Menyhárt Tamara

Kik fizetik meg a magyar munkaerő politikai árát? – azaz hogyan szorulnak háttérbe a magyar munkavállalók, az egyszerű melósok? Az „egyszerű dolgozók” elnevezés több kategóriát is magában hordoz, lássuk a leggyakrabban megjelenőket: Alkalmazotti munkavállalók (nem vezető beosztású emberek), akik irodai munkát végeznek, Adminisztrációs feladatokat látnak el. Ügyfélszolgálatosok, asszisztensek, ügyintézők, recepciósok, bolti eladók, takarító, karbantartó munkákat látnak el állandó munkakörben. Gyári munkások és termelési munkavállalók, akik többnyire az ipari termelésben végeznek fizikai munkát, összeszerelőként, csomagolóként, gépkezelőként, karbantartóként, vagy minőség-ellenőrként dolgoznak. A termelésben dolgozó fizikai munkás – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Segédmunkások, akik általában fizikai munkát végeznek ugyan, de nem igényel szaktudást a feladatkörük. Lehetnek akár raktárosok, takarítók, betanított munkások, mezőgazdasági- és építkezési segédmunkások. Közmunkások, akik egy államilag támogatott munkaprogram kereti között dolgozhatnak, többnyire hátrányos helyzetű településeken. A közmunka célja általában szociális jellegű, és többnyire fizikai munka. Jellemzően a minimálbértől is jóval alacsonyabb kifizetéssel jár, viszont teljes munkaidőben. „A magyarországi közfoglalkoztatás 2011-ben lezajlott átalakításának, kibővítésének több célja volt; (a kormányzati kommunikáció szerinti) elsődleges célja, hogy a munkanélkülieket visszavezesse „a munka világába” illetve az elsődleges munkaerőpiacra, a kormány képviselőinek nyilatkozata szerint a közmunkaprogram bővítésének további céljai; a „munkaalapú társadalom” létrehozása a „segély helyett munka” alapelv széles körű megvalósítása, illetve a munkanélküliség megszüntetése (a teljes foglalkoztatás elérése) volt.” Platform-munkások, alkalmi munkavállalók, akik csak egy-egy munkakörben, általában kisebb szolgáltatásokat nyújtanak. Rugalmasabb ugyan a munkavégzés, viszont instabil munkajogi feltételekkel jár. Ilyenek lehetnek a futárok, digitális platformokon besegítők (webshop-ok), vagy az idénymunkára jelentkezők (mezőgazdasági-, vagy kőműves-munkák során). A rugalmasabb munkavégzés, gyakran instabil munkajogi feltételekkel jár – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Fizetések és jövedelmi viszonyok Néhány adat a fizetésekről, amelyek segítenek érzékeltetni, milyen jövedelmi helyzetben lehetnek az egyszerű dolgozók: Általánosságban a bérek, jövedelmek alakulásáról az RSM cikke tudósít. 2025. január 1-től a minimálbér bruttó összege 290.800 forintra, a garantált bérminimum bruttó összege 348.800 forintra emelkedik a Magyar Közlöny 2024. december 12-én megjelent 127. számának 394/2024. (XII. 12.) Korm. rendelete alapján. Ezek alapján látható, hogy az egyszerű munkavállalók fizetése közel van a minimálbérhez (különösen, ha betanított munkások). Amíg az átlagbér sokkal magasabb azoknál, akik esetleg szakosodottabb, de nem vezető munkakörben dolgoznak. Társadalmi megtapasztalás, hogy egyre nehezebb megélni egy átlag polgárnak, főképp, ha hitele van, ha albérletben él, ha egyedülálló szülőként neveli a gyermekeit, legfőképp pedig, ha munkanélküli (vagy nyugdíjas). Vendégmunkások és a magyar dolgozók helyzete Mi az, ami az utóbbi években – különösen a 2015 óta tartó „migráns”-válság tudatában – egy igen érzékeny, egyre több települést érintő probléma? A regnáló hatalom egyre több „külföldi vendégmunkást” hoz be a gombamódra szaporodó gyárakba Magyarországon. Ezek a folyamatok egyértelműen politikai és gazdasági okok miatt is zajlanak. A vendégmunkások jelenléte egyre több települést érintő probléma – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Sőt, már a 2024-es Európai Parlamenti- illetve Önkormányzati választásoknál is megmutatkozott, hogy választások esetében is igényt tart a kormányzat arra, hogy a betelepített harmadik országbeli munkaerő a szavazatával hozzájáruljon a saját hatalma megtartásához. Bár az EP-s választásokon nem voksolhattak, az önkormányzati választásnál viszont igen. „Magyarországon menekültként elismert vagy huzamos tartózkodási jogosultsággal rendelkező minden nagykorú személynek joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó legyen.” Ez a szabályozás különösen érzékeny és összetett, igen sok a tévhit, politikai érdeket és valós gazdasági helyzetet is tartalmaz. Politikai és gazdasági érdekek a külföldi munkaerő mögött „2020-tól kezdődően az ázsiai országokból érkező munkavállalók száma kezdett emelkedni, miután a kormányzat a munkaerőhiányra reagálva lehetővé tette a 2+1 éves tartózkodási engedéllyel történő munkavállalást. Először az indiai és vietnámi vendégmunkások létszáma növekedett számottevően, emellett különböző beruházásokhoz kapcsolódóan sok koreai és török munkavállaló is érkezett az országba.” A külföldről behozott munkavállalók munkaerőhiányra hivatkozással kerülnek be az országba. Egyes ágazatokban valóban erős a munkaerőhiány (ipar, gyártás, építőipar), így a cégek többnyire kényszer-megoldásként alkalmazzák a külföldieket. Társadalmi következmények és növekvő feszültségek Ugyanakkor a munkanélküliség is jelen van az országban, de a nem megfelelő munkafeltételek és az alacsony bérek is komoly érvként jelennek meg, ha magyar munkavállalóról van szó. Az „egyszerű munkás” státusz gyakran nem jár magas társadalmi presztízzsel. Amennyiben a külföldi munkavállalók nagy arányban jelennek meg, az társadalmi feszültséget okozhat, különösen olyan helyeken, ahol a helyiek úgy érzik, hogy „elveszik az állásokat”. A külföldi munkavállalók „elveszik az állásokat” – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Egy olyan országban, ahol a munkás, a munkavállaló csak költség, a vendégmunkás egy – akár választási – eszköz, a társadalom pedig csak statisztika, ott a jövő nem fejlődést, hanem lassú eróziót jelent. A kérdés már nem csak az, ki végzi el a munkát — hanem az is, hogy ki marad még, aki elhiszi, hogy ebben az országban érdemes dolgozni. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

A kórházakban hagyott több mint háromszáz újszülött, csecsemő és kisgyermek sorsával kapcsolatos kérdésre Pintér Sándor belügyminiszter válasza „Nem mi szültük őket, és nem mi hagytuk őket ott” több mint cinikus és elhatárolódó volt. Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) nyilvántartása szerint jelenleg 353 olyan gyermek van kórházi ellátásban, akikről a szüleik lemondtak, vagy akiket a szüleik nem vihettek haza magukkal. 2025. januárjában még 260 csecsemő maradt egészségügyi intézményekben, ez a szám év végére jócskán nőtt. A szülészeti osztályokon hagyott babák nagy részét nem a szülők hagyták ott, vizsgálatok alapján nem is bántalmazó családból származnak. A TASZ szóvivője szerint a gyámhatóság, a gyermekvédelmi rendszer teljes összeomlását mutatja, hogy nem indokolt módon kényszerülnek a kórházak a kicsik befogadására. Sokakat indokolatlanul emeltek ki a családjukból. November 20-a a gyermekjogi világnap. Ezen a napon fogadták el – immáron 36 évvel ezelőtt – azt az ENSZ gyermekjogi egyezményt, amely garantálja a gyermekek alapvető jogait. Szegénység miatt egyetlen gyermeket sem szabad kiemelni a családjából. Ehelyett a családok támogatására volna szükség – állami szinten, ami nem történik meg. Az SOS Gyermekfalvak beszámolója szerint: „A 103 megkeresésből az alapítvány 5 esetben tudott babát fogadni, a drasztikus nevelőszülő hiány miatt a többi gyermeket el kellett utasítania. Országosan több ezer nevelőszülő hiányzik ahhoz, hogy minden gyerek családban nőhessen fel. Az alapítvány jelenleg is nevelőszülőket keres. Mit jelent a nevelőszülőség? A nevelőszülői státusz is nehézségeket hordoz. Nem kérdés, hogy a nevelőszülő még nem örökbefogadó, gyakorlatilag csak ideiglenesen vigyáz a rábízott gyermekre, mégis rendkívül nagy a felelőssége, hiszen többnyire erősen traumatizált gyermekekről kell gondoskodni. Ha szerencséje van, és összehangolt a szakmai kommunikáció gyámügyes, pszichológus, nevelőszülő, egyéb gyermekvédelmi szakemberek között, akár örökbe is fogadhatja az adott gyermeket. Mennyit lehet keresni a nevelőszülőséggel? Mivel a nevelőszülői státusz gyakorlatilag egy munka, sőt egy hivatás, amit a legtöbben szívügyüknek tekintenek, ezért államilag díjazott. Az is tudható, hogy – akárcsak a gyermekvédelmi dolgozók esetében – rendkívül alulfizetett munkáról van szó. „Már az elején fontos tisztázni, hogy a nevelőszülőség és az örökbefogadás az két külön dolog, bár ezt a kettőt sokan ugyanannak veszik” – olvasható a Pénzcentrum nevelőszülőkről szóló írásában. „A nevelőszülőt a gyermek, fiatal felnőtt ellátására nevelési díj is megilleti, amely juttatást a nevelőszülő kizárólag a gyermek, fiatal felnőtt megfelelő ellátására fordíthatja (pl. élelmezés, ruházkodás, tankönyvek, egészségügyi ellátás, stb.).” Korábban volt arról szó, hogy a kormány a gyermekvédelmi dolgozók bérét megduplázza, s ehhez – elméletileg – hozzátartoznának a nevelőszülők is, viszont az ígért tizenhét milliárd már árnyaltabb vízióvá vált. „Bár belengette az Orbán-kormány, hogy még az idén 17 milliárd forint pluszpénzt kap a gyermekvédelem, erre az idén már nem kerül sor” Mit mond a szaktárca? „Nemcsak a források elosztásával összefüggésben merülnek fel kérdések.” mondta Pintér Sándor. A belügyminiszter a Magyar Kórházszövetség napokban tartott őszi szakmai rendezvényén kitért a kórházban hagyott csecsemők problémájára. Elmondása szerint országszerte csaknem 300 újszülött van, akiket a szüleik nem vittek haza. Ezeket a csecsemőket 2025. december 31. és 2026. március 31. között nevelőszülőkhöz, illetve bölcsődei ellátásba helyeznék át.” Arra a kérdésre, hogy miként kívánják bővíteni a nevelőszülők létszámát, nem kapott választ a Népszava a Belügyminisztériumtól. A regnáló hatalom megoldást kínál: összesen négy új csecsemőgondozó intézetet létesít. Karcagon, Mátészalkán egyet-egyet, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében kettőt szeretne 2026. március 31-ig átadni. Igéretei szerint ezekben az intézményekben kívánják a későbbiekben a jelenleg kórházban hagyott gyermekeket ellátni. A választási kampány ígéretcunamija azonban nem kivitelezhető. A források hiánya, a működésképtelen rendszer már nem teszi lehetővé, hogy a több, mint háromszáz kisbaba élete biztonságban, megnyugtatóan alakuljon. * Nem Pintér Sándorék szülték őket. És nem ők hagyták ott. Vagy mégis? Menyhárt Tamara – Nyitókép: Telex – YouTube ScreenShot

