Dr. Ternovácz Dániel

A Ludwig Múzeumban egy átfogó kiállítás tekinthető meg Tajvan kortárs művészetéről: Vihar előtt – Tajvan múlt és jövő határán. A tárlat 20 művész alkotásaiból áll össze, öt tematikus egységre bontva. 2026. március 29-ig tekinthető meg. Miért pont Tajvan? Tajvanról ma valószínűleg előbb jutnak eszünkbe geopolitikai aggodalmak, mint kortárs művészi teljesítmények. A félelem egy esetleges kínai inváziótól és annak nemzetközi dominó hatásától érződik a kiállítás hátterében, igaz, nem túlzottan direkten. A világ legfejlettebb országainak egyikeként Tajvannak nyilvánvalóan fontos a róla kialakult kép. Bár a magasművészetnek korlátolt a PR-értéke, büszkén hirdeti ilyen csatornákon keresztül a saját kultúráját. A Vihar előtt támogatói között találhatjuk például a tajvani Külügyminisztériumot. Tajvan egyébként hagyományosan erős műkereskedelmi piacot tudhat magának. Tehetős polgárai között divatos a műgyűjtés, a hazain kívül japán, kínai és európai forrásokból egyaránt. Emellett folyamatos a versengés ezen a téren Kínával; két évtizeddel ezelőtt még megelőzték Hongkongot ilyen szempontból. Fotó: Ternovácz Dániel Két lehetséges közelítés 1. Tajvan idegensége számunkra Mintha egy másfél órás szemináriumon vennénk részt: hallgatnánk a gyarmatosítói időkről, az őslakosok szokásairól, vallásokról és ideológiákról, vagy különböző ciklusokról, amelyek során a nem olyan régen cukorgyártó országból a chipgyártás éllovasa lesz. 2. Tajvan kulturális és szellemi szabadsága A képzőművészet szerteágazó műfajival találkozhatunk a hagyományos festészettől kezdve a videoinstallációig, a szövéstől és fafaragástól a bio- és hulladékművészetig. Fotó: Benke Orsolya Totem és algoritmus között Az alkotók közül kiemelkedik az 1980 óta aktív Yang Mao-Lin a kortárs tajvani művészet egyik legjelentősebb képviselője. Láthatunk egy „újexpresszinosta” plakátszerű feldolgozást a hadiállapot 1987-es eltörléséről, ami 1949-től volt érvényben, és a politikai ellenállás elnyomására szolgált. Ilyen közvetlen kötődés valamilyen társadalmi radikalizmushoz nem jellemzi egyébként a kiállítást. Fotó: Ternovácz Dániel A politikai témájú alkotásai mellett láthatunk a tajvani élővilágot, szakírális totemeket feldolgozó alkotásokat tőle. Jellemzői, hogy egymástól távolálló motívumokat vegyít a történelem, a természet, a hit és a küllönböző szubkultúrák világából. Technikája hasonlóan többrétegű, akár szobrokról, akár festményekről van szó. Fotó: Ternovácz Dániel Kulturális túlcsordulás A befogadói képesség korlátait teszi próbára a rengeteg digitális és hibrid alkotás. Láthatunk animációkat és videomontázsokat egyetemfoglalásról, disztópikus jövőről egy teljesen üres város madártávlatos felvételével, az még működő két cukorgyár zörejeiről, teremtéstörténetről, a pandadiplomáciáról, az identitás és érzéseink gépiesítéséről – ezt utóbbit egy meglehetősen zavarba ejtő alak formájával. Fotó: Ternovácz Dániel Az interaktív, közösségi részvételre épülő művészet is jelen van. Például karedzés a cukornádból készült rakétákkal vagy a fonálsarok, ahol lehetőség van a látogatóknak foltozni egy önkéntes segítségével. Fotó: Ternovácz Dániel Összességében elmondható, hogy mèlysègeiben azért nem fogjuk megismeri a tajvani modern művèszetet a Vihar előtt című tárlattal. Annyit levonhatunk, bár egy chip- és hardver-nagyhatalomról beszélünk, legalább annyira nem sikerült elsimítaniuk az èsz ès szellem feszültsègèt, mint nekünk. Illetve megbizonyosodhatunk arról, hogy a félelmek valamiféle újabb krízistől globálisak, a világ másik végében sem különböznek sokkal. Dr. Ternovácz Dániel - Nyitókép: Dr. Ternovácz Dániel

Történt-e bármilyen megállapodás a Trump–Orbán találkozón? A kérdés azután merül fel, hogy már a második lényeges bejelentés kapcsán derült ki: a kormány által kommunikáltak nem fedték teljes mértékben a washingtoni egyeztetések eredményét. Mint arról már beszámoltunk, az Orbán-Trump találkozó leginkább szimbolikus és kommunikációs jelentőségű volt a magyar választások előtt. Ám ekkor még nem tudtuk, hogy szinte kizárólag az volt. Donald Trump amerikai elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a washingtoni Fehér Házban 2025. november 7-én. Fotó : MTI A találkozó egyik legfontosabb pontja az orosz energetikai cégekre kivetett szankciók alóli mentesség, amelyet először korlátlanként próbálta kommunikálni a Fidesz. Hosszas ködösítés után az amerikai külügyminiszter tette egyértelművé: a mentesség egy évre szól, azaz haladékot adnak a leválásra. A másik nagy bejelentés a Swap line-szerű pénzügyi védőpajzs volt. A miniszterelnök november elején bejelentette: „Az amerikai elnökkel pénzügyi védőpajzsról szóló megállapodást kötöttem, azt is mondhatjuk, hogy ezzel a megállapodással olyan, szinte korlátlan finanszírozási lehetőségünk van Amerikában, amellyel ki tudunk váltani bármilyen brüsszeli pénzt.” Ahogy arról a Politico beszámolt, Trump ezt cáfolta, nem ígért pénzügyi védőpajzsot Orbán Viktornak. A riporter próbálta kideríteni, hogy a későbbiekben megkaphatja-e Magyarország ezt a mentőcsomagot. Viszont Trump nem válaszolt, inkább a migrációról kezdett beszélni. Szijjártó Péter Facebookon reagált: „Ott ültem Donald Trump és Orbán Viktor megbeszélésén, ahol valóban nem született megállapodás semmilyen 20 milliárd dollárról, mint ahogy ezt nem is állította senki. Azt viszont megbeszélték, hogy egyeztetéseket kezdünk egy újfajta pénzügyi együttműködésről, annak lehetséges formáiról, egy olyan mechanizmusról, ami pénzügyi védelmet jelenthet.” Ez a kijelentés akár már a fenti Orbán-idézettel is cáfolható, amelyben elhangzott, hogy „megállapodást kötöttem”, nem pedig az, hogy „egyeztetésbe kezdtünk”. Ezen kívül rengeteg megszólalás lenne idézhető a kormánymédiából, amelyben a pénzügyi védőpajzsot megállapodásként kezelik. Novemberben a magyar kormány képviselőit nagyszámú médiaszereplő kísérte Washingtonba. Akkor ez hatalmas kommunikációs siker volt. A Fidesz hosszú időn át dominálta a közbeszédet az állítólagos megállapodásokkal. Ennek akár abban is szerepe lehetett, hogy a kormánypárt erősödni tudott novemberben. Donald Trump amerikai elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a washingtoni Fehér Házban 2025. november 7-én. Fotó : MTI Az egyik felmerülő kérdés továbbra is az, hogy van-e a Trump-pártiságnak bármilyen gyakorlati hozadéka? Azon túl, hogy a Szabad Európa magyar szerkesztősége bejelentette működésének a végét az amerikai anyavállalat utasítására. A másik kérdés a kormányzati kommunikáció hitelességére vonatkozik. Amennyiben energiabiztonsági és pénzügyi stabilitási ügyekben olyan üzenetek jelennek meg, amelyek az amerikai elnök és a külügyminiszter nyilatkozatai szerint is eltérnek a washingtoni egyeztetések tényleges tartalmától, az közvetlenül befolyásolhatja a nemzetközi intézmények és a piacok bizalmát, valamint Magyarország érdekeinek érvényesítését. Dr. Ternovácz Dániel - Nyitókép: YouTube ScreenShot

