazta, hogy hazánk helye véglegesen a Nyugat asztalánál van, elutasította az orbáni „hintapolitikát”, és kijelentette: Magyarország nem lehet kompország többé. Többek közt világosan megfogalmazta a párt külpolitikai téziseit: nyitás a Visegrádi Négyek és az EU felé, megerősített NATO-szövetség, valamint a külhoni magyarok támogatása feltétel nélkül. Székesfehérváron a „Hazánk helye Európában és a világban” című politikai rendezvényen megtelt a Városház tér – Fotó: Melczer Zsolt- ÍgyÉlünk Kritikus hangvétel a jelenlegi rendszerrel szemben Éles kritikával illette Orbán Viktor politikáját: szerinte a kormányfő a vasfüggöny prófétája, aki a saját hatalmát védi az ország érdekei helyett, és 1100 évnyi szabadsággal játszik. A 2026-os választást ő népszavazásnak nevezte, aminek tétje az EU- és NATO-tagság, vagy Orbán Viktor „korrupt hatalma” lehet. A szombati esemény a Tisza Párt nyári főrendezvénye is lehet: erősen szimbolikus helyszínen, világos nyugatbarát orientációval és választási témákkal, éles kritikával a jelenlegi hatalommal szemben. A Fejér vármegyei önkéntes szervező csapat – Fotó: Lakatos Tibor A beszéd mellett a rendezvény másik sikere a példás szervezés és az önkéntes segítők lelkes, profi munkája volt. A nagy hőség ellenére minden gördülékenyen zajlott: a helyszínen folyamatosan osztottak vizet a résztvevőknek. A segítők nemcsak a technikai lebonyolításban, hanem a vendégek fogadásában, tájékoztatásában is aktívan közreműködtek – mindezt teljes önkéntesen vállalva. A Tisza Párt nem a botrányokra, hanem a tartalomra, és az emberekkel való őszinte beszélgetésre épít. És úgy tűnik, ezt sokan értékelik. SzóMia – Fotó: Melczer Zsolt – ÍgyÉlünk

Az új Szuverenitásvédelmi Hivatal hatásköre és működése komoly aggályokat vet fel a jogállami garanciák szempontjából. A hivatal létrehozása olyan eszközöket vezet be a magyar jogrendszerbe – mint például vagyonnyilatkozati kötelezettség, házkutatás, elkobzás, sőt listázás –, amelyek mindeddig kizárólag büntetőeljárásban voltak elképzelhetők, ráadásul szigorú garanciák mellett. Az új mechanizmus viszont ezeket adminisztratív szinten, jogorvoslati lehetőség nélkül alkalmazza. Zeke László ügyvédet kérdeztük arról, hogyan értékeli a hivatal működését, milyen veszélyeket lát a jogbiztonságra nézve, és van-e még jogi mozgástér a megbélyegzett szervezetek számára. dr. Zeke László – Fotó: dr. Zeke László – Facebook SZ.M.: Milyen mechanizmusokkal rendelkezik ez a Hivatal az ellenőrzésre, azonosításra? Z.L.: A törvény jogi értelemben teljesen felesleges „feladatot lát el”, hiszen az ország szuverenitásának védelmére egyébként szakavatott szervek működnek egyébként is. A rendőrség, a kémelhárítás, az ügyészségek, a NAV és a többi mind olyan szerv, ami a pénzmosástól, az állam elleni bűncselekményekig mindent szabályozott keretek között a polgári, a büntető és a közigazgatási jog eljárásjogi szabályai szerint, megfelelő garanciákkal tud vizsgálni, felderíteni, nyomozni. Semmi szükség egy olyan szervre, ami alapból valamiféle közigazgatási szerv lenne, de intézkedéseit, határozatait komoly garanciák nélkül alkalmazott, félig meddig a büntetőjog területén ismert jogintézményekkel (házkutatás, elkobzás, kutatás, motozás, lefoglalás) zajló új szabályozást vezessen be, amelynek keretében bárhol lehet helyszíni ellenőrzést folytatni (autókat, lakásokat, irodákat, iratokat, számítógépeket, telefonokat átvizsgálni). A megszokott jogintézményen kívüli sajátos eljárásban az érintettnek kvázi tanúként kell eljárnia (a büntetőeljárás gyanúsítottjához képest semmilyen eljárásjogi védelemben nem részesül). Igazmondásra, védett adatok átadására köteles, állításai valódiságának bizonyítására maga köteles. A Szuverenitásvédelmi Hivatal rostáján fennakadt (a Kormány által befolyásolónak minősített, szuverenitást veszélyeztetőnek minősített) entitásokat csak a NAV engedélyével fogadhatnak el külföldi támogatást. Bármilyen egyéb támogatást is csak azzal a feltétellel fogadhat el, ha bizonyító erejű okirattal igazolhatóan nyilatkoznak, hogy a részükre nyújtott támogatást sem közvetlen, sem közvetett módon nem külfölditől kapták. Nem lesznek jogosultak a magánszemélyek 1%-os adókedvezményének fogadására. Vezetőik, kiemelt közszereplőként lesznek kötelesek vagyonnyilatkozatot tenni és elviselni az ezzel kapcsolatos nyilvánosságot és kiszolgáltatottságot. A tiltott támogatás 25-szörösét lehet bírságként kiszabni, ami nyilvánvalóan elrettentő jellegű szankció. A jegyzékbe vett szervezeteket a pénzintézetek kötelesek figyelni, az engedélyköteles utalásokat nem engedélyezhetik, amíg