„A bicskei gyermekotthonban történt pedofil bűncselekmények, majd kegyelmi ügy után egy ország ismerte meg K. Endre (Kónya Endre) és V. János (Vásárhelyi János) nevét. Vásárhelyi, az otthon volt igazgatója több ott nevelt kiskorú szexuális molesztálása miatt került börtönbe.” Kevesebb szó esik azonban Kunstár Béla másodrendű vádlottról. A bicskei pedofil ügy árnyékos szereplője: ki is valójában Kunstár Béla? Kónya Endre igazgatóhelyettesként próbálta eltussolni a bűncselekményeket, ezért kényszerítés miatt ítélték börtönbüntetésre, míg a Novák Katalin köztársasági elnök bukásához vezető botrányt kirobbantó elnöki kegyelemben nem részesült. A magyarorszag.hu oldalról mindenki számára elérhető adatok találhatóak a bicskei pedofil-ügy másodrendű vádlottjáról, Kunstár Béláról. Kunstárnak kiterjedt kapcsolati hálója volt – hasonlóan Vásárhelyihez és Kónyához, a médiában is kering róla információ. „Próbaideje alatt napközis gyerekeknek tarthatott foglalkozást a bicskei pedofil nevelő” A Parlamentben feltett kérdések megválaszolatlanok maradtak azzal kapcsolatban, hogy miért csak felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a vádlottat. „Az egykori nevelőotthoni gyerekek elmondták, őket is meglepte, hogy Kunstár időnként saját zsebből vitte el őket étterembe, vagy táborozni – azt ők is tudták, hogy erre nem a szerény nevelői fizetéséből tellett. Elmondták azt is, hogy az ilyen alkalmakat rendszeresen kihasználta arra, hogy szexuálisan közeledjen a fiúkhoz: alkohollal itatta őket, meztelen birkózásra és hasonló szexuális játékokra próbálta rávenni őket.” Külföldre költözött és gyerekeket szállít – hogyan lehetséges ez? Kunstár Béla végül – legutóbbi információk szerint – Svájcba költözött, ahol munkát is vállalt, mint buszsofőr. Ez a hír egy olvasó észrevétele alapján kelt életre, melyből a Gulyáságyú Média számolt be, nem kihagyva azt a tényt, hogy gyerekeket is szállít Kunstár… Sajnálatos módon a Kunstár Béla üggyel kapcsolatosan 2025-ben sem lelhető olyan írásos anyag, cikk, bírósági adatbázisban lévő adat, amely arról szólna, hogy • visszavonták a felfüggesztett szabadságvesztést és börtönbüntetés letöltésére kötelezték volna • új vád-eljárást indítanának ellene • foglalkozástól való eltiltás, közfeladatból kizárás – akár külön eljárásban – indult volna Hol marad az igazság? A rendszer hibája és a felelősség kérdése Így, hogy nincs új eljárás, maradt a felfüggesztett börtönbüntetés, és szabadon azt tehet, amit akar – például gyerekekhez köthető foglalkozást is végezhet –, eléggé megkérdőjelezhetetlen jogi- etikai kérdéseket vet föl. Épp az ilyen alávaló gazemberség az, amely jóformán büntetlenül maradt, így azok is bűnösök – morálisan mindenképp –, akiknek az enyhe ítélet köszönhető. Ezek az ügyek azok, amelyet nem felejthetünk el, nem engedhetjük meg, hogy a szőnyeg alá söpörjék, elfelejtsék. Ezeket a felszínen kell tartani, és újra elő kell venni – egy jobb és igazságosabb, független ítélkezés során! Menyhárt Tamara – Nyitókép: Koszi Ferenc – AI illusztráció

A KSH felülbírálta korábbi statisztikai adatait. Gyermekszegénység tekintetében megduplázódott a számadat. Az Eurostat (az Európai Bizottság Statisztikai hivatala) által megjelentetett részletes adatok szerint a magyar statisztikai hivatal 2019 és 2024 között jelentősen alulmérte a gyerekszegénységi rátát, például a 2020-as esztendőben a korrekció után a gyerekszegénység több mint duplája lett az eredetileg mért értéknek. A gyermekszegénység természete abban mutatkozik meg, hogy sok más szálon függ egyéb szociális hiányosságoktól, problémáktól – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Lakhatási problémák okoznak kirekesztést munkaerőpiacról, egészségügyi ellátásból, illetve konkrétan a társadalomból. A lakhatás költségei, a rezsi-terhek emelkedése fokozza a lakosság bizonytalanságát. A lakhatás pedig alap. Ha nincs biztos, fenntartható otthon, akkor az ember nem tud stabilan élni, dolgozni, gyermeket nevelni, tanulni. A munkaerőpiaci kirekesztettség demográfiai korlátokkal küzd, illetve szerkezeti kihívásokkal. Igen meghatározó a fiatalok, az alacsony végzettségűek, illetve a tartósan munkanélküliek magas aránya. Aki elveszíti a munkáját, előbb-utóbb elveszíti a társadalmi beágyazottságát is, s ennek folyományaként akár az otthonát is. Társadalmi kapcsolódás nélkül pedig igen nehéz kilábalni egy kilátástalan helyzetből – ez is súlyos szociális kihívás. Statisztikailag alacsony ráta mutatkozik ugyan a munkanélküliség tekintetében, de szociális kirekesztést okoz az, hogy nem mindenki fér hozzá jól fizető, stabil, hosszú távú munkához. Egyre több állampolgár elégedetlen az egészségügyi- illetve a szociális ellátásokkal, azaz a közszolgáltatási ellátórendszer összeomlását látják-tapasztalják. Ha az ellátórendszer nem működik, épp a rászorulók azok, akik nem kapnak támogatást, védelmet, segítséget – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Az említett hiányosságok, problémák egyre több állampolgárt, családot érintenek, amelyekben a gyerekek is elszenvedői a körülményeknek. Ha a család elszegényedik, vagy nem tud megfelelő biztonsággal gondoskodni a gyermekek jólétéről – nevelés, tanulás, élelmezés, mentális támogatás –, akkor a gyermekről előbb-utóbb elmondható, hogy elszegényedett környezetben él. A szegregáció és a hátrányos helyzetű tanulók helyzete az oktatásban is igen nagy probléma társadalmunkban. Egy hátrányos helyzetű tanuló sosem jut ugyanolyan minőségű oktatáshoz, mint az átlagos körülmények között élők. Az oktatás a legfontosabb eszköz az esélyegyenlőséghez. Ha nem működik mindenki számára egyenlő esélyekkel, egyforma minőségben, hosszú távon társadalmi feszültségeket okoz. A gyermekek elszegényedése, a családok belső feszültsége gyakran csúcsosodik ki abban, hogy kiemelik a családból a gyerekeket. A gyermekvédelemmel kapcsolatban az elmúlt időszakban egyre inkább kerülnek napvilágra elborzasztó hírek. A gyermekvédelem alulfinanszírozottsága, és a kiszolgáltatott gyerekek biztos védelmének elmaradása a jelenleg regnáló hatalom felelőssége. Ezzel párhuzamosan a pedofíl bántalmazókkal való kapcsolódása a kormánynak szintén elbizonytalanodást okoz az emberekben. Egyre több egyértelműen megvádolt, vagy akár már el is ítélt bántalmazóról derül ki, hogy kitüntették, kinevezték a köztudottan bűnözőt. Fotó: Koszi Ferenc – AI illusztráció Ezen a ponton a kiszolgáltatottság okán a gyermekszegénység és a pedofília – sajnos – bizonyos értelemben össze is függ, ami ellen minden bizonnyal keményebb, hatékonyabb fellépéssel, gyorsabb nyomozási hathatósággal kellene-lehetne tenni, és persze példaértékű büntetésekkel. Miért fontos az állami (valós!) adatgyűjtés? A KSH statisztikáit szokták mérvadónak hinni, de egy revízió során kiderült, hogy nagyon eltérő számok jelentek meg korábban, melyek megtévesztőek és súlyosan érintik a szociálpolitikai kérdéseket. Mint arra több kutató is felhívta a figyelmet: a KSH által közölt szegénységi adatok valahogy éppen úgy jönnek ki évek óta, hogy a szokásos eloszlás helyett extrém mértékű kiugrások vannak egyes jövedelmi sávokban. A szegénységet a tagállamokban mérő EU-SILC magyar adatainak revíziójáról szóló Eurostat értékelés (ami egyébként a 2019-2024 közötti évekről szól, míg a KSH a 2018-23 közti időszakot revideálta) 11. mellékletében ezt írják: „Az a tény, hogy a fő szegénységi mutatók nagyrészt változatlanok maradtak, arra utal, hogy a magyar adatok megbízhatósága és hitelessége már korábban is biztosított volt.”” Lehet persze magyarázatokkal szolgálni egy ilyen komoly, összetett adatpublikáció eredményeiről, mégis a korrekt tájékoztatás több kutatómunka tekintetében is irányadó. A statisztikai adatok megbízhatósága rendkívül fontos a szociálpolitikai munka során. Ha a mutatók csalnak, az adatok eltérnek a valóságtól, a döntéshozók nem kapnak valós képet a problémákról. Így lehetetlen célzottan és hatékonyan segíteni a rászorulókon, akár támogatásokkal is. „Január 1-vel 15 százalékos béremelés lesz a szociális és a kulturális ágazatban, a nevelőszülőkre fordított forrásokat pedig megduplázzák.” – jelentette be Gyulyás Gergely, miniszterséget vezető miniszter nemrég egy kormányinfón. Vajon ez az ígéret nem késő? Vajon lesz bármilyen eredménye? Menyhárt Tamara – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) alapítója és vezetője Ukrajnába utazott, hogy az e célra adományozott segélyeket személyesen tudja eljuttatni Kijev környékére. „Nem maradhatunk csendben ebben a szégyenteljes mérgező légkörben. Kikérjük magunknak, hogy háborúpártinak nevezzenek bennünket éppen azok, akik nemtelen szellemi gerillaharcot folytatnak Oroszország mellett az Európai Unióval és hazánk bel- és külpolitikai érdekeivel szemben” – nyilatkozta Iványi a Népszavának. Vádemelés egy botrányos ügyben Iványi Gábor 74 éves. Az egész életét – az Egyházán keresztül is – annak szentelte, hogy felkarolja azokat társadalmi kirekesztetteket, akik nem számíthatnak az állam segítségére. Hajléktalanok gondozásával, szegénységben élő, hátrányos helyzetű családok megsegítésével, hátrányos helyzetű gyerekek óvodai és iskolai nevelésével foglalkoznak sok más mellett az intézményei. Oltalom Kórházat, Családok Átmeneti Otthonát üzemeltetnek, speciális hajléktalanellátással foglalkoznak, Wesley Jánosról elnevezett számtalan intézményük működik/működött országosan, az óvodától a középiskoláig. Idősotthonokban gondoskodnak a szépkorú, elesett, gondoskodásra, gondozásra szoruló embertársainkról. De mi történt ezzel az egyedülálló intézményrendszerrel? A regnáló hatalom bírálata okán már több, mint egy évtizede küzd a megmaradásáért a MET. Dr. Olasz József tízgyermekes apa, az Oltalom Kórház vezetője, főorvosa – Fotó: jozsefvarosujsag.hu A vád lényege és a bűncselekmény körülményei „A 2011-es egyházi törvény következtében nemcsak korábbi egyházi státuszunkat, de a tevékenységeinkért törvényesen járó normatív támogatások nagyrészét is elvesztettük. Akkor fordultunk először a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához, amely 2014-ben és 2016-ban kártérítésre, és a státusz visszaállítására kötelezte a magyar államot, de a státusz rendezését nem hajtották végre. Ez sodorta adósságba az intézményeket, aminek következtében ma már nem jut el állami támogatás a számláinkra, mert a NAV inkasszálja adósságtörlesztés, késedelmi kamat és egyéb büntetések címén. Jelenleg kizárólag civil adományokból tartjuk fenn szociális és oktatási intézményeinket.” A kormány egyre aljasabb tettei Iványi Intézményrendszere ellen felháborítja a társadalom nagy részét, köztük politikusokat is. Tanévkezdés előtti iskolabezárásokról, ősz végén ellehetetlenített hajléktalan szállókról döntött a kormány az utóbbi időkben, amellyel több száz ember, több száz gyermek sorsát pecsételte meg. Az igazságszolgáltatás próbája A legfrissebb lépés, hogy Iványi Gábor ellen csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak elkövetése miatt vádat emelt az ügyészség – miután az állami támogatásokat teljesen megvonták az intézményektől – „A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Főigazgatósága előtt különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt folytatott büntetőeljárásban (alapügy) a nyomozó hatóság tagjai 2022 februárjában egy egyesület központjaként működő Dankó utcai ingatlanban kutatást és lefoglalást végeztek.” Egy egyesület központjaként működő Dankó utcai ingatlanban házkutatást tartottak, és lefoglalást végeztek – Fotó: Nagy Dániel – jozsefvarosujsag.hu A 2022-es ügy során nem volt egyedül Iványi Gábor, amikor rajtaütés-szerűen meglepték őt a pénzügyőrök. „A vádirat szerint Iványi Gábor felhívására a jelenlévők elkezdték őt tolni a helyszínt biztosító pénzügyőrök felé, hogy a sorfalat Iványi Gábor testével áttörjék. Ezen erőszakos magatartás jogszerű eljárásukban akadályozta a pénzügyőröket, de a kutatást nem tudta meghiúsítani – írja az ügyészség.” A MET vezető lelkésze azt nyilatkozta, hogy számított erre a vádemelésre. Sejtette, hogy amennyiben a hatalomnak érdekében áll, még a 2026-os választásokat megelőzően meg fogja tenni ezt a lépést. A konkrét hír Iványit épp Bucsán, az ukrajnai útján érte utol. A bucsai mészárlás 2022 márciusában történt meg, ami kegyetlen támadás volt az orosz katonák részéről ukrán civilekkel szemben. “Úgy tűnt, a legtöbb áldozat mindennapi teendőit végezte a gyilkosságok idején, többek is bevásárlószatyrokat cipeltek.” Az orosz-ukrán háború egyik legmegrázóbb mészárlásáról már külön oldal is található az interneten. A lelkész ellátogatott a bucsai emlékhelyre, épp itt értesült a vádemelésről. A lelkész a MET internetes oldalán és –posztban is köszönetet mondott mindazoknak, akik mellette állnak, támogatják. „Drága Barátaim, Többen velem voltatok, amikor ki a létrán, ki a lépcsőn behatoltunk központi épületünkbe, a NAV szemszögéből hívatlan lábalattvalók, így lettünk „csoportosak”. Számomra felemelő volt ez akkor is, és most is az, amikor többen közületek aláírásukkal erősítik meg, hogy nem értenek egyet a főkolompos (én) és társaim bebörtönzésével. Szeretném elmondani nektek, hogy akkor is, ha végül ott végzem, ahol a bíráimat mozgósítók helye lenne, akkor is nagy dolog életemben ez az időszak, méltó utolsó szakasza annak. Nagyon hálásan köszönöm a szereteteteket. Tudnotok kell, hogy örökre a lekötelezettetek vagyok, büszke rátok, és készen bármire értetek. Sok-sok szeretettel, öleléssel, Iványi Gábor Bucsa, 2025. november 5.” „Tégy meg minden jót, ami tőled telik, Amilyen eszközzel csak tudod, Amilyen módon csak tudod, Ahol csak tudod, Akivel csak tudod, Ameddig tudod.” John Wesley – Iványi Gábor hite szerint. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Iványi Gábor – Fotó: Facebook