Az Index újabb dokumentuma olyan szinten félrevezető és ostoba, hogy fölösleges hosszabban elemezgetni. A lap egyre aljasodó üzemmódja következtében talán idővel kevesebben fogják komolyan venni. Ám pillanatnyilag még a hatalom egyik legfőbb propagandafelületeként működik, így nem lehet szó nélkül elmenni az akciói mellett. „Itt találja a TISZA Párt teljes adócsomag-tervezetét, nyilvánosságra hoztuk” – ezzel a címmel jelent meg az Indexen egy cikk, amelyben a legnagyobb ellenzéki párt állítólagos gazdaságpolitikai terveiről számolnak be. A dokumentum tartalmából talán elég kiemelni a nyilvánosságban leginkább terjedő macska- és kutyaadót, és hogy fideszes politikusok a házi kedvenceikkel készítettek rövid videókat ennek hatására. Legfeljebb nevetni érdemes ezeken. Az ablakon befújt Nyilvánvaló, hogy egy teljes mértékben kitalált dokumentumról van szó. A Tisza-adóra épülő kampány második felvonását vezette fel a Mészáros Lőrinc érdekeltségi körébe tartozó lap. Egyes elemzések szerint mesterséges intelligencia segítségével gyártották le az áltervezetet, ami jól mutatja, mennyire nem tartották fontosnak a tartalmat. Mi történik tehát? Van egy verseny, amelyben két politikai erő próbálja bizonyítani a választók előtt az alkalmasságát, hogy 2026-tól vezesse az országot. Eközben a kihívó által cáfolt állítások jelennek meg a NER-hez közel került, félmilliónál is több követővel rendelkező felületen. A cikk köré pedig a milliárdokból működtetett médiagépezet kíméletlen kampányt épít. Az Index szerepéről már írtunk. Aki követi a médiával kapcsolatos híreket, eseményeket, annak nem kérdés, hogy a hatalom egyik legfontosabb eszközéről van szó. Azonban jó eséllyel van sok ezer olvasó, aki csak hírekről szeretne értesülni. A hírfolyamban azonban olyan információkról szerez tudomást, miszerint kormányváltás esetén mindenféle új adóterhekkel szembesülhet. Arról nem is beszélve, hogy a cikkre hivatkozva feljogosultnak érzik magukat politikusok és véleményformálók, hogy torzításokkal árasszák el a nyilvánosságot. Az Index dokumentumának nem csak az a jelentősége, hogy rontani próbálja a TISZA Párt esélyeit a 2026-os választásokon. Pusztító hatással van a közbeszéd állapotára is. Abszurdumra nem lehet érdemben reagálni, ergo nem lehet párbeszédet folytatni olyan jelentős közügyekről, mint például az adópolitika. Ahogyan a médiába és a tájékoztatásba vetett bizalom is csorbul. Marad tehát a kérdés, hogy ki fogja ezért viselni a szégyent? Elég lesz-e utólag magyarázkodni torzítások terjesztéséért, ahogy azt az Index autós portáljának főszerkesztője tette? Dr. Ternovácz Dániel – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

A „Sárkányok Kabul felett” nem csupán egy látványos háborús film, hanem egy újabb bizonyíték arra, hogy a hazafias mozgókép után sóvárgók álma teljesült. Mozivásznon látható egy magyar hőseposz, különösen militáns kiadásban, amely megosztottságunkat és képzeletünk korlátait is visszatükrözi. A mai államilag támogatott nemzeti film megszületése nagyjából 2018 környékére tehető. Ebben az időszakban írta Szakács Árpád a Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatát, élesen bírálva a kulturális intézményrendszert. A kibontakozó Kulturkampf elérte a Magyar Nemzeti Filmalapot is, amelyet Andy Vajna kormánybiztosként alapított még 2011-ben. Vajna 2019-ben bekövetkezett halála után megnyílt az út a hazafias filmek sora előtt. Jelenet a filmből – Fotó: YouTube ScreenShot A nemzeti film megszületése és a Kulturkampf hatása A nemzeti film kialakította a maga műfaját, markáns motívumait. Az egyik legfőbb sajátosságuk, hogy a nemzeti büszkeség érzését hivatottak sugározni jól felismerhető módon. Cselekményeik alapján a magyarok sokkal okosabbak és bátrabbak a többi nemzethez képest. Amennyiben belügy a téma, akkor pedig a nemzeti oldalé az erkölcsi fölény. A „nemzeti film” mint új műfaj – motívumok, hősök, toposzok Jelent már meg propaganda-thriller (Elk*rtuk), politikai dráma Göncz Árpád emlékének torzításával (Blokád), történelmi-életrajzi film (Semmelweis) és 7 milliárdból készült Petőfi-giccs (Most vagy soha!). Őket követi a Sárkányok Kabul felett című háborús film Dyga Zsombor rendezésében. Az 5,8 milliárd nagyrészt állami támogatásával méltán illeszkedik a fenti sorba – Rákay Philip Pilvax-fantáziáihoz képest mindenképpen jobb forgatókönyvvel. Olyannyira az állami támogatás megléte, vagy nemléte határoz meg ma egy magyar filmet, hogy a főszerepet játszó Jászberényi Gábornak az Indexnek kellett magyarázkodnia, hogy miért vállalt el színészként egy szerepet. Közben ilyen kérdésekre válaszolva: „Közel áll önhöz a katonaság, a Magyar Honvédség, egy afganisztáni misszió világa?” Katonai támogatás és politikai beágyazottság a filmgyártásban Nem mellesleg a Magyar Honvédség is részt vett a produkcióban szakértőket delegálva, hasonlóan a S.E.R.E.G. című sorozathoz. A Honvédelmi Minisztérium pedig követi a film fogadtatását és meglepő módon kritikára reagál. Történt ugyanis, hogy a 24.hu kritikusa Ruszin-Szendi Romulusz honvédségi főparancsnokot fedezte fel a Stohl András által megformált bohókás alak mögött. Ezt a Minisztérium cáfolta – téves feltételezésnek ítélve – enyhén túllépve a katonai szakértő szerepen. Jelenet a filmből – Fotó: YouTube ScreenShot Mit mond el a film Afganisztánról – és mit a magyar szerepről? A történet a kabuli reptéren játszódik 2021-ben, azt követően, hogy az USA kivonult Afganisztánból 20 év után, a demokráciaimport teljes csődjével. A Talibán hónapokon belül átvette az ország felett az irányítást, így életveszélybe kerültek a „kollaboráns” személyek, például akik tolmácsként dolgoztak a megdöntött rendszerben. Ezért egy magyar alakulat 200 fő kimentésére indult, akiket a reptér bejáratánál váró több ezres tömegben kellett megtalálniuk. Az akció olyan jól alakult, hogy végül jóval több személy került fel a listára, nem csak magyar állampolgárok. A forgatókönyv megtörtént események alapján íródott, a Sámán Pajzs nevű különleges hadművelet során 540 főt mentettek ki. Láthatunk néhány látványos akciójelenetet és érzékenységről tanúskodó képsorokat menekülőkről, amelyek meglepően hatnak, tudván, hogy 1,3 milliárddal a közmédia is ott van a finanszírozók listáján. Viszont a militáns hazafiasságra épülő cselekmény korlátoltsága is megmutatkozik. Az egy dolog, hogy nem mélyül el az afgán kontextusban. Ha a tálibok valóban csak gonosz terroristák, ahogy a film prezentálja őket, akkor hogyan tudták szinte ellenállás nélkül átvenni az ország vezetését és miért ünnepelték őket sok helyen felszabadítóként? Viszont a magyar jelenlétről is csupán annyit tudunk meg, hogy a katonák hősiességben és morálban a NATO csapatok fölött állnak. Amikor az angol parancsnok elmondja Herceg Péter alezredesnek (akit meggyőzően alakít Borovics Tamás), hogy nekik ez már sok és visszavonulnak, magyar kollégája azt válaszolja, hogy ők bezzeg a végsőkig kitartanak. A film legfontosabb szimbóluma pedig a magyar zászló kifüggesztve a szabadulást jelképező kapura. Ha valaki ebből a filmből vonna le következtetést, hogy miért voltak magyar katonák Afganisztánban, akkor arra juthatna, hogy mert a nyugati szövetségesek nem elég talpraesettek rendezni ott a dolgokat. Egy mondatban összefoglalva: a Magyar Honvédség jó, mert ott segít, ahol baj van. Nem csoda tehát, hogy a szórakoztatáson túl a film értelmezése az állami finanszírozás és a propagandafogalom körüli vitákra szűkül. Dr. Ternovácz Dániel – Nyitókép: YouTube ScreenShot