azt a NAV nem engedélyezi (úgy dönt, hogy ez nem alkalmas a közélet befolyásolására). Önmagában ez a vizsgálat akár fél évig is eltarthat. Még a hivatal számára elfogadható támogatások sem juthatnak el időben a címzett civil szervezethez. SZ.M.: Értelmezhető politikai eszközként a nem tetsző hangok elhallgattatásra? Z.L.: Egyértelműen orosz minta. Nyilvánvaló a kritikus hangok, a civil szervezetek, a sajtó elhallgattatásának célja. Ennek ellenkezője nem garantálható, hiszen éppen erre jött létre. Mert egyébként felesleges az egész intézmény. SZ.M.: Szakmai szempontból mennyire feltételezhető, hogy objektív kritériumok alapján dől el a listára tétel? Z.L.: A jogszabály leplezetlenül használ szubjektív, saját belátás szerinti önkényes elemeket a magyar közéletben hallható nem kormánypárti vélemények elhallgattatására, nem tetsző sajtóorgánumok, civil szervezetek ellehetetleníthetése, magyarországi működési feltételeinek megszüntetése céljából. Központi cél a regulázás, megfélemlítés. A Kormány befolyásoló szervezetnek minősíti a politikai céljait nem osztó szervezeteket. A minősítés kérdésében a döntést is a Kormány hozza a Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálata nyomán. Különösen árulkodó a döntés elleni „jogorvoslat” lehetősége. A Kormány döntése ellen (hogy valaki rákerül a listára) nincs jogorvoslat, csupán a NAV (ügyhöz kapcsolódó) határozataival szemben lehet jogorvoslatot keresni, nem a rendes közigazgatási bírósági úton, hanem a Kúriánál. A Kúria viszont a „jogorvoslat” keretében a NAV döntését nem változtathatja meg(!). Még az sem tisztázott tehát, hogy mi lehet ebben a speciális eljárásban a kereset tárgya… Jogorvoslat tehát NINCS. Ami példátlan egy jogállam esetében, nyilvánvalóan és alapvetően sérti a hatékony jogorvoslathoz való alkotmányos alapjogot. A Kúria politikai befolyásoltságához alapból sok kétely fűződik (elég a közelmúlt bíró tüntetéseire utalni). Ennek a sajátos „jogorvoslatnak” az lehet a kézenfekvő magyarázata, hogy ilyen módon lehet az alsóbb fokú bíróságokat a független döntéshozataltól és az Európai Unió Bíróságához való fordulás lehetőségétől megfosztani. Gumi tényállás, olyan, mint a Hornyák Szabolcs Bíró úr tálalásában a garázdaság. (Ő volt az, aki színpadias körülmények között elítélte Gulyás Mártont az eldobott narancssárga vízfestékes lufi miatt.) A bíró úr nemcsak jogalkalmazó, hanem tudományos munkával is komolyan foglalkozó tanár ember. A PhD dolgozatának témájául a garázdaságot választotta, ezt a tényállást elemezte tudományos igényességgel. Értekezése szerint „a kihívóan közösségellenesség megállapítása meglehetősen esetleges, gyakorlatilag az eljáró szervek diszkrécióján múlik, hogy sor kerül-e a büntetőjogi felelősségre vonásra. A tényállási elem határozatlansága emiatt jogbiztonsági problémákat vet fel, amely szintén azt erősíti, hogy az ilyen jellegű cselekmények bűncselekményként való megítélése NEM TARTHATÓ.” (…) a „közösség nyugalma” megfoghatatlan, túlontúl absztrakt kategória. dr. Zeke László – Fotó: SzóMia Ennek a fikciónak a fenntartása „csak egyetlen indokkal igazolható: ha a büntetőjogot valóban eszközként tekintjük az állampolgárok helyes irányú nevelésére. Ettől pedig a magunk részéről már a korábbiakban határozottan elzárkóztunk”, „a garázdaság, mint bűncselekmény felett eljárt az idő. (…) A garázdaság tehát olyan cselekmény, amelyet nem szükséges büntetőjogi büntetéssel fenyegetni. A társadalmi együttélést zavaró súlyosabb megnyilvánulások azonban érdemelhetnek szankciót – erre a szabálysértési jog megfelelő kereteket biztosíthat.” A bíró úr szerint a „kihívóan közösségellenesség” tényállási elem sérti a jogbiztonságot, mert ennek megítélése meglehetősen esetleges. „A tényállási elem határozatlansága emiatt jogbiztonsági problémákat vet fel, amely szintén azt erősíti, hogy az ilyen jellegű cselekmények bűncselekményként való megítélése nem tartható.” Nos, pont ez a helyzet ezzel a most bevezetett „poloskairtásos listázással”. Csakhogy míg a garázdaság a Kádár korszak rosszízű öröksége, addig ez a mostani torzszülött a Fidesz önkényes hatalomgyakorláshoz használatos találmánya. Hornyák bíró úr történetének keserű felhangja (egyben látlelete a bírói függetlenség aktuális problémájának beszédes látlelete), hogy tudományos álláspontja ellenére mégis elítélte Gulyás Mártont…. SZ.M.: Mit tehetünk a megbélyegzés ellen? Z.L.: Véleményem szerint egy egészen különleges, csaknem egyetlen „jogorvoslati út” áll rendelkezésre: az országgyűlési választások során lehet ezt gyakorolni a szavazó urnáknál. SzóMia – Vezetőkép: SzóMia