Vajon a történelem során mióta vannak a gyermekekkel kapcsolatban család-védelemről, vagy bántalmazásról írásos anyagok, esetleg szabályozások, törvények? Van a pedofíliának történelme? A gyermekvédelem és a pedofília történelmi gyökerei Már a Krisztus előtti időkben, Mezopotámiában is készültek törvénykezések családjoggal kapcsolatban. Bár ezek elsősorban az örökbefogadással, a családi felelősség kérdésével kapcsolatban értekeztek. Magyar nyelven konkrét szexuális bántalmazásról nincs forrás a Hammurappi törvénykönyvekben. Vannak ugyan fellelhető anyagok a világhálón például az ókori görög és egyiptomi pederasztia intézményéről, de ezek akkoriban még nem bűnnek számítottak, hanem kifejezetten részét képezték a nevelésnek. „Az ókori Görögországban a pederasztia a serdülő fiúk nevelésének része volt, ahol egy felnőtt férfi szellemi, erkölcsi és testi fejlődését segítette, és ez magában foglalta a szexuális kapcsolatot is. A fogalom eredetileg a „fiú szeretet” értelmében használatos, és az ókorban általánosan elterjedt volt.” A Római Birodalomban Kr.utáni 1-3.században szintén születtek rendelkezések gyermekekkel kapcsolatosan, de itt inkább a családi rend, a becsület témája szerepelt, s az öröklésről, valamint az apa egyedüli bírói szerepeiről hoztak szabályokat. Angol nyelvű források említik leginkább a Lex Scantinia nevű jogszabályt, amely a szabad állampolgárságú fiatalkorúak védelméről szólt. Amikor az ember először próbálta törvénybe foglalni a jót – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Az első írásos ítéletek: Anglia a 17–19. században Írásos, bírósági dokumentált, konkrét gyermekmegrontásról elsőként Angliában születtek ítéletek a XVII.században. Később gazdagabb részletességgel szabályozták a pedofil bűncselekményekre vonatkozó büntetési tételeket. Meghatározták a 12 év alatti gyermeki kort, és súlyos bűncselekményként értékelték az ellenük elkövetett szexuális bántalmazásokat – szintén Angliában. (Offences Against the Person Act UK). „1874-ben egy New York-i egyházi gondozó azzal fordult az Állatvédő Ligához, hogy egy Mary Ellen nevű kislányt a szülei rendszeresen bántalmaznak. A leleményes egyházi gondozó kihasználva a common – law lehetőségeit, kérelmében azzal érvelt, hogy a gyermekkel úgy bánnak, mint egy kutyával. Ennek az ügynek köszönhetően megalakították a Gyermekvédő Ligát, amely feladatául tűzte ki a hasonló sorsú gyermekek kiemelését a családból, iskoláztatásukat, támogatásukat.” Az Amerikai Egyesült Államokban tehát először állatvédelemmel kapcsolatos Liga létesült, majd később itt vert gyökeret az első köztudottan hivatalos Gyermekvédelmi Liga, ahol kifejezetten a családon belüli erőszakkal foglalkoztak. Ebben persze szerepelt az elhanyagolás, a lelki bántalmazás és a fizikai erőszak is, de nagy hangsúlyt fektettek a gyermekek ellen elkövetett szexuális bántalmazásra, erőszakra is. A modern gyermekvédelem születése Világszerte egyre inkább elterjedt a pedofília bűncselekményként megítélt adaptálása, ugyanakkor ahogyan fejlődött az orvostudomány – köztük a mentális, pszichés betegségekkel foglalkozó ágai is – egyre több véleményezés alakult ki a társadalmakban. Vajon a pedofília csupán bűncselekmény, vagy betegség, beteges hajlam? Esetleg a kettő együttesen érvényes? Orvosi, pszichológiai tanulmányok első tudományos megjelenéseiről a szexuális devianciák orvosi osztályozása témakörben korlátozottan, szabályozottan érhetőek el. Az 1800-as évek végén már Freud is foglalkozott a témával, később pedig a pedofília, mint diagnosztikus kategória jelent meg a pszichiátriai rendszerekben (Kinsey-jelentések, 1952). A WHO és az UNICEF korszakos hatása a gyermekvédelemre Szintén angol nyelvű tartalmak érhetők el orvosi-szociológiai megközelítésből a 60-as években, amikor is az akkori modern orvosi-társadalmi fogalom, hogy gyermekbántalmazás, már diagnosztikai fogalommá vált. A 80-as és 90-es évekre az UNICEF, illetve a WHO tanulmányai már globálisan intézményesítették a gyermekvédelmet, és nemzetközi egyezmények is születtek. A veszély a képernyőn keresztül leselkedik – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció A 2000-es évek meghozták a modern technikai vívmányokat, így már nem csupán a hatalmukkal visszaélő felnőtt családtagok, tanárok, edzők, nevelők, táboroztatók, felelős munkakörben dolgozó ragadozók körében vannak pedofilok, hanem az internet világában, az online térben is lecsaphatnak a gyanútlan kis- vagy fiatalkorú áldozatokra. Az elhíresült Casa Pia pedofilbotrány nagy port kavart Portugáliában. “2010 szeptemberében első fokon öt év és kilenc hónaptól 18 évig terjedő börtönbüntetésre ítélték Portugália legnagyobb pedofilperének hat vádlottját. A 230 éve működő Casa Pia árvaházban kiskorúakat erőszakoltak meg, illetve gazdag megrendelőknek gyerekeket szállítottak az intézményből. A vádlottak között volt az árvaház egykori igazgatója, továbbá egy ismert tévés személyiség, két orvos és egy korábbi diplomata is.” A családon belüli szexuális bántalmazása a gyerekeknek, illetve az intézményesített, a hatalmukkal visszaélő vezetők hálózata sajnos nem egyedi, bárhol a világon előfordul, előfordulhat. Magyarországi ügyek: a bicskei és Szőlő utcai botrányok A Magyarországon kirobbant “bicskei”, s az azóta megjelenő “Szőlő utcai” pedofil-ügyek jól mutatják. A hatalom elképesztő méretű hálózatokat képes saját védelme alatt működtetni, akár évtizedeken át. A Casa Pia ügy lezárása jó példa lehet a magyarországi borzalmak feltárásának, és felszámolásának folyamatára nézve. Talán van remény arra, hogy a teljes magyar társadalmat elborzasztó és felháborító pedofilügyek végre az igazságszolgáltatást megfelelő munkára sarkallják, hogy a hatalom eme gyenge láncszeme valóban megoldásokkal szolgáljon. A védelem formái változnak, de a felelősség örök – Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Egy kegyelmi botrány, sorozatos pedofil-ügyek – mindenkit megérint, felháborít. Hogy a pedofília betegség, ferde hajlam, vagy bűncselekmény? Bármi is lehet a végső definíció, a gyermekeket meg kell tőle védenünk – mindenáron – még akkor is, ha történelme van. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Szűcs Balázs atyát a Vatikán 2016-ban örökre eltiltotta attól, hogy papi hivatását gyakorolhassa a szexuális abúzusok miatt, amelyek okán először – és egyelőre egyetlenként – az egyháza indított belső vizsgálatot. Egyik áldozata 2019-ben beszélt a Partizán csatornáján Szűcs Balázs bűncselekményéről. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem lelkészének ügyeiről nevét, kilétét felvállalva nyilatkozott Pető Attila Dániel, aki már korábban, 2003-ban is adott jelzést a szexuális bántalmazásokról, ám ezeknek sem voltak következményei. Pető Attila Dániel akkoriban 12 éves volt, kiskorú, így az évtizedes borzalmairól megrendítő beszámolót adott. Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Belső tér Szűcs Balázs később a Szőlő utcai Javítóintézetben tevékenykedett, ahol belső teret alakított ki a 2025 májusában letartóztatott igazgatóval, Juhász Péter Pállal közösen azért, hogy házon belül tudjanak helyet biztosítani a hatalmukkal, pozíciójukkal való visszaélésekhez, hogy biztosítsák a pedofil bűncselekményeinek helyszínét. „A délutáni órarend részét képező bibliai ismeretek foglalkozásain túl, 2012 májusában indítottuk a »csendes szoba« programunkat, ami a növendékek hitéletébe hozott új szint. (sic!) A foglalkozások helyszíne a nevelőotthon I. emeletén kialakított és felújított szoba. A csendes szobát Szűcs Balázs Atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lelkésze és Nagy Anna Mária irodalomtanár vezeti, fiatal segítők bevonásával.” Ez a tájékoztatás olvasható cikkünk megjelenése idején is az Óbudán, a Szőlő utcában működő Budapesti Javítóintézet honlapján. Szűcs Balázs atya foglalkoztatásáról az Intézményünk jelene és szakmai tevékenysége menüpontban A nevelőotthon órarenden kívüli foglakozásai között, a Hitélet fejezetben adnak tájékoztatást. Mint az ismertetőből kiderül, a Szőlő utcai javítóintézetben a csendes szobás alkalmak kétheti rendszerességgel állnak rendelkezésre a fiúk számára. Alkalmanként három csoportban, 40-45 gyermek vesz részt. A részvétel önkéntes, lehetősége van a fiataloknak az elcsendesedésre, imára, beszélgetésre.” „Szűcs Balázs atya sok évvel Pető első bejelentése után, de az ügy nyilvánosságra kerülése előtt, 2012-ben kapott Gyermekekért díjat a II. kerületi önkormányzattól. A pap ezt a díjat fel is használta tekintélye megalapozására, az általa gyerekeknek szervezett táborok népszerűsítésére. De felhasználta például Kövér László nevét is, aki a Szűcs Balázs által szervezett „Remény kis emberei” fesztivál fővédnöke volt.” Pető kérdésére, hogy a díjat visszavonták-e már? – először azt a választ kapta, hogy megteszik a szükséges lépéseket. Azóta – a kegyelmi ügy utáni időszakban – már megtörtént a díj visszavonása melyről Pető Attila Dániel is posztolt a face-book profilján. Fotó: Melczer Zsolt – AI illusztráció Eredmény Pető bátor kiállása máris eredményeket hozott, hiszen úgy tűnik, jogszabály-változtatásokat is predesztinál a pedofilok kitüntetéseinek visszavonására vonatkozóan. Bár ez csak felületi tünetkezelésnek tűnik. Adott tehát ismét egy pedofil bűncselekményeket elkövető pap, akit a regnáló hatalom kitüntet, akinek lehetőséget biztosít a működésére, akit következetesen újra és újra gyerekek közé enged. Mi is történt ezzel a bűnözővel? • A Vatikán 2016-ban eltiltotta a papi szolgálattól Szűcs Balázst — ez egyházi, nem büntetőjogi döntés. • Nincs nyilvános bizonyíték arra, hogy Szűcs Balázs ellen rendőrségi nyomozásból vádemelés vagy letartóztatás történt. Mielőbb megoldást kell találni arra, hogy a már kitudódott gyermekbántalmazások, szexuális abúzusok elkövetői ellen eljárás induljon és legyen végre szigorított következménye mindannak, amit tettek. A jelenleg regnáló hatalom igen híres a 24 órán belül is meghozható jogszabály módosítások végrehajtásában. Itt az idejen ezekben a mindenkit felháborító, elborzasztó ügyekben is ekképpen cselekedni. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