A Trump–Orbán találkozón az Európai Unió egy határozott üzenetet kapott. Az amerikai elnök egy olyan vezető újraválasztása mellett áll ki, aki az egységes fellépés helyett külön utat választ, és az EU jelenlegi formájának szétesésére teszi a tétjét. A találkozó során több konkrét lehetőség és megállapodás került szóba: * Egyéves szankciómentesség az orosz energetikai cégekre kivetett szankciók alól * Swap line-szerű pénzügyi védőpajzs * Amerikai LNG-vásárlás és nukleáris együttműködés. Az Európai Bizottság jelezte a Portfolio megkeresésére, hogy az EU terve továbbra is az orosz olaj- és gázimport teljes kivezetése 2027 végéig, amire nincs hatással magyar-amerikai megegyezés. Illetve több elemzés levezette, hogy szerencsére nincs olyan veszély vagy válság, amely amerikai pénzügyi segítséget igényelne. Így a találkozó legfontosabb üzenete az EU szemszögéből: jelzés, hogy Donald Trump Orbán Viktort nyilvánosan támogatja a közelgő parlamenti választásokon, valamint az általa képviselt különutas politikát preferálja az európai egységes fellépéssel szemben. Nem egy átlagos választás Néhány napja egy elemzést közölt a mértékadó The Economist a 2026-os magyar parlamenti választásokról, amelyet „mindenki nézni fog” a cikk írója szerint. Orbán kihívója, Magyar Péter kapcsán emlékeztet rá a szerző, hogy a Fideszből jött és a volt igazságügy miniszter volt férje. Európai szempontból az óvatos-baráti viszonya azonban fennáll, hiszen Magyart sokkal inkább tekinti esetleges partnernek a jövőben az EU-s vezetők nagy része, mint Orbánt. Hiszen az EU-csúcstalálkozók visszatérő kérdésévé vált, hogy Magyarország él-e vétójogával, blokkolja-e a szankciókat Oroszországgal szemben, illetve akadályozza-e, hogy folytatódjanak a tárgyalások Ukrajnával az uniós tagságról. A The Economist következtetése, hogy a magyar választásokat nemzetközi figyelem övezi majd, egyrészt mert az amerikai MAGA mozgalom Orbánt példaképnek tekinti. Másrészt a tény, hogy egy kiüresedett demokráciában hivatalban lévő erős ember néz szembe komoly választási kihívással, messze túlmutat Magyarországon. Mit léphet erre az Unió? Az Európai Unió stratégiája a kivárás. A választás tiszta a magyarok előtt: a két érdemi induló között az egyik egyértelműen távolodik az EU-tól. Brüsszelt okolja, amiért nem haladnak az orosz-ukrán béketárgyalások. A másik viszont helyreállítaná a kapcsolatokat. Érdekes módon a felmérések alapján a magyar lakosság még mindig nagy mértékben támogatja az uniós tagságot. Egy friss felmérés szerint a magyar válaszadók 75%-a gondolja úgy, hogy Magyarországnak előnyére vált az uniós tagsága. Trump a washingtoni találkozó révén megüzente, hogy az amerikai támogatói csomag Orbán Viktor megválasztása esetén járna. Az EU nem fog ilyen közvetlen támogatást nyújtani egyik jelöltnek mellett sem. Ám azt joggal feltételezhetjük, hogy az uniós tagsággal járó előnyök csorbulni fognak a regnáló miniszterelnök újraválasztása esetén. Mostanáig Orbán uniós politikáját és a jogállam illiberális értelmezését euró milliárdokban mérhető befagyasztott és elveszett források, illetve egyéb súlyos pénzügyi szankciók követték. Kérdés, hogy az EU válasza eljut-e egy új jogi, politikai vagy pénzügyi szintre. Ternovácz Dániel – Nyitókép: Orbán Viktor és Donald Trump – BBC

A magyar közvélemény nem reagált a súlyának megfelelően arra, ami a Tisza Párt adatbázisaival történt. Talán mert sokszor volt már példa rá: a hatalom megfélemlít és ellehetetleníti a kritikát. Így nehezen találjuk a szavakat, ha éppen valamilyen egészen új elnyomással szembesülünk. A hatalom narratívája és az elnyomás új formái A NER működését nehéz kritizálni a meglévő jogi és politikai szókészletünkkel. Hiszen megvannak az eszközei, hogy azt a saját ízlése szerint alakítsa. Nem illik rá teljesen az autoriter jelző, mivel nem elnyomja a szabadságot, egyszerűen csak átformálja. Ők mondják meg, hogy mi a jogállam, mi a szuverén, a nemzeti, a választás stb. Látszólag szabadon döntünk, miközben a döntési horizontot a hatalom által kijelölt narratíva határozza meg. Az ellenzéknek is kijut a maga mondanivalója: „újabb szintlépés”, „nem hagyjuk” stb. Nincs különösebb jelentőségük, a rendszerbe belefér. Kérdés persze, hogy magánember mit mondhatna ennél súlyosabbat. Ha egyszer az illetékes állami szerv nem jár el megfelelően egy adott ügy kapcsán, úgy minden szó kiüresedik egy idő után. Kibertámadások és adatlopások a politikai térben Vajon ki fog derülni a választások előtt, hogy ki áll valójában a Tisza Párt adatbázisait ért folyamatos támadások mögött? Emlékezzünk például Románia esetére: egy elemzőcsoport jelentése szerint a román választási infrastruktúrát több, mint 85.000 kibertámadás érte, amelyek célja a rendszer sebezhetőségeinek kihasználása volt — és azt is jelölték, hogy a hivatalos választási honlapok felhasználói hozzáférési adatait orosz kiberbűnözési platformokon tették közzé. 200 ezer ember adata vált nyilvánossá Ilyen környezetben kell beszélnünk arról, hogy 200 ezer személy adatait lopták el és tették közzé az interneten. Előbb táblázat formájában, majd utána egy interaktív térképet alkottak az adatokból ismeretlen elkövetők – a technológiai innováció és a politikai megbélyegzés egészen sokkoló találkozásával szembesülhettünk. A kormánymédia révén pedig eközben nem ismeretlen tettesek, hanem maga a hatalom kezdett nyilvánosan név szerint listázni. Egyeseket telefonon zaklattak folyamatosan. A Magyar Nemzet pedig a térkép kikerülése után „Mindenki megkeresheti, ki a tiszás az utcájában, vagy a falujában” címmel tett közzé írást, egyes beszámolók szerint a linkkel együtt, amit később töröltek a cikkből. El lehet mondani ezt a történetet az ő narratívájuk szerint, hogy valaki ismeretlen lopta el az adatokat, ők pedig a jogszerűség határait betartva, pártpolitikai preferenciájuk szerint kezelik őket. Illetve úgy is, hogy valamilyen hibrid és pszichopolitikai elnyomást látunk. „Mindenki megkeresheti, ki a tiszás az utcájában, vagy a falujában” – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Hibrid elnyomás és pszichopolitikai kontroll Egyrészt jóval kockázatosabbá vált a Tisza közösségéhez csatlakozni, mint eddig, másrészt nem csak tiszások kerültek fel a listára. Vannak, akiknek az a rész jutott, hogy a már megszokott ellenségek legyenek (a Mandiner cikkében: Ex-szocik, liberális értelmiségiek és „független” újságírók), másoknak pedig a kritikus elemzéstől mehet el a sorozatos zaklatás után. A Tisza Párt pedig nyilvánvalóan nem egyenlő feltételek mellett indul a 2026-os parlamenti választásokkor, hiszen jelentős energiákat fordítottak az online közösség megteremtésére, amit hatalmas kár ért. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: emberek döntési szabadságát sértették meg, az ellenzék választási esélyeit súlyosan csorbítják, és a bűncselekmény gyanúja is felmerül az adatok felhasználásával kapcsolatban. Mit tanulhatunk ebből az ügyből? A legfontosabb, hogy ne érje el az elnyomás a célját, hogy emberek százezrei ne merjenek közösséget szervezni vagy csupán érdeklődni alternatív politika iránt. Emberek listázását pedig a leghatározottabban el kell utasítani – nemcsak azért, mert jogszerűtlen, hanem mert ember ilyet a másikkal nem csinál. Dr. Ternovácz Dániel – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

„Történelmi pillanat a magyar médiapiacon: az Indamedia megvásárolta a Ringier magyar médiaportfólióját” – írta meg be az Index. Sejthetjük, hogy ez a tranzakció milyen átalakulást hoz a szóban forgó sajtótermékeknél. Mégis sokat elárul a két szereplő hozzáállása arról, milyen körülmények határozzák meg, hogy mit olvas ma a magyar közönség. Az Indamedia felvásárolta a Ringier Hungary Kft médiaportfólióját, többek között a Blikket és a Kiskegyedet. Aki olvasta az Indexen a Mészáros Lőrinccel készített interjút, látta Vogel Evelin kitálalását Magyar Péterről, vagy akár csak hallott a Városháza-ügyről vagy a Tisza-adó kampányt kirobbantó írásról, annak már lehet elképzelése arról, hogy milyen arculatot várhatunk ezektől a kiadványoktól. Az Index azt a benyomást kelti, hogy egy piaci alapon működő médiavállalat, amely több százezer olvasót ér el, kritikát fogalmaz meg, érdemben beszámol bel- és külföldi fejleményekről. Így jóval kifinomultabb formában tud üzeneteket közvetíteni más kormányközeli lapokhoz képest, illetve sokkal nagyobbat tud ütni, ha politikailag érzékeny ügyekben alakít narratívát. A Ringier kiszáll – Fotó: Wikipédia A csaknem kétszáz éves svájci Ringier magát a függetlenség és az információs sokszínűség védelmezőjeként mutatja be. Ezek az értékek azonban a piaci realitásokhoz igazodva olykor háttérbe szorulhatnak. A Ringier rendszerváltás óta jelen van Magyarországon, a döntéshozók feltételezhetően jól ismerik a