„A Hajdúdorogi Főegyházmegye hivatásától eltiltott egykori áldozópapját súlyos bűncselekményekkel vádolják: többrendbeli szexuális erőszakkal és kényszerítéssel, áldozatai 18 év alattiak, sőt: 9 és 12 éves gyermekek is akadnak köztük. Beismerés esetére 12 év fegyházat ajánlottak neki, de nem fogadta el.” Sz.atya ügy Teljes döbbenet, undor és felháborodás kíséri az ügyet, amely 2023-ban robbant be a köztudatba. Ekkor tartóztatták le Sz.atyát, aki azóta is szabadlábon éldegél, gyakorlatilag – a súlyos vádak ellenére – még mindig nincs ítélet, sőt fogva tartás sem. A bíróság dönt majd arról, amit sokan csak suttogva mernek kimondani – Melczer Zsolt – AI illusztráció Hajdúnánáson derült fény először az aberrált tetteire, de ott semmi nem történt, sem felelősségre vonás, sem feljelentés. A megoldás: áthelyezés – egy másik településre. Itt aztán – felbuzdulva a bűncselekmény következményeinek elmaradásától letelepedett, és hátrányos helyzetű kistelepülések általános iskoláiban okított hittant. A hittanórákon részt vevő kislányokat molesztálni kezdte, de a kislányok azonnal szóltak a szülőknek, akik nem voltak restek, és feljelentést tettek ellene. Cselekedetei során teljes mértékben visszaélt a hatalmával, az erejével, és 10-12 éves gyereklányokat abuzált. A 2023 januári letartóztatását követően végül bűnügyi felügyeletbe került, s a hírek szerint a mai napig ez az eljárás van érvényben. „A bűnügyi felügyelet azt jelenti, hogy Sz. nincs teljesen elzárva a külvilágtól: a számára kijelölt ingatlant és udvarát a bíróság előzetes engedélye nélkül csak meghatározott időközökben, a mindennapi élet szükségleteinek biztosítására hagyhatja el. Ez vonatkozik vasárnapra is, vagyis felkeresheti a templomot – derült ki a bíróság tájékoztatásából. Sz. nyomkövetőt sem visel. Hogy viszonylag enyhe a kényszerintézkedés, az a büntetlen előéletének és együttműködő magatartásának is betudható. A nyíregyházi rendőrök szúrópróba-szerűen ellenőrzik.” Már önmagában az, hogy egy felnőtt ember szexuálisan kihasználja a rábízott kiskorú gyermeket, hatalmas bűn. Az a tény, hogy pap (volt), többszörösére duzzasztja szörnyű bűnének súlyát. Családapa?! Nem mellesleg, ez az ember családapa. Felesége és gyermeke is van. Istenről beszélt, bűnökről, szeretetről, megbocsátásról. Álmából felkelve is pontosan tudnia kell a Tízparancsolat minden szavát. Példamutató életet kell(ene) élnie, segíteni az embereket, tanítani a gyermekeket a Biblia történeteire. Békés, kiegyensúlyozott életet élhetett (s él még ma is!), nem csupán munkája, hanem hivatása volt. A büntetése – nézzük bárhonnan is – semmiképp sem nevezhető az elkövetett bűnök tekintetében arányosnak.. Gyakorlatilag azt leszámítva, hogy nem gyakorolhatja a „hivatását”, kizárta az egyháza a köreiből – szabadon él és virul. Valódi, a társadalom által is megkívánt büntetést nem kapott, el nem ítélték, legalábbis nincsenek sehol ezzel kapcsolatos hírek. A 2024-es kegyelmi botrányt követően egyre több és több hasonló, vagy még súlyosabb bűncselekmény története kerül a nagyközönség elé. Papok, tanárok, gyermekgondozók, nevelők, edzők élnek vissza a hatalmukkal, s teszik tönkre ártatlan, kicsi gyermekek, avagy fiatalkorúak életét. Ott is elkövethetik a legnagyobb bűnt, ahol az ártatlanságot kellene óvni – Melczer Zsolt – AI illusztráció Az úgynevezett „Szőlő” utcai botrány, a „Zsoltbácsi” ügyek egyre bátrabbá teszik az áldozatokat. Sorra adnak – inkognitóban többnyire – interjúkat, nyilatkozatokat, melyek megerősítik minden normálisan gondolkodó ember gyanúját: nagyon sok ilyen (pedofil- és egyéb gyermekbántalmazási ügy) lehet. A dominó-effektus elindult. Már csak egy valódi jogállam szükséges, hogy a rendőrség, az ügyészség, a nyomozó hatóság, a bíróság tehesse a dolgát, s valódi igazságot szolgáltasson. Mindazon gyerekekért, akiket lelkileg akár egy egész életre tönkre tesznek a védelmükkel, tanításukkal, gondozásukkal megbízott szörnyetegek. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Hány formája van a gyermekbántalmazásnak? Vajon a gyermekbántalmazás csupán az állami- egyházi gyermekintézményekben fordul elő? Hol kezdődik, s leküzdhető e gyerekek bántalmazása, hogy a jövőnk egészséges, erős, normális társadalomként élhessen? Nézz bele egy gyermek szemébe, s megláthatod, milyen Sorsot él Érzelmi- pszichés bántalmazás az, amikor verbálisan, azaz szavakkal bántják a gyerekeket. Megalázzák, megfélemlítik, lelki terrorban tartják a kiszolgáltatott, gyengébb áldozatot. Fotó: Illusztráció – Melczer Zsolt – AI grafika Elhanyagolás Hiányos, nem megfelelő ellátás, akár élelmezésben, ruházatban, meleg otthon tekintetében. Nincs kommunikáció, nincs nevelés, tanítás, tapasztalatok megosztása, problémák meghallgatása. Sivár, ingerszegény környezet. Online zaklatás A gyerekek, a fiatalok az on-line térben rendkívül kiszolgáltatottak a vadászó felnőtt perverzek számára. Az on-line tér végtelen lehetőséget kínál az óvatlan kiskorúak becserkészére. Fizikai erőszak Ütés, tettlegesség, fájdalom okozása kézzel, lábbal, vagy valamilyen eszközzel, testi sérülés. Szexuális bántalmazás Főleg felnőtt férfiak követik el gyermekek ellen. Akár már hároméves kortól megkezdődhet az abúzus. Mindezen bántalmazás-típusok bárhol megtörténhetnek. Otthon, a családban a leggyakoribb, bár ezek nagy részéről nincs valódi jelzés. Iskolákban, közoktatási intézményekben, sportközösségekben, gyermekvédelmi intézetekben – bárhol megjelenik a gyermekbántalmazás bármely formája. Gyermekvédelmi törvény szabályozza, hogy a gyermek jogait meg kell védeni minden bántalmazás, fizikai, szexuális, pszichés, valamint elhanyagolás ellen. Magyarországon a testi fenyítés alkalmazás minden környezetben – otthon, intézményben – tilos. 2024-ben – a kegyelmi botrány kitörését követően – módosítások léptek életbe. Nincs elévülés, ha valaki 18 év alatti gyermek ellen szexuális bűncselekményt követett el. Szigorodtak a szabadlábra helyezés feltételei. Bővítik a pedofil adattárat. Fotó: Illusztráció – Melczer Zsolt – AI grafika Kormányzati tervek és törvényjavaslatok születtek, melyek tovább szigorítanák a gyermekvédelmi szabályokat – különös tekintettel az elkövetők felelősségre vonását illetően. A gyermekvédelemben működő jelzőrendszer szigorítását is bevezetnék. Hiányzik egy átfogó, naprakész, részletes kutatás, amely tartalmazná a gyermekek ellen elkövetett bántalmazásokat. Kevés esetről készül jelentés. Nagyon sok eset észrevétlen marad. A gyermek nem szól, a környezete nem ismeri föl a jeleket, nem tudják, hová forduljanak. Ha mégis működik a jelzés, erőforrás-hiány miatt (elsősorban humán erőforrás) a gyermekvédelmi szolgálatoknál dolgozó, vagy a mentális egészségügyi szakemberek hiánya igen kimagasló. Ezzel a problémával különösen a vidéki, és a hátrányos helyzetű régiókban kell számolni. Stigma A bántalmazásról nagyon nehéz beszélni. Legtöbbször egy gyermek föl sem fogja, mi történik vele – például egy szexuális abúzus esetén. Sok kiskorú bántalmazó környezetben nő föl, szinte természetesnek veszik az elhanyagoló környezetet, védik az őket verő szülőt, a szeretet egyik formájának gondolják a pedofil apa, nagybácsi közeledését. Gyakran tagadják, ami velük történik, nem ismernek más perspektívát, nincs összehasonlítási alapjuk, fogalmuk nincs arról, milyen egy NEM bántalmazó közeg. Ha egy gyermek Intézetbe kerül – akár árvaság, akár családi erőszak, elhanyagoltsági okok miatt –, azt gondolhatná az ember, hogy a szörnyű körülményekből kimentett kiskorú biztonságban lesz. Úgy tűnik azonban, hogy a mai Magyarországon félelmetes és elborzasztó hírekkel szembesülhetnek az állampolgárok a gyermekvédelem szó hallattán. Egyre több bizonyosság mutat afelé, hogy a gyermekvédelmi intézetek kis lakóit évtizedek óta szörnyek hálózzák be. Fölfoghatatlan kegyetlenséggel használják ki őket, kisfiúkat és kislányokat, akik a felnőttektől függenek, akik a felnőttekben bíznak, akik a felnőttektől várnak egy kis szülői mentalitást. Úgy tűnik azonban, hogy több ilyen intézményben is – ki tudja hány kisgyerek érintett – visszaélnek ezeknek a kiskorúaknak az ártatlanságával, a gyermeki mivoltával. Ennek a ténye valamennyi felelős állampolgár szívét megérinti, és már egyre több ember tudja, hogy a gyermekbántalmazást – intézeti szinten legalábbis – a leggyorsabban, a leghatározottabban, meg kell szüntetni, a bántalmazókat pedig a legkeményebb módon, gyorsított eljárással, szigorú büntetésben kell részesíteni. A társadalmi összefogás egyre szélesebb körben terjed és egyre erősebb. Úgy tűnik, ezek a borzalmak súlyos teherként nehezednek a jelenleg regnáló hatalom egészére – nem véletlenül. Kitüntetett, kinevezett vezetők, dolgozók kerülnek vád alá – akik a hatalomhoz köthetőek. Egyre több ilyen eset van. A kormány azonban – érdemben – nem tesz semmit, tehát a közöny, a hallgatás, a csönd súlya egyre jobban dübörög a fejük fölött, és megoldásért kiált. Elsőkörben politikai akarat szükséges ahhoz, hogy visszaszorítsuk a gyermekbántalmazást. Fontos volna a szerepe az UNICEF Magyarország szervezetnek, s más Civil szervezeteknek is, melyek a közintézmények, gyermekotthonok, nevelőszülők esetében tehetnek sokat azért, hogy megelőzés is történjen. 2024 márciusában az UNICEF Magyarország „MIT KÍVÁN A MAGYAR GYERMEKVÉDELEM”: a Gyermekjogi Civil Koalíció 12 pontja a gyermekvédelmi reformhoz címmel átfogó javaslatcsomagot dolgozott ki a Gyermekjogi Civil Koalíció a gyermekvédelem és az ahhoz szorosan kapcsolódó egyéb ágazatok reformjának előkészítéséhez. Az elmúlt másfél évben azonban valódi reformok nem születtek, csupán a be nem tartott ígéretek szintjén áll a kormányzat – az ígért béremelések tervezetét sem szavazták meg a gyermekvédelmi dolgozók javára. Fókuszba kell helyezni a tanárok, szociális munkások, egészségügyi dolgozók felkészítését is, hogy már a korai szakaszban felismerjék a fizikális és a pszichés jeleket, és tudjanak intézkedni a gyermekeket ért inzultusok kapcsán. Csírájában kell elfojtani azokat a jeleket is, amelyek arra utalnak, hogy a gyerekek bántják egy-egy társukat. Csúfolják, megalázzák, meglopják, megzsarolják, megverik, s mindezt büntetlenül, folyamatosan és hosszan tehetik – nem egy kiskorú lett már öngyilkos emiatt. Fotó: Illusztráció – Melczer Zsolt – AI grafika Szükséges a pontos, részletes statisztikai adatok kezelése is, hogy felmérhessék a szakemberek, melyik régió a legveszélyeztetettebb, akár a hátrányos helyzetű települések esetében, akár az állami gondozásban élő gyerekek környezetében. A szörnyek köztünk járnak A hatóságok feladata pedig nem csupán a feljelentések azonnali kivizsgálása, az alapos nyomozás, a gyanúsítottak letartóztatása és ítélőszék, bíróság elé állítása. Az elmúlt években eltusolt, elhallgatott, ki nem vizsgált ügyek azonnali felülvizsgálata szükséges, s azoknak a számonkérése is, akik felülről, vagy belülről részt vettek a gyermekintézményekben ügyködő gazemberek bűneinek eltitkolásában. Nem a magas rangú politikusok, vezető beosztású emberek az áldozatok, hanem a gyerekek, akiknek igazságot kell szolgáltatni és biztonságot kell nyújtani. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Illusztráció – Melczer Zsolt – AI grafika

2010 óta a Fidesz-KDNP parlamenti többsége rendkívül aktív jogalkotási tevékenységet folytatott. Ez lehetővé tette a nagy mennyiségű törvény alkotását, törvénymódosítást, illetve az Alaptörvényben történő átírásokat is (melyek az alkotmányos alapvetéseket érintették). Feltűnő, hogy a sok törvény, illetve módosításuk azonnal, a kihirdetést követő napon hatályba lép – akár visszamenőleg is érvényesíthető. Nem, vagy nehezen lelhető olyan nyilvános forrás – akár friss, naprakész –, amely alapján csoportosítható volna, hogy pontosan hány törvénymódosítás történt 2010 óta, minden ciklusra kiterjesztve, esetleg szétszálazva a különböző jogterületekre vonatkozóan. Igen széles spektrumot érintenek a módosítások, büntetőjog, közigazgatás, oktatás, média, adórendszer, egészségügy, stb.., tekintetében. Arra vonatkozó részletes adatok sem fellelhetőek, hogy a módosítások hány százaléka érintett alkotmányt, vagy Alaptörvényt, esetleg mennyi származott kormánypárti, illetve ellenzéki oldali javaslat alapján. 2010-2014. között az Országgyűlés összesen 859 törvényt fogadott el, amelyből 321 új törvény volt, míg 538 módosítás. Tehát jól látható, hogy az összes elfogadott törvény több mint 60 %-a módosítás volt. A 2011-es Alaptörvény megalkotásával új alkotmányos keret jött létre, melyet a kormány azóta is többször módosított. Ezt a kritikát a Mandiner újságírója így fogadta: „A módosításban foglalt cikkek nagy része ugyanis a rendszerváltással létrejött szabadságot kívánja bizonyos korlátok közé szorítani. Az államszocializmus bukása magával hozta, hogy az ember végre szabadon beszélhetett, szabadon mozoghatott, egyáltalán: szabadon rendelkezhetett sorsáról.” 2025. áprilisában a 15. Alaptörvény-módosítás saját kormányzási érdekeik okán történő, állampolgárságot érintő szövege sokakat érintettek kedvezőtlenül az állampolgárok közül. Egy reménysugár érkezett a jogsértő Alaptörvény-módosítok kapcsán. „Az Alaptörvény 15. módosítása és a kapcsolódó törvények szintlépést jelentenek a jogszabályi szintű félelemkeltésben és diszkriminációban. A kormánypárti képviselők által beterjesztett módosítások nemzetközi egyezményeket sértenek, és az Alaptörvényt sokadszor teszik a napi politikai célok elérésének eszközévé. A módosítások elfogadásának gyorsaságát és módját semmi sem indokolta azok megfélemlítő hatásának növelésén kívül.” „A jogi helyzet még sok tekintetben képlékeny. A Magyar Helsinki Bizottság folyamatosan nyomon követi és elemzi a változásokat. Gyülekezési, véleménynyilvánítási, szabálysértési, állampolgársági, idegenrendészeti és büntetőügyekben felhalmozott sok évtizedes tapasztalatunkat arra fogjuk használni, hogy jogi tanácsot, segítséget nyújtsunk mindazoknak, akiket jogsértés ér.” – olvasható ugyanitt. Nem kell ahhoz jogi végzettség, hogy önmagában attól a hírtől, hogy állandóan törvényeket módosítanak, rendeleti kormányzással lehetetlenítik el az ország állampolgárait, dolgozóit – ne értse a nép, hogy micsoda hatalom-megtartó eszközökkel manipulálnak a jelenleg regnáló hatalom emberei, s mennyire csupán a saját érdekeiket szolgálja ki ez a rengeteg variáció. Sokan kimondják, hogy a jelenlegi Alaptörvény érvénytelen. Kormány- és rendszerváltás után tiszta szívű, nagy szakmai tudással rendelkező, az állampolgárok érdekeit figyelembe vevő jogalkotói gárdára lesz szükség. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Melczer Zsolt – AI illusztráció

Sára Botond főispán, jogi végzettségű, két gyermekes családapa, a Fővárosi Kormányhivatal nevében eljárást indított a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség Dankó utcai hajléktalanellátó intézményei ellen. Mondhatni nem új hír, hogy Iványi Gábor intézményei ellen igen kemény hadjáratokat indítanak évek óta, viszont az is kiderült már a 2024-es iskolabezárásokkal kapcsolatosan, hogy ezek jogsértőek voltak. II. Erzsébet brit királynő a Dankó utcai Oltalom Központban 1993-ban, jobbra Iványi Gáborral. Fotó: Mónos Gábor / MTI Vajon mi az, ami most a főispánt ismét támadásra késztette, s most iskola helyett, épp hajléktalan szállót akar bezáratni? Az Iványi Gábor vezette MET fenntartásában a Józsefvárosban több mint harminc éve működik a „Fűtött Utca” és az „Oltalom Hajléktalanok Központja”. Amit nyújtanak, az a hajléktalanok közül is a legrosszabb állapotban lévők számára hiánypótló elsősorban: itt a krónikus betegségekkel élő, végtaghiányos, önellátásra képtelen embereket is fogadják napi 24 órában, van folyamatos orvosi ellátás, ingyenes étkezés, tisztálkodási lehetőség. Korábban a végrehajtási kilakoltatásokat is ősszel indították be nagy erőkkel, most is az őszi „nagytakarítás” zajlik, csak emberi oldalról kérdéses az, hogy a magatehetetlen, akár végtagnélküli, fogyatékkal élő emberek hová fognak kerülni a bezárt intézményekből? Egy demokratikus jogállamban persze logikusan történnek a dolgok, az állam támogatást ad azoknak az intézményeknek, amelyeket épp Iványi Gábor egyháza igazgat. Támogatja, mentorálja, segíti. A logikus folyamat azonban itt, nálunk, a magyar kormánynak köszönhetően nem történik meg, sőt ellenkezőleg. Minden támogatást megvon, visszatart a regnáló hatalom az Iványi-vezette iskoláktól, ahol hátrányos, nehezebb sorsú gyermekeket tanítanak, hajléktalan óvodáktól, ahol a hajlék nélküli családok gyermekeit óvják-gondozzák-etetik. És most az egyik legkiszolgáltatottabb társadalmi réteg, a hajlék nélküli, fogyatékkal élő emberekre került a sor. A logika mentén kár is próbálkoznunk magyarázattal, mert hazug, hamis vádak illetik az intézmények vezetését, s ez alapján indít eljárásokat a főispán. Fegyveres NAV-akció Iványi Gábor Dankó utcai központjában, 2022. február 21-én – Fotó: Telex Miközben Iványi Gábor épp megköszöni a lehető legtöbb fórumon a nyugdíjasok adományát, akik a kegyet gyakorló hatalom 30 ezer forintos utalványait ajánlották föl a MET-nek, az elképesztő nehézségekkel küzdő hajléktalan szálló bezárását ígéri még az ősz végén a főispán. A pillanat, amikor bezárják az intézményt, és ott ülnek-fekszenek a láb nélküli szerencsétlen, beteg emberek a kerekesszékeikben, tudva, hogy ennyi volt, nincs tovább, mindennek vége – beég-e valakinek a szemébe, a lelkébe, a zsigereibe? Beég-e, hogy azután ezzel a bélyeggel éljék tovább a főispáni és hatalmi létet, a kényelmes, biztonságos luxust élvezve, s pökhendi kivagyisággal ne válaszoljanak majd az esetlegesen föltett kérdésekre, hogy miért? A leghitványabb ítélet ellehetetleníteni teljesen magatehetetlen, fedél nélküli honfitársainkat! De az ispánok, főispánok ideje hamarosan lejár! Menyhárt Tamara – Nyitókép: ÍgyÉlünk AI illusztráció

Kaleta Gábor volt perui nagykövet volt az első (Fideszhez köthető), akire felfigyelt a nagyközönség, akinek a számítógépén több, mint 19 ezer, kisgyermekről készített pornográf képet foglaltak le, majd a bíróság egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, illetve 540 ezer forintos pénzbüntetést kellett megfizetnie. Mindez 2020-ban zajlott, és ekkor már nagy felháborodás zúgott végig az országon, mivel az ítélet igen enyhének mondható. Bár elvileg konkrét bántalmazást talán nem követett el Kaleta, de a szexuális tartalmú, gyerekekről készült képek készítéséhez egyértelműen bántalmazták a gyerekeket… Ez már épp elég a beteges hajlam bűncselekménnyé avanzsálásához. 2024 februárja nagy gyújtópont volt az ország életében. A kegyelmi botrányról sokan írtak és beszéltek azóta is. Megtudtuk, hogy a bántalmazó mosdatóját kegyelemben részesítők lemondtak a posztjukról, kiderült a maffiavezér feleségének szoros barátsága a bicskei gyermekbántalmazót fedező családjával, az alkotmányt is módosították, hogy ezek után ne kaphasson kegyelmet senki, aki érintett bármilyen gyermekeket érintő abúzálásban. Bicskén felfüggesztett börtönbüntetést kapott és napközis táborban foglalkozhatott továbbra is gyerekekkel egy nevelőtanár, aki szintén fideszhez közeli vállalkozói és politikai kapcsolatokkal rendelkezett. A regnáló hatalom törvénymódosítása kiegészült a Gyermekvédelmi Intézmények dolgozóinak átvilágítását, „ellenőrzését” szolgáló, felháborodást keltő kérdőívvel is. Aki nem volt hajlandó alávetni magát a személyiségi jogokat is sértő kérdések megválaszolására, elveszítette az állását. Egy ilyen vizsgálaton ment át gond nélkül az az évtizedeken át gyermekvédelemben dolgozó férfi, aki egy javítóintézet igazgatójaként élt vissza a fiatalkorúak fölötti hatalmával, kihasználva, prostitúcióra kényszerítve a szerencsétlen fiatalokat. A luxusszállodák tulajdonosai e pillanatban nem ismertek. Azóta folyamatosan nyilvánosságra kerülnek olyan pedofil-ügyek, amelyeknek közös halmaza is van. A legtöbb ember, akiről kiderült, hogy valamilyen módon köze van gyermekbántalmazáshoz, szexuális abuzáláshoz, gyermekek megrontásához, a legkiszolgáltatottabb, legvédtelenebb gyermekek ellen követték el iszonyú bűneiket. Nagy részük fideszhez közeli kapcsolatokkal rendelkeznek, akár gazdasági, akár politikai szálakon keresztül. Többeket ki is tüntettek a fideszes vezetők, épp a gyermekvédelem élén végzett „munkájukért dicsérő elismeréseket kaptak”. Tudható, hogy a családon belüli gyermekek ellen elkövetett erőszak – bár nagyobb számban fordulhat elő, mégis nehezebben kerül a felszínre, de a Gyermekvédelmi Intézményekben történő abuzálások, erőszakok, molesztálások, megalázások a legmélyebben felháborítják a jóérzésű állampolgárokat. Az „intézetis” gyerekek mögött nincs apa, anya, aki megvédhetné a szörnyektől, nincs egy erkölcsileg-morálisan tiszta, megbízható, erős bástya, környezet, ember, aki védelmébe vegye, megóvja az aberrált bűnözőktől őket. A gyermekvédelem országos szociális hálója amúgy is szétesett. A rendszer maga is szétesett, pénzhiány, emberhiány miatt nem kapnak a Gyermekvédelmi otthonokban, intézetekben élő gyermekek védőhálót, jelzőrendszert, de amikor fény derül egy ilyen borzalmas, bicskanyitogató tettre, valójában annak sincs – s évtizedekig nem is volt – érdemi következménye. Néhány embert talán elítélnek, pár évre börtönlakó lesz, de utána mi fog történni? Visszakerül gyerekek közelébe, mint ahogy már eddig is történt nem egy ilyen eset? A kegyelmi botrány kirobbanása óta hallunk időnként egy-egy letartóztatásról, de vajon elkapnak-e minden elkövetőt? Vajon azok, akik hallgattak, nem mertek, vagy nem akartak szólni, ha sejtettek, tudtak a fölfoghatatlan történésekről, kapnak-e valamilyen retorziót? Mi van a gyerekekkel? Akár azokkal, akik átélték a szörnyűségeket, s lelkileg-testileg egy örök életre megnyomorították őket, akár azokkal, akik gyermekként abban a félelemben éltek-élnek, hogy velük is bármikor megtörténhet ez, mint a társaikkal… Hol a védelem, a valódi védelem? Vagy csak a civilek ajándékaitól védik meg az intézetekben élő gyerekeket a regnáló hatalom közkatonái? Elég az a néhány ember, aki a megalázó fizetés, a megfélemlítések ellenére még kitart, és igyekszik gondoskodni az árva, félárva gyerekekről, mert a hivatásának szívből elkötelezettje? Mi, vagy ki védi meg ezeket a gyerekeket a jelenleg regnáló hatalom szörnyű nemtörődömségétől ellehetetlenített intézményeiben? Kért-e már bocsánatot valaki akár csak a bicskei áldozatoktól? Kért-e bocsánatot valaki, az összes megalázott, kihasznált, megerőszakolt gyerektől? És miért nem? És ki az a Zsolti bácsi? Menyhárt Tamara – Nyitókép: ÍgyÉlünk grafika