magyar sajtó helyzetét. Végignézhették, hogy NER-közeli üzleti körök irányítása alatt bekebelezett sajtó hogyan áll a hatalom szolgálatába, például a megyei lapok vagy az Origo esetében. Talán megfordulhatott a fejükben, hogy a portfólió politikai célokra is felhasználható lesz a választások előtt, és hosszabb távon is illeszkedhet a kormányközeli kommunikációs térbe. Marc Walder, a Ringier vezérigazgatója egy interjút is adott az Indexnek. A leginkább hangsúlyozni kívánt mondat elébe megy a kritikáknak: „Semmilyen politikai befolyás nem játszott közre a döntésben. Ez kizárólag stratégiai és üzleti döntés volt.” Elhangzanak még olyan mondatok, hogy „az Indamedia a modern médiavállalat egyik legjobb példája.” A legmeghökkentőbb azonban a zárómondat, a vezérigazgató üzenete: „A magyar olvasóknak: a magyarok művelt, intelligens, erős értékekkel rendelkező polgárok. Becsüljék meg az intelligens, megbízható újságírást.” Illusztráció – Blikk címlaprészlet Nem ismerjük a szerződés körülményeit, és azt sem, volt-e a stratégiai megfontolás mellett más ok, amiért a Ringier megvált a magyar újságoktól. Egy sima piaci tranzakciót látunk egy külföldi és egy magyar szereplő között. Leszögezhetjük: A sajtószabadság és a magyar demokratikus nyilvánosság helyreállítását és megőrzését nem külföldi vállalatoktól várhatjuk. Hiába nemesek az alapértékek, ha bármikor jöhet egy ilyen üzleti döntés. Azóta közös megegyezéssel távozott a Blikk főszerkesztője, Nagy Iván Zsolt, valamint a Ringier innovációs és tartalomfejlesztési vezetője, Szigeti Péter is. Dr. Ternovácz Dániel – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Orbán Viktor illiberális rendszerében felemelkedett egy új, Nyugat-felé orientálódó és a demokrácia felé húzó politikai erő: a Magyar Péter vezette Tisza Párt. Európát és az EU intézményeit is foglalkoztatja a kérdés, vajon a nyugati értékekhez való visszatérés új korszakot nyithat-e a magyar politikában? A hatalom válságjelei teret nyitnak egy új kihívó előtt Európában számos elemzés foglalkozik Magyar Péter feltűnésének körülményeivel. Ezek a Tisza Párt megjelenését a Fideszen belüli botrányokhoz és az ország egyre súlyosbodó gazdasági kihívásaihoz kapcsolják. „Nem messiás: valójában disszidens a kormányzó Fideszből” – írja a Guardian. A kegyelmi ügy kirobbanása, illetve Novák Katalin köztársasági elnök lemondása után lépett először nyilvánosság elé kritikus megszólalással Magyar. A Tisza Párt azután vette át a vezetést a közvéleménykutatásokban, hogy Orbán Balázs egy interjúban az 1956-os forradalomról beszélt megkérdőjelezhető módon („Pont ’56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált…”). Magyar Péter ünnepi beszédet mond a Hősök terén – Fotó: Melczer Zsolt Magyar Pétert tehát a Fideszből érkezett, korábban kevésbe ismert szereplő, aki újjáéleszti a magyar ellenzéket, és kihívás elé állítja a 15 éve kormányzó Fideszt – röviden így látja a nyugati sajtó a Tisza Párt elnökének a megjelenését. A 2026-os választáson Orbán Viktor kihívójaként tekintenek rá, akinek egyenlőtlen feltételek között kell szembe szállnia a konszolidálódott hatalommal. Ukrajna érzékeny kérdése Az Európai Unióban az egyik legfontosabb kérdés jelenleg az ukrajnai háború, így Magyar Péter külpolitikai megszólalásai közül is ezek kapják a legnagyobb figyelmet. Szoros NATO- és EU-kapcsolatok, pragmatikus viszony Oroszországgal – mondta Magyar egy januári interjúban, és feltételezhetően ez a pragmatikus hozzáállás képe szilárdulhatott meg a Tisza külpolitikájáról. Van azonban olyan elemzés, amely ehhez megértően hozzáfűzi, hogy Magyarországon szinte teljes egészében a Fidesz békenarratívája ural, amely Ukrajna támogatásának bármilyen megnyilvánulását „háborús uszításként” keretezi. Ünnepi megemlékezés a Hősök terén – Fotó: Melczer Zsolt Választás Nyugat és Kelet között A 2026-os magyar parlamenti választásoknak van olyan olvasata, hogy a Nyugat és Kelet közötti választás kiéleződése várható. Ebben Orbán kelet felé vezeti Magyarországot, míg Magyar nyugat felé. Ennek jelei már most is láthatók: a Tisza a jobbközép Európai Néppárt tagja, amelyből a Fidesz néhány évvel korábban kilépett. Magyar Péter pedig ígéretet tett, hogy a Brüsszellel való kapcsolatok javításával feloldja a befagyasztott uniós forrásokat. Ez akkor lehetséges, ha Magyar partnerként tekint a jelenlegi uniós intézményekre. Szemben Orbánnal, aki egyre gyakrabban konfrontálódik Brüsszellel. Magyar Péter ünnepi beszédet mond a Hősök terén – Fotó: Melczer Zsolt Összegzés Tisza Párt még viszonylag fiatal, amit európai szövetségesei is felismernek, így türelem és a megértés jellemezte az elmúlt másfél évet. A magyar demokrácia állapota is jól ismert, például annak a ténye, hogy milyen lejárató kampányok közepette kell a jelölteknek boldogulnia. Annyi kijelenthető: jelenleg Magyar Péterben és a Tiszában nagyobb esélyt látnak, ha a nyugati elkötelezettségről, illetve az európai értékek helyreállításáról van szó. Dr. Ternovácz Dániel – Nyitókép: Melczer Zsolt

„A lényeget illetően vagyok tehát tanácstalan, a lényeget nem értem szégyenemre, s azt hiszem, őszintén bevallhatom, hogy a lényegből való ilyetén kiebrudalás igen fájdalmasan érint” (Krasznahorkai László: Az urgai fogoly) Kertész Imre 2002-es sikere után megvan a második magyar irodalmi Nobel-díj, amelyet ma Krasznahorkai Lászlónak ítélt a Svéd Királyi Tudományos Akadémia a „lebilincselő és látnoki életművéért, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét” – az indoklás szerint. Irodalmi Nobel-díjak esetén minden évben nagy a reménykedés, hiszen rendszeresen az esélyesek közé sorolják Nádas Pétert és Krasznahorkai Lászlót. Utóbbi már részesült korábban rangos nemzetközi elismerésben: 2015-ben elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat (mai nevén Nemzetközi Booker-díj), amely így az előszobája lett a legrangosabb elismerésnek. Krasznahorkai könyveit számos nyelvre lefordították, rendszeresen vendégeskedik nemzetközi irodalmi fesztiválon, eseményeken. A művészetét méltatta többek között Susan Sontag vagy W. G. Sebald. A legismertebb két műve a Sátántangó (1985) és Az ellenállás melankóliája (1989), részben a filmváltozatoknak is köszönhetően, amelyeket Tarr Béla adaptált filmvászonra egyéb Krasznahorkai-regények mellett. Fontos regényei továbbá a Háború és Háború (1999), Báró Wenckheim hazatér (2016) vagy a Herscht 07769 (2021). Krasznahorkai nemzetközi népszerűsége annak köszönhető, hogy témái univerzálisak, nem szűkíthető le csak Magyarországra vagy tágabban Kelet-Európára. Elbeszélői szerkezete, a felsorakoztatott motívumai, az egzisztenciálisan őrlődő hősei a regényformáról és a művészetről egyetemesen beszélnek – többnyire önfelszámolásról, megszűnésről. Végtelen mondatok, (poszt)apokaliptikus és kaotikus atmoszféra, várakozás a megváltóra, magányos, rögeszmés és tragikus figurák sora – néhány szóval ezek jellemzik művészetének világát. Meglehetősen érdekes ilyen szempontból, hogy a bizottság választása Krasznahorkaira esett – általában olyan szerzőt emelnek ki, akinek a humán kondícióról mondanak valamit a művei. Az író viszonya Magyarországhoz nem közömbös, foglalkoztatja a nemzet sorsa. Zárt és kihalt színterei sokszor inspirálódnak a magyar vidékből, kimondva-kimondatlanul is a szülővárosát, Gyulát tükrözik vissza. Kilépésre nincs sok lehetőség: „Telik, de nem múlik” – írja Az ellenállás melankóliájának mottója, hiába tűnnek fel a megváltó-jelöltek, a hamis messiások vagy a Miskin herceg-féle krisztusi emberek. Persze nem ugyanazt a lepusztultságot mutatja be a 40 éve íródott Sátántangó Magyarországa, amit a tavaly megjelent Zsömle odavan című regény. Utóbbi hangulatában is egy könnyebb, szatirikus történet arról, mi van, ha egy Árpád-házi leszármazottra bukkannánk ma Magyarországon. Mentalitásunk, társadalmi és emberi viszonyaink sokszor visszaköszönnek. Ezt a jelenséget tragikus nevetésként határozza meg az író egyik monográfusa. Hasonlóképpen nem finomkodik Krasznahorkai, amikor interjúkban Magyarországról kérdezik. Idén az év elején egy svéd lapnak arról beszélt, hogy „ma Magyarországon már nincs remény”, sok haragos reakciót kiváltva. Ettől függetlenül, ma minden bizonnyal még a bírálói is eltekintenek ezektől a megjegyzésektől, és a magyarság újabb Nobel-díjat ünnepel. Akkor is, ha Krasznai művészetében nem a reményé és az örömé a főszerep. Ternovácz Dániel – Nyitókép: Wikipédia – Déri Miklós – ÍgyÉlünk grafika