Mészáros Sándort, a Kalligram Kiadó főszerkesztőjét Menyhárt Tamara, az ÍgyÉlünk újságírója kérdezte: Nehezebb a mai Magyarországon gondolkodó, vitára ingerlő könyveket kiadni, mint akár tíz évvel ezelőtt? Másképp volt nehéz a szocializmusban, mert a politikai cenzúra mindvégig megvolt, de egyre puhulóbb körülmények között.1989 után eltűnt a cenzúra, de megjelent a tömeg-irodalom. Ez fontos volt és maradt is, de az arány jelentősen megnőtt. Van manapság tere az értelmiségi párbeszédnek? Hol zajlik a gondolkodás? Könyvekben, Facebook-posztokban, vagy csupán zártkörű baráti beszélgetésekben. Igen, van párbeszéd, de egyre szűkülő körökben. Ám nem akarok panaszkodni: sok barátom volt és van, sokat beszélgetünk és vitatkozunk. Nekem jó élni Budapesten. Hogyan lehet megszólítani a mai olvasógenerációt? Van még ilyen egyáltalán? Persze, hogy van. A kiadó miatt sokféle tehetséggel találkozom, sokat tanulok tőlük. És tévedek is, ez természetes. Újra és újra felül kell vizsgálni nézeteinket. Akkor talán kevésbé hülyülünk el. A könyvpiacon is sokat változott az értelmiségi szerep. Mekkora a hatása ma egy irodalomtudósnak, egy kritikusnak, egy szerkesztőnek? Majdnem azt mondtam, hogy mindig voltak és lesznek kiváló tudósok és szerkesztők, kritikusok. De ez a mostani 15 év jórészt elnehezítette és/vagy kivéreztette a független kulturális intézményeket. A mai digitális világban kíváncsiak még az emberek a könyv kézben foghatóságára, illatára? Hogyan tartja szinten magát a kortárs irodalom? Nem vagyok jós. Bizonyára jóval kevesebben olvasnak szépirodalmat, verseket, esszéket, filozófiát. De a Nyugat folyóirat jórészt 500 példányban kelt el. És mégis ebből lett a modern magyar irodalom! Vajon az elmúlt közel másfél év közéleti változásai bátorságot adnak-e a kortárs íróknak, költőknek, művészeknek? Akár írásban, akár szóban, vagy az alkotásaikban kifejezik-e, ha változást akarnak a politikában, vagy csöndesen kivárnak? Mennyire lehetnek bátrak a művészek, az írók e tekintetben? Ó, hát van itt minden, és ennek ellentéte is. Remélem, jövőre bátorabbak leszünk, mint névrokonom, Mészáros Lölö. Ha választanod kellene egy könyvet – akár egy Kalligram által kiadottat –, amelyet egy időgéppel a jövőbe küldhetnél, melyik volna az? Ha csak egyetlen Kalligram könyvet vihetnék a jövőbe, akkor Borbély Szilárd: Halotti pompa című verseskötetét vinném. Nem azért, mert a legnagyobb, hanem ő az, aki a szívemben a legközelebb áll. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Mészáros Sándor – Facebook

Láthatatlan hősök, fogyatékossággal élők és a fogyatékossággal élő gyermekeket többnyire egyedül gondozó szülők helyzete a mai Magyarországon Számtalan családban nevelnek fogyatékossággal élő gyermeket. Ezek a szülők a társadalom számára szinte láthatatlanok. Kevés településen található megfelelő akadálymentes közlekedés, iskolák, közintézmények nehezen, vagy szinte semmilyen módon nem megközelíthetőek. Az állami támogatások igen gyöngék. Az ápolási díj megállapítása szempontjából ki tekinthető hozzátartozónak? Hozzátartozónak minősül: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér, valamint az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa. Mennyi az ápolási díj összege? 1.alapösszegű ápolási díj: havi bruttó 43.405 Ft, 2. emelt összegű ápolási díj: havi bruttó 65.110 Ft 3. kiemelt ápolási díj összege: havi bruttó 78.130 Ft Az ápolási díj havi összege más rendszeres pénzellátás folyósítása mellett – a jogszabályban foglalt meghatározott esetek kivételével – az ápolási díj és a jogosult részére folyósított más rendszeres pénzellátás havi bruttó összegének a különbözete. – tudhatjuk meg a kormányhivatalok weboldalán. Otthoni akadálymentesítésre maximum 300 ezer forint igényelhető – tízévente. A fürdőszoba átalakításának összege – példának okáért – ennek többszöröse. Nem luxus a méltó élet – mégis nagyon sok fogyatékossággal élő ember számára elérhetetlen! „A 2011-es népszámláláskor 490 578 ember vallotta magát fogyatékosnak Magyarországon; a 2016-os mikrocenzus szerint a fogyatékos emberek száma 408 021 fő volt. A magukat fogyatékosnak valló emberek közel fele 60 év alatti, ami hozzávetőlegesen 200 ezer főt jelent. Tehát az érintettek családtagjaival együtt legalább félmillió ember életét érinti közvetlenül vagy közvetetten a fogyatékosság valamilyen formája.” – írja a Qubit. A KSH népszámlálási adatainak egyik elemzése szerint: »az egészségi állapotra vonatkozó, nem kötelező kérdéseket a válaszadók 75 százaléka töltötte ki. A válaszadók 72 százaléka nem számolt be egészségi problémáról. Tartós betegséget 1,7 millióan jeleztek, 639 ezren nyilatkozták, hogy az egészségi állapotuk súlyosan korlátozza őket, és 270 ezren éltek fogyatékossággal.«” Grafikon: Index/DEFACTO Az uniós átlagtól messze alulmarad az a mutató, amely a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatottságát illeti. Kevés a részmunkaidős, vagy a rugalmas munkarendben végezhető állás, így bőven a létminimum alatt élnek ezek a társadalom számára láthatatlan emberek. Akad persze néhány jó példa, vannak cégek, akik rugalmas munkaidőt biztosítanak, részmunkaidőben foglalkoztatnak fogyatékkal élőket, vannak civil szervezetek, akik segítő kutyákat képeznek, esetleg időszakos tehermentesítést kínálnak a szülőknek, akik egyedül gondozzák fogyatékkal élő gyermeküket. Megváltozott munkaképességű dolgozók a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. XIV. kerületi telephelyén 2018. október 1-jén. – Fotó: MTI/Kovács Tamás „Emberi jogi szempontból kétségkívül a – hazánk által az elsők között ratifikált – Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-Egyezmény a legnagyobb jelentőségű nemzetközi dokumentum.” – írja a kormány emberi jogokkal foglalkozó oldala fogyatékkal élők rovatában. Az említett ENSZ-Egyezmény „Semmit rólunk, nélkülünk” hangzatos szlogenje azonban sajnos közel tíz éve (!) nem fontos már a hatalomnak. Ha a fogyatékossággal élők végre láthatóvá válhatnának, érdemi támogatást kaphatnának, az nem csupán az ő életminőség-javulásukról szólna, hanem a társadalom egésze gazdagodhatna. Mindig megfeledkezünk arról, hogy ami megtörténik az embertársainkkal, az bizony bármikor, bárhol megtörténhet velünk is, vagy szeretteink körében. Ne így legyen. Menyhárt Tamara – Nyitókép: SutterStock

A Z-generáció – vagyis a mai 18-28 éves korosztály – teljesen más szemszögből tekint az életre, a munkára, sőt a családra is, mint a szüleik. Egy mai fiatal általában nem tekinti a kiteljesedés útját a napi 12 órás munkanapban, sokkal inkább van szüksége szabadidőre, élményekre, rugalmasságra. Szeretne dolgozni, de nem bármi áron. A szülők a biztos állásban találtak stabilitást, a gyermekeik jobban szeretik a rugalmas, akár online munkavégzést, hamarabb lépnek egyik munkahelyről a másikra, azonnali hatállyal. Nem tűrik, ha lekezelik őket, ha felsőbbrendű helyzetből parancsolgatnak nekik. Többnyire a laza, elfogadó együttműködést, a dicséretet igénylik. Ha úgy érzik, hogy túl sokat követelnek, vagy túlságosan abszurd részletekben vesznek el a követelések, azonnal váltanak. Grafikon: Jófogás-GKID Elenyésző az, akinek valódi hivatássá válik a szakmája. Általánosságban ma már kevésbé jellemző, hogy – mint az őseik – megmaradjanak egy-egy szakmában, foglalkozásban, hűséggel, akár nyugdíjig ugyanazt csinálják. Az ő kérdésük az: „Mennyi időm marad az életemre”? Szembetűnő sokaknál a paradox helyzet: online élnek, mégis egyre többen vágynak a természetbe is – akár életvitelszerűen. Ha nem oda, akkor viszont külföldre. Ahol úgy vélik, sokkal inkább kiteljesedhetnek, jóval több bevételük lehet, sőt, az idegen nyelveket is magasabb szinten tudják elsajátítani. Külföldön kinyílhat nekik a világ, új környezet, szélesebb látókör, természetesebb életvitel várja őket. Bátrak és belevágnak. Nincs veszteni valójuk. Ennek hátterében az állhat, hogy a mentális egészségük központi kérdéssé vált. Nekik természetes ma már pszichológushoz, terapeutához, coach-hoz járni, akár influenszerként mutatnak utat a társaiknak. Szívesen gyűjtenek rajongótábort az interneten azzal, hogy belátást engednek az életükbe: mit hogyan csinálnak, sminkelés, főzés, bulizás, közélet elemzése akár. A mai bizonytalan világ, a klímaválság, a háborús hírek, sőt a megélhetési gondok miatt sokkal tudatosabban foglalkoznak önmagukkal, és közéleti kérdésekkel, mint a szüleik valaha. A Z-generációt előszeretettel nevezik önzőnek, lustának, haszontalannak. Pedig valójában ők csak élni akarnak, nem túlélni, emiatt máshol húzzák meg a határaikat. A Z-generáció nem lusta, nem önző, nem értetlenkedik. Csupán más világban gondolkodnak – mint ahogy valóban megváltozott a világ. Hatással vannak a társadalomra, a munka világára, sőt a jövőre is. Grafikon: Jófogás/GKID Előbb-utóbb a Z-generáció lesz az, aki átformálja a munkaerőpiac nagy részét, hiszen a cégek rá fognak kényszerülni idővel, hogy az ő igényeiket vegyék figyelembe. Ahol lehet, online munkát vezetnek be, rugalmas munkaidőben dolgozhatnak a fiatalok, hogy megtartsák őket. Egyre több cég kínál mentális egészséget támogató programot is, vagy például a külföldről behozott családbarát cég is egyre inkább kipróbált. Ma már pilot-időszakot adnak annak a kísérletnek is, milyen eredményes a cég, ha a dolgozók csak 4 napot dolgoznak. Bár ezek mind kezdetleges próbálkozások, de nagy szerepük van ezeknek a reformoknak a beindításában a mai fiataloknak. A szabadság, a rugalmasság, a mentális egészség nekik nem luxus, hanem alap. Ha ezt megértjük, akkor minden támogatást megadhatunk a mai ifjúságnak, hogy segíthessük őket az útjukon, s itt tarthassuk, avagy visszacsábíthassuk őket az országba. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Canva

A mai magyar oktatásban vannak jól mutató számok, melyeket statisztikákban, papíralapon, táblázatokban rögzítenek: létszámok, lemorzsolódások, heti tanóra-számok. A számok azonban nem árulnak el mindent, nem mutatnak a sorok közé, nem mondják el, mi történik valójában az osztálytermek zajában-csöndjében. A csönd ára Az iskola folyosója most is zsúfolt, a szünetben gyermekzsivaj tölti be a teret. A zaj megszokott. A felnőttek csendje nem. Egyre több tanár jelzi, „erről nem beszélünk”. Megtanulták, hogy egy óvatlan mondat a tanáriban, egy kritikus megjegyzés a szülői értekezleten, vagy a fogadóórán – veszélyes lehet. Igen, még egymás között is. Fotó: Abcúg A szülők is hallgatnak. Inkább nem is kérdeznek már rá, van-e szaktanár végre, hányadik osztályfőnök veszi szárnyai alá a gyerekeket. Nem akarnak „problémás szülők” lenni, nem akarják terhelni a saját gyereküket, sőt szinte már előre lehet tudni a választ is. A gyerekek figyelnek. Valójában nem a történelem-, vagy az irodalomórákon tanulnak a cenzúráról, hanem a mindennapokban, a saját életükben, az iskolai éveikben. Megtanulják, hogy nem érdemes kimondani bizonyos dolgokat, nem jó, ha rákérdeznek egy-egy alapvető helyzetre – jobb csöndben maradni. Ez a csönd korántsem üres. Teli van ki nem mondott történetekkel, kérdésekkel, értetlenséggel. Ott lóg a levegőben a sok kérdés – fojtott félelemmel társulva. A csend lassan beépül a falakba, a szavak közé, a zárójelekbe, a gyerekek jövőjébe. Mire felnőtté válnak ezek a gyerekek, pontosan fogják tudni, hogy a túlélés ára néha a hallgatás lehet. Amikor egy egész nemzedék megtanul hallgatni, vajon ki marad, aki elmondja majd az igazat? Eltűnő gyerekek A statisztikai adatok szerint az intézmények létszáma nem, vagy csupán szerény mértékben csökken, általában magasak az óvodai csoportlétszámok, az iskolai osztályok naplóiban is megfelelő a névsor szerinti létszám. De mi az, amit nem mutatnak a számok? Vannak gyerekek, akik heteken, hónapokon át egyszerűen nem írnak házi feladatot. Nem lustaságból, nem időhiány miatt, hanem egyszerűen nem értik, pontosan mi is az elvárás. Szövegértési problémák, matematikai logika megfoghatatlansága – a gyermek elvész félúton, a feladatok káoszában. Minden óra egy újabb kudarc, egyre messzebb kerül attól, hogy már a startvonalnál, eleve a feladatot megértse. Az oktatásért jelenleg a Belügyminiszter, Pintér Sándor felel. – Fotó: Papajcsik Péter/Index Felső tagozatba lépve sokan még mindig betűznek, próbálják kibogozni a magyar abc betűinek kiejtését, szavakká formálását. Nem tudnak olvasni – még tizenévesen sem. A pedagógus nem szól, nem segíthet, hiszen neki már nem ez a feladata, hanem a tananyag „leadása”. Ezek a gyerekek nem mennek el az iskolából, nem morzsolódnak le. Bejárnak, részt vesznek a tanítási órákon, próbálják a füzetükbe körmölni a hallottakat. Közben lassan mégis eltűnnek. Nem a pad mögül, a jövőből. Mire bizonyítványt kapnak, már nincsenek itt. A számok nem mutatják meg, hány gyermek tűnik el így, jelenlevőként, mégis hiányzóként. Ők papíron szerepelnek, de a valóságban eltűntek a sorok között. Nem a padokból hiányoznak, hanem a holnapból. Mert szövegértés nélkül, sok-sok kihagyott, nem megértett tananyag nélkül hogyan fogják megállni a helyüket az életben? Hogyan fognak kommunikálni, ügyet intézni, családot alapítani, dolgozni? Hogyan fognak továbbtanulni? Akár egy szakmát, egy hivatást? Hogyan fognak majd segíteni a saját gyerekeiknek? Az iskola, mint menedék Akadnak diákok, akiknek az iskola nem a tudás kapuja, hanem a menedéké. Sok gyermek reggel korán már bent van az iskola falai között. Nem azért, mert türelmetlenül várja a tanítás kezdetét, hanem azért, mert otthon nincs fűtés, az iskola előterében pedig kellemes meleg van már. A 15 éves és idősebb népesség megoszlása legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint (Férfiak) – Grafikon: Központi Statisztikai Hivatal Vannak gyerekek, akik az ebédidőben már az elsők között sorban állnak, és boldogan elfogadják a konyhás néni repeta ajánlatát is, hiszen otthon rendszeresen nincs rendes, meleg főtt étel. Akad, aki a könyvtárban tölti a délutánjait. Nem feltétlenül a könyvek szeretete miatt, hanem mert itt csönd van, senki nem kiabál vele, nem kell a fél tucat testvérrel osztoznia akár egy széken, vagy az asztallap egy részén a leckeíráshoz. Nekik az iskola nem csupán a jövőt jelentheti, hanem a jelenben adhat menedéket. Mert az iskola lehet a jövő ígérete is, de lehet maga a túlélés is. Három történet, amit nem mutatnak a számok. Az iskola rejtett arca, ami mögött láthatatlan sorsok vannak – de ki vezeti ennek a statisztikáját? Menyhárt Tamara – Nyitókép: MTI / Mohai Balázs – ÍgyÉlünk grafika

Egyre többen döntenek úgy, hogy nem futnak tovább a mókuskerékben. Az életmód új divatszava a „slow living” – lassú élet. A lassú élet nem lustaságot, sokkal inkább a tudatosabb, kiegyensúlyozottabb, harmóniára törekvő mindennapok megteremtését jelenti. Korábban a siker mércéje a túlórák száma, a nagyvárosi karrier megvalósítása, a fogyasztói társadalomba történő elvegyülés volt a számottevő, manapság ez egyre inkább változik. Kevesebb stresszes munka, több szabadidő, minőségibb kapcsolatok az, ami egyre nagyobb számban szerepel a kitűzött célok között. Rohanás helyett picit lassítanak az emberek, ismerkednek a kertészkedéssel, kitűzve az önellátás minél több szegmensének megvalósítását célként. De ha nem is önmaguk akarnak termelni, egyre nagyobb divat termelői piacokat fölfedezni, ahol minőségibb élelmiszer beszerzésében bíznak. Ez a jelenség azonban nem igazán divat, sokkal inkább egy komolyabb döntés. A mentális betegségek, a kiégés soha nem látott méreteket öltött. A pandémia óta valami változott az emberekben, s rájöttek, nem lehet hosszú távon folyamatos teljesítménykényszerben élni. De mi is az a „slow living”? A lassú élet tulajdonképpen egyfajta túlélési stratégia, amely visszaadja az időt. Az időt, amit a modern fogyasztói társadalom rohanó életmódja elvett. Családok döntenek úgy, hogy a fizethetetlen hiteleikből, a panellakás zárt világából elegük van. Eladják mindenüket és falura, tanyára költöznek. Feladják a munkájukat, hivatásukat is és belezuhannak az ismeretlen világba. Az óvatosabbak – ha tehetik – még megmaradnak a munkájukban, legalábbis online, vagy a házaspárok közül legalább az egyikük. Persze a tanyavásárlásnak rendkívül körülményes és hosszú a menete, de sokan még az „aranykalászos gazdaképzést” is bevállalják, s minden kockázatot mellé, hogy hozzájussanak a vágyott birtokhoz. Vannak, akik városi miliőből, akár panelből megérkezve kezdenek mindent megtanulni, a favágást, a növénytermesztést, az állattartást. Nagyon nehéz út a birtok valódi fenntartása. Folyamatos tanulást igényel, de az ősi, kódolt tudás utat tör magának és a férfiak megtanulnak férfimunkát végezni, a nők pedig sparhelten főznek, kovászos kenyeret sütnek, befőznek – önellátnak. Amennyire lehet. Leadnak a korábbi igényeikből, mert rájönnek, hogy fölöslegesek. Sokkal egyszerűbb, letisztultabb életmóddal letisztultabb lesz a mentális életük is. És persze ott a szabadság, amely felülírja a koránkelést, a vihar félelmetes erejét a természetben, a járhatatlan utakat, a róka tyúktolvajlását – minden kárt, félelmet felülír. A gyerekek a természettel karöltve megélhetik a régiek gyerekkorát, a hatalmas tér, a fára mászás, a felfedezés örömét. Van, aki belebukik, de talán feláll, van, aki kitart és megtanulja fejni a kecskét, elvágni a baromfi torkát, kacsolni a paradicsomot, halmozni a komposztot, metszeni a fákat, hogy tiszta élelmiszerhez jusson. Egyre többen választják a tanya szabadságát. Megszenvednek a fenntarthatóságért, az élelmiszer megteremtéséért, de megszűnik a kötöttség, a rohanás, a nyomasztó stressz. A tanyákra kiköltöző városi emberek egymásra találnak. Egyre bővülő közösséget alakítanak. Cserekereskedelmet folytatnak. Amit az egyik nem termel, azt a másik lehet, túltermeli, és fordítva. Így a legtöbb organikus élelmiszert egymás között beszerzik, ami – sokak szerint – a jövő túlélési lehetősége. Mégis gyerekcipőben jár ez az új trend, hisz tele van ellentmondásokkal. Fenntarthatóságra vágyunk, mégis élünk a kényelmi szolgáltatásokkal is, hiszen az on-line tértől nem szívesen válunk meg. Aki nem a tanyát választja, ő is kimegy egy közösségi kertbe, a piacra, de sok terméket internetvásárlással szerez be, házig hozza a futár a kiválasztott terméket, akár még az élelmiszereket is. – Fotó: Makovics Kornél Jógázni járunk, meditálni tanulunk, terapeutáknál igyekszünk megfejteni az önazonosság felé vezető út sárga köveinek titkait. A lassítás nem luxus, inkább egyfajta lázadás a rohanó világ ellen. A lassú életnek, a „slow living”-nek lassan, de biztosan terjed a varázsa, reneszánszát éli, s egyre több ember értékeli át az életét, s mondja azt: öngondoskodást tanulok, hogy túléljek. Menyhárt Tamara – Nyitókép: Melczer Zsolt

A színpad Alaszkában állt, a szereplők: Donald John Trump amerikai elnök és Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök. A közönség: a világ. Alaszka egyik katonai bázisán gurult ki a vörös szőnyeg, ahol a két elnök találkozója zajlott, a világ izgatottan várta, hogy történik végre valami, ami megváltoztatja a háborús helyzetet. Komoly politikai áttörés helyett azonban csupán egy geopolitikai színház mutatkozott. Az emberek nem arról beszélnek a találkozót követően, hogy mi lesz Ukrajnával, hanem arról, remegett-e Trump keze, Putyin a valódi Putyin volt-e, esetleg egy dublőr állt-e a pódiumon. Túl hamar lett vége a találkozónak az előre beharangozott programhoz képest, elmaradt a közös ebéd is. Fotó: MTI / AP / Julia Demaree Nikhinson A világ nem a dokumentumokat figyeli, hanem a gesztusokat, a pletykákat. Ezért a Trump-Putyin találkozó utórezgése az, hogy inkább show-műsort láthattunk, mint komoly diplomáciai megoldás-keresést a tárgyalóasztalnál. A vörös szőnyeg árnyékában Trump lelkesen 10/10-re értékelte az egyeztetést, de ez teljes ellentéte annak, amit a világ vezetői vártak volna. Nem történt áttörés. Látványos béke-terv a tűzszünet kitűzése, mégis Putyin stratégiája győzött, végül ő irányított. Nem ígért semmit, nincs konkrétum kimondva, de eljutott Alaszkába, láthatta a világ, ahogy a másik hatalmas birodalom elnökével beszélget kedélyesen. Az alaszkai színi előadás kudarca Trump környezetében is érezhető, még a tanácsadói is csalódottak. Két nagyhatalom kézfogása csupán üres színpadi gesztus maradt, a valódi béke lehetősége továbbra is távoli. Ez a csúcstalálkozó sokkal több kérdést hagyott maga után, mint választ. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és más vezető politikusok reakciói megegyeznek: Ukrajna területi integritása nem lehet alku tárgya, és Ukrajna részére megfelelő biztonsági garanciákat kell adni. Oroszország azonban a korábbi ígéreteket – garanciákat – és szerződéseket mindig megszegte, s ezen a hozzáállásán vélhetően nem is fog változtatni. Fotó: MTI / AP / Julia Demaree Nikhinson Egy dolog bizonyos, a világ nem színházi előadásokat szeretne már nézni, hanem valódi előrelépést, tűzszünetet, békét, megegyezést. Mindannyiunkat érint a béke vágya, hiszen mindannyiunkat érint – valamilyen módon – a háború is. Menyhárt Tamara – Nyitókép: MTI/AP/Julia Demaree Nikhinson – ÍgyÉlünk grafika

Fantasztikus a tudomány, a technika fejlettsége napjainkban, hiszen a mesterséges intelligenciának hála, egy kis előfizetésért máris tudunk kreálni bármit, bárkiről, aminek csupán a fantázia szab határt. Ez a tevékenység nagyon mókás tud lenni, mégis, ha mélyebben belegondolunk, ha egy fegyver az ember kezébe kerül, előbb-utóbb az ártatlan céllövöldei gyakorlat játékmackói után már többre vágyik, s akár ölhet is. Rogán Antal – Fotó: Hadházy Ákos Facebook A propaganda nem rest – a mi adónkból persze – fizetős AI-t alkalmazni, hogy hazugságokat gyárthasson, ami sokkal látványosabb és valósághűbb, mint az eddigi „sima” hírhamisítás. Elképesztő kreativitással gyártanak aljasabbnál aljasabb, bármilyen alapot nélkülöző történeteket, bárkit „filmre”-visznek, bárkinek bármit a „szájába adnak”. S aki meglátja – mert meglátja a kormány-propaganda- fogyasztó -, azonnal el is fogadja, hiszen „benne volt a tévében”, valósághű, hihető, és az elmúlt egy évben már remekül megágyazott a súlyos, koholt vádakkal terhelt hazugságfolyammal ezeknek a képileg is megjelenített történéseknek valamennyi kormány-hírek. Nekünk persze szerencsénk van. Nekünk nincs közpénzünk, amin előfizethetnénk egy hazugság-AI-re. Nekünk elegendő lesz csupán a valódi, ténylegesen megtörtént bűncselekményeket, a natúr, igaz borzalmakat megmutatni, melyek cáfolhatatlanok, melyek gátlástalanok, nélkülözik az emberek iránti empátiát, az együttérzést, önző, hatalomért bármire képes, törvényhamisító és hírhamisító bűnözők a főszereplők, akik – ha az AI lenne az épp aktuális „ellenség” – még arról is híreket hamisítanának. Menyhárt Tamara – Leadfotó: ÍgyÉlünk grafika