Paul Lynch neve talán újdonságot jelent a magyar olvasók számára. A próféta éneke (Prophet Song) című regénye 2023-ban elnyerte a rangos Booker-díjat, nemzetközi elismerést hozva az ír szerzőnek. A szépirodalmi mű most először jelent meg magyar nyelven Bartók Imre fordításában, bemutatva egy disztópikus Írországban zajló történetet, ahol a közöny, gyász és kilátástalanság mellett felvillannak az ellenállás, remény és empátia pillanatai. Hogyan tud ma szélesebb érdeklődést kiváltani egy szépirodalmi alkotás és nemzetközi elismerésre szert tenni? Ehhez nagyban hozzájárulhat a regény témája, ahogy az első Trump-adminisztráció idején Orwell 1984-e ugrott az eladási listák élére, vagy amiért A szolgálólány meséje trendivé vált a 2010-es években. A próféta éneke a közeljövőben játszódó disztópia. Egy autoriter rezsim veszi át a hatalmat, és fokozatosan diktatórikus rendszert épít ki szükségállapottal, hazaárulózással, totális felügyelettel, a polgári jogok folyamatos elnyomásával, majd polgárháborúba sodródásával. Az író hazáját, Írországot választotta helyszínül. Elmondása szerint a modern káoszt és a nyugati demokráciák nyugtalanságát akarta megjeleníteni. A szíriai polgárháború és az azt követő menekültválság eseménysora ihlette a cselekményt. A 2011-ben kirobbant polgárháború szír menekültjei Jordániában, a Za’atri elnevezésű táborban. A polgárháború menekültjeinek számát alsó hangon is 470.000 főre becsülik. – Fotó: Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma Ezekről a jelenségekről szinte napi rendszerességgel olvashatunk, nem valószínű, hogy egy regénytől változna meg valakinek a véleménye az autoriter uralomról, vagy hogy jelentős mértékben növekedne a demokrácia és a jogállam népszerűsége tőle. A hangsúly egy család történetén van, hogyan válik az életük rövid idő alatt rémálommá, amikor elveszítik mindazt, ami addig magától értetődőnek számított. A Booker-díj bírálói úgy fogalmaztak, hogy a történet „napjaink társadalmi és politikai szorongásait ragadja meg”. A cselekmény középpontjában Eilish Stack, egy négygyermekes anya áll. Az apa, Larry, szakszervezeti vezető, aki egy tüntetés után hirtelen eltűnik, és ezzel a nő magára marad a gyerekekkel. Keveset tudunk meg arról, hogy ki van hatalmon. A felügyeletet a GNSZI (Garda Nemzeti Szolgálati Iroda) végzi, az ajtón kopogtató rendvédelmi személyek a gardások. Eilishnek szembe kell néznie a társadalom fokozatos átalakulásával, munkahelyén és a mindennapokban egyaránt, és azzal, hogy legidősebb fiára, Markra 17 évesen hadkötelesség vár, a fiatalabb gyerekeinek pedig az alapvető biztonsága válik kétségessé. Folyamatos kérdés, mikor jön el az a pont, hogy el kell hagyni az országot, menekültté válva? További kihívás Eilish számára a demenciával küzdő apjának a felügyelete – akinek a küszködésé fontos része a cselekménynek, hiszen a régi világ emlékezete nemcsak az ő részére válik egyre nehezebben felidézhetővé. Paul Lynch és könyve: A próféta éneke – Fotó: Independent A regény erőssége a cselekmény környezetét leíró képek, a szikár atmoszféra és az érzékletes lírai nyelve. Az alaphangot a mű egyik mottója adja meg: A sötét időkben / Fognak-e még énekelni? / Igen, fognak még énekelni – / A sötét időkről A kinti világ erőszakos zaja, az élettér fokozatos szűkülése, az otthon biztonságának elvesztése, törmelékké válása kísérik az eseményeket. Ami a pusztulásnak ellenáll, az nem más, mint az anyaság, Eilish ösztönös életereje, amely nem csak a családot igyekszik egyben tartani, hanem a szertefoszló világban is valamilyen értelmet, kapcsolódásokat, reményt teremt. A próféta énekéből nem fogjuk megtudni, hogy mi lenne az orvosság a liberális demokrácia válságára, sőt inkább további nyugtalanságot okozhat az elolvasása. Ezzel együtt fontos könyv, mert bemutatja, hogy valamilyen mélyen emberséges, ösztönös, szabadságszerető erő munkálkodik még az oly sötét idők közepette is. Ternovácz Dániel – Nyitókép: Jan Brueghel I: Krisztus a galileai-tengeri viharban, 1596.

Mindössze egy héttel azután, hogy Budapesten lezajlott minden idők legnagyobb magyar Prideja, Zágrábban Marko Perković nacionalista énekes nemzetközi rekordot döntött – soha ennyi jegyet nem adtak még el koncertre, mint előadói nevén Thompson, akinek szélsőséges megnyilvánulásai miatt több országban tilos koncerteznie. Már márciusban arról cikkezett a nemzetközi sajtó, hogy világrekord dőlt meg. 24 órán belül 281,774 jegyet adtak el Thompson koncertjére, melynek a Zagreb Hippodrome nevű lóversenypálya adott helyszín július 5-én. A szervezők szerint végül félmilliós nagyságrendben sikerült jegyet értékesíteni, többek között Michael Jacksont, Queent vagy Madonnát beelőzve. Thompson 504 ezer jelenlevőről számolt be. Fotó: Marko Perković Thompson Facebook – Boško Cosic Többről van szó, mint egy átlagos koncertről. Thompson a délszláv háború idején kezdte zenei karrierjét, innen származnak militáns, honvédelemről szóló, szerbellenes témái. Az ekkoriban használt géppisztolya ihlette a művésznevét. A hazafias szólomok a kiharcolt horvát függetlenség diadalát éneklik meg. A koncert alatt végig keresztény és nemzeti szimbólumok jelentek meg a színpad fölött. Fotó: Marko Perković Thompson Facebook – Boško Cosic A hazaszeretet viszont sokak szerint szélsőségekbe megy át. Megnyilvánulásait gyakran jellemzik usztasa eredetűnek, ami egy horvát fasiszta és ultranacionalista mozgalom volt, a náci Németország által támogatott Független Horvát Államot (NDH) vezette a második világháború idején. Ebben az időszakban tömeges népirtást követtek el szerbek, zsidók, romák és antifasiszta horvátok ellen. Fotó: Marko Perković Thompson Facebook – Boško Cosic Legismertebb száma, a Bojna Čavoglave például A hazáért készen állunk felkiáltással kezdődik (Za dom, spremni) az NDH köszöntése volt a II. Világháború idején. A mostani koncerten is így indult a haza védelméről szóló dal. Ezzel a koncerttel nagy összetartozást fogunk mutatni. Üzenni szeretném egész Európának, hogy térjen vissza hagyományaihoz, keresztény gyökereihez. Csak így lehet Horvátország ismét erős. – üzente Európának a nacionalista Thompson. Ternovácz Dániel – Nyitókép: Marko Perković Thompson Facebook – Boško Cosic