Igen én vagyok a „balsors a Himnuszban”, a poloska, átteleltem – végre itt a tavasz -, túlvagyok a húsvéti nagytakarításon és a pokol bugyraiba fogok kerülni. Ámen. Szerencsére sokan vagyunk, egyre csak bővül a balsors-társaság, és duzzadunk, mint a kelttészta a melegben, és poloskaságunkat választja immáron jónéhány kullancs is… de legalábbis kullancs-nyalonc. Menczer Tamás, Orbán Viktor és Szijjártó Péter – Fotó: Menczer Tamás Facebook No, de mi ez a fröcsögő, mocskolódó, dehumanizáló galád gyűlölet-keltés? Ki az, aki minden állampolgárra, aki nem rajong a pusztulatért, az ellehetetlenítésért, a szegénységért, az ellátatlanságért, ennyire fél? Mert fél a nagyúr, a „Tokaj szőlővesszején” is élősködő hazug maffiavezér. Fél a bűnöző, mint a sarokba szorított állat, aki félelmében kiengedi a karmait, a félelmetes metszőfogait, és támad, támad, támad, fúj, fröcsög, vég nélkül, immáron kimondva szavakat, neveket is. A félelem tágul, mint a világegyetem és egyre erősebb, egyre nyomasztóbb, egyre több a félelemből elkövetett gyalázatos bűn. Egyenes arányosságra számítottunk, ahogyan nő a félelem, ahogyan érzik a vég- et, egyre durvább, arrogánsabb, szókimondóbb a vegzálás, a hazugság-folyam a regnáló hatalom felől – de mi nem félünk! A nyíltan, láthatóan, követhetően elkövetett bűnöket, hazugságokat már azok is rosszallóan figyelik, akik még felé hajlanak. A nemzet balsorsú tagjait épp úgy tépi a balsors régóta, mint azokat, akik még a maffiavezérben hisznek, és épp a gyalázatos, épp a felszínre bukkanó hírek nyitják föl a szemeiket, és döbbennek rá, hogy a poloska-nép is magyar, bár a vezérük kijelentette azt is, hogy aki nem fideszes, az nem is magyar. Szégyen, ahogy feszítik a húrt, ahogy próbálgatják a határaikat, de az Élet nagy igazsága bizony az, hogy egyszer minden diktatúra megbukik, minden bűnöző horogra akad, és a „Bal sors akit régen tép, Hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A multat, s jövendőt” versszakasz a magyar Himnuszunkból hamarosan eljő. Magyar Péter Debrecenben – Fotó: Menyhárt Tamara Ahogy 2024. május 5-én elhangzott Debrecenben az Anyáknapi demonstráción dr. Magyar Pétertől: „Légy az, kiből árad a nyugalom. Légy az, kire nem hat a hatalom. Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet. S menj oda, hol fázik a szeretet.” Gárdonyi Géza Menyhárt Tamara – Lead fotó: ÍgyÉlünk grafika

Ingrid Sjöstrand: Van hozzá közöd? Van hozzá közöd, mit csinálok? És hogy mit gondolok? Van hozzá közöm mit csinálsz? És hogy mit gondolsz? Van közünk egymáshoz? Hozzám, hozzád, mindenkihez, aki véletlenül éppen itt él épp most, és akitől függ, hogy mi lesz a világból? Van közünk egymáshoz? Talán igen. (Fordította: Tótfalusi István) Felelős vagyok azért, hogy a regnáló bűnözői hatalom kifosztotta az országot és a legkorruptabb, legszegényebb és legárvább kis ország lettünk? Igen. Ha csak azzal, hogy szavazataimat hova adtam le 4 évente, akkor azzal (még akkor is, ha soha nem szavaztam a fideszre). Ha nem szavaztam, akkor azzal. Sajnos a rendszer olyan ravasz és csaló módon épült ki, hogy minden választás – eddig – a bűnözői hatalmat segítette… TISZA Sziget találkozó – fotó: Melczer Zsolt Mindannyian felelősek vagyunk, hogy ideáig eljuthattak a szörnyetegek. De van felelősségünk abban, hogy MOST a saját kis környezetünkben rávezessük az embereket arra, hogy Ingrid Sjöstrand sorai mennyire fontosak, elgondolkodtatóak. Megértessük velük azt, hogy van közünk egymáshoz, és bizony tőlünk függ, mi lesz a világból! Tőlünk, tőlem, tőled és tőle, mindannyiónktól. Aki megérzi ennek a felelősségét és hogy mekkora hatása lehet a saját és az utódai életéhez a jövőre vonatkozóan, az változást akar, és valóban lépésről lépésre megteremtheti a békés, igaz, jóléti társadalmat! Légy kedves, érdeklődő, segítőkész embertársaiddal. Ha teheted, lépj be egy TiszaSziget csapatba, hogy szervezettebben is közöd lehessen másokhoz… ne félj. Menyhárt Tamara

Japánban három percet késett a vonat, és a közlekedési miniszter azonnal lemondott. Ez persze más ügyek okán, más japán minisztereknél is éppen így történik. Japánban. Magyarországon, a regnáló kormány közlekedési minisztere azt ígérte, hogy azonnal lemond, amint súlyos baleset, vagy haláleset történik a MÁV-nál cikk szerint több alkalommal is megismételte ezt a kijelentését 2025 elején, de nem történt semmi, pedig a cikk szerint 2023-ban, 2024-ben és már 2025-ben is történtek balesetek és sajnos halálesetek is, de a miniszter – többszöri ígérete ellenére is – pozíciójában maradt. Lázár János építési és közlekedési miniszter A honvédelmi miniszter, a belügyminiszter, a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a legfőbb ügyész – bár nem ígérték a lemondásukat, mégis a gondolkodó és érző ember ezt várta, várja, de nem történik meg. Van egy erkölcsi, íratlan szabály, melyet nem csupán Japánban, hanem Európa más országaiban is betartanak. Ha olyan események, akár tragédiák történnek, amely súlyos károkat, baleseteket, emberéleteket követelnek, vagy bűncselekmény húzódik meg az ügyek mögött, akkor a piramis csúcsán lévő, legfőbb vezetőnek kell(ene) felelősséget vállalnia, bocsánatot kérnie, lemondania. A Sinkanszen a tévhittel ellentétben nem a vonatot jelenti, hanem magára a vasúti pályára/vonalra utal – fotó: Wikipédia A bűnözők életében azonban csak a hatalom, a meggazdagodás stabil megtartása számít, nem vállalnak felelősséget, nincsenek érzéseik, akár ha bűncselekmények történnek, akár ha meghalnak emberek, akár, ha súlyos balesetet szenvednek, akár ha bizonyítottan meghurcolják, bántalmazzák a kiskorúakat – nincs következmény, nincs felelősségvállalás, nincs pozícióról, hatalomról való lemondás. Ezek a fogalmak nem szerepelnek a munkaköri leírásukban. Egyszer mindennek eljön az ideje. Egyszer megtelik a bűnlajstrom annyira, hogy már nem is várja el senki, hogy lemondjanak a hatalom fellengzős, arrogáns, szakmaiatlan, erkölcstelen fejei, tagjai, mert a társadalom, a sors, az univerzum, vagy a csillagok együttállása meg fogja oldani, hogy az igazság győzzön, hogy a megfelelő büntetés megtörténjen, hogy ezek a fejek lehulljanak, ezek a nerlovagok elbukjanak – lemondás nélkül, megbűnhődve a bűneikért. Japánban három percet késett a vonat. Magyarországon is hamarosan három percet fog késni a vonat. Menyhárt Tamara

A regnáló hatalom a szíriai aszad-rezsim háborús bűncselekményeket elkövető nemzetközi bűnszervezet tagjának, és más szíriai – az amerikai szankciós listán is szereplő – bűnözőknek is letelepedési kötvényt adott el, számos kínai, iraki, vietnámi, orosz nemzetiségű mellett. A rogáni ötlet nagy hasznot hoz a NER-nek, bűnözőket az országnak. Nemzetbiztonság. Fotó: YouTube screenshot A regnáló hatalom szabadon engedett több, mint kétezer elítélt embercsempész-bűnözőt azzal a hivatkozással, hogy túlzsúfoltak a börtönök. Nem történt kitoloncolás, csupán szabadon-engedés, így ezek a bűnözők gond nélkül tevékenykedhetnek tovább. Nemzetbiztonság. Nem sokkal az orosz-ukrán háború kitörését követően átrepült országunk fölött egy rakéta, de ennek semmilyen következménye nem volt. Nemzetbiztonság. Bizonyítottan orosz hacker-támadás érte a külügyminisztérium rendszerét. A kiber- támadás nem egyszeri, hanem folyamatos ki-bejárkálást biztosít az orosz titkosszolgálatok számára, melynek következményeiről semmit nem tudunk, hiszen a regnáló hatalom először tagadta, majd a „nem foglalkozunk ilyesmivel” mondattal elhatárolódott és azokat támadta-fenyegette, akik oknyomozó újságíróként rákérdeztek, mit tesznek ez ellen… Nemzetbiztonság. Fotó: AI A regnáló hatalom TEK-eseket vezényelt a boszniai Szerb Köztársaságba, hogy azok kimenekítsék Milorad Dodik boszniai szerb vezetőt, akit első fokon egy év börtönbüntetésre ítéltek – bár még az ítélet nem jogerős. Az amerikai titkosszolgálat és a horvátok figyelmeztették a magyar kormányt, hogy azonnal vonják vissza a parancsot, mert bajba kerülhetnek. Nemzetbiztonság. Ez csupán néhány rendkívül súlyos, mégis következmények nélküli nemzetbiztonságot veszélyeztető ügy, amiről már olvastunk, hallottunk, amin már szörnyülködtünk. Persze, nincs vége. A regnáló hatalom úgy döntött, hogy kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból (ICC), melynek valódi okát természetesen nem ismerhetjük, de a háborús bűncselekménnyel vádolt bűnözők fogadására mindenképp biztosítást ad, akár az orosz elnök is érkezhet hamarosan Magyarországra – nem kell letartóztatni. Nemzetbiztonság. A nemzetbiztonságunkat veszélyeztető cselekmények eddig ismert és még talán ismeretlen tárháza csak egy szegmense azoknak a bűnöknek, amelyeket úgy is nevezhetünk, hogy hazaárulás. Ne féljünk ezt a tényt kimondani, ne féljünk ezt tovább vizsgálni, ne féljünk attól, hogy nekünk kell vállalni azt, hogy eljön annak az ideje, amikor megbűnhődnek a hazaárulók! Legyen következménye mindennek, ami a magyarságot, a magyarokat ellehetetleníti, az országunkat valódi veszélybe sodorja, legyen nemzetbiztonságunk! Menyhárt Tamara – Leadfotó: AI

2025. április 30-ig életben van még a kilakoltatási moratórium. De hamarosan elindul a még mindig működő végrehajtó-rendszer kegyetlen művelet-sorozata. Már most közel ezer család fordult különböző ügyvédi irodákhoz, hogy segítséget kérjenek otthonuk megmentéséért, de tudjuk jól, hogy a tömeges kilakoltatások meg fognak történni, magyar családok kerülnek utcára hamarosan. Fotó: hírTV A regnáló hatalmat ez nem érdekli. Mint ahogy bosszút állt – minden ok nélkül – Iványi Gáboron a regnáló hatalom vezére, ellehetetlenítve az Iványi által működtetett óvodákat, iskolákat, hajléktalanszállókat, megtagadva az egyházát, jogerős bírósági végzés ellenére is kegyetlen műveleteket hajtottak-hajtanak végre. A gyerekek, a szülők, a dolgozók életét megkeserítve, tönkre téve, nem törődve a kicsinyes bosszú számtalan áldozatával, érthetetlen ez a hadjárat is. Bosszúért kiált a bírák, bírósági dolgozók tüntetése is, így egy újabb szabályozás tolja még inkább a szőnyeg szélére a jogállami, igazságszolgáltatási működés esélyét. Nincs jogállam már, nincs biztonságos működés, nincs erő, csak a fröcsögő, arrogáns, a magyarokat megosztó kommunikációs parancsnak eleget tevő, elvtelen gazemberek szörnyű tettei. Ha a regnáló hatalom érzi, hogy feszegeti a határait, és látja, hogy világszerte mekkora tömegek mozdulnak meg a hozzá hasonló autokrata borzalmakra reagálva, a gyülekezési jog korlátozását bújtatja az eddig egyébként zavartalanul megrendezhető PRIDE szivárványos bugyraiba. Ezzel megzavarja az embereket, akik azt gondolják, hogy a PRIDE-vonulást akarja csak betiltani, korlátozni. Sajnos sokaknak még nem világos, hogy itt elszabadulhat a pokol, hogy valóban korlátok közé lesz zárva mindenki, nemcsak a melegek, a biszexuálisok, a leszbikusok, hanem mindenki. Fotó: Budapest Pride A rogáni digitális technofasizmus is hamarosan elindul. Nem lesz pillanat, amiről ne tudna a hatalom, mit tesz a magánember, a civil, nem lesz levegővétel sem, amit ne látnának, ne tudnának. „A technofasizmus olyan rendszer, ami a technológiát a totalitárius hatalom kiterjesztésére, a társadalom feletti ellenőrzés megerősítésére használja.” Forrás: lexiq.hu Aki még mindig a regnáló hatalom bűnözőit élteti, szolgálja, részévé válik ennek hatalomnak, amely végeláthatatlan bűncselekménysorozatot hajtott és hajt végre, folyamatosan, egyre durvábban, gátlástalanul. Aki nem gondolkodik, nincs benne „egészséges” kritikai hajlam, aki nem ítélkezik a bűnök fölött, a tömegek kilakoltatása, a tömegek ellehetetlenítése fölött, az elképesztő lopás, hazugság, pazarlás ellen nem lép fel, hanem tapsol neki és a gondolkodókat támadja, az is bűnös, cinkos, támogatója a cezaromániás, nárcisztikus pszichopata vezérnek. Hamarosan vége a moratóriumnak. Hamarosan vége a moratóriumnak. Menyhárt Tamara – Leadfotó: A Város Mindenkié