A magyar közélet közelmúltjában történt néhány olyan esemény, amelyek után felvetődött annak kérdése, mit jelent a polgári társdalom. Hallottunk kormánypárti politikustól magyarázatot, de polgári ellenállás néven egy rendszerellenes tüntetés is lezajlott. Az ötlet jól hangzik, ki ne akarna polgári (középosztálybeli?) színvonalon élni? Ám mindkét oldalon további kifejtést igényelne az elképzelés. Sohasem lehetünk biztosak abban, hogy az a vélemény, melyet elnyomni próbálunk, helytelen; és még ha biztosak lennénk is ebben, elnyomása akkor is káros. (John Stuart Mill) Magyarországon a rendszerváltás után lehetővé vált a polgári identitás, vagy legalábbis az erről szóló közbeszéd. A korábbi évek kádári diktatúrája után a polgári szó nyugatos irányultságot, szabadelvűséget és szabadságjogokat jelentett. Politikát a Fidesznek sikerült építeni belőle. Érdemes lenne fellapozni a Fidesz 1996-os A polgári Magyarországért című vitairatát. Már ekkor keresztény és nemzeti értékekről beszéltek, illetve olyan középosztályt megteremtéséről, amely a társadalom stabilitásának és függetlenségének az alapja. Máriaremete, kertvendéglő a Kisboldogasszony-templom mellett. – Fotó: Fortepan A 2010-es Fidesz-KDNP kormány folytatta korábbi programját. A versenyképes gazdaság és a nemzeti tőkés réteg megteremtése azóta is elsőszámú célkitűzésük. Hogy van-e ma erős magyar középosztály, erről viták folynak, de hogy néz ki ma a polgári identitás a kormányzó párt berkeiben? Magyarországon a rendszerváltás után lehetővé vált a polgári identitás, vagy legalábbis az erről szóló közbeszéd. A korábbi évek kádári diktatúrája után a polgári szó nyugatos irányultságot, szabadelvűséget és szabadságjogokat jelentett. Politikát a Fidesznek sikerült építeni belőle. Érdemes lenne fellapozni a Fidesz 1996-os A polgári Magyarországért című vitairatát. Már ekkor keresztény és nemzeti értékekről beszéltek, illetve olyan középosztályt megteremtéséről, amely a társadalom stabilitásának és függetlenségének az alapja. Konzervatív polgárság – szabad vélemény zárt falak mögött 2025-ben elhangzott néhány olyan beszéd és bejelentésre kerültek olyan törvénytervezetek, amelyek aktuálissá tették a polgári demokrácia alapjainak a megtárgyalását. A pártoktól független sajtó és a civil szervezetek ellen irányuló átláthatósági törvény egy ezek közül. A hírek szerint a Fidesz-KDNP-n belül is markáns viták folytak róla. Ebből az alkalomból lehetőség nyílt, hogy Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter a nyilvánosság előtt beszéljen arról, hogy mi maradt mára pártja polgári identitásából. Az Ötpontban nevű csatornán megjelent interjúban a következőképpen foglalja össze a helyzetét: Dull Szabolcs és Navracsics Tibor az Ötpontban podcast műsorában – Fotó: Ötpontban YouTube „A Fidesz egy jobbközép pártból kifejezetten jobboldali párttá, markáns jobboldali párttá vált, én pedig valahol megmaradtam ott a jobbközép környékén” – majd hozzáteszi, hogy a gyakorlatban ez belső vitát jelent. Az átláthatósági törvényről úgy nyilatkozott, hogy „akik a közéletben befolyásoló erővel bírnak, azoknak a gazdálkodása, a gazdasági háttere legyen átlátható” – ez belefér. „A vegzálás nem fér bele. (…) Ha olyan a törvény, ami politikai üldözés vagy akár a szubjektivitás lehetőségét hozza magával, akkor az nem fér bele.” A beszélgetésből kiderül, hogy Navracsics számára sem a gyülekezési törvény módosítása, sem az átláthatóságról szóló törvénytervezet nem vörös vonal, hanem ezeknek létezik elfogadható formája, csak megfelelő jogi környezetet kell biztosítani hozzá, amit majd a párton belül megvitatnak. Kérdéses, hogy mennyire átlátható és polgári ez az eljárás. Nem tudjuk ugyanis, hogy tényleg a lelkiismeret a visszatartó erő, vagy inkább egy népszerűtlenséget mutató belső mérés bír nagyobb jelentőséggel. Azt megtudhattuk viszont, hogy legalább nem éri retorzió a minisztert, ha nyilvánosan is elmondja az akár kritikus véleményét. „Nemcsak a nézeteim polgáriak, hanem az életvitelem is” Navracsics beszélt még a polgárság kapcsán 2025 egyik slágertémájáról, a „luxizásról”. Elmondta, hogy nem csak a nézetei polgáriak, hanem középosztálybeli életvitele is az. „Ebből adódóan nem tudom elképzelni azokat a csábító erőket, amelyek engem arra bírnának, hogy mondjuk egy Ferrarit vegyek magamnak vagy egy több millió forintos ruhát vagy egy vadászkastélyt (…). Antikváriumba járok, óráim vannak az egyetemen, politikát folytatok, (…) normális emberek hétköznapi életét élem.” Rendkívül zavaros ez a szembeállítás – ha a polgári Magyarország programjának része a nemzeti tőkésosztály megteremtése, akkor miért éri kritika ezt a réteget, hogy mire költi a tőkét? Polgáribb képet mutatnának, ha autók, ruhák és kastélyok vásárlása helyett antikváriumban költenék el a pénzt és egyetemen tanítanának? Kevésbé lennének érzékelhetők a hatalmas társadalmi különbségek, ha a felső szinten nem hivalkodnának a vagyonukkal? Progresszív polgárság = a zsarnokság megdöntése? Amennyiben elfogadjuk, hogy 15 éve a NER polgári társadalmában élünk, akkor logikus a következtetés, hogy a rendszer válsága idején polgári ellenállást látunk. Puzsér Róbert ragadta magához a kezdeményezést, június 10-re tüntetést hirdetett Budapestre a Kossuth térre Polgári ellenállás címen. A rendezvény egyrészt az átláthatósági törvénytervezet visszavonását követelte, másrészt egy folyamatos polgári ellenállás első állomását jelentette. A szabad véleménynyilvánítás korlátozása valóban egy olyan vörösvonal, amelyről nem lehet vitatkozni, csak visszavonni. Puzsér így fogalmazott a beszédében: „Két tucatnyi polgártársam szólalt fel ma este: újságírók, véleményformálók, előadóművészek. Egy polgári társadalomban nem az utcán lépnének fel. Azért léptek fel ma este, hogy egy nap Magyarország polgári társadalom legyen, és ne kényszerüljenek fel erre a színpadra többé. Puzsér követelése világos: „A ne írd alá Jánosozás kora lejárt. A szabad ország, szabad egyetemezés kora lejárt. A tanítani akarunkozás kora lejárt. Már csak egyetlen érvényes követelés van: takarodjanak.” Ha ez ilyen egyszerű, akkor miben áll a mozgalom polgári karaktere? Miért nem lett csak simán Ellenállás a mozgalom neve? Kritikus tömegnek kell a szabadságjogok mögé állnia, hogy hatalmat korrekcióra kényszerítse – ebben állna a polgári cselekedet? Puzsér Róbert a Polgári Ellenállás színpadán – Fotó: Szélsőközép YouTube Az ellenállás fontossága nem vitatható. A demonstráció is tett azért, hogy a szabad nyilvánosság kontrollfunkciója ne csorbulhasson és elhallgattatása egyelőre ne történhessen meg. Ennél azonban feltehetően több az ambíciója a mozgalmának, hogy esetleg meghaladja a NER társdalami és emberi viszonylatait – legalábbis feltételezhetően mást jelentene a polgár, mint luxizisát a nyilvánosság elől elrejtő nagytőkés vagy az antikváriumba járó, egyetemen tanító, és zárt térben szabad véleményt kifejtő miniszter. Ternovácz Dániel – Nyitókép: Wikipédia

A német parlamenti választások tanulsága, hogy Donald Trump árnyéka nem hatalmasodott még el teljesen Európa felett, és nem egy szélsőjobboldali alternatívában látja a többség a jövőt. Kérdés, hogy utolsó lehetőség-e a kereszténydemokratáknak és a szociáldemokratáknak megtalálni a megoldást a megannyi kihívásra, vagy a gyors ütemben feltörekvő AfD jelenti a jövőt egy NATO utáni világban. Magyarországon mind a két tábor követői örülhettek az eredményeket látva. Fotó: Unsplash Nem sokkal az után, hogy 2024 novemberében kiderült, Donald Trump-nak hívják az USA következő elnökét, Németországban is fontos változás következett be. Olyan válságba került a Szociáldemokrata Párt (SPD) vezette szövetségi kormány, ami a 2021-ben összeállt hárompárti koalíció felbomlásához vezetett. Így 2024 február 23-án előrehozott parlamenti választásokra került sor. Magyarország importját és exportját nagyjából 25%-ban legnagyobb kereskedelmi partnerével, Németországgal bonyolítja. Körülbelül 3000 német cég van jelen országunkban, amelyek 300 000 magyar munkavállalót foglalkoztatnak. Közvetlenül érinti mindennapjainkat tehát, hogy az Európai Unió legnagyobb gazdasága kihívásokkal küzd. Továbbá az új német szövetségi kormányra olyan kérdések is várnak, mint az új európai biztonság- és védelempolitika megszervezése. Migráció, megélhetés, zöldpolitika Röviden összefoglalva a kampányidőszakot, leginkább a megélhetési (adócsökkentés, szociális támogatások stb.) kérdések határozták meg azt. A hárompártikoalíció kormányzása alatt a gazdaság hol recesszióba került, hol stagnált, vagy csak enyhe növekedést mutatott. Az SPD és a Szabaddemokraták (FDP) mellett a Zöldek pártja kormányozott, nagy hangsúlyt fektetve a zöld átállásra. Számolniuk kellett vele, hogy az atomerőművek leállítása, a kibocsátási kvóták bevezetése és egyéb intézkedéseik lassítják az ipar teljesítményét. Aki jelentősnek gondolja a klímaváltozás következményeit, az bizakodóan szemlélhette, ahogy egy nagy gazdaság komolyan veszi azokat, és konkrét lépéseket hoz a fenntartható jövő érdekében. Viszont az átállás a többi körülménnyel együtt túl nagy falatnak bizonyult. 2022-ben kitört az orosz-ukrán háború, Németország pedig máig támogatja az megtámadott Ukrajnát. A konfliktus energiaválságot is eredményezett – az olcsó orosz gázról le kellett válniuk. Angela Merkel hagyatéka is kritika alá került, ám nem csak az oroszokkal kötött gázmegállapodások miatt, hanem a 2010-es bevándorláspolitikája, Willkommenskultur is veszített az egykori támogatottságában, a számos terrorista támadás és az integrációs nehézségek következtében. Forró téma volt továbbá egy másik merkeli örökség – az adósságfék feloldása, amely az éves költségvetési hiányt bruttó 0,35 százalékban maximalizálta. A választást kereszténydemokraták szövetsége (CDU/CSU) nyerte 28,52%-kal, 208 parlamenti mandátummal. Második helyen végzett a jelentősen megerősödő Alternatíva Németországért (AfD) 20,8%-kal, 152 mandátummal. Az SPD 120 mandátumot szerzett, 16,4 %-kal. Az eredmény alapján a CDU/CSU és az SPD kétpárti koalíciót alkothat, míg a 2021 után gyengébben szereplő Zöldek és a többi kisebb párt ellenzékbe szorulhat, az AfD-vel egyetemben. Berlin, Bundestag – Fotó: Wikipédia, Prométheusz Mit szól ehhez a magyar közélet? A Tisza Párt az Európai Néppárt tagjaként örülhetett az eredménynek, hiszen az Európai Parlamentben ebbe a pártba tartozik a győztes CDU/CSU is. Manfred Weber budapesti látogatása az EP választások után fontos mérföldkőt jelentett a Tisza életében. Újra egy magyar-német szövetségesi és baráti diplomáciai kapcsolatot láthattunk a korábbi évek látványos távolodása után. Továbbá elhelyezte a fiatal pártot a nemzetközi politika területén. Magyar Péter a Facebook profilján gratulált Friedrich Merznek a választás másnapján, amelyben megerősítette ezt az irányt: „Németország hazánk legfontosabb gazdasági partnere. Emiatt is kiemelten fontos számunkra, hogy Európa legerősebb gazdasága újra talpra álljon és hogy a kereszténydemokraták által vezetett kormány újra biztonságos hellyé tegye és fejlődő pályára állítsa Németországot. A leendő TISZA-kormány kész a közös munkára Friedrich Merz leendő kormányával a még szorosabb német-magyar kapcsolatokért és egy megerősödő Európáért.” Manfred Weber és Magyar Péter Budapesten – Orbán Balázs Facebook hivatalos Magyar Péter amellett, hogy az idézett posztjában gratulál szövetségesének, egyúttal szembe helyezi magát az szélsőjobboldali AfD párttal. „Orbán szövetségese, az AFD nem meglepő módon azokon a területeken szerepelt kiemelkedően, ahol jellemzően a kommunista utódpárt szokott tarolni. A kommunista nem vész el, csak átalakul. De ezt Orbán elvtárs pontosan tudja.” Vele szemben Orbán Viktor nem a győztesnek gratulált, hanem a második helyen végzett AfD-nek, kiemelve annak társelnökét, Alice Weidelt. A miniszterelnök úgy látja, hogy a változásra szavazott a német választók jelentős része. Egykoron az Európai Néppárthoz tartozó Fidesz nem sokkal a választások előtt már nyíltan felvállalta az új szövetségesét és Budapesten fogadta Weidelt. A találkozó előtt nem láthattunk közeledést a Fidesz és az AfD között, az Európai Parlamentben is külön frakcióhoz tartoznak. Ám Trump győzelme óta a diplomácia terén észrevehetően radikalizálódott a magyar kormányzó párt, aminek ez az új szövetség is a része. Az AfD rapid erősödése pedig bizakodással töltheti el a szuverén nemzetek Európájáért küzdő Orbánt. Orbán Viktor – Fotó: europarl.europa.eu Szélsőjobboldali szelek napjainkban Számunkra és az EU jövője szempontjából a legfontosabb kérdés, hogy mekkora teret engednek a jelenlegi demokratikus pártok és szavazók a szélsőjobboldalnak. Egyrészt mennyire fogadják el az AfD radikális, EU-szkeptikus, bevándorlásellenes üzeneteit. Egyértelmű, hogy nő a társadalmi támogatottsága ezeknek a jelenségeknek. Másrészt mennyire fogadják el magát a pártot. Hagyományosan a többi német párt nem áll szóba szélsőséges tömörülésekkel, gyakran halhattuk elemzésekben a tűzfal vagy a karantét szót, ahogy a nemzetközi politikában is peremre szorultak korábban. A Trump-adminisztráció egyértelmű támogatásával, Elon Musk kampányolásával ez már nem mondható el többet. Elon Musk és Donald Trump – Fotó: Facebook Bár Alice Weidel, az AfD társelnöke jelezte a kampány során, hogy partner lenne a kormányzásban, a jelenlegi tudásunk szerint a CDU/CSU fenntartja a falat velük szemben. Még akkor is, ha például a bevándorlást illetően szigorítani tervez. Mégsem lehet felhőtlen az öröme a centrális erőtér támogatóinak, hiszen az AfD 2021 után lényegében megduplázta az eredményét. Trump megválasztásával beköszöntött új nemzetközi politikai térben pedig üzenetivel tovább erősödhet. Mertz győzelmi beszédeiben elmondta, hogy az Európai Unio az utolsó órában van. Az USA és Oroszország egymás simán kiegyezik egymással, amiben az EUnak vagy Ukrajnának nem osztanak lapot. Amennyiben nem sikerült egy karakteres, határozott és erős vezetést felmutatnia és megoldást találni az egyáltalán nem egyszerű problémákra, úgy 2029-ben nagy eséllyel már nem lesz megkerülhető az AfD. Mindez az Európai Uniónak, amilyennek jelenleg ismerjük, nagy valószínűséggel a végét jelentené. Ternovácz Dániel – Leadfotó Wikipédia, Von Jörg Braukmann

A Nemzetközi Büntetőbíróság emberiség ellenes és háborús bűncselekmények kivizsgálására jött létre. Célja, hogy az egyén ilyen vádak esetén is felelősségre vonható legyen, ha az adott állam jogi vagy társadalmi keretei ezt nem teszik lehetővé. Magyarország, egyedülálló módon diplomáciai okokból kilépett ebből a nemzetközi szervezetből. Fotó: Pixabay Április 3-án Budapestre látogatott Benjámín Netanjáhú nagy nemzetközi figyelem közepette, hiszen 2024 óta életben van Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsa, a gázai konfliktusban elkövetett emberiség ellenes cselekedet vádjával. Magyarország 1998-ban aláírta az ICC-t létrehozó Római Statútumot, 2001-ben ratifikálta azt, ezért elméletben a bírósági parancs végrehajtására köteles lett volna. A gyakorlatban azonban a tagság nem jelenti egyértelműen az utasítások betartását. Az unió több tagországa jelezte, többek között Franciaország, Lengyelország és Németország, hogy nem hajtanák végre az elfogatóparancsot Netanjáhú látogatása esetén. A magyar kormány ennél tovább ment, és bejelentette kilépést az ICC-ből. Fotó: Elekes Andor – Wikimedia Commons Előre a trumpi úton Donald Trump külpolitikájának része, hogy különböző indoklások mellett bejelenti az Egyesült Államok kilépését nemzetközi szervezetekből, így az Egészségügyi Világszervezetből (WHO) vagy az UNESCO-ból, és soron következhet a Kereskedelmi Világszervezet (WTO). Politikai okokból az USA kilépett az ENSZ palesztin menekülteket segítő szervezetéből (UNRWA) is, amit Izrael elleni elfogultság és Hamasz-támogatás vádjával illetett Trump. Az ICC-nek az USA, akárcsak Kína és Oroszország, nem tagja, ezzel együtt az amerikai elnök február 6-án a Nemzetközi Büntetőbíróság szankcionálását jelentette be, illegitimnek nevezve az Izrael és Amerika elleni akcióit. Hasonló indoklással állt elő a magyar kormány április 3-án, miszerint az ICC „politikai testületté vált”, utalva a Netanjahu elleni vádemelésre. A kormány eddig is a Trump-adminisztráció legelszántabb támogatói közé tartozott, így nem meglepetés a fennálló nemzetközi rendszer lebontását és/vagy átalakítását szolgáló módszerek átvétele sem. Univerzális emberi jogok másképp Magyarország kilépését az ICC-ből elsősorban diplomáciai alapon értékelhetjük, hiszen Netanjahu látogatása előtt nem volt gyakorlati jelentősége a tagságnak – nincs magyar állampolgár elleni vád, illetve Magyarország nem érintett folyamatban levő ügyekben. Az ügy érdekessége, hogy a kormány szerint eleve nincs hatásköre az ICC-nek, hiszen Magyarország bár ratifikálta a Római Statútumot 2001-ben, de nem hirdette ki egyik kormány se azóta, amit az Alkotmány megkövetelt volna a jogerősséghez. Az ICC viszont másfelől közelít, és arról nyilatkozott, hogy bár Magyarország elindította a kilépési folyamatot, ennek ellenére továbbra is tag, és az utasításokat továbbra is köteles betartani. Tágabb kontextusban a magyar kormány és különböző nemzetközi szervek között zajló jogállamisági vitáról van szó, amelyben a magyar fél megerősítette az álláspontját: különutas politikát képvisel. Egy másik nemzetközi szervezet, a Human Rights Watch oldalán olvashatjuk: „Ha Orbán megtagadja az izraeli vezető letartóztatását vagy kitiltását, az a jogállamiság elleni támadással ér fel.” A Nemzetközi Büntetőbíróság létrejötte egy olyan eszmére alapul, miszerint vannak olyan egyetemes emberi normák, értékek és jogok, amelyek betartása mindenkor, mindenkin számon kérhetőek. Ha nem az ICC-hez hasonló szervezetek létrehozása ennek a módja, akkor mi lesz az? Ternovácz Dániel

A magyar kormány és az uniós intézmények kapcsolata újabb és újabb mélységeit éli napjainkban. A Brüsszel ellen vívott háború eddigi áldozata több, mint 1 milliárd euró uniós forrás, amelyet Magyarország akár a gazdaság növekvő pályára állítására is fordíthatott volna. Ennek ellenére a kormány tovább fokozza sajátosan értelmezett szabadságharcát, és úgy tűnik, egyre kevésbé számol hosszú távon uniós forrásokkal, amikor a magyar költségvetési lyukakat próbálja befoltozni. Magyarország uniós forrásainak tekintélyes hányada került befagyasztásra – Fotó: New Africa / Shutterstock Hogyan jutottunk el idáig? 2021-ben életbe lépett a jogállamisági mechanizmus Magyarországgal szemben. Ezt egy több évig tartó vita előzte meg a magyar kormány és az európai unió intézményei között. Ekkor azonban az elítélő határozatok helyett már sokkal erősebb következménnyel járt a szembenállás. Magyarország uniós forrásainak tekintélyes hányada került befagyasztásra: 1. a 2021-2027-es költségvetési ciklusban már a kohéziós források feltétele, hogy a tagállamok betartsák az Európai Unió Alapjogi Chartáját. 2022-ben ez 22 milliárd euróhoz való hozzáférést tett bizonytalanná Magyarország számára. 2. az aggályos területek (gyermekvédelmi törvény, tudományos élet szabadsága, menedékjog) három operatív programjának (KEHOP+, az IKOP+ és a TOP+) támogatásának 55%-át kötötte a Bizottság feltételekhez. 3. a covid időszakhoz kapcsolódó Helyreállítási Alap (RRF) szintén elérhetetlenné vált, amely Magyarország számára 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást jelentene, 3,9 milliárd euró hitel mellett. 2022-ben nagyjából 32 milliárd euró uniós forrást érintettek a szankciók. Az áprilisban ismételten kormányra került Fidesz-KDNP ekkor még komoly elszántságot mutatott a feloldásra. Feltehetően ennek tudható be, hogy az européer Navracsics Tibor miniszteri pozícióba került, és az uniós források hazahozatalát kapta meg feladatául (hivatalosan közigazgatási és területfejlesztési miniszter). 2023 végéig követhettük a tárgyalások menetét, az előírt 27 szupermérföldkő teljesítését. Megalakult például az Integritás Hatóság és a Korrupcióellenes Munkacsoport. Ez év decemberében a bírósági reformnak köszönhetően több, mint 10 milliárd eurónyi forrás szabadult fel. Korábban egyik szerzőjük még egy új fogalmat is alkotott a lobbizásra – „navracsicsolni” – Fotó: Navracsics Tibor Facebook Ezután valami mintha megváltozott volna. Közrejátszhatott, hogy 2024 júniusában az Európai Bizottság napi 1 millió eurós büntetést szabott ki Magyarországra menekültügyi szabályok megsértése miatt. Hatással lehetett továbbá Donald Trump győzelme, aminek hatására az Európai Unió meggyengülésével kalkulált a kormányzó párt, és leértékelődött számára ez a nyugati szövetség. Talán a belpolitikai átalakulás, Magyar Péter és a Tisza Párt megjelenése is átírták a terveket. Mindenesetre Navracsics visszatért Brüsszelből és youtuber lett szerény követőszámmal, Navrával Európában című videosorozattal. A Mandiner felhagyott közvetíteni a tárgyalások részletes menetéről (korábban egyik szerzőjük még egy új fogalmat is alkotott a lobbizásra – navracsicsolni), a kormány meg már kizárólag elnyomó birodalomként beszél az Unióról. A jelenleg befagyasztott nagyjából 9 milliárd euró feloldása már elérhetetlennek tűnik, egy tekintélyes része pedig már biztosan elveszett. Mennyi uniós forrás veszett már biztosan el? 2025 elején a kormány repülőrajtot tervezett végrehajtani a kommunikációja szerint. Ehelyett január első napjaiban arról szóltak a hírek, hogy 1,04 milliárd eurót Magyarország végleg elvesztett a kohéziós forrásokból. Az Európai Bizottság ugyanis nem találta elégségesnek a korrupció és az összeférhetetlenség ellen, illetve a jogállamiság védelme mellett meghozott módosításokat. A menekültügyi bírság kapcsán a Porfólió közérdekű adatigényléssel fordult a Bizottsághoz a büntetés már levont összege kapcsán. Ennek köszönhetően kiderült, mintegy 325 millió euró (131,5 milliárd forint) került levonásra, ami tartalmazza a késedelmi kamatokat is, hiszen a kormány nem hajlandó fizetni, így a Bizottság jogosult azt a magyaroknak járó forrásokból levonni. Hogyan tovább Magyarország? A jogállamiság helyreállítása lehet a kulcsa annak, hogy a 2027-ig tartó ciklusban Magyarország hozzájusson a blokkolt uniós forrásokhoz, illetve, hogy a következőben ne kerüljenek azok befagyasztásra. Jelen állás szerint viszont úgy tűnik, a kormány már nem szeretne olyan vitákba bonyolódni, hogy mit jelent a sajtószabadság, az alapvető emberi jogok, a bírói függetlenség stb. A 2022-es békülési hajlandóság már a múlté. Egyszerűbbnek látszik kihúzni az alapjogokat kohéziós politikából. Legalábbis ez áll az Európai Unió Tanácsának küldött nyilatkozatban: „Mindazonáltal Magyarország (…) fenntartja azon álláspontját, hogy az uniós értékek – többek között a jogállamiság és a Charta – tiszteletben tartása és az uniós finanszírozáshoz való hozzáférés közötti bármely esetleges kapcsolatnak a 2027 utáni időszakra szóló többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások tárgyát kell képeznie. Ahogyan azt Magyarország korábban jelezte, tapasztalataink fényében nem fogjuk beleegyezésünket adni a feltételességi rendszernek a jelenlegi formában történő megtartásához. Magyarország ezért azzal a kitétellel járul hozzá a szóban forgó tanácsi következtetések jóváhagyásához, hogy e következtetések semmilyen módon nem értelmezhetők olyan felhívásként, amely az említett mechanizmusok bármelyikének a jelenlegi formájában való fenntartására – beleértve különösen azok további megerősítését vagy kiterjesztését –, illetve az uniós értékek vagy az Alapjogi Charta és az uniós forrásokhoz való hozzáférés közötti szorosabb kapcsolat kialakítására irányul.” Hogy az EU alapértékei, gazdasági, szociális, politikai alapjogai közül pontosan melyik az, amelyet a nyilatkozattevő szerint politikai nyomásgyakorlásra használ az Unió, nem derül ki. Túl vagyunk már azon, hogy a jogállamiság magyar értelmezését szembesítsük az unióssal. Feltételezhetően folytatódik az 1 tagállam szabadságharca a 26-tal szemben. Tárgyalások helyett minden bizonnyal több vétóról fogunk hallani a hírekben. Az uniós források hiányában pedig az alternatív lehetőségekre készülhetünk. Ternovácz Dániel – Leadfotó: AFP